Felépítés
Ergonómia, kezelés
A négy számjegyű (sőt még a három számjegyű) EOS xxxxD (és EOS xxxD) fényképezőgépek kis méretükből adódóan egyes nehezebb objektíveknél nem feltétlenül lesznek annyira kényelmesek, mint egy méretesebb, nagyobb markolattal ellátott, komolyabb szériás gép. Bár tény, hogy a gumi bevonatos markolatot igyekeztek jó formájúra kialakítani. A váz azonban alacsony és nem is túl széles, így a markolat egyrészt vékonyka, másrészt nagyobb tenyérrel megáldottaknak már nem fér rá a kisujjuk. Nincs favágó típusú tenyerem, így az én kisujjam még éppen elfért a markolaton, bár néha úgy éreztem, hogy már kényelmesebb, ha inkább a váz alá hajtom (a használt Tamron 18-400mm-es utazózoom objektív használatakor).
Kis méretű és kis tömegű objektívvel jó fogás vehető a gépen (lásd kitobjektív), ha azonban egy nagy fényerejű, nehéz és/vagy hosszabb objektívet tekerünk fel (amelynek a forgatónyomatéka is jóval nagyobb), akkor már kényelmetlenül érezhetjük a gép fogását.
Az exponáló gomb környékén kialakított mélyedés igen kényelmes helyet nyújt mutatóujjunknak. A hüvelykujjunk megtámasztását továbbra is a hátlapon elhelyezett kisebb kidudorodás segíti, amelyre bőrhatású gumibevonat is került, így még izzadt tenyérrel is stabilan fogható a váz.
Kezelőszervekből nincs túlzottan sok a vázon, de azok funkciója jól elrendezett. Ugyan külön érzékenység gomb nem került a gépre, de a négyirányú navigáló gombok felfelé irányával pontosan ezt állíthatjuk. A többi irányra a sorozat/önkioldó, az AF mód és a fehéregyensúly kerültek. A paraméterek értékének kiválasztását az exponáló gomb mögötti vezérlőtárcsa segíti, hátul már nincs második vezérlőtárcsa, amely egyébként az EOS xxxD gépekre sem jellemző, a dupla vezérlőtárcsa által kínált gyorsabb és kényelmesebb kezelés az egy és két számjegyű (EOS xD, EOS xxD) Canon DSLR-ek sajátsága. Ez egyben azt is jelenti, hogy az expozíció kompenzáció értékének beállításához egy gombot+az elülső tárcsát kell használnunk.
A Set gombra további egy funkció rendelhető a C.Fn menüben, bár nem sok lehetőség közül választhatunk:
- képminőség
- vaku teljesítmény kompenzáció
- LCD ki/bekapcsolás
- mélységélesség előnézet
Ezek közül az LCD ki/bekapcsolás funkciót akár el is felejthetjük, hiszen a Set gomb felette kettővel található Disp gomb pontosan erre szolgál.
Van még egy programozható gombunk, ez pedig a felső részen található vaku gomb. Ennek alap funkciója a motorosan nyitható beépített vaku felnyitása, de beállíthatjuk azt is, hogy ezzel állíthassunk érzékenységet.
A szemfüles olvasó most felszisszenhetett, hogy ennek így vajon mi értelme. Én is néztem, mint Szergej a sivatagban, hogy ezt most így hogy is…
A megoldásban azonban lehet logikát találni. A hátlapi ISO gomb megnyomásakor ugyanis a keresőből eltűnik az összes felirat és az érzékenység beállításához a gépet le kell emelnünk a szemünk elől, hogy az LCD-n lévő értékekből kiválaszthassuk a nekünk szükségeset. A vaku felpattintó gombra programozáskor viszont olyan érzékenységállítást kapunk, amikor a hátsó LCD-n nem jelennek meg a választható értékek, viszont a keresőből sem tűnik el az érzékenység értéke, így az elülső vezérlőtárcsával könnyedén állíthatunk érzékenységet, pont úgy, mint a komolyabb EOS-oknál.
