Felépítés
Ergonómia
A Canon olcsóbb DSLR modelljei is egyre kerekebbé válnak, egyre jobban hasonlítva a profi gépeikhez. Na, azért az EOS-1100D első pillantásra sem egy 1D, de az előd szögletesebb élei ezúttal némileg lágyabbak.
A gép sima műanyag borítást kapott. Szó szerint simát, hiszen a drágább gépek érdes felülete itt nem köszön vissza, sőt gumi borítást sem kapunk. Bár a gép kialakításával és az illesztésekkel semmi baj, mégis fennen hirdeti magáról, hogy olcsó modell.
A sima, kissé sikamlós markolat nem túl kényelmes, főleg izzadó tenyerűek számára. Kialakítása hasonló a többi belépő Canon tükörreflexeshez, azaz korántsem olyan rossz, mint a kezdeteknél. A markolat viszonylag kicsi és vékony, de a tenyeret megtámasztó rész mély és kényelmes felfekvés esik rá a kéz számára. Kényelmes az exponáló gombnak kialakított vájat is és jól elérhető a szintén gyakran kezelt vezérlőtárcsa is.
A biztosabb fogás érdekében a hüvelykujj területén egy határozott bevágást kapunk. A gép gombjainak többsége a hátlap jobb oldalán kapott helyet. A korábbi szögletes gombokat még inkább a vázba süllyesztették, alakjuk pedig a nagyobb testvérekhez hasonlóan egyedi, inkább szögletes, jól látható jelölésekkel és ikonokkal. A navigációs gombok is mélyebbek, de a körülöttük lévő peremnek köszönhetően nem minden esetben kényelmesek.
A gép ergonómiájával amúgy nagy általánosságban semmi probléma. A felső üzemmódválasztó tárcsa például jól elérhető és kezelhető és a szériára jellemző bekapcsoló kar is jó helyre került. A gép elején az objektív kioldón kívül semmi más gombot nem találunk, így például eltűnt a mélységélesség ellenőrző gomb, mely szolgáltatás most külön funkciógombhoz rendelhető.
A gép alján sincs csúszásgátló gumiberakás, a fém állványmenet viszont a többi DSLR-hez hasonlóan az optikai tengely vonalában található. Talán egy kicsit túl közel a szélesre sikerült akku/memóriakártya ajtóhoz, így kisebb állványtalpon még nyitható, nagyobbon azonban már körülményes lehet a kártyacsere.
Optika
A fényképezőgép kisebb márkatársaihoz hasonló, szabvány EF-S bajonettet kapott, melyre az említett jelölésű, és az EF objektívek is csatlakoztathatók. A szenzor mérete miatt minden esetben 1,63x objektív szorzóval kell számolnunk, vagyis a mellékelt kitobjektív nagyjából 30-90mm-nek megfelelő látószöget ad. Alapból egyébként az újabb szériás EF-S 18-55mm F3,5-5,6 IS II vásárolható meg a géppel. Az 1000D-hez még az I. szériát kínálta a Canon.
Képérzékelő
A megújult képérzékelő egy 12,6 megapixeles, Canon gyártmányú CMOS szenzor, a gép adatlapja szerint 22 x 14,7 mm-es (APS-C) méretben. Valódi képalkotásra 12,2 megapixelt fordít a gép, ami 4272 x 2848 pixeles maximális képméretet jelent. A Canonnál megszokott három méret helyett itt ötöt kapunk, bár a kisebbeket gyarapítva, így a 720 x 480 pixeles legkisebb felbontásnak nem sok értelme van. A JPEG képek kétféle tömörítéssel (Finom, Normál) használhatók, de persze RAW formátum is választható azok számára, akik szeretnék maguk feldolgozni a képeiket. Egyféle kombinált felbontás is választható, melynél a RAW mellé egy finom tömörítésű JPEG-et is ment a készülék.
A gépbe egy 14-bites belső jelfeldolgozású DIGIC 4 processzor került, mely szintén a Canon saját terméke, és az korábbihoz képest fejlettebb feldolgozó algoritmusokat és zajszűrést alkalmaz. Az érzékenységet két fokozattal nagyobb tartományban, ISO100-tól 6400-ig állíthatjuk, egész fényérték lépésekben. Választhatunk automata ISO beállítást is, melynél szabadon megválasztható az érzékenység plafonértéke.
