Kipróbáltuk: CCD pormentesítés, szenzortisztítás teszt

0
390

Click here to read this article in English

Tavaszi beporzás

Gyönyörű tavaszi idő van odakint, hamarosan pattannak a bimbók és megjönnek az első méhecskék, akik boldogan fogják beporozni a kis virágok bibéit. Mi is hasonló örömmel poroztuk be négy digitális fényképezőgép képérzékelőjét. Nincs is jobb egy engedélyezett rosszalkodásnál – gondolhatnák most az olvasók.

A drasztikus beavatkozásnak azonban szimplán kísérleti okai vannak. A célunk, hogy valamilyen szinten ellenőrzött és lehetőség szerint egységes körülmények között kipróbáljuk, hogy az egyes gyártók képérzékelő tisztítási megoldásai mennyire hatékonyak. Ismert és talán kissé túldramatizált probléma, hogy a tükörreflexes vázak egyik hátránya, miszerint a képérzékelőre hajlamosak a porszemek odatapadni, amely szűk blendével történő fotózásnál szürke karikaként látszanak a képen. A nyitott blendés felvételeknél általában nem is okoz gondot a por, hiszen ekkor a képérzékelő előtti szűrő távolsága már elég ahhoz, hogy az élességi tartományon kívül essen a porszem. Ha azonban szűk, többnyire F16-nál szűkebb rekesszel fotózunk, az objektívből érkező fénysugarak sokkal inkább párhuzamosan fognak haladni, így a porszem árnyéka is határozottabban lesz kivehető a felvételeken. Drasztikusan F22 és még szűkebb blendéknél szokott látszani. De hogyan lehet ez ellen védekezni, ha egyszer objektívet úgyis cserélünk? Nos, erre találtak ki a gyártók különböző megoldásokat, amelyeket most ki is próbáltunk.

Pormentesítés: kinél – hogyan

Supersonic Wave Filter

Elsőként az Olympus készített olyan DSLR vázat, amely CCD tisztító rendszert is kapott. A Supersonic Wave Filter nevű eljárás azóta is az összes NégyHarmados gép közös jellemzője. A módszer lényege, hogy minden bekapcsoláskor (vagy menüből aktiválás során) a CCD előtti hártyavékony fóliát ultrahang, vagyis 20 kHz-nél magasabb frekvenciával megrázzák, majd az így leeső porszemeket egy különleges, ragacsos anyagon megfogják. Ezt az anyagot egyébként érdemes néhány évente cserélni, hogy a hatásfok ne csökkenjen jelentősen.

Az Olympus FourThirds rendszerének bevezetése után sokáig nem volt más gyártó, aki kínált volna ilyen lehetőséget a tükörreflexes gépében, így nem is volt arra szükség, hogy bárminemű összehasonlítást végezzünk, hiszen nem volt mivel. A poreltávolító rendszert ugyan nem teszteltük külön, de sosem volt probléma az Olympus tükörreflexeseinél, hogy a tesztre kapott gép néhány tesztfotóján porszem található. Más gépekkel azért ha ritkán is, de előfordult.

A jég a KonicaMinolta felvásárlásával és a CCD eltoláson alapuló szabadalom felhasználhatóságával tört meg, hiszen a Sony ennek köszönhetően 2006. júniusában bejelentette első tükörreflexes fényképezőgépét, az Alpha100-at, amely már rendelkezett poreltávolító rendszerrel. Ez az Olympus megoldásával szemben magát a képérzékelőt rángatja, meglehetősen nagy amplitúdóval, de nem túl nagy frekvenciával (nem mértem, de 100Hz nagyságrendű lehet, a több kiloHertz tartományba biztosan nem jut el, pláne nem az ultrahangig). Ezen kívül a CCD-t különleges, indium-ón-oxid bevonattal látták el, amely csökkenti a sztatikus feltöltődést.

Canon EOS Integrated Cleaning System

Canon EOS Integrated Cleaning System

A Sony-t a Canon követte, ők 2006. augusztusában az Olympus-éhoz hasonló megoldást említenek EOS-400D-ről szóló sajtóközleményükben. Piezokristály segítségével rázzák meg a szűrőt, amely így lerázza a port magáról. Ezen kívül szoftveres pormaszk is felvehető, amely az EXIF fejlécbe is elmentésre kerül, így később akár a RAW képek konvertálása során is felhasználható a porszemek okozta sötétedés kijavítására. E módszer a Canon EOS Integrated Cleaning System nevet kapta. Erről egy remek reklámvideó is felkerült a YouTube-ra. Szép reklám, kérdés, mit tud a rendszer. Hamarosan kiderül.

A sort egyelőre a Pentax zárja a K10D-vel, amely szintén 2006 nyárutóján, szeptemberben jelent meg. A megoldás a Sony-éhoz hasonló, nem véletlen, hiszen ebbe a modellben is megtalálható a CCD eltoláson alapuló stabilizálás.

A Sigma nemes egyszerűséggel objektívcsere alkalmával egy fóliát helyez a tükör elé, bár ennek rossz hatékonyságáról már a gyári mintafotókról meggyőződhettünk.

