Felépítés
Ergonómia
Nem meglepő, hogy az X-M1 is a sorozat védjegyének számító, retro fényképezőgépeket idéző külsőt kapta. Annyi különbséggel, hogy itt azért az alacsonyabb ár szabta gyártói szempontokat is figyelembe kellett venni. Emiatt elmaradt a drágább modellekben megismert tárcsás expozíció állítás, és jóval „egyszerűbb” anyagminőséggel számolhatunk.
A tárcsás kezelésről majd a következő oldalon szólunk, az egyszerűbb anyagok viszont ezúttal egy nagy rakás műanyagot jelentenek, fémborítás helyett ugyanis jórészt ez takarja a gépet. Egyedül a test közepén végigfutó, ragasztott műbőrhatású borítás idézi hihetően a nagyobb modellek hangulatát, a gép többi része olcsóbb hangulatú. Persze ez korántsem jelent rossz minőséget. Sőt, újra sikerült szemre és fogásra is tetszetős fényképezőgépet készíteni, csupán egy drágább FinePix X után kézbe véve érezzük a különbséget.
A gombok is jórészt műanyagból készültek és a vázba süllyesztettek. Méretük is pont megfelelő, és jelöléseik is egyértelművé teszik melyiket használjuk éppen. Sajnos funkciógombból (Fn) csak egyet kapunk, melyhez több mint egy tucat beállítás egyikét rendelhetjük. A viszonylag szűkös gombkínálat ellensúlyozására a navigációs gombokat az átlag kompaktokhoz hasonlóan saját funkcióval látták el, így az AF-pont kiválasztása, a sorozat, vagy a fehéregyensúly beállítása igen gyorsan elérhető. Szerencsére Q-menüt (gyorsmenüt) is kapunk, ahol egy képernyőre sűrítve érhető el a legfontosabb 15 beállítás.
A FinePix X-M1 fekete, ezüst szegélyes, illetve barna változatban is megvásárolható. Utóbbi bőrhatású borítása még jobban visszaadja az egykori távmérős fényképezőgépek régies hangulatát.
Mint a korábbi modellekhez, úgy ehhez a géphez is vásárolhatunk külön műbőr tokot, illetve kiegészítő markolatot, mely az alján lévő fém állványmenetbe illeszkedik. A markolat a meglévő dudort egészíti ki, biztosabb fogást nyújtva, hisz a gép eredeti markolata jószerivel csak jelzés értékű. A HG-XM1 típusjelű kiegészítő markolat a külsőre ugyanilyen X-A1 modellre is felerősíthető.
Az említett állványmenet – valószínűleg helytakarékossági okokból – nem az optika középtengelye alá, hanem attól jobbra, közvetlenül a markolat alatti akkumulátor és kártyafedél mellé került, így állványtalpra erősített gépnél ezek cseréje kényelmetlen lesz.
Objektív
A FinePix X sorozat igen sokszínű gépkínálatának csak egy része a cserélhető objektíves fényképezőgépeké, bár ezzel a modellel, és a napokban bejelentett X-A1-gyel együtt már négy tagra bővült a kínálat. Ezzel együtt az objektív kínálat is kibővült. Jelenleg 10 optikát kínál a Fujifilm.
A gyártó szerencsére belátta, hogy ha olcsóbb modelleket ad ki, ahhoz olcsóbb objektívek is kellenek, hisz a korai időszakban kiadott drágább modellek mellé hasonlóan igényes kialakítású, de akár több százezer forintba kerülő objektíveket kínált. Ezek az XF jelzésű optikák, melyek képminőségben és fényerőben is kiemelkedőt nyújtanak.
Az olcsóbb típusokhoz (M1, A1) árban is illeszkedő XC-jelzésű objektíveket is vásárolhatunk. Ilyen az e modellhez is kínált kitobjektív a Fujinon XC 16-50mm F3,5-5,6 OIS, vagy a testvérmodelljéhez kiadott XC 50-230mm F4,5-6,7 OIS. Ezek szerényebb fényerőt és építési minőséget nyújtanak, de egyben kényelmes gyújtótávolság tartományt is lefednek, és minkét optika beépített stabilizátoros.
A cserélhető optikás X-modellek szenzormérete miatt az összes csatlakoztatott objektívnél 1,5x-ös gyújtótávolság szorzóval számolhatunk, így a 16-50mm-es objektív kisfilmes értéken 24-75mm, az 50-230mm-es pedig 75-345mm-nek megfelelő látószöget kínál.
