Felépítés II.
LCD és kereső
Ha csak az adatlapot nézzük nem látszik semmi változás a hátsó kijelző és kereső terén, de azért finomítottak pár dolgon. Az LCD az előző 5D modellből ismert, 3:2 oldalarányú, 3,2″-os (8,1 cm) képernyő, melyre 1,04 millió képpont (720 x 480 pixel) került. Képminősége, színei, kontrasztja és dinamikája is kiváló. A részletesség is rendben van, sőt a menüpontok betűinek olvashatóságán is javítottak egy kissé. Az előző verzióval sem voltak gondok, most azonban egy kissé melegebb színvilágú a kijelző, még kevésbé feltűnőek a recés betűélek, és valamivel kisebbek egyben szellősebbek a karakterek. Nem nagy a különbség, de előnyére változott. A képernyőnek most is csak a világossága állítható, a színezete nem. Ez lehet három fokozatú automatikus, illetve 7 lépéses kézi. A képernyő betekintési szöge 170 fok, így élőképnél sincs színtorzulás, ha laposabb szögből kell ránéznünk. Az LCD további finomításai az élőképet érintik, melyről a következő oldalon lesz szó.
Lejátszáskor 1 és 16x-os érték között nagyíthatók a mentett fotók, és a képernyő felbontását tekintve 12x-es nagyításnál érhető el az 1:1-es illesztés. Ez egy nagyítási fokozattal a maximum előtt található. A menüben beállítható, hogy a készülék eleve ezzel a nagyítási mérettel jelenítse meg a fotót.
A lejátszott kép adatai között az INFO gombbal válthatunk, nagyított nézetben pedig a hátsó tárcsával lépkedhetünk a képek között. A joystick gombbal kinagyított részlet görgethető a képernyőn. Infó képernyőkből eggyel kevesebbet kapunk az elődnél, viszont az sokkal több adatot tartalmaz. Az adatok a joystickkel görgethetők a nézőkép alatt, így a felvételi infók mellett többek között színcsatornánkénti hisztogram, a fehéregyensúly hangolási beállításai, képfeldolgozási beállítások, zajcsökkentési és objektív adatok is megjeleníthetők. A készülék csak a kiégett képterületeket jelzi villogtatással.
A nagyítási arány az elülső tárcsával növelhető vagy csökkenthető, de ezzel érhető el a 4, 9, 36, vagy 100 nézőképes oldal is. Normál nézetben ugyanezzel a tárcsával 10 vagy 100 képenként is lapozhatunk.
Felvételi módban az INFO gombbal a fontosabb képadatok, kéttengelyes vízszintjelző, vagy státuszképernyő jeleníthető meg. Utóbbi esetén a Q gombbal aktív státuszkijelzést is bekapcsolhatunk, melynél az adatok szabadon megváltoztathatók, egyfajta gyorsmenüvé téve ezt a képernyőt. Az 5Ds modellek újdonsága, hogy az itt lévő adat ablakok szabadon átrendezhetők, tetszőlegesek hívhatók be a meglévők helyet. Erről a Különlegességek oldalon bővebben írunk.
A státuszkijelzést, vagyis a fontosabb képadatok megjelenítését a Canon középkategóriás és profi gépeiben alapnak számító, felső folyadékkristályos képernyőn is megkapjuk. Az előtte lévő gombsorral és a hátsó vagy elülső tárcsával az itteni értékek fontosabbjai is módosíthatók. A kijelző narancs színű háttérvilágítással rendelkezik, mely kb. 6 mp után automatikusan kikapcsol.
A kereső alap adatai sem változtak. Nagyítása 0,71x-es maradt, ami a fullframe formátum miatt igen nagy méretet jelent. Lefedettsége 100%-os, vagyis pontosan azt látjuk, ami a képen lesz. Az 5D Mark III intelligens adatkijelzésű keresője most tovább lépett, hiszen még több infót képes kijelezni a nem cserélhető, elektronikus mattüvegen. Az AF-pontok, fénymérési területek és segédrácsok már korábban is adottak voltak, néhány ikon kíséretében, most azonban a képkivágás és oldalarány keretei, a vibrálás csökkentés ikonja, valamint a háttérvilágításos statuszkijelző adatainak jó része is megjelenik, függetlenül az alsó státuszsortól, mely nem sokat változott. Követő AF módban (AI Servo) az aktív AF-pontok folyamatos felvillanása követi a témát, mely előzőleg nem volt megjeleníthető.