A dolog pikantériája azonban az, hogy mivel a beépített vakut csak (!) motorosan lehet felnyitni, kézzel nem, így ebben a beállításban vagy az automatikában bízhatunk, hogy gyenge fényben felpattintja majd nekünk a vakut (de ezt csak témamódokban teszi, kreatív módokban, mint P, A, S, M, azaz program automatika, rekesz-előválasztás, zársebesség-előválasztás és manuális módokban nem), vagy a Q gomb megnyomására az LCD-n megjelenő aktív státuszképernyőről kiválasztjuk a vaku felnyitása opciót.
Gondolhatnánk, hogy jobb lett volna a vakunyitó gomb helyett egy másik gombot programozhatóvá tenni, de a helyzet az, hogy több olyan gomb, ami mellőzhető, nem igen van. A megoldás az lehetett volna, ha a vakunál feladják a motoros nyitást, meg lehet azt úgy is oldani, hogy oldalt egy mechanikus gomb megnyomására nyíljon fel, de a záró reteszt a gép is be tudja húzni. És akkor maradt volna egy szabad programozható gomb. De nem ez az egyetlen ilyen furcsaság.
A további paraméterek beállítására, mint automatikus megvilágítás optimalizálás, képstílus, fénymérés, valamint a felbontás, illetve képminőség (illetve RAW formátum) szintén az LCD-re Q gombbal varázsolható helyi menü kínál lehetőséget. Itt állítható még egyébként az érzékenység, rekesz, zársebesség, expozíció korrekció, vaku korrekció, fehéregyensúly, sorozat/önkioldó mód és az AF mód is.
Mivel a kijelző nem érintésérzékeny, így a paraméterek kiválasztására csak a négy irányú navigáló gombok használhatók.
Ezen felül saját menüt is összeválogathatunk a gép funkcióiból, ezt egy külön oldalon tehetjük meg, ahová maximum hat funkció rögzíthető (de az a gép bármely funkciója lehet, akár az egyedi beállítások menü egyik pontja is.)
Kezelés szempontjából nem mellékes, hogy a gép beépített Wi-Fi és NFC vezérlőket is tartalmaz, így okostelefonra másolhatunk képeket, de akár arról vezérelhetjük is a masinát. Bluetooth sajnos nem került a gépbe, így arra nincs lehetőség, hogy alvó módból felébresszük azt. Mivel külön Wi-Fi gomb sincs, így a távvezérlési módba csak a beállítás menü Wi-Fi funkció menüpontjának kiválasztása után léphetünk.
A Wi-Fi-s távvezérlésnél is van megkötésünk, hiszen a magasabb kategóriás EOS-okkal szemben itt a távvezérlés ideje alatt nem érhető el a menü (a Q menü sem), így nem módosíthatók az egyéb paraméterek.
A Canon Camera Connect alkalmazás egyébként lehetőséget kínál a fényképezőgép főbb paramétereinek módosítására is, így beállítható az érzékenység, rekesz, zársebesség, expozíció kompenzáció, a fehéregyensúly, LiveView fókusz mód, sorozat/önkioldó értékei.
Arra is van lehetőség, hogy az okos eszköz kijelzőjén megjelenő élőképbe belenagyítsunk, illetve kézileg (a kijelzőre koppintva) módosítsunk az élességen előre vagy hátra.
Bár kisméretű gépről van szó, ha a fényképezőgép aljára nagy méretű állványtalpat (Manfrotto 410PL) csavarozunk, szűken még akkor is cserélhető marad az akkumulátor és a memóriakártya is (bár az említett talp esetében ténylegesen néhány tized mm-en múlik a dolog).
Képérzékelő
Ahogyan azt a bevezetőben már írtuk, az EOS 2000D-be az EOS 1300D-énél nagyobb felbontású, 24 Mpixeles szenzort építettek. Vélhetően egyébként ugyanaz, mint az EOS 80D-ben, illetve EOS 800D-ben, de itt a LiveView módban, illetve videofelvételkor hasznos gyors fókuszt kínáló Dual Pixel CMOS AF nem érhető el.
A legnagyobb felbontás azonban itt is 6000×4000 pixel.