A Panasonic az Olympus-szal való együttműködése révén jutott hozzá a Supersonic Wave Filter használatához.

Hasonló módon történt ez a Samsung esetében is, ők a Pentax-szal dolgoznak össze.

S hogy kinek nincs még pormentesítő megoldása? Pl. a Fujifilmnek és a Nikonnak. Talán a Kodak-ot is ide lehetne sorolni, bár jelenleg nincs forgalmazás alatt álló tükörreflexes gépük az APS-C szegmensben, máshol pedig egyébként sem jellemző ez a szolgáltatás.

Pormentesítés teszt: nálunk

Rövid áttekintőnk után vágjunk is a közepébe, elsőként nézzük, milyen gépeket kaptunk és hogyan történt a tesztelés.

Canon EOS-400D

Olympus E-300

Pentax K10D

Sony Alpha DSLR-A100

Pormentesítés tesztünk során négy gyártó egy-egy modelljét vizsgáltuk: Canon
EOS-400D
,
Olympus E-300,
Pentax K10D és
Sony Alpha A100.

Első lépésben az összes gép szenzorát kitisztítottuk, mert sajnos nem egy készülék érkezett eleve koszos szenzorral. Ezt követően készítettünk mindegyik fényképezőgéppel egy-egy referencia képet, megmutatva, hogy egy közelítőleg tiszta szenzor milyen képet produkál (a Canon CMOS-a valószínűleg sztatikusan erőteljesen töltött lehetett, mert a körtefecskendő kevésnek bizonyult a tisztítására, sőt, első körben nem is sikerült tökéletesre pucolni). A referencia képeket természetesen elérhetővé tettük.

Másodjára következett a szenzor porral való “meghintése”. Ehhez a gépek tükrét felcsaptuk, majd azokat hátukra fektetve néhány perc várakozás következett. Miután a tükörfelcsapás előtt jelentősen felkevertük a port, a szenzorokra nagyjából azonos mennyiségű porszem került.

A fényképezőgépek közül az Olympus E300-nál és a Sony Alpha DSLR-A100-nál nem volt lehetőség, hogy az első bekapcsolást a szenzortisztítás mellőzésével végezzük, ezért – hogy az összes gép hasonló körülmények között indulhasson – az első bekapcsolást szintén fektetett helyzetben végeztük.
A bekapcsolás után szintén készült egy-egy felvétel, ezt beporzás névvel illettük, s ezen lehet megnézni, hogy a szenzortisztítás előtt mennyi port sikerült felvinni.

A teszt igazán izgalmas része ez után következett. Mind a négy géppel normál helyzetben (markolat függőlegesen, tájkép orientációban) elvégeztünk két szenzortisztítást, magyarul kétszer ki, majd bekapcsoltuk a fényképezőgépeket. Ezt követően is készült négy fotó, 2. tisztítás címszó alatt.

Hogy ne csak az 1-2 tisztítás hatását vizsgáljuk, a szenzortisztítást megismételtük még 23-szor. Ez alapján szinte biztosra vehetjük, hogy ha a szenzor valamelyest ténylegesen tisztul, akkor jópár porszemnek el kell tűnnie. Az ezt követő felvételeket neveztük el – logikusan – 25. tisztításnak.

Mivel bőven akadt olyan modell, amelynél nem nagyon volt tapasztalható a tisztítás, ezért a következő lépés egy körtefecskendővel két határozott fújás a képérzékelőre, felcsapott tükörnél, lefelé fordított gépben. Ez után is készült 1-1 kép, ezek neve a befújás címszó alatt látható.

Általában ez elég szokott lenni néhány porszemes szennyeződés esetén, itt viszont többről volt szó, így komolyabb tisztítás is következett, 99%-os etilalkohollal. A művelet után a tiszta szenzorról ismét képkészítés következett, ez végső nevet kapott a lenti dobozban.

Hatékonyság

Értékelve a lenti eredményeket, azt állapíthatjuk meg, hogy a négy gyártó közül csak az Olympus megoldása tűnik valamennyire hatékonynak. Nézzük az eredményeket:

Canon EOS-400D

A Canontól én személy szerint sokat vártam, mert a megoldása nagyon hasonlít az Olympus módszeréhez. Vélhetőleg azonban az erős sztatikus feltöltöttség miatt (mely már a teszt elején megnehezítette a CMOS teljes tisztítását) a por lerázása nem volt annyira sikeres. A 2. pormentesítés után azért látszik, hogy kevesebb porszem maradt a szenzoron, de ez kb. egy tucat porszemet jelent csak a több, mint 500-ból.

A 2. tisztítás után több porszem már nem esett le a szenzor elől.

Összefoglalva: bár a módszer ígéretesnek tűnik, a feltöltődött szenzornál nem annyira hatékony, mint vártuk. Arra sajnos nincs ötletem, hogyan lehetne a szenzor sztatikus feltöltöttségét megszüntetni, talán a következő verzióban a gyártónak erre is ki kell találnia egy módszert (lehetséges, hogy a CMOS hajlamosabb a feltöltődésre, mint a CCD?).
A hatékonyságot cirka 5%-ra értékelem.

