Felépítés
Ergonómia
Szinte változatlan külsőt visz tovább a Fujifilm prémium kompakt gépe, ami nem is csoda, hiszen ez a formavilág is hozzá tartozott az elődök sikereihez. Maradt tehát a régies hatású, távmérős filmes gépet idéző külső, a bal sarokba helyezett átnézeti hibrid keresővel, és fent a zársebesség és expozíció kompenzáció tárcsákkal.
A gép épp akkora, hogy viszonylag jól kézre álljon rajta minden, de a retro külső miatt a komolyabb markolatról le kell mondanunk, bár a gép fogását én így is kényelmesnek érzem.
Bár igen nagy a hasonlóság a korábbi modellel, a kezelőszervek tekintetében akad kisebb-nagyobb változás. Ez a gép hátsó részén érhető tetten, ahol kicsit átszervezték a kezelőszerveket. A korábbi felső tolókar helyére került az új vezérlőtárcsa, s a négyirányú gombokkal egybeintegrált vezérlőtárcsát megszüntették. Ez utóbbit azért sajnálom, hiszen így csak egyetlen vezérlőtárcsa maradt, pedig a másodikkal lehetett volna nagyított nézetben képek között lapozni – igaz, ezt az elülső karra is rá lehetne programozni…
A felvételi módok beállítása az elődtől örökölt módszerrel történik, mely elsőre kissé szokatlan lehet, de nagyon is ésszerű és gyors. A gépvázon nincs felvételi módválasztó tárcsa vagy gomb, és a menüben sem állíthatunk ilyesmit. A rekeszgyűrűn és a záridő tárcsán ellenben találunk egy A betűt, mely az automatika jelölésére szolgál. Ha mind a rekeszgyűrűt, mind a zársebesség tárcsát A-ra állítjuk, programautomatikát (P) kapunk. A rekeszgyűrűt A-állásban hagyva és a záridőt állítva záridő előválasztást (S) használunk. Az expozíciós idő tárcsáját A-ra állítva, majd a blendegyűrűt elforgatva rekesz-előválasztás (A) módba kerülünk. Ha pedig mindkét kezelőt valamely értékre tekerjük manuális (M) módot használ a gép.
Örömteli, hogy a korábbi modellnél problémás AF-S/AF-C/MF kapcsoló immár határozottan áll be egy-egy üzemmódba, s nem túl nehéz az átváltás, így most már nem fordul elő, hogy két üzemmódot ugrik, pedig csak egyet akartunk volna.
A gép alsó részén elhelyezett fém állványmenet viszonylag közel helyezkedik el az akkumulátort rejtő ajtóhoz, így állványon lévő gépnél nem cserélhetjük sem az akkut, sem az ugyanitt helyet foglaló memóriakártyát.
Objektív
Az X100T megörökölte a korábbi modellek objektívét, amely 8 lencsetagot tartalmaz, köztük egy dupla aszférikust is. A lencséket Super EBC bevonattal láttak el a tisztább, szellemkép mentes leképezéshez. A kiváló, f/2-es fényerővel rendelkező objektív 23mm-es fizikai gyújtótávolságú, amely az alkalmazott APS-C szenzor méreteiből adódóan kisfilmes értéken 35mm-nek megfelelő látószöget nyújt (a mélységélesség kisfilmes rendszerben f/3-nak felel meg). Akinek ez a látószög kevés vagy sok volna, választhat tele- és nagylátószögű konvertert is, amelyekkel 50 mm-nek, illetve 28 mm-nek megfelelő kisfilmes látószöget érhetünk el. A konvertert használat előtt engedélyeznünk kell a menüben is.
A frontlencse védelmére műanyag objektívsapkát kapunk, melyet egyszerűen csak rá kell húznunk az objektív külső peremére. Sajnos a kupakhoz nem jár szíj, így arra a cserélhető objektíves gépekhez hasonlóan itt is a fotósnak kell figyelnie.
Napellenzőt a géphez nem kapunk.
Az optikában 9 db, lekerekített rekeszlamella biztosítja a szép egyenletes háttérelmosást, és elődjéhez hasonlóan megtaláljuk benne a záridőt 3 fényértékkel módosító természetes szürkeszűrőt (ND) is.