Fájlformátumok közül most is JPEG és RAW áll rendelkezésre, de csak a JPEG formátumból választhatunk 24 Mpixelnél kisebb felbontásút (azaz nincs kisebb felbontású mRAW és sRAW, mint a magasabb kategóriás 80D-nél). Lehetőség van a RAW és JPEG egyidejű használatára is, de itt is van korlátozás: csak a legnagyobb felbontású Fine JPEG-et kérhetjük a RAW mellé (a közép- és felsőkategóriás vázaknál a RAW+JPEG-nél bármilyen felbontású és tömörítésű JPEG választható).
A natív érzékenység maradt ISO100, felfelé haladva a lépésköz 1 Fé egészen ISO6400-ig, de az egyedi beállítások közt található (C.Fn) érzékenység kiterjesztést engedélyezve ISO12800 is elérhetővé válik.
Az automatikus érzékenység beállításakor megadhatjuk a maximális érzékenységet (max. ISO 6400), de a szükséges legkisebb zársebességet, illetve a reciprok szabálytól való eltérést már nem adhatjuk meg, az a magasabb kategóriás gépek kiváltsága marad (mint pl. az EOS 80D).
Szenzor tisztítás
Nincs változás a jól bevált szenzortisztítást illetően. Az új modell is a Canon DSLR-ekben általános, automatikus tisztító rendszert használja, amely minden be-, és kikapcsoláskor működésbe lép (de bármikor aktiválható a menüből is), illetve kapunk egy szoftveres tisztítási lehetőséget is.
A hardveres eltávolítás fizikailag rázza le a porszemeket a féligáteresztő szűrőről (amely egyébként antisztatikus bevonatot is kapott) egy-egy piezokristállyal rezonanciába hozva azt.
Szoftveres tisztításunk, csak az utólagos képfeldolgozásnál a Canon „házi” szoftverét használva van. Előzőleg egy menüparanccsal fel kell térképeztetnünk a szenzorra tapadt porszemeket, melyeket később önállóan eltávolít a gyártó szoftvere.
Objektív
Változatlan a feltekerhető objektívek bajonettje, így az EOS rendszerben elterjedt összes EF és EF-S bajonettes objektív használható.
A gépet kitben az optikai stabilizátoros EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 IS II objektívvel vásárolhatjuk meg kedvezményesen.
Az APS-C szenzor itt 1,61×-es képkivágás faktort jelent minden felhelyezett objektív esetén, ami a 18-55mm-es kitoptikánál egy kisfilmes ~29-88 mm-es objektívének megfelelő látószöget ad.
LCD
Nem változott a gép hátsó LCD-je, maradt a 3″-os képátló és a 920 ezer képpontos felbontás. A fixen elhelyezett kijelzőt menüknél, aktív státuszkijelzésnél, valamint élőképnél is használhatjuk.
A betekintési szög a gyártó leírása szerint 170 fokos, ami LiveView módban fej fölüli fotózásnál is jól jön. Igaz, egy dönthető, vagy kihajtható kijelző még nagyobb segítség lenne.
A paraméterek beállításában nagy segítség a hátsó kijelzőn megjeleníthető gyorsmenü (Q-gombbal), amely egyben a fontosabb adatok státuszképernyője is, ráadásul aktív jellege miatt az itt megjelenő paraméterek módosíthatók is: elsőként a négy irányú navigáló gombokkal kell kiválasztanunk a módosítandó paraméter, majd a vezérlőtárcsával, vagy a Set gomb megnyomásával kiválaszthatjuk a kívánt értéket.
LiveView módban a felvételkészítési adatainkat az Disp gombbal válthatjuk, amelynek segítségével élő hisztogram is megjeleníthető a képen. Segédrácsot viszont menüben kell beállítanunk.
Lejátszás során szintén az Disp gombbal válthatók a megjelenített kép adatai, amelyek között a részletes felvételi infókon túl, színcsatornánkénti hisztogramot is találunk. A visszanézett képek legfeljebb 10×-es mértékig nagyíthatók, ami a fókusz tökéletes ellenőrzését is lehetővé teszi. Az élességet az egymás utáni képeknél is összevethetjük, hiszen az elülső tárcsával nagyított nézetben is lapozhatunk köztük.
