Felépítés
Ergonómia
A Canon PowerShot G12 külseje megtévesztésig hasonló a G11-re. Eltérés csak az elülső vezérlőtárcsában látható, amely a G11-nél még nem volt, illetve ennek okán a G felirat elhelyezése is változott.
A hátlapon a kényelem fokozása érdekében egy apró ujjtámasztó gumiborítást hoztak létre, amely a * gombtól balra található. Ide kerül ugyanis hüvelykujjunk, amit így könnyebb megtámasztani.
S még egy apró változás: az érzékenység 1/3 Fé-es módosíthatósága miatt a felső érzékenység tárcsán több osztás található.
Maradt a kissé Leicás forma és a hozzá kapcsolódó beállítótárcsák. Ezt a hatást kelti az objektív tubusa körül elhelyezett gyűrű, amelynek itt nincs kimondott funkciója (az opcionális konverter tubus tekerhető fel ennek helyére), valamint a felül, bal oldalt lévő expozíció kompenzációt, illetve az üzemmódtárcsa alatt található érzékenységet beállító tárcsa. A Leicás hatást még a téglatest forma is erősíti. Ha megnézzük a Leica M8-at, további hasonlóságokat vélhetünk felfedezni, egyrészt az exponáló gomb kialakításában: apró gombocska, körülötte elfordítható kapcsoló, amely a Canon PowerShot G12-nél a zoom vezérlésére használható, valamint a hátlapon lévő nagy méretű, függőleges síkú vezérlőtárcsa.
A Leica kinézet miatt a fogás talán nem annyira kényelmes, jó lett volna valami vaskos markolat, mint ami még anno a G5-nél volt. A biztosabb fogás eléréséhez itt csak a külső részt vonták be bőr hatású gumival. Igaz ami igaz, ez meg is teszi a hatását, ahogy a hátlapon lévő enyhe bemélyedés is, mely a hüvelykujjunknak ad megtámasztást. A vezérlőtárcsa hátsó elhelyezése mellett a G12-nél elülső tárcsa is megtalálható, amely a fő vezérlőtárcsa szerepét tölti be (pl. rekesz választás).
Az alumíniumból készült állványmenetet közelítőleg a gép középpontja alá helyezték, amely 1,5 cm-re található az optikai tengely vetületétől. Állványra helyezett fényképezőgépnél sajnos sem a memóriakártyát, sem az akkumulátort nem tudjuk cserélni, bár ez utóbbira valószínűleg nem is nagyon lenne szükség, hiszen az akksi 7,8 Wh energiát tárol.
Optika
A Canon PowerShot G11 és G12 objektíve egy és ugyanaz (legalábbis ismert paraméterei alapján). Fizikai gyújtótávolsága 6,1-30,5 mm, amely kisfilmes rendszerben 28-140 mm-nek feleltethető meg. A 11 lencsét kilenc csoportban tartalmazó, s egy dupla aszférikus tagot is használó objektív fényereje a régebbi PowerShot G sorozatokkal szemben már nem olyan kiemelkedően jó, ez esetben a szuperzoomok között már átlagosnak tekinthető f/2,8-4,5.
Az objetkíven belülre ND szűrőt is beépítettek, így ha hosszabb záridővel szeretnénk fotózni, nyitott blendével, ezt könnyedén megtehetjük. Az ND szűrő 3 Fé-et vesz le a fényerőből (vagy másként fogalmazva ISO80 állásban úgy dolgozhatunk, mint ha ISO10-en lennénk, persze a képzaj nem fog csökkenni).
Annyi eltérés van a G11-gyel szemben, hogy a G12 az újabb és továbbfejlesztett Hybrid IS stabilizátorral rendelkezik.
Kikapcsolt állapotban a frontlencsét az automatikusan bezáródó vastag, masszív műanyag lamellák védik. Ha előtétlencsét, vagy valamilyen szűrőt szeretnénk az objektív elé tenni, előbb adaptergyűrűt kell vásárolnunk, melyet az optika elején található gyűrű helyére kell illesztenünk.
