Felépítés II.
Ergonómia
Már az első fotók láttán is – de kézbe véve még inkább – olyan „Mintha már láttam volna valahol” érzésem támadt. Igen láttam már valahol ezeket a vonalakat, ezeket a formákat és megoldásokat. A hasonmást úgy hívták, hogy Fujifilm FinePix S6500fd. Az EXILIM EX-F1 úgy néz ki, mintha az említett modell másod unokatestvére lenne. Különösen a markolaton érhető ez tetten. Nagyon hasonló mindkét gép fogása, markolatuk kialakítása. Ez egyben dicséret is, hiszen az S6500fd mai napig a legkényelmesebb fogású kompakt gép számomra. Az EX-F1 is megfelelően vastag és mély, csúszásmentes gumiborítású markolatot kapott, az ujjaknak kényelmes hajlatokkal, stabil fogással. A markolat és a hátsó ujjtámasz környékén sok a lágy ív, így a gép könnyedén tenyérbe simul, fogása biztonságérzetet kelt.
Nagyfokú odafigyelésről tanúskodik a váz jó anyagválasztása és kiváló összeszerelési minősége is. Nem ropog, nem recseg, minden jól illeszkedik. Hadd emeljem ki az egyik vesszőparipámat az akkufedelet. Nincs is annál idegesítőbb, ha pont ebben törik el valami, és gépünk egy sokadrangú alkatrész miatt válik használhatatlanná. Erről itt persze szó sincs. A műanyagfedél masszív fémerősítést kapott és legnagyobb örömömre nagyon könnyen nyitható és zárható. Abban sem gátolja a használót, hogy állványtalpra erősített gépnél cseréljen akkut. A fém állványmenet a készülék másik oldalán, pontosan az optika középtengelyével párhuzamosan kapott helyet. Kényelmesebbé teszi a gép használatát, hogy a kártyafoglalat is külön helyen a markolat jobb oldalán található. Az utóbbi időben szinte divattá vált a közös akku és kártyahely, ami néha elég kényelmetlen megoldásokhoz vezetett. Az EX-F1 ezen a téren hasonlít a DSLR-ekhez. A kártyafoglalat ajtaja rugós megoldású, így hátrahúzva azonnal nyílik, visszafelé pedig szintén csak egy pattintás és már zárhatjuk is.
Az apró figyelmességektől mindig elérzékenyülök. Az EX-F1 esetében ilyen megoldás az EVF gumi betekintőnyílásának felső, magasított pereme. Ennek semmi más funkciója mint, hogy a fölötte lévő vakusarut takaró műanyaglapot ne hagyja kicsúszni a helyéről. Kicsit banálisnak hangzik, hogy egy gumi szemkagyló vesz le a lábamról, de az ilyen apróságok tesznek valóban szerethetővé egy gépet, mivel éreztetik, hogy a készítők a legapróbb részletekre is odafigyeltek.
A gomboknál már árnyaltabb a kép, igaz zavaró momentummal itt sem találkoztam. Minőségük szintén kitűnő, de elhelyezkedésük nem minden esetben szerencsés, aminek főként a helyhiány az oka. Az objektív ház oldalán lévő hármas gombsor szintén elég „fujis” megoldás, amit sosem kedveltem, mert folyton oda kell fordítani a gépet, de tény, hogy máshol már nem jutott volna számukra hely. A négyirányú nyílgomb körüli folyamatosan körbeforgatható tárcsa nagyon jó megoldás, bár az egész kissé alacsonyan van. Itt is a helyhiány a ludas. Szintén ésszerű megoldás a gép tetején lévő dupla funkciótárcsa. Az egyik a hagyományos felvételi módokat, a másik a számos sorozatfelvételi lehetőséget állítja. Az előbbi viszont nekem egy kicsit apró és mélyen ülő volt ahhoz, hogy kényelmesen elfordítható legyen.
Átgondolt elképzelés a külön videórögzítő gomb, amely a Canon S-sorozatból lehet ismerős – még a kialakítása is ugyanolyan. A fontosabb videomódokat a gomb körüli tárcsával válthatjuk, ami úgyszintén kényelmes és gyors megoldás. Nem értettem viszont a külön felvételi és visszajátszás gomb szerepét, illetve azt sem, hogy az exponáló gomb lenyomására miért nem vált vissza gép a képek lejátszásából felvételi módba. Ez még a visszajátszás gomb ismételt lenyomásával sem lehetséges. Ehelyett a mellette lévő külön gombbal kell átkapcsolnunk. Ha ezt megspórolták volna, és mondjuk nem csak egy nyílgombra tesznek gyorsfunkciót, akkor az objektívház gombsorát is kiválthatnák.
