Felépítés
Ergonómia
A Canon új 5D-je első ránézésre még hasonlít is az előd EOS-5D Mark II-re, de ha komolyabban szemügyre vesszük, jelentős eltéréseket találunk, mely főként a kezelőszervekben érhető tetten, de erről kicsit később. A formavilág maradt az íves, lekerekített sarkokat alkalmazó. Méretében kissé nagyobb az elődnél, ráadásul a 100%-os keresőkép lefedettség miatt a pentaprizma is méretesebb, mely a gép tetején lévő nagyobb dudorban manifesztálódik.
Az új keresőhöz új szemkagyló is került, amely kissé ívesebb, mint az elődön lévő.
A gép fogása továbbra is Canonosan tökéletes. A kényelmes fogásért hátul a hüvelykujjunk alatt, illetve elöl az exponáló gömb környékén is egy-egy vájatot alakítottak ki. Nem szeretnék elfogultnak tűnni, de az a helyzet, hogy ezt a Canon nagyon eltalálta, s már évek óta az egyik legkényelmesebb markolatnak tartom a Canon közép- és felsőkategóriás gépeiben alkalmazottakat. Más gyártók is jól dolgoznak, de valahogy ennél kézbesimulóbb megoldás ebben a szegmensben szerintem nincs.
S nézzük most a kezelőszerveket érintő változásokat. Az elrendezés alapját a Canon EOS-7D-ben alkalmazott adta, amely a hátsó fertályt jól összekuszálta. Szinte teljesen újak tehát a gombok, bár nyilván akadnak azonos megoldások, lásd joystick, tárcsa, illetve a jobb felső rész AF vezérlő gombjai. Az elődhöz képest teljesen új tehát a LiveView/videófelvétel módválasztó és indító gomb, a képek értékelésére használható Rate gomb és a gyorsmenü illetve aktív státuszképernyő elérésére szolgáló Q gomb. De megváltozott a mélységélesség előnézet gombjának és a főkapcsoló helyzete is. Előbbit a bajonett másik oldalán kell keressük, amely így jobb kézzel elérhetővé vált. A bekapcsolást szolgáló kar a korábbi jobb alsó helyzetből felülre került, az üzemmódtárcsa alá. Meg kell valljam, szerintem ez sokkal jobb hely, az alulsó pozícióra mindent rá lehetett fogni, de azt, hogy kényelmes, nem.
Változott egyébként az üzemmódválasztó tárcsa is, bár a helyén maradt, a közepén lévő gomb megnyomása nélkül nem tudjuk elfordítani a tárcsát (ezt felhasználói visszajelzések alapján alakították ki így, sőt, az 5D Mark II-nél is kérhető volt az utólagos átalakítás).
Módosították a kész képek nagyításának módját is. Korábban a jobb felső pozícióban lévő * és fókuszválasztó gombok szolgáltak a képek nagyítására és kicsinyítésére, most ez az LCD-től balra került, s csak a nagyítás indítására használható, a nagyítás mértékét már „nikonosan” az elülső vezérlőtárcsával állíthatjuk be (de közben nem kell nyomva tartani a nagyítás gombot).
Látható hát, hogy jelentős változtatásokat eszközöltek, ezek túlnyomó többsége azonban úgy gondolom, pozitív változásként könyvelhető el.
A fém állványmenet ismét az optikai tengely vonalába került, nagyjából fél cm-rel a filmsík elé. Az akkufedél szintén változatlan maradt. Változott viszont a portrémarkolat (pontosabban ennek WiFi-s változatának) fogadására kialakított csatlakozósor, mely az 5D Mark II-nél még egy lepattintható gumifedél volt. Itt már ilyet nem találtunk a váz alsó részén, az összes szükséges csatlakozó bekerült az akkufoglalat mélyére.
Kikerült viszont az óra működtetéséhez és a beállítások megtartásához energiát biztosító lítium-elem foglalata, ez most a gép bal alsó sarkában található (igen erősen bepattintott kis ajtót használtak, nem is sikerült kinyitni, csavarhúzóval viszont nem szívesen estem volna neki, nehogy megsértsem a burkolatot).
Úgy tűnik a Canon sportot űz abból, hogy az 5D széria minden egyes tagjához új portrémarkolatot készít. Az 5D után az 5D Mark II-höz is új jelent meg, s nincs ez másként az 5D Mark III-nál sem. A BG-E11 várhatóan 75 ezer Ft körüli áron lesz kapható, míg a WFT-E7 vezeték nélküli adatátivelt támogató kiegészítő 165 ezer Ft lesz majd.