Ha szigorúan műszaki/mérnöki szemmel nézzük az objektívet, akkor nem mondhatjuk rá, hogy tökéletesre sikerült, hiszen a Nappal szemben történő fotózásnál erős beszűrődésre hajlamos akkor is, ha a Nap bőven magasabban áll, mint a képmező felső része. Ha azonban fotós szemmel nézzük, akkor azt kell mondjuk, hogy ez maga a gép elválaszthatatlan szépségflastroma, amelybe valaki vagy beleszeret elsőre, vagy bénának tartja. Aki rajong a hangulatos képekért és becsillanásokért, az imádni fogja ezt a beszűrődést is. Részemről ez első látásra szerelem volt (az X100 és X100S nem járt nálam, így nem is tapasztaltam ezt korábban). A becsillanásra és beszűrődésre néhány példa megtalálható az optika oldalán és a cikk végén linkelt tesztfotók között.
Az objektív a vázhoz hasonlóan fém külsőt kapott. Nagyon szép kidolgozású, és finoman, megbízhatóan jár. Kis (pancake) mérete egyrészt előny, hiszen a gépet könnyen hordozhatóvá és elcsomagolhatóvá teszi, másrészt viszont hátrány, mivel gyűrűi elég vékonykák. Ez a kézi élességállításnál még nem jelent komolyabb problémát, de a rekesz beállítását én nehézkesnek éreztem, hiszen a két oldalra elhelyezett, elforgatást megkönnyítő kiemelkedés nem mindig esett elsőre kézre.
A géppel készült rekesz-sorozat (F2-től F11-ig) a tesztfotók között található meg.
Képérzékelő
Az X100S után az X100T szó szerint semmiben sem változott a képérzékelő terén. Maradt a jól bevált APS-C (23,6×15,6 mm) méretű, 16,3 millió pixeles X-Trans II CMOS szenzor, amely a hagyományos Bayer ráccsal szemben kvázi véletlenszerű elrendezésű színszűrővel dolgozik. Az X-Pro1-ben bevezetett újszerű elrendezés az aluláteresztő szűrők használatát is szükségtelenné tette. Az alábbi ábra jobban megvilágítja a lényeget:
A legnagyobb képméret 4896×3264 pixel, vagyis a megszokott 3:2 oldalarányú, de választhatunk többféle 16:9 és 1:1 oldalarányú méreteket is. A JPEG képek tömörítése Fine vagy Normal lehet, de persze egy ilyen képességű gépből nem maradhatott ki a RAW formátum sem, mely 14-bites színmélységű. A menüben kombinált (RAW+JPEG) is beállítható, mindkét tömörítésű JPEG-gel.
A RAW fájlok sajnos igen nagy méretűek, a 16 Mpixeles felbontás ellenére a tömörítés hiánya miatt 33 MB-os fájlméretűek.
Nem maradt el a LMO (Lens Modulation Optimizer) alkalmazása sem, amely képfeldolgozás során csökkenti az optikai hibákat és a sarkokban is jobb képminőséget ígér.
A natív érzékenység ismét ISO200 és 6400 között állítható, akár 1/3 Fé lépésközökkel. JPEG formátumot használva beállítható az ISO100 is, de ennek dinamika-átfogása jóval gyengébb, mint az ISO200-é, azaz hamarabb égnek ki a csúcsfények. Az érzékenység tartomány tetején ISO12800, ISO25600 és ISO51200 is választható, de szintén csak JPEG-nél. Az utóbbi egy fényértékkel jobb az elődben elérhetőnél.
A zársebesség a gép tetején lévő tárcsával 1/4000 mp-ig növelhető, de elektronikus zárral akár 1/32000 mp is elérhető. Utóbbi esetben azonban vakut nem használhatunk.
LCD és kereső
Az X100 után az X100S nem hozott újítást az LCD terén, ami akkor egy kicsit fájó pont lehetett. Jóllehet, a 2,8″-os, 460 ezer képpontos LCD nem tartozik a gyengék közé, azért egy közel 300 ezer Ft-os gépnél könnyű nagyot sóhajtani a konkurensek 3″-os, VGA felbontású LCD-inek láttán. Szerencsére a Fujifilm már nem vitte tovább a korábbi LCD-t, így az X100T-ben végre megújulhatott a hátsó kijelző, amely immár 3″ képátlójú, s felbontása is megnőtt, 1,04 millió képpontra. Az új LCD a korábbi 4:3 oldalarányú helyett 3:2 oldalarányú lett, amely a 3:2 oldalarányú képérzékelő mellé jobban passzol.
A fixen elhelyezett, azaz nem dönthető kijelző fényerejét ±5 lépésben állíthatjuk, valamint módosítható a színezete is, szintén ±5 lépésben a melegebb és a hidegebb árnyalatok irányába.
