Történelem: Moholy-Nagy László

0
275

Moholy-Nagy László eredetileg Weisz Lászlóként néven látta meg a napvilágot 1895. július 20-án, egy Bajától nem messze fekvő kis alföldi faluban, Bácsborsódon.

Moholy-Nagy unokatestvére volt a később világhírnévre szert tevő karmester, Sir George Solti, azaz Solti György.

Édesapja Weisz Lipót a fiú születése idején súlyos anyagi gondokkal küzd. Pénzügyi problémái elől Amerikába emigrál „szerencsét próbálni”, és az itthon marad család nem hall többé felőle. Az egyedül maradt édesanya, Stern Karolina a kis László két fivérével együtt a több lehetőséggel kecsegtető, magyar-szerb lakosságú Moholra költözik. Nagy segítséget jelent a családnak a szintén itt élő nagybácsi, Dr Nagy Gusztáv ügyvéd, aki a apjuk helyett apjukként nevelgeti a három fiút, és iskoláztatásukat is ő támogatja.

1905-ben Szegedre költözik a család (egy ideig a tiszaparti Adán is élnek), ahol Lászlót még abban az évben beíratják a Szegedi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumba. Alsóbb osztályokban tanára az író-költő Babits Mihály. 1910-től már bácsikája nevén, Nagy Lászlóként szerepel az iskola irataiban. Kitűnő tanuló és többek között a gyorsírókör, valamint a magyar és irodalmi önképzőkör tagja. Imádja a művészeteket is, jól rajzol és kisebb versei jelennek meg a helyi lapokban.

Talán nem nehéz kitalálni, hogy a felcseperedő Weisz László később, nagybátyja és gyermekkorának színhelye iránti tiszteletből változtatta nevét először Nagyra, majd Moholy-Nagyra.

1913 nyarán kitűnőre érettségizik, majd a következő ősszel Budapestre költözik és nagybátyja biztatására a művészet helyett inkább a jogi tanulmányokat választja. Egyetemi éveibe azonban beleszól a háború. 1916-ban mint tüzérségi megfigyelőként sorozzák be a Monarchia hadseregébe. A rajz, művészet iránti szenvedélye az eltelt időszakban sem csillapodtak. Tucatjával készíti a skicceket, kidolgozottabb műveket a frontvonalon töltött mindennapokról, bajtársakról, és levélben küldi haza családjának. A következő évben megsebesül, de rajzait lábadozása alatt is szorgosan készíti.

Tabán 1918, olajfestmény
(Moholy-Nagy Foundation)

Később tartalékosként Budapestre kerül, majd 1918-ban a „Nagy háború” végeztével leszerelik. Visszatér a jogi tanulmányokhoz, de hamar rájön, hogy a művészet az ő világa. Jogi záróvizsgáit már nem teszi le, otthagyja az egyetemet, és református hitre tér. Szinte minden lépésén érződik az útkeresés. Nevét ekkoriban változtatja Moholy-Nagyra. Műveit később már ezzel a szignóval jegyzi.

Novellákat, irodalomkritikákat ír a Jelenkor című lapba, majd esti tagozaton beiratkozik Berény Róbert festő (az ún. „Nyolcak” avantgárd csoport egyik tagja) művészeti iskolájába. Maga is festeni kezd, a fronton készült rajzait pedig többedmagával, a Hadviselt Művészek című kiállításon mutathatja be a nagyközönségnek. Korai munkáira elsősorban az expresszionizmus hatott. Ekkoriban kezd komolyabban érdeklődni a fotózás iránt, melyben nagy szerepe volt barátjának Landau Erzsinek, akinek budapesti műtermében dolgozhatott. Egyes források szerint Landau tanította meg a fotográfia alapjaira. Első fényképezőgépe egy 1900-as évek elején gyártott Ernemann volt.