Az 5D Mark II-nél már alkalmaztak időjárásálló szigetelést, melyet az 5D Mark III is örökölt. Ez a szélesebb objektív bajonett csatlakozóban és a kártyafoglalatnál, valamint az akku fedlapnál alkalmazott habosított szigetelőanyagban érhető tetten. Természetesen a gombokat is időjárásálló módon alakították ki, de ez kívülről nem látható.
Optika
Nincs változás e téren, de ezen nem is kell csodálkozni. A fullframe szenzoros 5D Mark III-ra EF bajonettes objektíveket tekerhetünk fel, melyeknél nem kell fókuszszorzóval sem „bajlódnunk”. EF-S objektívek azok fizikai kialakítása miatt nem használhatók (érdemes megemlíteni, hogy a Nikon FX fényképezőgépeknél használhatunk DX objektíveket is, mely esetben automatikus képkivágás, vagy utólagos vágás is lehetséges).
Kitben ezúttal is a Canon EF 24-105mm f/4 L IS USM objektívvel vásárolhatjuk meg a vázat.
Képérzékelő
Az egyik pont, amin első ránézésre csak minimális változás történt, az a képérzékelő szenzor. Ennek effektív felbontása a korábbi 21 Mpixel helyett 22 Mpixeles lett, így maximális felbontásban 5760×3840 pixeles fotókat készíthetünk a Mark II 5616×3744 pixelével szemben. Mondhatnánk azt is, hogy ennek semmi értelme, de valójában igen nagy jelentősége lehet videózásnál. A FullHD videók ugyanis 1920×1080 pixelesek, amik így 3×3 pixel összevonásával könnyedén elkészíthetők (egy 16:9-es teljes felbontású kép 5760×3240 pixel, ebből a 3×3 pixel összevonásával jön létre a videók 1920×1080 pixele, mely így az egész értékű hányados miatt gyönyörű képélességgel kecsegtet).
Másik oldalon azonban lehet kicsit szomorkodni is. A bejelentés előtti Facebookos felmérésünk alapján kijelenthetjük, hogy vannak, akik 22 Mpixelnél nagyobb felbontást szerettek volna. Ők lesznek azok, akik szomorkodni fognak (pláne, hogy a nagy konkurens, a Nikon a D800-at 36 Mpixeles szenzorral hozta ki). A legtöbben egyébként 16 Mpixelre vágytak.
Érdekesség képpen azt is érdemes megemlíteni, hogy a Nikon a D700-nál még erősen le volt maradva felbontás tekintetében az 5D Mark II-től (12 Mpixel vs. 21 Mpixel), így az akkori Nikonosok legyinthettek a felbontásra, mondván nincs komoly jelentősége. A két gyártó szerepe azonban felcserélődött. Most a Canon lett a visszafogottabb és a Nikon az elrugaszkodottabb. A D800 36 Mpixele mellett az 5D Mark III 22 Mpixele bizony jóval gyengébbnek tűnik. Mókás lenne egyszer meghallgatni egy Nikon és egy Canon marketingest, hogyan kommunikálnák le a változást.
Mindettől függetlenül persze látni kell, hogy a 22 Mpixel igazából nagyon ritkán lesz kevés. S ha kevés is lesz, gyártón belül nem nagyon lesz lehetőség nagyobb felbontású vázra (az EOS-1Dx sem ment feljebb 18 Mpixelnél, így jelenleg az 5D Mark III a gyártó legnagyobb felbontású modellje). Az 5D Mark III így kevésbé lesz válogatós az objektívekre, a 80 vonalpár/mm elméleti maximumát a legtöbb objektívnek ki kell tudni szolgálni (szemben a Nikon D800 valamivel több, mint 100 vonalpár/mm-es igényével).
Az új szenzorra egyébként a gyártó a „gapless” címkét biggyesztette, amely a pixelek előtti mikrolencsék hézag nélküli elhelyezésére utal. Ez jobb fénygyűjtő képességet, kevesebb elvesztegetett fotont jelent, ami végeredményben jobb alapérzékenységet, ezáltal jobb jel/zaj arányt ígér (vajon ha már minden szenzor „gapless” lesz, akkor majd a kvantumhatásfokkal játszanak?). Az eredmény várhatóan nagy érzékenységnél kevésbé zajos kép lesz.