A hátsó képernyő normál infó (státusz) képernyőként is használható, csak a fontosabb felvételi adatokat és az AF mezőket megjelenítve rajta. Természetesen élőképes kijelzőként is működik, minden fontosabb felvételi infót, sőt kompozíciós segédrácsot, élő hisztogramot és egytengelyes vízszintjelzőt is bekapcsolva. A kijelzőn látható adatok a hátsó DISP gombbal válthatók.
A Q gomb megnyomására egy 16 elemes, 4×4-es mátrixba rendezett gyorsmenü jelenik meg, ahol az egyes értékeket közvetlenül a vezérlőtárcsával tudjuk módosítani. A Q menü tartalmát a beállítás menüben módosíthatjuk a lenti videóban látható opciók szerint.
Kombinált optikai/elektronikus (OVF/EVF) keresőjét többnyire az elődtől örökölte az X100T, mely néhány ponton azért hoz újdonságot is. Maradt a tágas, kb. 28mm-nek megfelelő látószöget lefedő keresőkép, melynek jobb alsó sarkába azért most is belóg az objektív egy része, de ez a 35mm-rel egyenértékű látószög mellett nem annyira zavaró. A látvány világos, tiszta, optikai hibáktól mentes, majdhogynem a tükörreflexes gépek keresőivel egyenértékű, kivéve, hogy itt nem az objektív által látott képet kapjuk.
A keresőkép méretét pontosan mérni nem lehet, mert a kép mérete a betekintés távolságától erőteljesen függ, mérete nagyjából az APS-C szenzoros DSLR-ekéhez hasonló. A végső képet jelző keret mérete azonban pontosan mérhető, ez 25,6 fokos látószögnek és egy 100% lefedettségű, 1×-es nagyítású kisfilmes gép keresőképének 65%-át adja. A teljes keresőkép ennél kb. 10-15%-kal nagyobb, azaz egy kisfilmes, 1×-es nagyítású, 100%-os lefedettségű gép keresőképének hozzávetőlegesen 70-75%-a. Ebből már érezhető, hogy maga a keresőkép milyen méretű.
A kereső betekintő nyílása a régi maradt, egy egyszerű, de formás gumi szemkagylóval melynek bal oldalán dioptriakorrekciós tárcsát, jobbján az említett szemérzékelőt találjuk.
A keresőnél jelentkezik hátrány is, azaz az átnézeti keresőknél mindennapos parallaxis hiba, mely jobbára közelképeknél lesz jelentős. Ez kétféle módon védekezik a gép, egyrészt makró módban automatikusan átvált elektronikus keresőre, mely eleve a szenzor által látott képet adja, másrészt a végső képet jelző keretet az élességi pont távolságának függvényében igyekszik a véglegeshez közelire korrigálni. Míg az X100S kézi élességállításnál is mindig az EVF képét adta, itt már van lehetőség az optikai keresőt használni. Igen ám, de akkor hogyan állítunk élességet? – tehetjük fel a kérdést. A megoldást egy igen ötletes módszer adja: a kép jobb alsó sarkában megjelenik egy kis kép, amely a fókuszpont alatti terület kinagyított részletét mutatja, akár sima nagyítás, akár digitális törőék módjára, s így már könnyűszerrel állíthatunk élességet. A jobb láthatóság érdekében ilyenkor egy féligáteresztő lapocska ugrik fel a keresőben, hogy részben kitakarja a nagyított képrészletet mutató rész helyét az optikai keresőben. Igazán ötletes és példás megoldás! A keresőben egyébként optikai átnézeti módnál is láthatóak a fotózás főbb paraméterei, illetve a segédrácsok és az elektronikus vízszint is.
A keresőkép és a rajta megjelenő adatok a környezeti fénynek megfelelően változtatják világosságukat.
Az OVF/EVF közti váltás nagyon egyszerűen, a gép elején lévő karral történik, amelyet mutatóujjunkkal könnyedén elérünk. A hátsó LCD és a kereső közt szemérzékelő vált automatikusan, de a View Mode gomb segítségével átválthatjuk a gépet olyan üzemmódra is, amikor folyamatosan a kereső működik, vagy folyamatosan a hátsó LCD.
Ha túl erős, vagy éppen gyenge a fény, próbálkozhatunk a végső képhez közelebb álló látványt nyújtó EVF-fel is, mely 2,36 millió képpontjával remek részletességű képet mutat. Ilyenkor az élőkép 27 fokos szög alatt látszik, amely megfelel egy 100%-os lefedettségű, 1×-es nagyítású kisfilmes gép keresőképének 68,5%-ának
Mind a keresőben, mind az LCD-n visszajátszhatók a képek és videók. Az állóképek nagyítása 20 lépésben történhet, maximum 6,3×-os nagyításig. Noha a megjelenített 770 pixel szélességű kép nem jelent raszterillesztett módot, azért az 1×1 pixeles részletek így is egész jól kivehetők, azaz jól ellenőrizhető a fókusz. Más kérdés, hogy sajnos a nagyított képek között nem tudunk lapozni, így az egymást követő képek könnyed fókuszellenőrzése nem oldható meg.
