Kipróbáltuk: Fujifilm X100T teszt

Élességállítás, sorozat, videó

Élességállítás, fénymérés

Fázis-alapú AF pixelek elhelyezkedése

Az X100T-ben nem változott a korábbi élességállítási rendszer, így maradt a hibrid AF rendszer. A nem hagyományos X-Trans szenzor bizonyos zöld színszűrős érzékelőhelyeit fázisérzékelésen alapuló élességállításhoz alakították ki, mely elviekben még gyorsabbá teszi a fókuszálást. A hagyományos kontraszt alapú rendszert a gyengébb fényben való élességállításhoz használja a gép, a két metódus között pedig a helyzetnek megfelelően automatikusan vált. Legalábbis papíron.

Sokszor elmondtuk már, hogy a DSLR-ek és a kompakt gépek szenzor alapú fázis-különbség AF-je nem ugyanaz. A DSLR-eknél a fázis-különbség alapú automatikus élességállítás során az esetek többségében határozottan indul meg az élességállítás abba az irányba, amely felé haladva megtalálható a helyes fókusz. Azaz ha a gép optikája a téma elé állított fókuszú és indítunk egy automatikus élességállítást, akkor többnyire a helyes irányba, azaz hátrafelé indul az objektív, s vice versa. Sok kompakt és MILC fényképezőgépnél láttunk már fázis-különbség alapú fókuszálást is hirdető hibrid AF rendszert, de elég kevés volt, amelynél ez a határozottság jelen lett volna (egyedül a Nikon 1 rendszerénél).

Itt sincs ez másként, hiába a jó fényviszonyok, a gép előre-hátra keresgél, méghozzá nem csak néha, hanem szinte mindig. Még akkor is, ha a fókusz már helyesen van beállítva.

Azt nem állítjuk, hogy nincs fázis-különbség AF pont a szenzoron, de azt igen, hogy abszolút nem úgy működik, mint a gyors fókuszú DSLR-eknél.
Summa summarum, ez a gép egy kompakt masina, a kompaktok között gyors fókusszal, de a fázis-különbség AF gyorsaságát nem közelíti meg (persze a pontossága viszont a kontraszt AF előnyére mondható).

Az automata élességállítás egyszeri, vagyis az exponáló (vagy AFL) gombot lenyomva aktivált, illetve folyamatosan működő lehet. Ezen módok között a gép bal oldalán lévő AF-S/AF-C kapcsolóval válthatunk. Ugyanitt választható ki a kézi élességállítás (MF) is.

Az AF beállításokban nem fogunk elveszni, lévén nincs belőlük túl sok. A felvételi menü AF pontja alatt Multi és Terület mód választható, mint korábban. Multi módban az exponáló gomb lenyomásakor a fényképezőgép önállóan dönti el, hogy a képmezőben hová állít élességet. Terület módban ezzel szemben magunk választhatjuk ki (7×7 AF mező közül), hogy a képen hol történjen az élességállítás. Ehhez az iránygombokat használhatjuk. Módosítható a fókuszterület mérete is 5 lépésben.

Gyengébb fényben automatikus, fehér fényű AF segédlámpa lép működésbe a gép elején, mely néhány méteren belül biztosít kellő megvilágítást a rendszer számára.
Apropó gyenge fény. Egy buta programozási hiba következtében az élőképen folyamatosan expozíció-szimulációt látunk (akkor is, ha a beállítás menüben a képeffetus előnézetét kikapcsoljuk), így ha manuális módban erősen alulexponált értéket állítunk be (pl. azért, mert külső vakuval fogunk majd világítani és szeretnénk elnyomni a környezeti fényeket), akkor a gép sokszor képtelen élességet állítani, mert az alapvetően sötét élőképet az élességállítás idejére sem állítja világosabbra. További furcsaság, hogy ha tényleg kevés a fény és rekesz-előválasztás módban a gép még aktiválja az AF segédfényt, akkor teljes manuális módban ezt már nem teszi meg, tehát pláne semmi esélyünk az autofókusz használatára. Ez statikus témánál és állvány használatával, valamint félautomata módban történő előzetes AF után MF módra váltással hidalható át. Mindenesetre elég buta és idegesítő hiba ez egy közel 400e Ft-os fényképezőgéptől.

Optika átnézeti kereső nézetben ha a képmezőbe vetített képkeretet figyeljük, akkor távolról közelre fókuszáláskor a gép elmozdítja ezt a keretet, csökkentve a parallaxis hiba problémáját. A keret persze nem 100% pontos, de igyekszik a hibát csökkenteni.

Kézi élességállításra (MF) kapcsolva az objektív elülső fókuszgyűrűjével állíthatunk a fókuszon, melynek beállítási iránya a menüben megváltoztatható. A gyűrű elektronikus működésű és nagyon finoman jár, kis lépésekben állít, így a teljes tartomány „bejárásához” nagyon sokat kell rajta fordítanunk.

A fókusz pontos kézi beállításához a képmezőben az egyre népszerűbb, de még csak néhány fényképezőgépben használt Focus Peaking, vagyis a téma éleinek, éles területeinek vizuális kiemelésének lehetőségét, valamint digitális törőéket is kapunk a már megszokott képnagyításon felül. A Digitális Osztott Kép a fókuszgyűrű megmozdításakor az élőkép közepét fekete-fehérben kinagyítja a gép és négy vízszintesen megtört mezőre bontja (ez akár lehet az újonnan bevezetett jobb alsó sarokban is optikai átnézeti módban). A mezők életlen kép esetén egymástól kissé elcsúsznak, tökéletesen élesre állítva a képet azonban tört élek helyett pontosan illesztett éleket látunk. Valóban egyedi és jó szolgáltatás, bár az örömbe egy kis üröm is került, hiszen a képnagyítás digitális, azaz interpolált, így a valódi élesség nem mindig ellenőrizhető hajszálpontosan.

