Kipróbáltuk: Canon EOS-5D Mark III teszt

0

AF, sorozat, videó

Élességállítás, fénymérés

A legnagyobb előrelépést az 5D Mark II-höz képest a fókuszrendszer könyvelheti el. A korábbi 9 fókuszpont helyett immár 61-et használhatunk, ezek közül 41 keresztszenzoros (a középső 21 db f/5,6-tól, a két szélső 10-10 f/4-től) , ill. a középső függőleges sor belső 5 fókuszpontja f/2,8 vagy jobb fényerejű objektíveknél dupla pontosságú. Bizony az AF rendszerre ráfért a fejlesztés, hiszen már a felső-középkategóriában is előrébb járt a gyártó.
Mint látható, a fényerőtől erősen függ a keresztszenzorok száma. Azért, hogy ne kelljen bemagolni, hogy mikor mennyi és melyik fókuszpont a keresztszenzoros, a fényképezőgép az érzékelt objektív alapján a kijelzőben villogtatja fókuszpont váltáskor azokat a fókuszterületeket, amelyek nem keresztszenzorként működnek.

Az új fókuszrendszert egyébként az EOS-1Dx-ből kapta az 5D Mark III, amelynél részletesen testre szabható beállításokat végezhetünk. Nincs ez másként az EOS-5D Mark III-nál sem. Nézzük a lehetséges beállításokat.

Fókuszválasztási módok

  • 61 pont
  • 41 keresztszenzor
  • 15 pontos
  • 9 pontos

AF terület jellege szerint

  • pontszerű AF
  • 1 AF pont
  • 1 AF pont + 4 szomszédos
  • 1 AF pont + 8 szomszédos
  • AF zóna (széles terület 9 pozíció)
  • Teljesen automata (teljes szélesség)

Az AF pontok kiválasztásához a gép jobb sarkára eső AF-mező választó gomb, illetve külön beállításra a joystick, vagy a hátsó gyorsvezérlő tárcsa használható. Az AF választó gomb megnyomása után van lehetőségünk a fentebb már ismertetett AF terület beállítására.

A választható AF üzemmódok nem változtak:

  • One Shot: egyszeri AF mód. A készülék a képmezőben beállított AF-pont alatti területre állít élességet az AF-ON teljes, vagy a kioldó gomb félig lenyomásával. A gomb nyomva tartása alatt az élességállítás távolsága változatlan marad, akkor is ha átkomponáljuk a képet, vagy a főtéma elmozdul.
  • AI Servo: folyamatos (követő) AF. Szintén az AF-ON, vagy a kioldó gomb aktiválja, de ha a téma elmozdul, vagy a fotós átkomponálja a képet az élességállítás távolsága leköveti a témát.
  • AI Focus: az előző két üzemmód ötvözete. A készülék alapesetben egyszeri AF beállítást használ, de ha a téma mozog, automatikusan folyamatos módba kapcsol.

Lehetőségünk van az autofókusz rendszer finomhangolására is, mely már az elődmodellben is megtalálható volt. Újdonság viszont, hogy zoomobjektívek esetében a zoom két végállására külön-külön eltolás érték adható meg. Az is kiválasztható, hogy a finomhangolás az összes objektívre, vagy objektívenként külön-külön legyen értelmezett. A finomhangolás ±20 fokozatban szabályozható, hogy az objektív inkább előre, vagy az eddiginél távolabbra fókuszáljon.

Bár nem a fókuszáláshoz tartozik, de itt érdemes megemlíteni, hogy az elektronikus horizontot a keresőben is megjeleníthatjük (pl. a mélységélesség ellenőrző gombra helyezhetjük ezt a funkciót). Ez esetben az egyes fókuszpontok körüli kerettel jelzi a gép az ideális, vagy az attól eltérő függőleges pozíciót. Nem annyira precíz, mint a hátsó LCD-n lévő, de azért használható, s így még kézből fotózáskor is könnyebben állítjuk vízszintesre a gépet.

A Canon EOS-5D Mark III-ra sem került önálló AF-segédfény. Ehhez a külső Speedlite vakuk segédlámpája használható, amit a gépen belül letilthatunk.

A fénymérés szintén új, a 63 zónás, kétrétegű iFCL fénymérő modult az EOS-7D-ből ültették át az új fullframe-s vázba. A fókuszon, színen és témavilágosságon alapuló (iFCL -Focus, Color, Lighting) fénymérés – ahogy a nevében is olvasható – a világossági adatok mellett a téma színét, és az élességállítási információkat is figyelembe veszi, szorosan együttműködve az AF-érzékelővel. A színészlelés abban segít, hogy a rendszer kiküszöbölje a különböző színhőmérsékletű megvilágításokból adódó mérési hibákat.