A korszak magyar művészvilágának erőse balos, sőt radikális baloldali gondolkodása Moholy-Nagy világképében is nyomokat hagy. Rokonszenvvel viseltetik a Tanácsköztársaság felé, de tevékenyen nem vesz részt benne. A baloldali aktivisták nyilatkozatát azonban aláírja, így az 1919 augusztusi bukás után a megtorlástól tartva először Szegedre vonul vissza, majd Bécsbe emigrál.

Az osztrák fővárosban csatlakozik a Kassák Lajos nevével fémjelzett magyar művészeti csoporthoz, és a Ma című lapban publikál. Néhány hónap után azonban Kassákékkal továbbutazik Berlinbe. 1920 tavaszán itt ismerkedik meg későbbi feleségével, az anarcho-kommunista világnézetet való Lucia Schultz fotóművész nővel. Lucia révén kiteljesedik, csiszolódik Moholy-Nagy fotográfiai tudása és közelebbi kapcsolatba kerül a legfrissebb, Németországból indult művészeti irányzattal, a Bauhausszal. A pár 1921-ben házasodik össze.

A fényképészetben is a szokatlan addig nem alkalmazott perspektíva, a fény-árnyék hatásai érdekelték. Gyakran alkalmazott az addigi fotós felfogástól idegen szögeket, nézőpontokat, fotómontázst vagy éppen többszörös expozíciót.

Sigfried Giedion visszaemlékezése szerint: „Emlékezem a Belle-Ile-en-Mer-i közös tartózkodásunkra 1925 folyamán, ahol Moholy a normális fényképész-álláspont tudatos tagadásával felvételeket csinált alulról fölfelé, illetve felülről lefelé. A meglepően rövidülő és összetartozó vonalak mint művészi érdekesség pár évvel később a legszélesebb népszerűségre tettek szert.”

Laci és Lucia 1925-28, fotogram
(Moholy-Nagy Foundation)

1922-ben kezd fotogramokat készíteni, mely technikának nem ő a feltalálója, de neve szinte egybeforrt vele és e magoldás világszerte legismertebb művészévé tette. Az évek során teljesen egyedi fotogram technikát fejlesztett ki. A fotogram lényege, hogy az alkotó nem használ fényképezőgépet, hanem a témát közvetlenül a fényérzékeny anyagra helyezve exponálja ki. Ez lehet egy tárgy, de akár egy emberi testrész (pl. arc „lenyomata” is).

Ugyanebben az évben befejezi a Ma c. lapnál berlini tudósítói munkáját és mindinkább a Bauhaus felé fordul, mely ekkora már a legnagyobb hatású európai konstruktivista irányzat. A Walter Gropius által alapított iskola és áramlat közelebb hozza egymáshoz a művészetet és a modern ipari technológiákat.

A Der Sturm német művészeti folyóirat galériájában megrendezett kiállítása nagy sikert arat és országszerte ismertté teszi a nevét. 1923-ben Gropius őt kéri fel a Bauhaus iskola megüresedett oktatói székébe. Olyan világhíres művészekkel dolgozhat együtt, mint Klee és Kandinszkij. A nagy hatású iskola lévén Moholy-Nagy neve is az irányzat nagyjai közé kerül.

Öt éves Bauhausban töltött oktatói pályafutása során két saját könyvet is megjelentet. Közülük az első az 1925-ös Festészet, fényképészet, film. Az intézmény 1925-től formatervező főiskolaként Dessauban üzemel.

Vertikális rálátás a rádiótoronyból 1928, Berlin
(Moholy-Nagy Foundation)

1928-ban az alapító, Walter Gropius elhagyja az iskolát. Moholy-Nagy is visszaköltözik feleségével Berlinbe, akivel fokozatosan megromlik viszonyuk és még ugyanebben az évben elválnak.

Berlinben reklámgrafikákat, tipográfiákat készít és színházi díszleteket tervez több darab számára. Beutazza Európát és kontinens-szerte több kiállítása nyílik. Az évtized végén kísérleti filmeket készít. 1931-ben alkotja meg az úgynevezett fény-tér-modulátort, egy mozgó fém és műanyag szobrot, mely a rávetülő fényt megtörve érdekes fényjátékot szór a környező tárgyakra, falakra. Moholy-Nagyot tartják a Light Art vagyis fényművészet egyik atyjának.

