Képminőség
Képzaj
A régi nóta. Szenzorunk bizony változatlan méretű, de generációról generációra egyre több pixelt zsúfolnak rá. A PowerShot SX210 IS-re most 14 millió került kb. 8%-os lineáris felbontás növekedést hozva az előző modellhez képest. Sajnos a tavalyi modellhez nem volt szerencsénk, így közvetlenül nem tudtuk összehasonlítani az újjal.
Annyi azonban bizonyos, hogy ISO80-nál egy kicsit több zajjal indít a gép, mint az átlag, bár nincs túlságosan lemaradva. Főleg a világossági zaj lehet feltűnő, a színzajt egész jól képes elnyomni a gép, nincsenek kiugró aránytalanságok. Ahogy az érzékenységet emelve sem. ISO100-on is hasonlóan jól kontrollált a színzaj, de minden zajkomponens az érzékenység emelés mértékéhez képest jelentősen megugrik. Az érzékenységen csak 1/3 fényértéket emeltünk, a zaj viszont 40%-kal több, mint a kezdő fokozatban. A következő lépcsőnél (ISO200) sokkal jobb a helyzet, hiszen alig növekszik a zajszint. Tehát ha jó fényviszonyok között fényképezünk, használjunk ISO80-at, kicsit gyengébb fényeknél pedig nyugodtan beállítható az ISO200 is. Azzal persze számolhatunk, hogy ebben a fokozatban valamivel mosottabb kép a végeredmény, hiszen a zaj szinten tartása erősebb szűrést igényel.
A helyzet ISO400-nál is szinte változatlan. Sem a világossági, sem a színzaj nem emelkedik jelentősen, ellenben az elmosásuk jóval erősebb. Ebben a fokozatban már jelentős részletvesztéssel számolhatunk. Aki érzékeny a zajra és a mosottságra is, ISO400-ig érdemes próbálkoznia, ISO800-tól ugyanis ismét egy jelentős zajszint ugrást tapasztalhatunk. Ez nagyjából 30%-ot jelent minden zajkomponensben. A gép itt is nagyon jól kezeli a színzajt, szinte teljesen eltünteti, bár a halványan hátramaradó színfoltok és a vízfestményszerű elmosódás már szemet szúró.
Utolsó, manuálisan is beállítható érzékenységi fokozatunk az ISO1600-as. Átlagos zajszintemelkedést hoz, és ezúttal is jól kordában tartott színzajt, elég erős mosottsággal. Annak, aki extrém gyenge fényviszonyok között sem szeret külső fényforrást használni, de mégis szeretne valami fotóféleséget, válassza a Kevés fény témamódot. Itt a gép ISO6400-ig képes automatikusan emelni az érzékenységet, a felbontás jelentős csökkentésének kárán. Ez maximum 3,5 megapixel (2144 x 1608 pixel) lehet. Az alacsonyabb felbontás miatt az esetek többségében a zaj kevésbé zavaró, alacsonyabb szokott lenni, itt azonban növekszik az előző beállításhoz képest. Igaz nem jelentősen, de kb. 15%-os emelkedést tapasztaltunk. Ennek oka persze lehet a gyengébb világítás is, mivel az automatikát csak a lámpáink kikapcsolásával tudtuk rávenni ezekre a magas érzékenységekre. A legmagasabb, ISO6400-as beállításban is enyhe emelkedést kaptunk, hasonló mértékűt az előzőhöz.
Képminőség
A többször említett zajszűrés ennél a gépnél sajnos nem állítható, a gép minden esetben önállóan határozza meg az erősségét.
A felbontás növekedésével egyre inkább értelmét veszti a teljes felbontású képek 100%-os nézetben való összehasonlítása, ezért egy új módszert vezettünk be a különböző érzékenységi fokozatok használatakor a gyakorlatban tapasztalható képminőség bemutatására. Az alábbi dobozban látható képek egy 10×13 cm-es papírkép kidolgozásakor használt méretűre lettek leméretezve, így jól mutatják, hogy ilyen méretű papírképek kidolgozásakor a különböző érzékenységek használatakor a papírnyomaton milyen mértékű minőségcsökkenésre számíthatunk.