A fénymérés 1-20 Fé között működik megbízhatóan. Üzemmódjai változatlanok a korábbi modellekhez képest:

  • Kiértékelő (evaluative): a készülék a teljes képmezőn mér. A legtöbb esetben ajánlott, pontos mérést adó beállítás.
  • Részleges (partial): csak a képközép 6,2%-án mér fényt a gép. Nagyobb objektumok fotózásánál ajánlott, ha a főtéma és a háttér világossága eltér egymástól.
  • Szpot (spot): a képközép vagy a kiválasztott fókuszterület közelében, a kép 1,5%-án mér. Makrofotózásnál hasznos, ha a kis téma és a háttere eltérő világosságúak.
  • Középre súlyozott (center-weighted): a gép a teljes képmezőben mér fényt, de nagyobb súllyal veszi figyelembe a képközép eredményeit, a széleket pedig kevésbé. Portréfotózásnál ajánlott.

A mért expozíciós értékek a hátsó AE-Lock (csillag) gombbal rögzíthetők.

Sorozat fényképezés

Az új DiG!C 5+ képfeldolgozó processzornak és az új szenzornak köszönhetően gyorsult a sorozatfelvétel sebessége, mely akár 6 kép/mp is lehet, de választhatunk lassabb sorozatmódot is. Gyors kártyával (pl. SanDisk Extreme) JPEG módban szinte megállás nélkül használhatjuk a 6 kép/mp-es sorozatot. RAW formátumnál 12-15 kép készül egyhuzamban az első lassulásig.

A menüben automata expozíció sorozat (AEB) is beállítható, amely 2, 3, 5 vagy 7 kép hosszan tarthat 1/3 – 3 fényérték lépésközökben. Választhatunk ezen kívül fehéregyensúly sorozatot is ±1 – 3 lépésben, legfeljebb 3 kép erejéig. Ennek beállítása és használata teljesen megegyezik az előddel.

Videó, mozgóképrögzítés

Módosult a videófelvétel tárháza is, bár a felbontás változatlanul 1920×1080 pixel (FullHD), a képfrissítés azonban 24 kép/mp, 25 és 30 kép/mp is lehet. A tömörítési fok beállítása is új lehetőség, a kevésbé tömörített ALL-I az utófeldolgozásra szánt videóknál hasznos, míg az IPB a feldolgozni nem kívánt mozgóképek erősebb tömörítését jelenti. A hangfelvétel alapkiépítésben mono, de csatlakoztathatunk sztereó mikrofont is a fényképezőgéphez. Szükség esetén a felvétel hangját a fejhallgató kimeneten keresztül ellenőrizhetjük. Újdonság még a videófelvétel során történő csendes vezérlés, amely a hátsó vezérlőtárcsa érintésével változtatható paramétereket jelent.

A bejelentéskor nagyon örültem, hogy a szenzor felbontását úgy alakították ki, hogy a FullHD videó 1920 pixel szélességének pontosan 3×-osa a szenzor horizontális felbontása. Ez szebb, élesebb videókat eredményez…ne. Sajnos csak eredményezne, mivel a videófelvétel nem a szenzor teljes szélességével dolgozik, egy aprócska képkivágást eszközöl a gép. Ez azonban elég is ahhoz, hogy a vízszintes felbontás 1920 egész számú többszörösének előnye egycsapásra elvesszen. Kár, pedig tényleg kíváncsi lettem volna, hogy mennyivel tud majd így többet az 5D Mark III részletezettségben.
Mert a most látott videók igazából nem nyűgöznek le. Nem állítom, hogy gyenge volna, de igazából nem is jobb, mint pl. az Olympus OM-D E-M5-é (csak azért éppen ezt említem, mert előző teszt erről szólt, no meg, hogy lássuk, egy aprócska gép is képes ilyesmire).
Érdemes azt is megnézni, hogy a videófelvételnél mennyivel másabb a sötét részek kontrasztja, ugyanakkor a világosaké hasonló a fotóéhoz.

Fotó és videófelvétel képe

Óriási előny azonban az említett E-M5-höz képest, hogy a videófelvétel során mind a rekesz, mind az expozíció kompenzáció módosítható.

Rekesz módosítása felvétel közben
Eredeti videó letölthető: ide kattintva

Automatikus élességállítás felvétel közben
Eredeti videó letölthető: ide kattintva

1920×1080 pixeles FullHD mellett 1280×720 pixeles HD, illetve 640×480 pixeles VGA felbontás is választható. A tömörítés H.264 kodekkel történik, Quicktime MOV konténerben.

1920×1080 pixel, 25 fps, AVCHD, 19 mp, 70 MB, ~30400 kbps
Eredeti videó letölthető: ide kattintva

1280×720 pixel, 50 fps, AVCHD, 15 mp, 51 MB, ~28400 kbps
Eredeti videó letölthető: ide kattintva

További tesztvideóink:

Videófelvétel kékórában
Eredeti videó letölthető: ide kattintva

ISO2500 videó
Eredeti videó letölthető: ide kattintva

ISO8000 videó
Eredeti videó letölthető: ide kattintva