Optika I.
| Beállítható fókusztávolságok | |
|---|---|
| |
A 2,7 mikronos képpontok komoly feladatot rónak az optika nyakába. Egyébként is a képminőség szempontjából az egyk legfontosabb – ha nem a legfontosabb – részegység az optika, hiszen amit az optika nem „rajzol” a képérzékelőre, azt egy 50 millió pixeles szenzor se fogja kitalálni. Ezért annyira fontos, hogy az egyre kisebb pixelekből álló CCD-kre megfelelő minőségű képet vetítsen az objektív.
Szerencsére a Pro1 optikájára a felbontás szempontjából nem lehet panasz, a tükörreflexes gépeknél már bizonyított L optika itt is jól teljesített.
Bár az optika lencsetagjait ultrasonic motor mozgatja, hasonlóan a Canon PowerShot S1 IS optikájához, mégsem lehet olyan finoman állítani, mint az S1-ét. Itt „csak” 39 beállítható fókusztávolság van, amely azonban az átlaghoz viszonyítva mégiscsak szép teljesítmény, ráadásul a választható értékek is szép exponenciális görbét rajzolnak, az ideálistól nem látunk eltérést. Az optika mozgása egyébként nagyon halk, igazán USM-hez méltó, bár ha gyorsan mozgatjuk a zoomgyűrűt, az optika gyors mozgatása miatt hajlamos a tubus rezonálni.
Az optikán belül 14 lencsetagot helyeztek el, ezek között két aszférikus, egy UD üveg és egy fluorit bevonatú tag található. Az L optikák ultra-alascony szórású (UD) üveglencséi, valamint a fluorit bevonatú lencsetag együttesen alacsony kromatikus aberrációt eredményez nagy felbontás mellett. Az objektív fizikai fókusztávolsága 7,2-50,8 mm, amely kisfilmes formátumba átváltva 28-200 mm-nek felel meg. A fényerőre nem lehet panasz, nagylátószögnél f/2,4, tele állásban f/3,5.
A kromatikus aberráció az UD és fluorit lencsék ellenére nyitott rekesznél jól láthatóan jelentkezik. A 8 Mpixeles képeknél legrosszabb esetben 10-11 pixeles szélességű kékes elszíneződést adhat, ami 3 Mpixelre vonatkoztatva 6-7 pixelnek adódik. Ez egy 10×15 cm-es 300 dpi-s papírképen ha komolyan szemügyre vesszük, akkor még éppen látható, itt a kék elszíneződés mindössze 0,5 mm. Az kromatikus aberráció elsősorban a kép sarkaiban jelentkezik, de itt még rekeszeléssel is megmaradhat. A kép belső részein azonban nagyon jól csökkenthető. A fotók között alig találni olyat, ahol ez a hatás felfedezhető, ezek egyike ráadásul direkt ezzel a céllal, nagy blendével készült. Ezek alapján kijelenthető, hogy általános használatkor kevésbé okoz problémát ez a hatás.
A tesztfotók F2,4/3,5 és F8 blendével készültek. Az alsó két fotó a természetes környezetben előforduló kromatikus aberrációt szemlélteti, itt jól látható, hogy a hatás már kevésbé zavaró, mint az erőteljes tesztábránkon.
| Kromatikus aberrációk | |||
|---|---|---|---|
|
| ||
|
| ||
|
| ||
Az optika 7,1x-es zoomátfogásán felül maximum 3,2x-es digitális zoom is használható. Az elkészített képek alapján az optikát kb. 95% hatásfokúnak mértük, a legnagyobb nagyítás kb. 6,7x-es.
| Optikai- és digitális zoom | |
|---|---|
 teljes kép | kivágott képrészlet |
| f=28 mm* 1x | |
 teljes kép | kivágott képrészlet |
| f=200 mm* 10x | |
 teljes kép | kivágott képrészlet |
| 7,1x-os optikai és 3,2x-es digitális zoom | |