Kereső
Változatlan a TTL kereső, ezúttal is 95%-os lefedettségű és 0,8×-es nagyítású pentatükrös felépítésűt kapunk. Érdemes megjegyezni, hogy ez csak egy hajszállal (kb. 6%-kal) ad kisebb képet, mint a 800D-é, amely 0,82×-es nagyítású. A 2000D tehát egy 1×-es nagyítású, 100%-os keresőképet adó kisfilmes gép keresőképéhez viszonyítva kb. fele akkora (47%) képet ad.
A 800D-vel szemben viszont a keresőben nem jeleníthető meg segédrács, illetve virtuális horizont sem látható.
Betekintés érzékelőt az EOS 2000D sem kapott, így a hátsó LCD-n lévő státusz kijelzést csak gombbal kapcsolhatjuk ki, az automatikusan nem tűnik el, ha a keresőbe nézünk.
Vaku
A beépített vaku felpattintását a fotós és maga a gép is elvégezheti, ha olyan üzemmódban vagyunk, ahol ez elvárható (A+ és témaautomatikus módok). A felnyitáshoz a gépváz felső részén lévő vaku gombot kell megnyomni.
A beépített vakun kívül vakupapucs is található a gépen rendszervakuk számára. Fontos azonban, hogy ez a vakupapucs nem rendelkezik a középpontján érintkezővel, ami az EOS rendszerben elsőként az EOS 2000D és EOS 4000D gépeknél jelent meg. Ez azt jelenti, hogy ezen fényképezőgépekkel nem használhatunk egyszerű középpontos érintkezőjű vakut, illeve egyszerű rádiós vakukioldókat sem. Azok az amatőr fotósok, akik szeretnének középpontos érintkezőjű vakut vagy kioldót használni, jobb, ha másik modell után néznek.
A gépen lévő vakupapucsra tehát csak Canon E-TTL lábkiosztású rendszervaku csatlakoztatható. Az újabb és nagyobb teljesítményű Canon vakuk esetében a villanó egyedi beállításai a gépvázról is beállíthatók. Egyéb E-TTL vakuknál a menüben csak a teljesítmény-kompenzáció és az E-TTL fénymérés üzemmódja módosítható, de megtekinthető a vaku üzemmódja (E-TTL, E-TTL II vagy manuális), a vaku szinkron módja (első redőny, második redőny, nagy sebességű), illetve a vaku teljesítmény sorozat.
A gép 1/200 mp-es szinkronidővel rendelkezik.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A csatlakozókat a gép bal oldalán találjuk egy gumi ajtó mögött. Itt érhető el a kábeles távkioldó (RS-60E3) mikro-jack bemenete, a mini USB 2.0 Hi-speed kimenet és a mini HDMI aljzat is.
A géphez mellékelt LP-E10 jelű lítium-ion akku 7,4V feszültségű, kapacitása 860 mAh, így kb. 6,4 Wh energiát képes tárolni.
Az akkumulátort a szokott helyen, a markolat alatt nyíló műanyag zsanéros ajtó mögé kell helyezni. Itt található a memóriakártya foglalata is. Az ajtóra érdemes vigyázni, mert ha eltörik, a gép nyitott ajtóval nem lesz bekapcsolható.
Az akksi véletlen kicsúszását egy rugós műanyagfül gátolja, akkucsere előtt ezt a fület kell eltoljuk, hogy az akku kipattanjon.
Az akkumulátor töltöttségét a státusz képernyőn láthatjuk három szegmenses ikon formájában. A keresőben nincs erre vonatkozó piktogram. Százalék pontos töltöttség visszajelzés, illetve az akku elhasználódására vonatkozó információ itt nem elérhető.
Az akkut a mellékelt LC-E10E jelű hálózati töltővel tudjuk tölteni, amely csak a töltés tényéről informál, a töltöttségi szintről nem.
Ha folyamatos használatnál sok energia kell, akkor van lehetőség külső betáplálásra is (Canon CA-PS700 kompakt hálózati adapter és DR-E10 csatlakozó segítségével).