Képérzékelő
A Canon PowerShot G12 kapcsán semmi kapkodás, semmi forrófejűség nem vágható a mérnökök fejéhez. A gépbe hűvös nyugalommal került az az 1/1,7″ típusú CCD, amely 10 millió képpontot használ fel a képalkotásra.
A legnagyobb felbontást választva 3648×2736 képpontos felvételeket készíthetünk, de emellett választhatunk 6M, 2M és VGA felbontást is. Akik nem szeretik a 4:3-as kép oldalarányt, használhatnak 16:9, 3:2, 1:1, sőt 4:5 oldalarányt is.
Az automatikus érzékenység állítás helyett az értéket ISO 80 és ISO 3200 között magunk is beállíthatjuk a gép tetején lévő dedikált tárcsa segítségével, 1/3 Fé lépésekben. Kevés fény módban akár ISO12800-at is válaszhtatunk, de csak 2,5 Mpixelen, s ilyenkor a gép program automata módban működik (a rekesz értéke nem módosítható).
A fotókat kétféle JPEG tömörítéssel, vagy veszteségmentes RAW formátumban menthetjük el. Utóbbi esetben választhatunk a RAW mellé JPEG file mentését is. A RAW fájlok mérete 12-14 MByte közöttiek.
A RAW formátumú fotókat többek között a gyárilag mellékelt Digital Photo Professional programban alakíthatjuk át JPEG-gé.
Kereső és LCD
A képek komponálását átnézeti keresőn is végezhetjük, amely kis keresőképet nyújt (13,5 fokos szög alatt látszó kép, illetve 34%-os képméret egy kisfilmes 100%-os 1×-es nagyítású keresőhöz képest). A kis nagyítás mellett a lefedettség a másik tényező, ami nem túlzottan kedvező. Ez az érték ugyanis messze nem 100%, méréseink szerint kb. 78%-os. A kereső pozíciója miatt enyhe parallaxis torzításra is számítanunk kell, ráadásul 28 mm-es nagylátószögnél a kereső képének bal alsó sarkába kis mértékben belóg az objektív tubusa.
Míg a G11-nél gondunk volt a kereső élességével (tele állásban), a G12-nél ilyen problémát nem tapasztaltunk. Elképzelhető persze az is, hogy a nálunk járt G11-gyel valóban probléma volt.
Nem változott az elődhöz képest a hátsó LCD, így a korábbi 2,8″ képátlójú (hasznos átló: 2,7″ – 6,9 cm) kijelző került e modellbe is. A 460 ezer szubpixelből álló kijelző bőven átlag feletti felbontású, kompaktok között legalábbis, hiszen DSLR-eknél már jópár 921e pixeles kijelzővel szereltet találunk. De ez a felbontás is remek részletgazdagságú képmegjelenítést tesz lehetővé. A betekintési szög is kiváló, még alulról nézve is jól látható képet kapunk, bár ennek a kihajthatóság és forgathatóság miatt komolyabb jelentősége nincs.
Erős napsütésben vélhetően jól látható képet kapunk, mert az LCD tükröződésmentesítő bevonatot is kapott. A gyakorlatban azonban ezt nem tudtuk kipróbálni, mivel a teszt ideje alatt napsütést csak képről láttunk.
Felvételkor részletes információkat láthatunk a kijelzőn, sőt akár segédrács és élő hisztogram is megjeleníthető. Az üzemmódtárcsa gyorsfelvétel állásában a hátsó LCD az élőkép megjelenítése helyett aktív státuszképernyőként funkcionál, amelynek során a főbb paramétereket közvetlenül állíthatjuk.
A kijelzésre kerülő információk egy részét az egyedi kijelzés menüpont alatt állíthatjuk be.
Az akkumulátor töltöttségének állapotát folyamatosan nyomon követhetjük az LCD bal felső sarkában, teljes, 2/3, 1/3 töltöttség valamint kimerült állapot szimbólum segítségével.