Helsinki 1931, dupla expozíció
(Moholy-Nagy Foundation)

1931-ben megismeri Sybille Pietzscht-et, egy berlini, nem túl ismert színésznőt, akivel két év múlva összeházasodnak, majd következő évben megszületik lányuk Hattula.

Szerkesztőként dolgozik az avantgárd International Revue i 10 nevű lapnál, ahol a fotórovatot vezeti, de szárnyaló hírnevét és sokszínű alkotói tevékenységét derékba töri a hatalomra kerülő náci ideológia. Amszterdamba költözik a család, ahol egy nyomda tipográfiai tanácsadójaként dolgozik. Itt kóstol bele először a színes fényképezésbe. Gropiusszal a Bauhaus angol változatának beindítását tervezik, de a tervek megfelelő háttér híján nem válnak valóra.

Halfejek tányéron, 1931
(Moholy-Nagy Foundation)

Második lányuk születését követően 1935-ben továbbállnak Londonba, ahol több fotóalbuma is megjelenik. Tervezőként dolgozik az Imperial Airways részére, de kirakatot és filmdíszletet is tervez. Később építészeti fotókat készít az Architectural Review c. lap számára, melynek szerkesztője megbízza, készülő könyve fotóillusztrációival is.

1936-ban Korda Sándor felkérésére elkészíti az Eljövendő Dolgok c. film díszleteit. Fény-tér szobrokat is készít a filmhez, de a rendező ezeket nem szerepelteti a vásznon.

Laboratóriumi üveg 1939
(Moholy-Nagy Foundation)

A következő évben Walter Paepcke (egy amerikai kartondobozgyár igazgatója) meghívására az Egyesült Államokba költözik családjával, ahol a frissen megnyílt chicagói Új Bauhaus iskola vezetője lesz. Az intézmény pénzügyi támogatói eredetileg Gropiust kérték fel a posztra, aki egyéb teendői miatt Moholy-Nagyot ajánlotta. Az októberben megnyitott iskola New Bauhaus: American School of Design néven kezdte meg működését a Prairie sugárút egyik épületében, de sajnos egy év működés után anyagi gondok miatt bezárta kapuit. 1933-ban Németországban is bezárták a Bauhaust, majd alkotóinak (köztük Moholy-Nagynak) munkáit, mint „elfajzott művészetet” betiltották.

1939-ben minimális pénzügyi háttérrel – többek között Paepcke támogatásával – megalapítja a chicagói School of Designt, mely öt év múlva Institute of Design néven, főiskolai rangon működik tovább. Ez az USA első oktatási intézménye, amely tervezés szakon PhD fokozatot adhat.

Moholy-Nagy Amerikában is sokszínű művészeti tevékenységet folytat, fest és fotogramokat készít. Nem hanyagolja el a fényképészetet sem, viszont képeit nem publikálja. Egy kisfilmes Leica fényképezőgéppel dolgozik, többek között színes filmre. 16mm-es filmeket is készít, főleg iskolája reklámanyagaként.

cím nélkül 1943, fotogram
(Moholy-Nagy Foundation)

A Bauhaus oktatási elveit Vision in Motion című könyvében foglalja össze, mely utolsó kiadványa, de már csak halála után jelenhetett meg. 1945-ben leukémiát diagnosztizálnak nála. 1946. november 24-én hunyt el. Testét a chicagói Gaceland temetőben helyezték nyugalomra.

A nagy hatású, sokoldalú művész, több alkotása megtekinthető a washingtoni Nemzeti Galériában. 1998-ban Chicago „díszpolgárává” választották, mely elismerésben eddig 80-an részesültek. 2006-tól nevét viseli az egykori Budapesti Iparművészeti Főiskola – ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem.