Felépítés II.
Ergonómia
A Canon PowerShot G7 és G9 külsőre kissé Leicás lett. Ezt a hatást kelti az objektív tubusa körül elhelyezett gyűrű, amelynek itt nincs kimondott funkciója, valamint a felül, bal oldalt lévő érzékenységet beállító tárcsa. Igaz, a Leicánál a tárcsa a zársebességet állítja. A Leicás hatást még a téglatest forma is erősíti. Ha megnézzük a Leica M8-at, további hasonlóságokat vélhetünk felfedezni, egyrészt az exponáló gomb kialakításában: apró gombocska, körülötte elfordítható kapcsoló, amely a Canon PowerShot G9-nél a zoom vezérlésére használható, valamint a hátlapon lévő nagy méretű, függőleges síkú vezérlőtárcsa.
A kényelmes fogás úgy tűnik nem volt fontos a fejlesztőknek, mert a G5 markolatából a G7-nél és G9-nél már semmi nem maradt. Ezt is a Leicától tanulták? A biztos fogás eléréséhez itt csak egy függőleges, gumírozott csík szolgál. Igaz ami igaz, ez meg is teszi a hatását, ahogy a hátlapon lévő enyhe bemélyedés is, mely a hüvelykujjunknak ad megtámasztást. A kényelem azonban egy kicsit hiányzik. Ugyanúgy hiányozhat a G5-ben még alkalmazott elülső vezérlőtárcsa is, ennek funkcióját azonban átültették a hátlapon elhelyezett, függőleges irányú tárcsára. Véleményem szerint az elöl elhelyezett vezérlőtárcsa kicsit jobban kézre esett, mint a mostani megoldás, az egy kicsit „fényképezőgépesebb”.
A mostani megoldás mindezek ellenére így is szimpatikus, a hátsó tárcsa könnyedén elfordítható, a mintavételezése gyors, így a vele beállítható értékek pillanatok alatt megtalálhatók.
LCD és kereső
A hátlapra a korábbinál kissé nagyobb, 3″ képátlójú, nem kihajtható LCD került, melynek felbontása 230 ezer pixel. A kijelző betekintési szöge nagy, teljesen oldalról ill. alulról-felülről is tökéletes képet ad. A háttérvilágítás fényerejét 15 lépésben állíthatjuk. Erős napsütésben vélhetően jól látható képet kapunk, mert az LCD tükröződésmentesítő bevonatot is kapott. A borongósabb ősz végi-tél eleji idő miatt sajnos erről nem tudtam meggyőződni.
A képek komponálását átnézeti keresőn is végezhetjük, amely kis keresőképet nyújt, és a lefedettsége sem 100%-os. Elhelyezése miatt enyhe parallaxis torzításra is számítanunk kell. 35 mm-es nagylátószögtől 50 mm-ig a kereső képébe a bal alsó sarokból belóg az objektív tubusa.
Felvételkor az egyszerűsített nézeten kívül – amikor is alapesetben csak a fókuszkeret, a rekeszérték, a zársebesség és az érzékenység látható – részletes megjelenítést adó mód is használható. Ilyenkor szinte minden paraméter leolvasható a hátsó LCD-ről, sőt élő hisztogramot és segédrácsot is láthatunk. A kijelzésre kerülő információk egy részét az egyedi kijelzés menüpont alatt állíthatjuk be.
Az akkumulátor töltöttségének állapotát folyamatosan nyomon követhetjük a kijelzőn, teljes, 2/3, 1/3 töltöttség valamint kimerült állapot szimbólum segítségével.
(JPEG-ről nagyítva)
10×-es nagyítása
Visszajátszáskor a képekbe maximum 10×-es mértékben nagyíthatunk bele, nagyított nézetben a képek között a hátsó vezérlőtárcsával lapozhatunk. Így könnyedén összehasonlítható két egymás után készült felvétel élessége. A lejátszás képernyőjének üzemmódjai a következők: csak kép, kép minimális adatokkal (képméret, dátum, fájl sorszám), kép részletes adatokkal plusz hisztogrammal, nagyított mód teljes képpel. Ez utóbbi esetében a kijelző jobb alsó részében a nagyított képet, bal felső részében a teljes képet láthatjuk. Ez a mód jelenik meg akkor is, amikor fotózás után az exponáló gombot nyomva tartjuk, így közvetlenül ellenőrizhető a képélesség (a képnagyításkor figyelembe veszi a gép a használt fókuszterületet, vagy arcprioritás esetén az arcot, amelyre az élességállítás történt).
További érdekesség, hogy a képek automatikus elforgatása nem csak felvétel állásban, de lejátszáskor is működik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a portré formátumú képeket valóban portré képként, a gépet elforgatva, a 3″-os kijelzőt kihasználva nézhetjük vissza, de akár vízszintesen is tarthatjuk a G9-et, akkor is álló formátumban láthatjuk.