LCD és kereső
Nem nagyon szoktak meghatni a cégek egyedi elnevezései, melyekkel néha gépeik LCD monitorait jelölik. A Bright-izé, és a Clear-akármi csak akkor számít, ha valóban ér valamit. A Casio Super Clear TFT LCD névre keresztelte a sajátját és valóban megszolgálja a nevét. A 2,8” képátlójú (7,1 cm-es) kijelző 230 160 képpontos, a képminőség viszont átlag feletti, köszönhetően a kiváló színvisszaadásnak és nagyszerű kontrasztnak. Az LCD előnyeit tovább fokozza, hogy gyengébb fénynél sem lassul be érezhetően.
A kijelző világosságát -1 és +2 értékek között állíthatjuk a menüben, de elérhető két automata állás is. Utóbbiaknál a gép érzékeli a környezet fényerősségét és ez alapján állítja be a képernyőt. Az Auto 2-es állás nagyobb érzékenységet, míg az 1-es alacsonyabbat jelent.
Az LCD-n megjelenő felvételi és képinformációk a gép hátulján lévő DISP gombbal „lapozhatók”, vagy tüntethetők el. Kérhetünk normál, vagy bővített információs kijelzést is, melynél egy élő hisztogram is megjelenik a képernyő bal oldalán. Az EX-F1 a kiégésgyanús területeket is kijelzi az élőkép mód során, mégpedig az adott terület fekete-fehér villogtatásával. Harmadoló rács is bekapcsolható a kijelzőn, mely a képkomponálásban, illetve a gép vízszintben tartásában segít.
Visszajátszásnál szintén a DISP gombbal válthatunk az aktuálisan megjelenő kép információi között. Bővített információs nézetben a következő adatok láthatók a képernyőn: a kép sorszáma, képméret és minőség, ekvivalens gyújtótávolság, expozíció korrekció mértéke, érzékenység (ISO), felvételi mód, vakumód, fehéregyensúly beállítás, fénymérési mód, rekeszérték, záridő, a felvétel készítésének dátuma és időpontja.
A lejátszás mód bekapcsoló gombja a kereső betekintőnyílása mellett, jobbra található, kellően távol ahhoz, hogy ne nyomjuk meg véletlenül. Csak ezzel a gombbal válthatunk visszajátszás nézetbe. Ha vissza akarunk térni felvételi módba a jobbján lévő piros gombbal tehetjük meg, ami számomra kissé körülményes megoldásnak tűnt. A géppel töltött néhány napban nehezen szoktam meg és nem sikerült megkedvelnem.
A visszajátszott képek és videók a jobb és bal nyílgombokkal lapozhatók és az exponáló gomb körüli zoomgyűrűvel nagyíthatunk ki részleteket belőlük. A nagyítás maximum 10x-es lehet, de használata közben a gép nem szolgál adatokkal az aktuális értékről, vagy a nagyítókeret helyéről. A kinagyított fotót a négy iránygombbal görgethetjük, a kicsinyítés pedig szintén az említett gyűrűvel történik. Ennek utolsó pozíciójában 9-képes index nézet is megjeleníthető a képernyőn.
Ha nem az LCD élőképét használjuk keresőként, átválthatunk az EVF-re, vagyis elektronikus keresőre. Ehhez csak a gép hátulján lévő EVF/LCD gombot kell lenyomnunk és már is használhatjuk a dioptria korrekcióval is ellátott betekintőnyílást. Az EVF egy kis csalódás volt számomra a jó minőségű, külső LCD-hez képest. Bár felbontása csak némileg marad el attól (201 600 pixel), részletessége, színei és kontrasztja valahogy nem adták vissza azt az érzetet, melyet nagyobb társa nyújtott. Mérete 0,2” (0,5 cm), és használatát tovább nehezíti, hogy a látható mérethez képest is legalább 20-30%-kal kisebb képet látunk a közepén. Főként tűző napsütésben van értelme használni, amikor a külső kijelző láthatósága korlátozott. Esetleg gyengébb megvilágítás esetén is átkapcsolhatunk, ha stabilabb géptartásra van szükség, hisz a szemüreghez „szorított” gép kevésbé mozdul be, mint a testtől eltartott LCD-s komponálás során. Az EVF világossága is szabályozható, amely általában nem egy megszokott szolgáltatás. Többnyire csak az LCD fényessége szabályozható. Az EX-F1 esetében +1 és +2 értékben növelhetjük az EVF világosságát is.
Az elektronikus keresőben pontosan ugyanazok az információk jelennek meg, mint a külső LCD-n, akár felvételi, akár lejátszás üzemmódban használjuk. A DISP gomb segítségével könnyedén lapozhatunk az információs ablakok között.