Szenzor tisztítás
A Canon DSLR-ekben már évek óta találkozhatunk különféle szenzortisztítási módszerekkel, és ez alól az EOS-1100D sem kivétel. A gyártó egyrészt olyan belső kialakítást alkalmaz, mely részben gátolja a szennyeződések gépbe jutását, másrészt portaszító bevonatokkal látták el a kényesebb részeket. Az érzékelő előtti szűrőn magnéziun-fluorid réteg gátolja a nem kívánt szemcsék megtapadását. Ha ez mégis bekövetkezne, a réteg nagy frekvenciájú vibrációjával távolítják el azokat. Ezt automatikusan, minden be- és kikapcsoláskor elvégzi a gép, a fotósnak nincs beleszólása a működésébe.
A készülék menüjében a szennyeződések szoftveres „feltérképezése” is beállítható. Egy homogén fehér felületet kel lefényképeznünk, és ezen adatok birtokában a mellékelt Digital Photo Professional szoftver végzi majd el a problémás képterületek szűrését.
Ha minden egyéb próbálkozás csődöt mond, vagy túlságosan szennyezettnek találjuk a szenzort, magunk is megtisztogathatjuk. Ehhez a menüben engedélyeznünk kell a Kézi tisztítás funkciót, mely felcsapja a tükröt és nyitva tartja a zárat.
LCD, Kereső
Az elődhöz képest valamivel nagyobb, egészen pontosan 6,8 cm-es átlójú (2,7”) TFT LCD kijelző került a gépre, mely fixen beépített. Felbontása 230 000 képpont, mely megegyezik a korábbival. Bár a legolcsóbb Canon DSLR-ről beszélünk, ennél azért sok olcsóbb kompakt is jobb tulajdonságú kijelzővel büszkélkedhet. Szerencsére mindezt leszámítva elég jó minőségű LCD-t kapunk, mely szép színeket, jó kontrasztot nyújt, és gyengébb fényviszonyok között is szaggatásmentes élőképet biztosít, ami laposabb szögből is felismerhető marad. Világosságát a menüben +/-3 fokozatban szabályozhatjuk. Lefedettsége 100%-os, így minden látott részlet a képre kerül.
Mivel külön státuszkijelzőt az hasonló kategóriás gépekre nem szokás építeni, az EOS-1100D-n is az LCD látja el ezt a feladatot. A Canontól megszokott összefoglaló képernyőn folyamatosan nyomon követhetők beállításaink. A Q gomb segítségével könnyedén aktiválható is ez a státuszképernyő, így bármely látott adathoz közvetlen hozzáférhetünk és módosíthatjuk. Ez igaz akár az összes beállítást engedélyező M módra, akár a témaprogramokra, melyek szinte mindegyike ad egy-két speciális beállítási lehetőséget (pl. Basic+ mód). A státuszképernyő a DISP vagy az exponáló gombbal tüntethető el. A képernyőn kétféle kompozíciós segédrács is megjeleníthető.
A DISP gomb nemcsak felvételi módban, de lejátszáskor is használható az adott kép vagy videó adatainak megjelenítéséhez. Világossági és RGB hisztogramot is bekapcsolhatunk, melyek a kiégett területek kijelzésével együtt álló-, és mozgóképek esetén is megjelennek.
Az állóképek részleteit és élességét legfeljebb 10x-es nagyítással ellenőrizhetjük, mely a korábbi modellekhez képest nem csak interpolált nagyítást jelent. Az egymás melletti fotók nagyított állapotban is lapozhatók, így jó eséllyel választható ki egy sorozat legélesebb képe. A fotók/videók 4 és 9 nézőképes oldalakon is megtekinthetők.
A kereső levehető gumírozott szemkagylójának jobb oldalán kapott helyet az élességét állító kis kerék, mely ezúttal csak -2,5 – +0,5 dioptria között szabályozható. A keresőkép mérete valamivel kisebb, mint az EOS-550D és 600D modellekben, de ez csak néhány százalékot jelent. Az adatlap 0,80x-os nagyítást ír, az előd 0,81x-es értékével szemben, ami viszont elhanyagolható különbség. Lefedettsége 95%, tehát megegyezik az 1000D-vel.