A pentaprizmás kereső ugyanazt a kényelmes szemkagylót kapta, mint a korábbi modell, 21mm-es számtávolsággal. A gumikeret jobb felső sarkába egy -3,0 – +1,0 dioptria között állítható korrekciós tárcsa került, mellyel az élességét befolyásolhatjuk.
Vaku
A profi Canon DSLR-ek, köztük az 5D-k hagyományait folytatva ezen a gépen sincs beépített vaku. Tetején vakupapucsot találunk, melyre középérintkezős, vagy E-TTL II lábkiosztású rendszervakuk csatlakoztathatók. Oldalt kábeles szinkroncsatlakozót találunk. A készülék 1/200 mm-es szinkronidőre képes, de a jobb rendszervakuk HSS módjával ennél jóval rövidebb is elérhető. Az E-TTL II külső vakukat +/-3 Fé tartományon belül, 1/3 Fé lépésekben korrekciózhatjuk.
A menü ‘Külső Speedlite vezérlés’ pontja alatt találhatók a fontosabb vaku opciók, így például letiltható a villanás, beállíthatjuk a fénymérés módját (kiértékelő vagy átlagoló), megadhatjuk a szinkron időt Av módban, és hozzáférhetünk a csatlakoztatott vaku funkcióihoz és egyedi (C.Fn) beállításaihoz.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A Csatlakozók mintha megfogyatkoztak volna a Mark III óta. Igen, hat helyett most csak ötöt kapunk, mivel ismeretlen ok miatt el kellett búcsúznunk a videónál hasznos fejhallgató kimenettől. Maradt viszont a sztereó mikrofon bemenet, alatta a már említett vakuszinkron aljzattal, és egy kábeles távvezérlő csatlakozóhellyel. Vezetékes távkioldó helyett infravörös is használható, melynek érzékelője a markolat elején található.
A kimeneteket fedő dupla gumilapok jobb sorában egy HDMI aljzat, valamint egy USB 3.0 csatlakozó kapott helyet, mely előrelépés az eddigi modellek USB 2.0 aljzatához képest. Kábelt persze szokás szerint csak ehhez kapunk a dobozban.
Mellékeltek még egy LP-E6N típusú lítium-ion akkumulátort is, mely csak annyiban különbözik az előző modellek LP-E6 áramforrásától, hogy 1800 helyett 1865 mAh-ás. Amúgy tökéletesen kompatibilis az utóbbi akkumulátorral is, és a Mark III modellben is használható az újabb verzió.
Az akku töltöttsége a kijelzőn és a keresőben is ellenőrizhető egy ötfokozatú ikonon, a menüben pedig akár 1%-os pontossággal is megjeleníthető. Itt az utolsó töltés óta készített képek száma, és az akku állapota (új, közepesen használt, erősen használt) látszik.
Az akkuhoz az LC-E6 típusú töltőt mellékeli a Canon, mellyel a teljesen üres akkut kb. 2,5 óra alatt tölthetjük fel. Némi hátrány, hogy a Mark III egy töltéssel elért 950 képes teljesítményétől elmaradnak az 5Ds-ek. Ezúttal kb. 700 képet lőhetünk normál körülmények között, hidegben pedig 660-at.
A memóriakártya kompatibilitáson sem változtattak, így az EOS 5Ds R is bármilyen CompactFlash (akár UDMA7 sebességű) és SD, SDHC vagy SDXC memóriát használ. A dupla foglalatnak köszönhetően ezek egyszerre és külön külön is rendelkezésünkre állnak majd. A menüben beállítható, hogy az egyik kártya beteltével a másikon folytatja a mentést, vagy az 1-es memóriára csak egyféle formátumban, a 2-esre másikban (RAW vagy JPEG) ment. Nagyon hasznos funkciók ezek, ha fotóinkat biztonságban szeretnénk tudni, hiszen kicsi az esély, hogy az egyszerre két példányban mentett képeink mindkét kártyáról eltűnnek.
Egy apró előrelépés ezen a téren, hogy a Mark III csak a gyorsabb UDMA CompactFlash memóriákat támogatta, és ha lassabb SD kártyával együtt használtuk, az írási sebesség drasztikusan csökkent. Az 5Ds R már a gyorsabb UHS sebességosztályú SD kártyákat is kezeli.