Visszajátszáskor a képekbe maximum 9,8×-es mértékben nagyíthatunk bele, amely a Canon gépeinél megszokottól eltérően igen jó élességellenőrzést tesz lehetővé. Még az 1×1 pixeles részletek is remekül kivehetők, s ez egyel kisebb mértékű nagyításra is igaz.
A képek között a hátsó vezérlőtárcsával lapozhatunk, s ez igaz a nagyított nézetre is. Ennek köszönhetően könnyedén összehasonlítható két egymás után készült felvétel élessége. A lejátszás képernyőjének üzemmódjai a következők: csak kép, kép minimális adatokkal (képméret, dátum, fájl sorszám), kép részletes adatokkal plusz hisztogrammal (kiégett részek villogtatva), nagyított mód teljes képpel. Ez utóbbi esetében a kijelző jobb alsó részében a nagyított képet, bal felső részében a teljes képet láthatjuk. Ez a mód jelenik meg felvételkészítés után is, ha ezt a felvétel menüből kiválasztottuk (másik lehetőség a részletes info nézet).
További érdekesség, hogy a képek automatikus elforgatása nem csak felvétel állásban, de lejátszáskor is működik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a portré formátumú képeket valóban portré képként jeleníti meg (álló formátumban), de a gépet elforgatva viszont a teljes kijelzőt kihasználva nézhetjük vissza a fotót.
Vaku
A Canon PowerShot G12 fixen beépített vakuval rendelkezik, mely viszonylag közel található az objektívhez: optikai tengelytől való távolsága 4 cm. A vaku üzemmódok között hosszú szinkron idejű és második redőnyre szinkronizált, valamint vörösszem csökkentő is választható. Megadhatjuk a vaku teljesítmény kompenzációját ±2 Fé tartományban, itt választhatunk biztonsági üzemmódot is, amely során a gép felülbírálhatja az itt megadott értékeket. Arra is lehetőségünk van, hogy kézileg adjuk meg a vakuteljesítményt, legkisebb, közepes, legnagyobb értékben.
A vörösszem csökkentő vakumód nem elővillantással, hanem az AF segédfény folyamatos világításával próbálja meg összehúzni a pupillát. Azt is kiválaszthatjuk, hogy közvetlenül fotózás után hajtson-e végre szoftveres vörösszem korrekciót a gép, vagy sem. Ha mégsem kérjük, lejátszás módban még akkor is van mód ezek javítására. Ennek során a fényképezőgép felméri a kép azon területeit, ahol vörös szemek találhatók, de arra is lehetőséget biztosít, hogy kézzel válasszuk ki a vörös szemeket, ha az automatika nem, vagy nem jól ismerte fel ezeket.
A fényképezőgépre Canon rendszerű vakupapucs került, amelyre E-TTL ill. E-TTL II kompatibilis rendszervakuk vagy középpontos érintkezőjű automatikus vakuk csatlakoztathatók.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A csatlakozókat a fényképezőgép jobb oldalára helyezték egy rugós műanyag ajtó mögé. Itt található a kombinált A/V és USB kimenet, valamint a HDMI csatlakozó.
Az elkészült felvételeket SecureDigital (SD), SecureDigital HighCapacity (SDHC), SecureDigital Extended Capacity (SDXC), Multimedia Card (MMC), Multimedia Card Plus (MMCplus) és HighCapacity Multimedia Card Plus (HC MMCplus) memóriakártyára rögzítheti a fényképezőgép. Gyári csomagolásban nem kapunk memóriakártyát a géphez, s ezt belső memória sem hidalja át.
Az akkumulátor a már jól ismert NB-7L típusú, 7,4 V-os, 1050 mAh kapacitású. Töltését külső töltőben végezhetjük, amely a teljesen lemerült akkut 1 óra 50 perc alatt tölti fel. A CIPA ajánlása alapján készült gyári mérés szerint LCD-vel körülbelül 370 kép készíthető egy feltöltéssel, míg csak az optikai keresőt használva ez a szám 1000-re növelhető.
Az akkumulátor és memóriakártya fedlapját fém megerősítéssel látták el, ennek ellenére is érdemes rá vigyázni, mert kinyitott ajtóval a fényképezőgép nem használható.