Az új képérzékelő mellett új képfeldolgozó processzort is fejlesztett a Canon. A DiG!C 5+ először az EOS-1Dx-ben bukkant fel, de ott dual megoldásban. Az 5D Mark III-ba egy DiG!C 5+ került, amely egyébként a gép sorozatfelvételi sebességét elnézve ugyanazt a teljesítményt nyújtja majd, mind az 1Dx-nél a gyorsabb sorozattal. A DiG!C 5+ az EOS-5D Mark II-ben alkalmazott DiG!C4-nél 17× gyorsabb.
Az érzékenység tartománya napjaink elvárásának megfelelően jelentősen nőtt. A normál tartomány ISO100 és ISO25600 közötti, amelyben 1/3 Fé lépésekben lépkedhetünk. Van azonban lehetőség ennek kiterjesztésére is, így választhatunk ISO50-et, illetve ISO51200-at és ISO102400-at is (itt nincs köztes 1/3 Fé-es érték).
Bővítették az automatikus érzékenység beállíthatóságát is. A tartomány a korábbi ISO100-3200 helyett ISO100-25600-ra nőtt, s megadhatjuk a minimum és maximum értékeket is 1 Fé lépésekben. Emellett a minimális záridő is kiválaszható, így automatikus mellett (mely figyelmebe veszi a gyújtótávolságot) választhatunk fix értékeket is 1 mp és 1/250 mp között 1 Fé-enként. Az automatikus érzékenység immár manuális üzemmódnál is használható.
Az EOS-5D Mark III tovább vitte azt a kétféle képformátumot, amit a Mark II-nél is használhattunk. A csatornánként 8 bites, tömörített JPEG mellett 14 bites RAW és sRAW is választható. A már korábban említett maximális felbonás 5760×3840, melyet JPEG-nél 9,8 Mpixelre, 5,5 Mpixelre, 2,5 Mpixelre és 0,3 Mpixelre csökkenthetünk, míg sRAW-nál a 22 Mpixelen kívül 10 Mpixel és 5,5 Mpixel választható.
Bár nem közvetlenül a szenzorhoz kapcsolódik, mégis itt említjük meg, hogy a zárszerkezet maradt az 5D Mark II-nél is alkalmazott, 150 000 expozícióra tervezett redőnyzár.
Szenzortisztítás
Szintén öröklődött szenzortisztítás is. A védelem első vonala a tükör- és szenzorakna különleges, portaszító anyaga, amely meggátolja a kisebb szennyeződések lerakódását. A második védelmi vonal maga az automata tisztítási metódus, amely az érzékelő előtti alacsony-áteresztő (low-pass) szűrő vibrációjával, mintegy lerázza, az esetleg oda került porszemeket. A szűrőt egyébként fluorit réteggel látták el, mely eleve csökkenti a por lerakódását. Az automata tisztítás a főkapcsoló OFF, vagy ON állásában aktiválódik és az LCD is tájékoztat a működéséről. Van lehetőség a szenzortisztítás kézi indítására is, ez esetben komolyabb műveletről van szó, hiszen a zárszerkezet is kétszer le, illetve felfut, s közben a pormentesítő funkció (vagyis a szűrő nagy frekvenciás megrezegtetése) akítv.
A fényképezőgéppel úgynevezett portérképet is készíthetünk, mely egy próbaexpozícióval rögzíti a szenzor „gyanús” foltjait, melyekkel később szoftveres úton vehetjük fel a harcot.
A végső megoldás a jó öreg körtepumpa, melynek használata előtt felcsaphatjuk a tükröt és nyithatjuk a zárat. A szenzorról ezután néhány jól irányzott légfuvallattal távolíthatjuk el a kevésbé makacs szemcséket.
LCD és kereső
Már az 5D Mark II LCD-je is kiváló volt. A 4:3 oldalarányú kijelzőt azonban leváltotta a Canon, s az új vázba már 3:2 oldalarányú, kicsivel nagyobb képátlójú változat került. A 3,2″-os LCD-re 1,04 millió képpont került, amely így 720×480 pixel felbontású (ez a gép felbontását figyelembe véve pontosan 8×-os nagyításnál eredményez 1:1 raszterillesztést).
A betekintési szög egyébként kiváló, bár igazából nem pótolja egy kihajtható és elfordítható LCD előnyeit. A monitor fényereje egyébként hét lépésben állítható, illetve választhatunk automata beállítást is, amelynél három fokozat állítható be.
Az LCD-n természetesen a képek és videók is visszajátszhatók. A videók hangja a jobb felső sarkában lévő kis hangszórón át hallható. Lejátszáshoz a szokásos, a kijelző balján lévő gombot használhatjuk, a megjelenített képek lapozása pedig a hátsó gyorsvezérlő tárcsával történhet. Az elülső tárcsával ugyanakkor a képek csoportos lapozása végezhető, attól függően, mit állítottunk be előzőleg a menüben. Lapozhatunk 10, 100 képenként, de különböző egyéb szempontok (pl. mappa, dátum, értékelés) szerint is. Az első tárcsa a nagyítás mértékének beállítására használható, míg a hátsó tárcsa a kinagyított képek közti lapozásra használható, ilyenkor a következő képen is ugyanaz a részlet látható, a korábban beállított nagyításban. Ez főként két azonos témájú kép fókusz pontosságának összehasonlításakor jön majd jól.
A nagyítás 15 lépésben, 1,5 és 10× méret között állítható be, de arra is van lehetőség, hogy az első nagyítás mértékét a menüben megadjuk, akár az 1:1 raszterillesztéshez szükséges 8×-os értéket is, vagy éppen a fókuszpont területére is választhatjuk a nagyítást (tényleges méret). Érdekes egyébként, hogy a menüben Tényleges méretnek (Actual Size) hívott nagyítás valójában 10×-es mértékű, amely nem 1:1 raszterillesztést jelent, így a kép élessége sem tökéletes, nem úgy, mint a 8×-os nagyítás.
Képnézegetés közben az INFO gomb segítségével váltogathatunk a képhez kapcsolódó információs oldalak között. Ezek között megtalálható a világossági, valamint az ezzel kombinált színcsatornánkénti hisztogram kijelzés is.
A képek megjelenítéséhez a kiégett területek villogtatása is bekapcsolható. A kijelzőn megjelenő egyéb képinformációk: záridő, rekeszérték, expozíció kompenzáció, képvédelem ikon, mappanév/képszám, memóriakártya ikon, felvételi mód, fénymérési mód, vaku teljesítmény kompenzáció, AF finomhangolás, érzékenység, csúcsfény tónus elsőbbség, fehéregyensúly, fehéregyensúly finomhangolás, képstílus, képformátum/minőség, képméret, színtér, kép sorszám/tárolt képek száma, készítés dátuma. Gyújtótávolságot még mindig nem látunk egyik info oldalon sem. Választhatunk viszont 3×3-as és 6×4-es rácsot, valamint 3×3-as rácsot átlós vonallal.
Az INFO gombbal státuszkijelzést is bekapcsolhatunk az LCD-n. Ez a fehéregyensúly, zajszűrés és fájlnév adatokat mutatja. Második megnyomásra virtuális horizont jelenik meg, mely a döntést/állítást is mutatja. Harmadik megnyomásra a hagyományos státuszkijelzőre kapcsol át a gép. Aktív státuszkijelzést (vagyis amikor a kijelzett értékek módosíthatóak is) a Q gomb megnyomásával bármikor kérhetünk.
Természetesen maradt a LiveView lehetőség is, amely változatlan az elődhöz képest. LiveView módban kontraszt alapú, arcfelismeréses, vagy fáziskülönbség elvű élességállítást használhatunk, utóbbi esetben a tükör visszacsapódik az AF idejére. Van lehetőség expozíció szimulációra is, amelynek során az élőképen a végleges képhez hasonló világosságú képet látunk.
Élőkép módban is megjeleníthető élő hisztogram, illetve elektronikus horizont is.
Megújult a gép felső részén lévő folyadékkristályos státusz kijelző is. Újdonság a kártyafoglalat jelzése és az automatikus megvilágítás optimalizáló. Változott az expozíciós skála is, immár ±3 Fé tartományú. A kijelzőt narancs fényű háttérvilágítással látták el.
A keresőt is felfrissítették, a 0,71×-es nagyítás maradt, de a korábbi 98%-os lefedettségű helyett immár 100%-os keresőképet kapunk. A keresőben segédrács is megjeleníthető, de ha nincs rá szükség, akár le is tilthatjuk. A keresőben, annak jobb alsó sarkában egy (!) is megjeleníthető, amely menüben konfigurálható esetekben látható (pl. monokróm fotózás, WB eltolás, megváltozott felbontás/minőség, érzékenység kiterjesztésekor, pontméréskor).
Az alsó státuszsorban megjelenő információk szinte megegyeznek az előddel, a főbb paraméterek itt is láthatók: akku töltöttség, expozíció rögzítés, AEB, nagy sebességű vakuszinkron, vaku telj. kompenzáció, záridő, rekeszérték, expozíciós skála, érzékenység, csúcsfény árnyalat elsőbbség, sorozatban hátralévő képszám, fókusz helyesség.
A szemkagyló ennél a DSLR-nél is eltávolítható, a nyakpánton lévő keresőkupakot ekkor helyezhetjük fel a gépre, amely a sötétben való fotózáskor védi a fénymérőt (no és a képérzékelőszenzort) a hátulról beszüremlő fény káros hatásaitól.
A mattüveg a korábbi modellel ellentétben már nem cserélhető.
Vaku
Beépített vaku továbbra sem található a gépen, van viszont E-TTLII vakupapucs, valamint vakuszinkron kimenet is. A szinkronidő 1/200 mp.
A menüben jópár beállítás megadható a vakukezelésre vonatkozóan.
Jó, ha tudjuk, hogy az EOS-5D Mark III kicsit válogatós a rendszervakunál. Sem a Sigma EF-500DG Super, sem a kis kínai E-TTL vakum nem volt használható. Vélhetően E-TTL II vakukkal kompatibilis csak (sajnos nem tudtuk kipróbálni Canon Speedlite 550EX-szel). A szintén kínai rádiós kioldó viszont működött.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A Canon EOS-5D Mark III-nál ugyanúgy a bal oldalon, két gumifedél mögé rejtve találjuk a 3-3 darab csatlakozó. Balra fent a mikrofon bemenet, alatta a vaku szinkron kimenet, majd legalul a távkioldó N3 csatlakozója látható. Jobb oldalt fent a fülhallgató kimenet, középen a kombinált A/V és Hi-Speed USB 2.0 kimenet, míg lent a HDMI kimenet foglal helyet. Vezetékes távkioldó helyett egyébként infravörös is használható, ennek szenzora a markolat elején található.
Az akkumulátor ugyanaz, mint az 5D Mark II-nél. Az LP-E6 lítium-ion akkumulátor 7,2V feszültségű, s 1800 mAh töltéstároló képességű. Az akkumulátor telítettségét a felső státusz LCD 4 szegmenses (de 5 szintű) ikonján olvashatjuk le. Ezen kívül a menüben százalékos pontossággal is megtekinthető az akku töltöttsége, az utolsó töltés óta készített képek száma, valamint az akku állapota (új, közepesen használt, erősen használt).
Az akkuhoz az LC-E6 típusú töltőt mellékeli a Canon, mellyel a teljesen üres akkut kb. 2,5 óra alatt tölthetjük fel. Li-ion akkuról lévén szó, nyilván nem érdemes megvárni, míg az akku teljesen kimerül.
Örömteli, hogy még mindig megmaradt a CompactFlash kártyák támogatása (csak a Type I-eseké, Type II memóriakártyát már nem használhatunk a Mark III-mal, ennek viszont manapság már nincs különösebb jelentősége). Emellett viszont megjelent egy második kártyafoglalat is, ahová SD/SDHC és SDXC memóriakártyákat helyezhetünk. A két memóriakártya használatának módja a menüben állítható be (kézzel választható, automata váltás ha az első betelik, rögzítés külön (kétféle felbontású JPEG, vagy JPEG egyik RAW másik kártyára), illetve rögzítés mindkettőre egyszerre (backup)).
A gép támogatja az UDMA CF kártyákat is, amely így jelentős írási sebesség növekedést hozhat a 133×-osnál gyorsabb (16,7 MB/s) memóriakártyáknál. Az UHS-I SDXC kártyák előnyeit azonban nem képes kihasználni az EOS-5D Mark III.
A kártyák a markolat jobb oldalán lévő műanyag ajtó alatti foglalatba csúsztathatók. Az ajtó masszív, fémzsanéros, és egyszerű hátrahúzásával már nyitható is. A kártyaműveletet a hátsó tárcsa alatti piros LED jelzi. Természetesen – ahogy a korábbi modell is – az 5D Mark III sem áll le a fájlok kiírásával, ha írás közben kinyitjuk a kártyaajtót. Ez esetben hangjelzés és az LCD-n megjelenő felirat figyelmeztet a kapkodásból eredő hibára.