Érzékenység – képzaj; 10×13 cm-es nyomatokon (szimuláció)
Általános képminőség
A Canon PowerShot SX210 IS felbontásához és kategóriájához képest nagyon jó képminőségű fényképezőgépként mutatkozott be. Néhány dologba bele lehet kötni a képeivel kapcsolatban, mint a fenti erős szűrés, vagy a sarkok jellemző színhibája – mint azt később látni fogjuk, de összességében jó képminőséggel találkoztunk. Különösen igaz ez a nagylátósszögnél készült fotókra, ahol a képmező közepén igen jó felbontást adott a gép. A legjobb részletességet egyébként teljesen nyitott rekesznél kapjuk, a blende szűkítésével fokozatosan romlik a felbontás. Az oka valószínűleg az extra felbontás miatti fényszóródás (diffrakció). A kép sarkaiban viszont F4,0 rekesznél kaptuk a legjobb minőséget, ha nem is túl kiemelkedőt a többihez viszonyítva. A sarkok azonban még ezzel együtt is lágynak mondhatók.
Tele állásban a képközép közel azonos felbontást hoz, mint nagylátószögnél. Itt is a leginkább nyitott állásban, F5,9-nél kapjuk a legjobb eredményt. A sarkok azonban érezhetően rosszabbak a szélesebb látószögnél kapotthoz képest és a kontraszt gyengébb. Ez minden hasonló ultrazoom kompaktra igaz, szóval az SX210 IS csak hozza a papírformát.
Jó fényeknél szép, kontrasztos és többnyire színhelyes képeket lőhetünk a géppel. Alap beállításban a színtelítettség egy kicsit magas, mely többnyire kellemes hatást kelt a szemlélőben. A monokróm árnyalatokat pontosan adja vissza, és akkurátus az égkék és lombzöld színek tekintetében is. A világos és sötét bőrszínek telítettsége enyhén túlzó, bár ezek külön is állíthatók a képfeldolgozásnál. A leginkább a narancs, vörös és lila színek tekintetében esik túlzásokba és enyhébb pontatlanság figyelhető meg a kékek, zöldek és sárgák terén.
Mint említettem némi beleszólásunk lehet a képfeldolgozásba is. A színeffektusok felsorolásának végén találjuk az Egyedi szín módot, melynél a kép hét tulajdonságát állíthatjuk be, egyenként 5 fokozatban (+/-2 lépés). Szabályozható a fotók kontrasztja, színtelítettsége, élessége, de olyan, más gyártóknál nem igen használt opciók is beállíthatók, mint a vörös, kék és zöld színtartományok erőssége, vagy a bőrszín visszaadása.
A fényképezőgép egy sor előre programozott, gyári színeffektet is kínál azoknak, akik nem akarnak a fenti beállításokkal pepecselni. Itt csak néhány gombnyomás például a sötétebb bőrszín vagy a diafilmek erősebb kontrasztját és élénk színeit adó Diapozitív hatás beállítása.
Színeffektek
A színekkel a témamódok között is játszhatunk, a korábbi Canon modellekben megismert Szín kiválasztás és Színcsere beállításokkal. Ezeket korábban már részletesebben bemutattuk, így most inkább két újdonságra hívnám fel a figyelmet. A Halszemoptikai effektus mód a nevében is említett halszem objektívek erős geometriai torzítását viszi a képre, a Dioráma effektus pedig a tilt(-shift) optikák döntött élességi síkját imitálva makettszerű hatást nyújt:
Ma már szinte nincs digitális fényképezőgép a képek relatíve kis kontrasztátfogását javító szoftveres beavatkozás nélkül. Ez többnyire az árnyékos képterületek utólagos világosítását jelenti, esetleg a csúcsfények kiégése elleni védelmet. A Canon PowerShot SX210 IS-nél az i-Contrast mód jelenti a fenti megoldást, pontosabban az árnyékok világosítását. Az üzemmód sajnos nem szabályozható részletesen, csak letiltani, illetve automata fokozatát bekapcsolni tudjuk:
