Kipróbáltuk: Fujifilm FinePix S8000fd teszt

0

Optika II.

CCD stabilizátor

A Fujifilm FinePix S8000fd a gyártó első, valódi képstabilizátoros digitális fényképezőgépe. Régen vártak már erre a márka megszállottjai. Az ellentábor felől bizony sokszor a „Jó gép a Fujifilm is, de hát nincs stabilizátor…” című nótát fújta a szél. Most itt a várva várt szolgáltatás, és azt kell mondjam, megérte várni rá.

Az objektívbe épített optikai stabilizáció helyett a cég az érzékelő elmozdításán alapuló, ún. CCD-shift megoldást választotta. Az optikai stabilizátoros gépekkel szemben mindössze szolgáltatásaiban marad el a Fujifilm-féle kézremegés kompenzáció. Itt nem állíthatunk be több stabilizációs módot, például az exponáláskor aktiválódó egyszerit, vagy a csak egy irányba stabilizálót (svenkeléshez). Csak ki és bekapcsolt állapota létezik, de szerencsére ezt a vázról is megtehetjük, nem kell a menüben kavarognunk. Bekapcsolt állapotban folyamatosan stabilizál, ami nagy zoomnál jól jöhet, hiszen az LCD-n is remegés mentesebb képet látunk.

stabilizátor nélkül (1/50 mp záridővel)

stabilizátorral (1/50 mp záridővel)

A gyártó Dual, vagyis kettős stabilizációnak hívja a saját megoldását, ami egyrészt az említett CCD-shift rendszer, másrészt a korábbi modellekben is használt Picture Stabilization mód kombinációját jelenti. Az utóbbi az érzékenység automatikus emelésével, és vele együtt gyorsabb záridőkkel igyekszik elejét venni a bemozdulásnak. A Picture Stabilization módot külön is aktiválhatjuk a fényképezőgép főtárcsáján.

Maximális zoommal, vagyis ekv. 486 mm-es gyújtótávolságnál használva a gépet már igen komolyan elkél a stabilizátor segítsége. A reciprok-szabály szerint ilyenkor már 1/500 mp záridőt kéne használunk a bemozdulásmentes képhez. Ilyen rövid záridőhőz azonban többnyire napos időre, vagy erős mesterséges megvilágításra lenne szükség. Egyéb esetekben jön jól a stabilizátor, ami méréseink szerint 1 2/3 – 2 1/3 (átlagosan kb. 2 Fé) fényérték segítséget jelent. Hatásfokában tehát egyáltalán nem marad el a konkurenciától. Teljes zoomnál még 1/100 mp-nél is 100%-os hatásfokkal működött és csak ezután kezdtek sorakozni a bemozdult fotók. Az általunk még használhatónak tartott záridő érték 1/20 mp volt, igaz itt már csak a képek 10%-a nevezhető élesnek.

bemozdult fotók aránya különböző zársebességeknél

Azt hozzá kell tennem, hogy a stabilizátor működése a fotózás körülményeitől (pl. a testhelyzetünktől) és a gyakorlattól is függ. Az EVF-be tekintve a fényképezőgép keresőjéhez nyomott homlokunk is sokat segíthet a biztosabb tartásban, illetve a stabilizátor a gyakorlott, stabil kezű fotósoknak nyilván kevesebb előnyt biztosít, mint a kezdőknek.

Geometriai torzítás

Ha azt nézem, hogy a FinePix S8000fd 27mm-nek megfelelő nagylátószöget ad, a mért 0,8%-os torzítás egész jó. A torzítás ebben a tartományban többnyire hordós, itt azonban hullám alakú. A sarkokban párnaszerűen befelé hajlik,majd a képközépen vált donga (hordó) formára.

Tele állásban nagyjából hasonló (0,6%-os) értéket kapunk, de a torzítás itt már párnás alakú. Érdekes módon már ekvivalens 75 mm körül is ezt a formát és mértéket veszi fel, vagyis már kistelénél is számolnunk kell vele.

Torzítások a gyujtótávolság függvényében

nagylátószögnél (f=27 mm ekv.) hullám alakú
torzítás: ~0,8%

tele állásban (f=486 mm ekv.) párnatorzítás: ~0,6%

Közelfényképezés, makró

Ha 1 centi, hát 1 centi. Leírhatjuk százszor, akkor is jól mutat a gépre aggatott kis cédulán. Valahogy csak el kell adni őket. Itt általában az következik, hogy „de…”, az S8000fd-nél viszont egy fokkal jobb a helyzet. A frontlencsétől mért 1 cm-es makro közelpont túlzott geometriai torzulással, és a sarkok felé hatványozott minőségromlással jár, emellett ember legyen a talpán, aki szépen bevilágít 1 centire a lencse alá. Tesztalanyunknál a geometriai torzítás terén egy fokkal jobb a helyzet az átlagnál. Az átlag többnyire 3-4%, azaz nagyon torz. Az S8000fd-nél viszont egész tolerálható, 1,3%.

Makró képességek

nagylátószögnél, 1 cm-ről (Super Macro mód.) legkisebb
szélesség: 28 mm; hordótorzítás: ~1,3%

nagylátószögnél, 10 cm-rõl
(Macro mód) legkisebb szélesség: 117 mm; hordótorzítás: ~1,3%

tele állásban, 120 cm-ről; legkisebb szélesség: 95 mm; párnatorzítás: ~0,6%

Az 1 cm-es makro közelpontot Super Macro állásban érhetjük el. Ilyenkor nem használható az optikai zoom. Csak nagylátószöggel fotózhatunk, a befogott terület nagysága viszont kiváló (hasonlóan a konkurenciához). Mi 28 x 21 mm-t mértünk.

Sima makró állásban már a teljes zoomtartomány kihasználható, a közelpont pedig nagylátószögnél 10 cm. Ez már sokkal jobb megvilágíthatóságot jelent, bár érdekes módon a torzítás nem csökkent 1,3% alá. A leképezett terület nagysága 117 x 88 mm.

Tele állásban 120 cm-ről fotózhatunk a korábban is mért 0,6%-os párnatorzítás mellett. Az így befogott területünk 95 x 71 mm.

Vignettálás

A nagylátószögnél mért peremsötétedés teljesen átlagos, 15%-os. Főleg, ha itt is a 27 mm-t veszem alapul, amelynél már nem ritka a látható képsarki sötétedés. Nos, ez itt még kevésbé látható, mindössze 0,45 fényértéket jelent. A sötétedés eloszlása egyébként a képmező nagy részén egyenletes, az erősödése csupán közvetlenül a sarkokban ugrik meg. A rekesz szűkítésével a jelenség 5% körülire csökkenthető.

Telénél folyamatos a sötétedés jellege, némileg az átlag felett. A 20%-os csökkenés nagyjából 2/3 fényerőt jelent a kép közepéhez képest. Szűkebb rekesszel kb. 1/3 fényértéket segíthetünk a dolgon, vignettálás 10% körülire mérséklődik.

Egy apró megjegyzés az optika témához. Keressük csak vissza az Olympus SP-560UZ hasonló tesztjeit! Az ott kapott eredmények kísértetiesen hasonlítanak az itteniekre.

Peremsötétedés

F2,8; 27 mm
peremsötétedés: 14%

F8; 27 mm
peremsötétedés: 5%

F4,5; 486 mm
peremsötétedés: 20%

F8; 486 mm
peremsötétedés: 10%