Élességállítás
Az élességállítás történhet manuálisan, vagy az automatika által. Automatikus élességállításnál egyszeri vagy folyamatos módot használhatunk, ezen felül választhatunk automatikus AiAF intelligens fókuszmód illetve kézi fókuszkeret megadás között, valamint arcérzékelés is beállítható.
AiAF esetén 9 fókuszterület közül – amely lehet kisebb vagy nagyobb – automatikusan választ a gép.
FlexiZone módban kézileg választhatunk a lehetséges fókuszpontok közül, amelyek 29×17 mezős mátrixban helyezkednek el. A fókuszterületeket itt is választhatjuk kisebbnek vagy nagyobbnak. Arcérzékelő módban több arcot is képes felismerni a fényképezőgép, amelyek között váltani is lehetséges. A felismert arcok követése gyors és megbízható.
Kézi élességállításnál távolságskála és digitális nagyított kép jelenik meg a könnyebb beállítás érdekében.
A fényképezőgép előlapján a kereső közelében található az AF segédfény forrás, amely gyenge fényben egy egyszerű mintát rajzol a témára (ahogy már a PowerShot G2 tette, lásd fenti jobb oldali kép). Ez sokkal hatékonyabb, mint a szimpla „rávilágítós” megoldás, hiszen kis kontrasztú tárgyakra is könnyebben élesre áll a gép. Ennek hatótávolsága kb. 3 méter.
Vaku
A Canon PowerShot G9 fixen beépített vakuval rendelkezik, mely viszonylag közel található az objektívhez: optikai tengelytől való távolsága 4 cm. A vaku üzemmódok között hosszú szinkron idejű és második redőnyre szinkronizált, valamint vörösszem csökkentő is választható. Megadhatjuk a vaku teljesítmény kompenzációját ±2 Fé tartományban, itt választhatunk biztonsági üzemmódot is, amely során a gép felülbírálhatja az itt megadott értékeket. Arra is lehetőségünk van, hogy kézileg adjuk meg a vakuteljesítményt, legkisebb, közepes, legnagyobb értékben.
A vörösszem csökkentő vakumód nem elővillantással, hamem az AF segédfény folyamatos világításával próbálja meg összehúzni a pupillát. Ha mégis vörös szemeket kapnánk a fotókon, azt lejátszás módban vörösszem korrekció menüpont alatt javíthatjuk ki. Ennek során a fényképezőgép felméri a kép azon területeit, ahol vörös szemek találhatók, de arra is lehetőséget biztosít, hogy kézzel válasszuk ki a vörös szemeket, ha az automatika nem, vagy nem jól ismerte fel ezeket.
A vörösszemek korrigálása nagyon hatékony, az így javított szemek nem tűnnek élettelennek vagy műnek.
Vörösszem korrekció
A fényképezőgépre Canon rendszerű vakupapucs került, amelyre E-TTL ill. E-TTL II kompatibilis rendszervakuk vagy középpontos érintkezőjű automatikus vakuk csatlakoztathatók. Tesztképeink egy része szinkronzsinóron működtetett külső vakuval készült (részletek cikkünk utolsó oldalán).
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Az alumíniumból készült állványmenetet közelítőleg a gép tömegközéppontjára helyezték, amely 1 cm-re található az optikai tengelytől. Állványra helyezett fényképezőgépnél sajnos sem a memóriakártyát, sem az akkumulátort nem tudjuk cserélni, bár ez utóbbira valószínűleg nem is nagyon lenne szükség, hiszen az akksi egész sokáig bírja. Mindenesetre egy téli, hidegben történő fotózás során, amikor is egy esetleges pótakkut melengetünk a zsebünkben és a hidegben legyengült akkumulátort szeretnénk cserélni, mindenképpen le kell szerelnünk a gépet az állványról vagy állványtalpról.
Az akkumulátor a korábbi modellekből már megismert NB-2LH típusú, 7,4 V-os, 720 mAh kapacitású. Töltését külső töltőben végezhetjük, amely a teljesen lemerült akkut 1 óra 50 perc alatt tölti fel. A CIPA ajánlása alapján készült gyári mérés szerint LCD-vel körülbelül 240 kép, LCD nélkül 600 kép készíthető egy feltöltéssel.
Az elkészült felvételeket SecureDigital, SecureDigital HighCapacity, Multimedia Card, Multimedia Card Plus és HighCapacity Multimedia Card Plus memóriakártyára rögzíti a fényképezőgép. A gyári csomagolásban 32MB-os MMCPlus kártyát találunk.
A fém megerősítéssel ellátott akkumulátor és memóriakártya fedlap kinyitott állapotában a fényképezőgép nem használható.
A csatlakozókat a fényképezőgép jobb oldalára helyezték egy rugós műanyag ajtó mögé. Itt található az A/V kimenet és a Hi-Speed USB 2.0 csatlakozó.