Vaku
A Fujifilm X100T elődjeihez hasonlóan apró, fix vakut kapott, amely mindössze 3,5 cm-re került az optikai középtengely fölé. A vörösszem csökkentés a vaku elővillanásával és utólag, szoftveresen is elérhető. Ezen kívül automatikus, derítő, lassú szinkron és tiltott állásban használhatjuk, valamint rendelkezésre áll az ún. commander mód, amellyel vezeték nélküli vakuvezérlést valósíthatunk meg Fujifilm rendszervakuval.
A beépített vaku kulcsszáma 4,6-os, vagyis ISO100-on, F2,0 rekesszel kb. 2,3 méterig, ISO200-on 3,2 méterig hatásos, ami nagyjából az ultrakompaktok vakuinak teljesítményével van egy szinten. A villanás ereje a felvételi menüben ±2 fényérték tartományban szabályozható. Mivel a zár az objektívben található, a központi zárnak köszönhetően a vakuszinkron akár 1/4000 mp is lehet (külső vakunál is!).
Ha nagyobb fényteljesítményt szeretnénk, külső vakut kell csatlakoztatnunk a géphez, melyek közül a gyártó a kompakt méretű EF-20, a hasonló erősségű, de a géphez illeszkedően retro küllemű EF-X20-at, és a komolyabb, dupla teljesítményű, forgatható-dönthető fejű EF-42-őt ajánlja. Mindhárom a készülék tetején lévő vakupapucsra illeszthető. Választhatunk középontos érintkezőjű villanót is, amely azt is jelenti, hogy középpontos érintkezőjű rádiós kioldót is használhatnak a kreatív megvilágítások kedvelői.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Az előző modellekben megszokott helyen, vagyis a gép jobb oldalán találjuk a csatlakozóaljzatokat fedő, kihajtható műanyagajtót. E mögött megváltozott tartalom vár, ahonnan száműzték a korábbi mini HDMI csatlakozót, azonban ijedtségre semmi ok, a helyére egy mikro HDMI aljzat került. A méretcsökkentésre azért volt szükség, mert a Hi-Speed USB 2.0 kimenet felett egy új csatlakozó is megjelent, ahová sztereó mikrofont, vagy vezetékes távkioldót csatlakoztathatunk. Lehetőségünk van mechanikus távkioldó használatára is, mely a régi filmes gépekhez hasonlóan az exponáló gomb tetejébe csavarható.
A markolat alján nyíló, masszív, fém megerősítéssel is ellátott ajtó mögött találjuk a memóriakártya és a mellékelt lítium-ion akkumulátor foglalatát.
Az SD, SDHC vagy SDXC memóriakártyát az akkumulátor szomszédságában található foglalatba csúsztathatjuk. A gépben 24 MB belső memória is található, amire 5-8 teljes felbontású JPEG kép menthető, ha a memóriakártyánkat otthon felejtenénk.
Az akku véletlen kicsúszását egy rugós műanyagpöcök akadályozza meg. Bár a gyártó lekerekítette az NP-95 típusú áramforrás egyik szélét, az sajnos fordítva is a foglalatba csúsztatható, sőt még a pöcök is rápattan. Érdemes tehát figyelni, hogy milyen állásban helyezzük be, hiszen könnyen pánikba eshetünk, ha a feltöltött akksi ellenére a gép nem kapcsol be. Ilyenkor első körben gondoljunk arra, hogy az akkut esetleg fordítva helyeztük be.
Míg az X100S tesztnél Petur kollégám problémásnak tapasztalta az akkuállapot visszajelzését, s az első szegmens elfogyását követően igen gyorsan teljesen le is merült az akku, a nálam járt X100T jól jelenítette meg az akkumulátor merülését, s még egyharmad jelzésnél is sok (értsd kb. 50-60) kép volt készíthető.
A géphez egyébként az elődével megegyező, 1800 mAh kapacitású akkumulátor jár, mely 3,6V feszültségű, azaz 6,48 Wh energiát képes tárolni. Ez CIPA ajánlású gyári mérés szerint 330 kép készítéséhez elegendő. Az akkumulátort akár a mellékelt külső töltőben, akár a gépen belül, a gépet USB-n táplálva is tölthetjük.
