Kipróbáltuk: Canon PowerShot Pro1 teszt

0

Optika I.



Beállítható fókusztávolságok


választható fókusztávolságok

A 2,7 mikronos képpontok komoly feladatot rónak az optika nyakába. Egyébként is a képminőség szempontjából az egyk legfontosabb – ha nem a legfontosabb – részegység az optika, hiszen amit az optika nem „rajzol” a képérzékelőre, azt egy 50 millió pixeles szenzor se fogja kitalálni. Ezért annyira fontos, hogy az egyre kisebb pixelekből álló CCD-kre megfelelő minőségű képet vetítsen az objektív.

Szerencsére a Pro1 optikájára a felbontás szempontjából nem lehet panasz, a tükörreflexes gépeknél már bizonyított L optika itt is jól teljesített.

Bár az optika lencsetagjait ultrasonic motor mozgatja, hasonlóan a Canon PowerShot S1 IS optikájához, mégsem lehet olyan finoman állítani, mint az S1-ét. Itt „csak” 39 beállítható fókusztávolság van, amely azonban az átlaghoz viszonyítva mégiscsak szép teljesítmény, ráadásul a választható értékek is szép exponenciális görbét rajzolnak, az ideálistól nem látunk eltérést. Az optika mozgása egyébként nagyon halk, igazán USM-hez méltó, bár ha gyorsan mozgatjuk a zoomgyűrűt, az optika gyors mozgatása miatt hajlamos a tubus rezonálni.

Az optikán belül 14 lencsetagot helyeztek el, ezek között két aszférikus, egy UD üveg és egy fluorit bevonatú tag található. Az L optikák ultra-alascony szórású (UD) üveglencséi, valamint a fluorit bevonatú lencsetag együttesen alacsony kromatikus aberrációt eredményez nagy felbontás mellett. Az objektív fizikai fókusztávolsága 7,2-50,8 mm, amely kisfilmes formátumba átváltva 28-200 mm-nek felel meg. A fényerőre nem lehet panasz, nagylátószögnél f/2,4, tele állásban f/3,5.
A kromatikus aberráció az UD és fluorit lencsék ellenére nyitott rekesznél jól láthatóan jelentkezik. A 8 Mpixeles képeknél legrosszabb esetben 10-11 pixeles szélességű kékes elszíneződést adhat, ami 3 Mpixelre vonatkoztatva 6-7 pixelnek adódik. Ez egy 10×15 cm-es 300 dpi-s papírképen ha komolyan szemügyre vesszük, akkor még éppen látható, itt a kék elszíneződés mindössze 0,5 mm. Az kromatikus aberráció elsősorban a kép sarkaiban jelentkezik, de itt még rekeszeléssel is megmaradhat. A kép belső részein azonban nagyon jól csökkenthető. A fotók között alig találni olyat, ahol ez a hatás felfedezhető, ezek egyike ráadásul direkt ezzel a céllal, nagy blendével készült. Ezek alapján kijelenthető, hogy általános használatkor kevésbé okoz problémát ez a hatás.

A tesztfotók F2,4/3,5 és F8 blendével készültek. Az alsó két fotó a természetes környezetben előforduló kromatikus aberrációt szemlélteti, itt jól látható, hogy a hatás már kevésbé zavaró, mint az erőteljes tesztábránkon.














Kromatikus aberrációk


F2,4 28 mm


F8,0 28 mm


F3,5 200 mm


F8,0 200 mm


F2,4 28 mm


F8 28 mm

Az optika 7,1x-es zoomátfogásán felül maximum 3,2x-es digitális zoom is használható. Az elkészített képek alapján az optikát kb. 95% hatásfokúnak mértük, a legnagyobb nagyítás kb. 6,7x-es.

























Optikai- és digitális zoom

teljes kép

kivágott képrészlet
f=28 mm*
1x

teljes kép

kivágott képrészlet
f=200 mm*
10x

teljes kép

kivágott képrészlet
7,1x-os optikai és 3,2x-es digitális zoom