A bajonettre külön beszerezhető gyári M-adapter is csatlakoztatható, melynek révén a Leica M sorozat méregdrága optikái is felpróbálhatók rá. Az adapterrel csatlakoztatott objektíveknél a menüben beállíthatunk négy fix gyújtótávolságú, illetve két egyedi „lencsét”. Utóbbiaknál nem csak a gyújtótávolság, de a geometriai torzítás, a képsarki sötétedés és a színhiba is (manuálisan) korrigálható.
Képérzékelő
Tulajdonságai alapján az X-M1, legfeljebb nüansznyi különbségekkel, de ugyanazt az X-Trans képérzékelőt kapta, mint az X-E1. Az X-Trans szenzor a Fujifilm egyedi fejlesztése, mely csak a jobb X-modellekben található.
A hagyományos érzékelőkben úgynevezett Bayer színszűrőket használnak, melyeknél szabályosan váltakozó, 2×2-es elrendezésű (RGBG) pixelek alkottak mintázatot. Az X-Trans érzékelőkben 6×6-os csoportokban, látszólag szabálytalan színmintában helyezték el a pixeleket. Így nincs szükség a Bayer szenzorokban alkalmazott, viszont a kép részletességét romboló AA szűrőre, a képek tehát még jobb részletességet mutathatnak.
Az X-M1 képérzékelője tehát ugyanolyan méretű (23,6 x 15,6mm) APS-C CMOS, mint az „elődökben”, melyen 16,5 millió képpont található, tényleges felbontása pedig 16,3 megapixel. A DSLR-ekben elterjedt méret mellett oldalaránya is hasonló (3:2), legnagyobb képmérete pedig 4896 x 3264 pixel, mely mellett két további kisebb méret (M és S) választható. A szabvány oldalarányon kívül beállíthatunk 16:9 és 1:1 arányokat is, mindkét esetben három-három felbontással.
A képformátum megegyezik az eddig megszokottal. JPEG-et, vagy RAW-t választhatunk, esetleg ezek kombinációját (RAW+JPEG). 8-bites JPEG fotóink finom, vagy normál tömörítésűek lehetnek.
A szenzor érzékenysége ISO200-6400, csakúgy mint a korábbi gépeké. Az ISO beállítások 1/3 fényérték lépésekben emelhetők. Ez a tartomány azonban JPEG formátumot választva kiterjeszthető. Alul ISO100-ig, felül pedig ISO12800 és ISO25600 értékekig.
A cserélhető objektív miatti szenzor porosodást szintén a korábbi modellekből átemelt vibrációs tisztító mechanizmussal küszöbölhetjük ki. A tisztítás bármikor indítható a menüből, de a be-, vagy kikapcsoláshoz is rendelhetünk automatikus aktiválást.
LCD és kereső
Attól, hogy ez egy olcsóbb készülék, még nem kell mindenben szerényebbnek lennie az előző modelleknél. A FinePix X-M1-ből kispórolták ugyan az elektronikus keresőt – mellyel méretét is sikerült kissé csökkenteni – de a korábbinál jobb hátsó LCD-t kapunk. A hátsó kijelzőknél egyre terjed az érintésérzékenység, mely nem jönne rosszul, de egyelőre a Fujifilm csúcsgépekben még nem terjedt el. Helyette 920 000 képpontos felbontást, illetve dönthető képernyőt kapunk. Felfelé kb. 100, lefelé 80 fokban dönthető az LCD, melynek méretét is megnövelték, ezúttal 3″-os. Forgathatósága az átlagnál nagyobb betekintési szabadságot nyújt, hiszen általában lefelé 45 fokban fordíthatók a hasonló kialakítású TFT képernyők.
A kijelző kiváló részletességű képet nyújt, melynek színei is abszolút rendben vannak. A kontrasztra és a kép dinamikájára sem lehet panasz. Sötétben csak nagyon visszafogottan zajosodik, és kissé a lassulásra is hajlamos ilyen körülmények között, de még elviselhető mértékben. Függetlenül attól, hogy dönthető, azért betekintési szöge is kiváló. Gyakorlatilag bármilyen irányból színhelyes képet ad.
Napfényben a többi hasonló LCD-hez hasonlóan korlátozottan látható, de külön aktiválhatunk Napfény üzemmódot is, mely jelentősen megdobja a fényerejét (és fogyasztását). Világossága amúgy +/-5 értékben szabályozható. A kijelzővel kapcsolatos beállítások ezúttal mind egy gyűjtőmenü alá kerültek.