A keresőkép mérete egyébként egy 100%-os lefedettségű, 1×-es nagyítású képzeletbeli DSLR keresőképéhez képest 47%-os.
Szinte teljesen azonos a kereső státuszsorának elrendezése is, azzal a különbséggel, hogy az új modellnél a Csúcsfény árnyalat elsőbbség ikonja (D+) is megjelenik az alsó sorban.
Vaku
A fényképezőgép belső vakuját a vezérlőtárcsa mögötti, ügyesen a váz hajlatai közé rejtett gombbal nyithatjuk fel. Ennek köszönhetően félhomályban már alig látható, legfeljebb csak kitapogatható. Teljesen automata módban önállóan nyílik a villanó, míg P, Tv, Av és M módokban a fotós feladata a nyitás. Az elektronikus működésű gombhoz az érzékenység állítását is hozzárendelhetjük.
A vaku elég magasra, a középtengelytől számítva kb. 9 cm-re nyílik, ami mindenképpen előny a vörösszem hiba kialakulását tekintve. Ez ellen egy külön aktiválható lámpával védekezhetünk, mely a markolat és a bajonett között helyezkedik el és az önkioldó működésének jelzésére is szolgál.
Teljesítménye kissé elmarad az előd modellben találhatótól. Kulcsszáma mindössze 9,2-es, tehát ISO100-nál, teljesen nyitott rekesszel kb. 2,6 méterig hatásos. A villanás erősségét +/-2 fényérték között 1/3 Fé lépésközökben szabályozhatjuk a gép vakumenüjében. A menüben külön szabályozhatók a beépített és a külső villanó tulajdonságai, így például az említett teljesítmény korrekció mellett kétféle fénymérési módot (átlagoló, kiértékelő), valamint első és hátsó redőnyre szinkronizált villanást választhatunk. A legrövidebb szinkronidő 1/200 mp, villanás után pedig nagyjából 2 mp alatt kerül újra üzemkész állapotba.
Külső vakut a gép tetején lévő szabvány vakupapucsra csatlakoztathatunk. Bármilyen E-TTL II kompatibilis vakuval együttműködik a gép (pl. Speedlite 580EX II, 430EX II, 320EX, 270EX II), de ha lemondunk bizonyos funkciókról, a korábbi E-TTL, sőt sima középpontos vakuk is használhatók.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A készülék összes csatlakozóját a bal oldalon találjuk, kivéve az akkumulátor foglalatot, mely a hálózati táp csatlakozására szolgáló kábeles ál-akkunak is helyet ad. A bal oldalon lévő gumilap mögött a kábeles kioldót (RS-60E3) fogadó micro-jack aljzatot, a számítógépes és közvetlen nyomtató csatlakozáshoz való USB (2.0 Hi-speed) foglalatot, valamint a nagy felbontású megjelenítőkhöz kifejlesztett HDMI (mini-C) csatlakozóhelyet találjuk. Ezek közül csak az USB kapcsolathoz kapunk kábelt, a többit külön kell megvásárolnunk. A gép menüjében be- és kikapcsolható a HDMI vezérlés.
A Canon EOS-1100D-hez nem vásárolhatunk portrémarkolatot, mint az egyel magasabb kategóriát képviselő 550D és 600D modellekhez.
Elődjével ellentétben itt nem a markolat oldalára került a különálló SD foglalat, hanem az aljára, osztozva a helyen az akkumulátorral. Újdonság továbbá, hogy az SD és SDHC típusok mellett már a legnagyobb kapacitású (32 GB fölötti) SDXC memóriakártyák is használhatók.
A mellette lévő foglalatba egy újabb lítium-ion akku kapott helyet, melynek véletlen kicsúszását egy rugós műanyag ék gátolja. Az LP-E10 típusú áramforrás 860 mAh-es , ami kevesebb a korábbinál, de a gyári mérések szerint így is mintegy 20%-kal több képet készíthetünk egy töltéssel. A keresőt használva ez akár 650-700 képet is jelenthet, de a sokkal többet fogyasztó élőképet használva be kell érnünk 210-220 kattintással. Videóból egy töltéssel kb. másfél órát, legfeljebb 1 óra 50 percet rögzíthetünk. A géphez egy hálózati töltőt (LP-E10E) mellékelnek, mellyel kb. 2 óra alatt tölthetjük fel az akkumulátort.