Magyarázatra szorul még az úgynevezett LCD prioritás funkció is, melyet a Setup (Beállítás) menüben találunk. Ez egy kényelmi funkció, és segítségével a digitális tükörreflexes gépekhez hasonló működést kapunk. Bekapcsolva az EVF-et használhatjuk keresőként, de ha a menüre, váltunk, vagy képet nézünk vissza automatikusan az LCD lép működésbe és nem kell mindig átváltanunk.
Élességállítás
A fényképezőgép alap fókuszmódjai között az objektívház bal oldalán lévő első gombbal (FOCUS) válthatunk. Itt találjuk az automata (normál), makró, végtelen és kézi (MF) élességállítási módokat. Normál AF módban a beállított gyújtótávolság (zoom) függvényében határozzuk meg az élességállítási tartományt . Nagylátószögnél ez 0,4 méter és végtelen között lehetséges. A zoom emelésével a tartományról folyamatosan tájékoztat minket a gép. Makro állásban már akár 5 cm és 50 cm között is képes élességet állítani a gép. A Végtelen AF beállítást tájképek fényképezésénél ajánljuk, ahol az élességi sík egy távolban lévő ponttal esik egybe.
Az automata élességállítás alapértéken egyszeri, vagyis az exponáló gomb félig lenyomásával a gép beállítja a szükséges fókusztávolságot amit a gép, vagy a megcélzott téma elmozdulásakor is megtart egészen addig, amíg fel nem engedjük a gombot, vagy el nem készítjük a felvételt. A menüben folyamatos AF módot is választhatunk. Ennél szintén az expo gomb félig nyomására aktiválódik az AF, de ha elmozdítjuk a gépet, az élességállítás távolságát folyamatosan utánállítja a gép. A bal oldali gombsoron egy AF-L/AE-L gombot is találunk, mely a beállított fókusz és/vagy fénymérés adatainak rögzítésére szolgál. Ezt használva az exponáló gombtól függetlenül is megmarad a élességállítás távolsága.
AF terület szerint is beállíthatjuk a gépet, összesen háromféle üzemmódra. A szpot mód csak a középső fókuszmezőt használja. Minden esetben az itt található témára állít élességet a gép. A Szabad beállításban magunk választhatjuk ki a fókuszmező pontos helyét a képernyőn. Ehhez a négyirányú nyílgombokra lesz szükség, melyekkel meghatározhatjuk a mező középpontjának helyét. Elég részletes a beállítás, hiszen vízszintesen 61, függőlegesen 33 pozíció adja ki a fókuszkeret összesen 2013 választható helyzetét.
A harmadik opció a követő fókusz, amely mozgó fotótémák fényképezésekor ajánlott. Itt az exponáló gomb félig lenyomásával rögzíthetjük az élességet a témán, mely a képmezőben elmozdulva is rajta marad, kihasználva a 61 x 33 pozíciót. Főleg közeledő és az alaphelyzetétől csak kis mértékben, lassan oldalra mozduló mozgások követésére használható, tehát a képmező egyik végéből a másikba átszáguldó versenyautót nem sok sikerrel képes lekövetni ez a beállítás.
Az EX-F1 menüjében Arcfelismerő AF módot is bekapcsolhatunk, melynek segítségével egy portré, vagy csoportkép fényképezésénél a gép automatikusan felismeri az emberi arco(ka)t és nekik megfelelően állítja be az élességet. Az arcfelismerés csak emberi arcokhoz használható és nem minden esetben ad jó eredményt, ha a portréalanyt profilból fotózzuk, nagy kalapot, vagy sapkát visel, vagy túl közeli felvételt készítünk róla.
Gyengébb megvilágításnál a készülék elején található, zöld színű segédfény támogatja a pontos automata élességállítást.
A gépek használhatjuk kézi fókusszal is (MF). Ehhez a kijelző alján egy elnagyolt távolságskálát is kapunk segítségül. A távolság a jobb és bal nyílgombokkal állítható be, de a menüben megszabhatjuk, hogy az objektív körüli gyűrűt használhassuk erre a feladatra. Utóbbival sokkal finomabban dolgozhatunk. A távolságskála mellett a képernyő közepének kinagyítása is segíti a munkánkat. Amint lenyomjuk a fókuszállító gombokat, vagy megmozdítjuk a gyűrűt a képközép nagyított nézete jelenik meg a kijelzőn, mely az állítás befejeztével visszavált az eredeti kivágásra.
A teszt során egy igen zavaró problémával is találkoztam a kapott példánynál. Ha viszonylag gyorsan szerettem volna fényképezni, és az elkészült kép mentése közben nyomtam le félig az exponáló gombot (azaz aktiváltam a fókuszt), az élőkép kimerevedett a képernyőn és készülék néha lefagyott. Semmilyen gombnyomásra nem volt hajlandó ezután reagálni, és csupán az akku kivételével, majd visszahelyezésével lehetett jobb belátásra bírni. Ez a több száz alkalomból csupán 3-4-szer fordult elő, viszont ez pont 3-4-gyel több alkalom, mint amennyiszer elő kellett volna fordulnia. Remélhetőleg az újabb firmwareben ezt a hibát is orvosolták.