A 100%-os lefedettséget biztosító kijelzőn kétféle kompozíciós segédrács (9 és 24-es osztású), illetve a 16:9-es videó képhatárokat jelző vonalak is bekapcsolhatók. Úgyszintén engedélyezhetünk élő hisztogramot is, mely az expozíció beállításában lehet segítségünkre a kép elkészülte előtt. Sajnos azonban az elektronikus vízszintjelzőt kivették a szolgáltatások közül. Valahol csak érvényesülnie kell az olcsóságnak.
A kijelzőn megjelenő adatok felvétel és lejátszás módban a DISP gombbal válthatók. Így jeleníthetők meg a fent felsorolt információk és kijelzések, illetve olyan alap adatok is, mint a rekesz/záridő kijelzése, az expozíció kompenzáció, a hátralévő képek száma vagy az akku töltöttség kijelzése.
Lejátszáskor a fotókat 20 lépésben nagyíthatjuk a hátsó tárcsával, a felsővel, pedig még nagyított állapotban is lapozhatunk köztük. A hátsó tárcsa 4, 9 és 90 nézőképes oldalak megjelenítésére is használható.
Vaku
Ugyanolyan, 7-es kulcsszámú felnyíló vakut kapunk az X-M1-ben is, mint nagyobb testvérében, mely kis mérete ellenére a jobbján található mechanikus gomb megnyomása után viszonylag magasra nyílik. A villanó ISO200 alapérzékenység mellett kb. 2,5 méterig nyújt hatásos megvilágítást, de a korábbinál tágabb határok között, +/-2 Fé tartományban (1/3 Fé lépésekben) korrigálhatjuk teljesítményét.
A vaku számos üzemmódban használható, melyek a menüben vagy a gyorsmenüben érhetők el. Beállíthatunk derítő, automatikus, lassú szinkron, és hátsó redőnyre szinkronizált módot, valamint ezek vörösszem elővillanással kombinált változatát is. A vörösszem csökkentő mód külön aktiválható, de ha arcfelismerést használtunk utólagos szoftveres piros szem eltávolítást is engedélyezhetünk.
Bár egyszerűbb modell, mint az őt megelőzők, a FinePix X-M1-ben is megtalálható a Commander vakumód, mely a beépített villanóval vezérelt külső rendszervakukat jelenti.
Külső vakut közvetlenül is csatlakoztathatunk a géphez, a tetején lévő vakupapucson. A gyártó három saját gyártású rendszervakut ajánl a géphez, a beépítettnél 6x nagyobb teljesítményű EF-42-t, a kis EF-20-at, és a gép retro külsejéhez jól passzoló EF-X20-at.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A fényképezőgép összes csatlakozóhelye a markolati részre, vagyis a megszokottól eltérően a jobb oldalra került. Az itt kihajtható kis műanyag fedél mögött egy HDMI kimenetet és egy USB 2.0 aljzatot találunk. Ezek közül persze csak USB kábel jár a géphez. A memória és kártyafoglalat ajtajának szélén lévő nyíláson a külön megvásárolható hálózati tápegység kábele vezethető be.
Generációk óta ugyanazt az NP-W126 típusszámú lítium-ion akkumulátort adják az X rendszerkompaktokhoz, mely ehhez a készülékhez is alaptartozék. A 8,7V-os, akkumulátor 1260 mAh kapacitású és a mellé adott hálózati töltővel kb. 2,5 óra alatt tölthető fel teljesen. „Egy szuflával” kb. 350 képet készíthetünk, de ez jelentősen növelhető a hátsó kijelző gyakori kikapcsolásával, vagy energiatakarékos módok engedélyezésével. A foglalatban lévő akkumulátort egy apró rugós műanyagtüske tartja kicsúszás mentesen a helyén. Ugyanolyan színű mint az alján lévő jelzés, így könnyű eltalálni, hogy az akkumulátor hogyan illeszkedik a foglalatába.
Az akkumulátor melletti nyílásba a kompaktok között leginkább elterjedt SD, SDHC és SDXC memóriakártyák helyezhetők. A gép akár az UHS-I sebességkategóriájúakkal is megbirkózik. A M1 belső memóriával nem rendelkezik.
Egy 4 GB-os kártyára a legnagyobb és legjobb minőségű JPEG-ből kb. 580, RAW-ból viszont csak 160 fér. Ha videózni támad kedvünk FullHD-ban 38 percet rögzíthetünk ekkora tárhelyre.