A körtefecskendővel 2 befújás után a porszemek jelentős hányadát sikerült eltávolítani, viszont mégis itt maradt fent a legtöbb, ez is a sztatikus feltöltöttséget látszik alátámasztani.

Olympus E-300

A világelső módszer a gyakorlatban is egész jól teljesített. Egyrészt a porszemek kevésbé feltűnőek, másrészt a por eltávolítása is hatékonyabbnak bizonyult, mint bármelyik másik gépnél. A porszemek azért nem annyira kontrasztosak, mert a képérzékelő kisebb, így nagyobb a nagyítás, illetve elképzelhető, hogy a képsíktól távolabb található a szűrő fólia, mint a többi gépnél.

A második tisztítás ugyan nem hozott átütő sikert, de így is több, mint 30 porszemet sikerült eltávolítania. Bár első körben azt gondoltam, hogy sokkal több le fog esni.

A 25 tisztítás után az eredeti pormennyiséghez képest kevesebb, mint fele annyi porszem maradt a képérzékelőn. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy általában a valós életben 3-4 porszemnél több nem valószínű, hogy bekerül a tüköraknába, ez a hatékonyság egész jó.

A legjobb eredményt ennél a fényképezőgépnél tapasztaltuk, én a hatékonyságát 50% körülire saccolom.

A körtefecskendővel két befújás után még 20-30 porszem maradhatott fenn. Talán ez a szenzor is sztatikusan töltött volt?

Pentax K10D

A Pentax K10D-vel már a részletes cikk során tapasztaltam, hogy nem igazán akar működni a poreltávolító funkció. Tesztünket ez a megfigyelés ösztönözte.
A CCD rázása vélhetően itt túl alacsony frekvenciával történik. Az amplitúdóját nem nevezném kicsinek, hiszen igencsak érezni a markolaton, amikor a CCD-tisztítás folyamatban van.

A 2. tisztítás után sajnos még több porszem került a CCD-re, mint a beporzás után rajta lévő. Ennek oka, hogy a tüköraknában és a zárszerkezeten is lehettek még porszemek (talán az Olympusnak is ezért volt nehezebb dolga.). Az igazság az, hogy én sem akartam ilyen sok porszemet feljuttatni a szenzorokra, de elég nehéz azt megjósolni, hogy mennyire fog szennyeződni a képérzékelő, ha néhány percre felcsapott tükörrel felfelé fordítva arra kényszerítjük a gépeket, hogy bambulják egy kicsit a plafont.

Az mindenesetre tisztán látszik, hogy ez a módszer nem működik. A 25. tisztítás sem hozott változás, megmondom őszintén, én nagyon kerestem, de egyetlen porszemet sem találtam, amelyik a 2. tisztítás után még látszott a képen, de a 25. tisztítás után már nem. A hatékonyságot itt 0%-osnak értékelem.

A körtefecskendővel két határozott fújást követően alig tucatnyi porszem maradt a CCD-n. Ez alapján a sztatikus töltöttséget én kizárnám, viszont ezt figyelembe véve még inkább elszomorító, hogy egyetlen porszem sem akart leesni a CCD-rázás során.

Sony Alpha DSLR-A100

A Pentax tavalyi tapasztalatai után a Sony pormentesítésétől nem vártam sokat, tippem az volt, hogy ugyanúgy fel fog sülni a teszt során, mint a Pentax. Sejtésem sajnos beigazolódott.

A második tisztítás után itt sem volt kevesebb porszem a CCD-n. Sőt, ez esetben is több jelent meg, mint amennyi a beporzást követően azonnal látszott.

A 25. tisztítás sem hozott változást, ugyanannyi porszemünk maradt. Itt is 0% hatékonyságot látok.

Két fújás a körtefecskendővel, s máris a porszemek túlnyomó többsége ki is repült. Közelítőleg 2 tucat maradt fent. A CCD sztatikus feltöltöttsége itt sem lehetett túl nagy, az indium-ón-oxid réteg nem csak mese.

Konklúzió

A teszt alapján felállíthatunk egy sorrendet, amely a hatékonyság alapján készül:

  1. Olympus: jó hatékonyság
  2. Canon: gyenge hatékonyság, pici csalódottság
  3. Pentax és Sony: totális csalódottság

Ha valaki gépvásárláson töri a fejét, a javaslatom, hogy a szenzortisztítás, mint elvárás, csak a lista legvégén szerepeljen. Abban az esetben, ha igen fontosnak tartja ezt a funkciót, Olympus géppel jár a legjobban.
A Canon teszteredményei talán nem 100%-osak, elképzelhető, hogy egy másik példánnyal jobb hatékonyságot tapasztaltunk volna, ha kevésbé töltött sztatikusan a CMOS, de az itt látottak azt mutatják: ez még nem az igazi. Ha a szenzor feltöltődhet, akkor mint látszik, fel is fog, s ez esetben a hangzatos EOS-ICS nem sokat segít.
A Sony és a Pentax esetén tekintsünk úgy ezekre a modellekre, mintha benne se lenne ez a funkció.

A körtefecskendőnket tehát ne dobjuk ki, szükségünk lehet még rá.