Vaku
Az EXILIM EX-F1 felnyíló beépített vakut kapott, ahogy kategóriájának többi modellje. A villanó felnyitásához nem kapunk külön gombot, automatikusan történik, ha engedélyeztük a vaku használatát a gép menüjében. Ehhez a le iránygombot kell megnyomnunk és a gyorsmenüben az automata, derítő, vagy vörösszem csökkentő beállítást választanunk. A vaku meglehetősen magasra, az optikai középtengelytől mérve 7 cm-re nyílik, ami kedvezően hat a vörösszem hatás elkerülésére. Ennek érdekében a vakuvillanás előtt a LED is bekapcsol, amely segít összehúzni a portréalany sötétben kitágult pupilláját, és így csökkenteni a nem kívánt hatást. A folyamatos fényű LED-et közvetlenül a vaku fölött helyezték el és már volt róla szó. Használhatjuk a gyors képsorozatok és a videók közben is.
A vaku hatótávolsága Auto ISO érzékenység módban, nagylátószögnél 0,5-6,7 méter, tele állásban 1,1-3,9 méter. Ha sorozat közben, több villanásra használjuk, a teljesítménye nagyjából felére csökken. A gyári útmutató szerint a teljes kisütés után legfeljebb 9 mp-et kell várnunk az újratöltődésére. Saját méréseink alapján ez átlagos helyzetekben nem volt több mint 2-3 másodperc, ami igen jó eredménynek számít. A vaku feltöltését a kereső betekintő nyílása melletti piros lámpa jelzi. A villanó teljesítmény a menüben szabályozható, mégpedig +/- 2 fényérték között, 1/3 lépésközökkel.
A készülékre külső vakut is felerősíthetünk. Erre szolgál a tetején lévő vakupapucs, melyet egy műanyag védőlap takar. A lapot hátratolva, majd leemelve szabaddá válik a sín, melybe szabványos, középérintkezős vakuk illeszthetők. A külső villanó használatához a vakumódok menüjében találunk egy külön opciót, amely letiltja a belső egységet. Ebben a módban a villanófény sorozat sem használható.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
Az EX-F1-ben 31,9 MB-nyi belső memóriát találunk, bár a meglehetősen tárhelyigényes RAW formátumot, vagy a Full HD videofelvételt is figyelembe véve ez hamar kevésnek bizonyulhat, hiszen összesen 2 db ilyen képet tárolhatunk benne. A memóriát külön megvásárolt SD, SDHC (High Capacity), MMC illetve MMCPlus kártyákkal egészíthetjük ki. A foglalat a markolat jobb oldalán található.
A készülékhez egy lítium-ion akkumulátort mellékel a gyártó, amellyel a fényképezőgép meglehetősen jó teljesítményre képes, hiszen egy feltöltéssel kb. 520 fénykép készíthető, vagy 8 órás folyamatos állókép és kb. 3 és fél órás mozgókép lejátszásra is foghatjuk. Az NP-100 típusjelű áramforrás egyébként 7,4V-os és az átlagnál nagyobb, 1950 mAh kapacitású. Tömege kb. 85 grammal növeli a gépét. Az akkumulátorhoz hálózati töltő is jár (BC-100L), amellyel az akkumulátor teljes feltöltése kb. 4 és fél órát vesz igénybe.
A gép ki-, és bemeneteit a bal oldalon, egy kihajtható gumilap mögött helyezték el. Itt találjuk a 9V-os (DC-IN) hálózati tápcsatlakozót, melyhez külön vásárolhatjuk meg a szükséges adaptert. Alatta helyezték el a mini-HDMI kimenetet, mellyel nagy felbontású TV készülékekhez csatlakoztatható a fényképezőgép. A menüben négy HD-kimeneti opció választható: automata, 1080i (interpolált), 480p, 576p. Ez alatt találjuk az AV/USB kimenetet, melynek segítségével hagyományos TV-ékre, illetve számítógépre, PictBridge kompatibilis nyomtatóra köthetjük a gépet. Mellettük található a már említett mikrofon bemenet. Ide bármilyen sztereo, 3,6 mm-es csatlakozóval ellátott (vagy átalakított) külső mikrofont illeszthetünk.
Az Ex-F1 mellé egy vezetékes távkioldót is mellékel a gyártó. Ezen csupán egyetlen gombot találunk, értelemszerűen az expozíció indítására.