Egyszerre egyféle élességi segédet használhatunk, ezek közül a menüben választhatunk, a felvétel menü negyedik oldalán.

Az X100T fénymérése az alábbi beállításokban használható:

• Multi: a fénymérés a teljes képmezőn történik.
• Szpot: a készülék csak a kép középső, kis részét veszi figyelembe a mérésnél
• Átlag: a teljes képmezőn mér, viszont nagyobb súllyal esik latba a kép középső része.

Az expozíciós értékeket a gép tetején lévő tárcsával +/- 2 fényérték tartományon belül, 1/3 Fé lépésközökkel felülbírálhatjuk.

Sorozat fényképezés

Az LCD felett a DRIVE gombjával érhetjük el az X100T által kínált sorozatokat, ahol az automatikus sorozatokat és a panoráma készítést is megtalálhatjuk:

A sorozatsebességekben az X100T megegyezik a korábbi modellel, sebességben 3 és 6 kép/mp választható. A sorozat hossza 6 kép/mp esetén, gyors, UHS-I kártyával RAW-nál és RAW+JPEG-nél 7, JPEG-nél 12 lehet belassulás nélkül. Ha a puffer telítődik, a sorozatfelvételezés nem áll meg, csak a kártya írási sebességének függvényében belassul.

Ugyanúgy a DRIVE menüben érhető el az automatikus expozíció sorozat is, mely ismét három kép hosszú lehet 1/3, 2/3 vagy 1 fényérték lépésközökkel.

Az X100T – ahogy elődje – jó adag különleges expozíciós sorozatot is kínál. Ilyen az érzékenység (ISO) sorozat, melynél szintén három kép készülhet, egy a beállított érzékenységen a másik kettő pedig ehhez képest 1/3, 2/3 vagy 1 fényértékkel eltolva.

A szintén itt elérhető Filmszimulációs „sorozattal” mindössze egy expozíció készül, de ezt három képként menti a gép, különböző filmmódokkal, melyeket előzetesen szabhatunk meg.

Újdonság az X100T-ben, bár más gépeknél már nem számít ritkaságnak a fehéregyensúly-sorozat, amely szintén egy expozícióból készít többféle fehéregyensúlyú képet. Ideális lehet azok számára, akik nem akarnak, vagy nem tudnak RAW-ból dolgozni.

A Dinamika-tartomány sorozat csak ISO800 vagy afölötti érzékenységen érhető el. Ha alacsonyabban állítottunk a gép automatikusan ISO800-ra áll. A sorozat három képet készít, a Fujifilm gépektől már megszokott 100%, 200% és 400%-os dinamika kiterjesztéssel.

A fényképezőgép önkioldó módjait a felvételi főmenüben, vagy a Q gombra megjelenő gyorsmenüben találjuk, ahol 2 vagy 10 mp-es késleltetés állítható be. Az önkioldó az automatikus sorozatokkal együtt is használható, így pl. készíthetünk expozíció sorozatot állványról, 2 mp-es késleltetéssel. Ideális hosszú expozíciós idejű HDR képekhez.

Videofelvétel

A videófelvételi képességeken igyekeztek csiszolni a Fujifilmnél, amely több ponton is tetten érhető, jóllehet, még így is van mit javítgatni. Az előddel szemben e gép külső mikrofon csatlakozót is kapott az új modell. Maradt viszont a dedikált videófelvételi mód nélküli állapot, s a videófelvétel indítására sincs dedikált gomb. Szerencsére az Fn gombra ráprogramozható a felvétel indítása, illetve leállítása.

A videófelvétel paramétereinek beállítása továbbra is a felvétel menü egy eldugott zugában lehetséges, ahol 1280×720 vagy 1920×1080 pixeles felbontást választhatunk, 60, 50, 30, 25 vagy 24 kép/mp frissítéssel. Az érzékenység automatikus, vagy manuális lehet, maximum ISO6400-ig. Ez a fényerős objektívvel párosítva bőven elég a gyengén megvilágított helyeken történő videózáshoz is.

Nem ennyire jó a helyzet az élességállítás terén. Bár van folyamatos autofókusz, ez igencsak lassúcska. További nehézség, hogy bár működik a manuális élességállítás videófelvételkor, nagyított képet, illetve digitális törőéket ez esetben nem kapunk.

A videók Quicktime MOV formátumban készülhetnek, h.264 tömörítéssel és ezúttal is sztereó hanggal, melynek állítható a jelszintje is.

A mozgókép felvételét tehát az Fn gomb lenyomásával indíthatjuk, egy felvétel hossza FullHD felbontásban 14,5 perc, HD felbontásban 28 perc lehet. Ez is javult az X100s óta, bár más gépek FullHD-ben is képesek a közel fél óra rögzítésére.

Felvétel közben folyamatos autófókusz állítást és fénymérést kapunk. Az élőképen kompozíciós rács, hisztogram és vízszintjelző is megjelenik, de leolvasható az expozíció kompenzáció, az akku állapot és a videó hátralévő ideje is. A rekeszérték szabadon változtatható az objektív erre szolgáló gyűrűjével, de csak a felvétel megkezdése előtt, közben már nincs hatása az elforgatásának. A záridőt akár 1/4000 mp-re is beállíthatjuk, köszönhetően az új elektronikus zárnak.