Kipróbáltuk: Leica S2 teszt

0
789

Bevezetés és újdonságok

Bevezetés

A Leica azon legendák egyike, akinek sikerült átmentenie nevét a XXI. századba. Mondhatnánk, hogy jó gépeket csinálnak, ami valóban tény, de sok nagy gyártónak mindez kevés volt a túléléshez. A Leica ezen kívül ügyes marketingjének köszönhetően tudott legenda maradni az új időkben is. Ha neve feltűnik egy objektíven, arra oda kell figyelni, ha egy fényképezőgépen, arra még inkább.

Talán sokaknak furcsa volt a jól ismert név mellett két éve feltűnt S2 típusjelzés, pedig valóban egy sorozat új darabjáról beszélhetünk. Igaz, több mint egy évtized telt el az előd óta, amit a gyártó alkalmazottain kívül nagyon kevesek ismertek, és még kevesebbek engedhettek meg maguknak. Az S2 nagyobb reklámot kapott, köszönhetően a digitális fotózás azóta megingathatatlan térhódításának, de az eltökélt és sikeresebb profikon, néhány ügynökségen és hollywoodi sztáron kívül ez a modell sem lesz sokak játékszere.

Leica S1

Az 1996-ban bejelentett Leica S1 volt a német cég első digitális fényképezőgépe. A gyártó meglepő módon nem a kisfilmes-távmérős szegmensben, hanem a középformátumban debütált vele. Egy igazi műtermi gép volt, rendkívül lassú szkenner CCD-vel, mely egy képet több mint 3 perc alatt tapogatott le. Nem csoda, hogy csak tárgyfotóra volt alkalmas. 36 x 36 mm-es CCD érzékelőjén akkoriban hihetetlennek tűnő, 26 millió pixel kapott helyet (5140 x 5140p), és fix ISO50 érzékenységen működött. A Leica R szériás objektívek mellett több ismert gyártó bajonettjével is kínálták, sőt adapterrel nagy formátumú optikák is felhelyezhetők voltak. Külsejét tekintve inkább egy túlméretezett versenyautó kormányra hasonlított mint fényképezőgépre, így jogos az a felvetés is, hogy az S2 – bár nevében a sorozat folytatása – valójában egy új Leica termékvonal első hírnöke.

Az S2 megjelenésével a Leica teljesen új alapokra helyezte a rendszert, többek között egy új objektívpark bevezetésével. Ez a korábbi modellnél jóval mobilabb berendezés, melyet akár terepen is viszonylag kényelmesen használhatunk. Nem túl fiatal típusról van szó, hiszen a 2008-as Photokinán jelentették be és 2009 augusztusától kapható.

Mivel az évtizedes különbség miatt az elődjével való táblázatos összevetés értelmetlen lenne, ettől most inkább eltekintünk.

Konkurensek

Nem túl sűrűn jelennek meg középformátumú fényképezőgépek, hát még az ehhez hasonló beépített szenzoros darabok. A többség még mindig a cserélhető hátfalra esküszik, mely fölött most nem törnénk pálcát hisz annak is meg van a maga előnye. A saját szenzoros modellek egyik előfutára volt a jó pár éve kiadott és mára már elfeledett Mamiya ZD modell. A legnyilvánvalóbb jelenlegi konkurensként talán a Pentax 645D-t jelölhetjük meg. Nézzünk egy rövid összehasonlítást a három gép legfontosabb tulajdonságaival.

Fontosabb tulajdonságok
Leica S2
Mamiya ZD Pentax 645D
37,5 megapixel 22 megapixel 40 megapixel
45 x 30 mm CCD szenzor 48 x 36 mm CCD szenzor
44 x 33 mm CCD szenzor
automatikus szenzortisztítás
RAW
JPEG
kábeles vezérlés
RAW
JPEG
kábeles vezérlés

RAW
JPEG
kábeles vezérlés

12 Fé dinamika tartomány 11,5 Fé dinamika tartomány
ISO80-1250 ISO50-400 ISO100-1600
1 pontos TTL AF
(fáziskülönbség elvén)
3 pontos TTL AF
(fáziskülönbség elvén)
11 pontos TTL AF
(fáziskülönbség elvén)
1,5 kép/mp sorozat
(max 8 kép)
1,2 kép/mp sorozat
(max 10 kép)
1,1 kép/mp sorozat
1/125 mp vakuszinkron
(1/500 központi zárral)
1/125 mp vakuszinkron 1/125 mp vakuszinkron
3″ LCD (460 000 képpont) 1,8″ LCD (118 000 képpont) 3″ LCD (921 000 képpont)
2150 mAh lítium ion akkumulátor 1800 mAh lítium ion akkumulátor 1860 mAh lítium ion akkumulátor
1 db CompactFlash foglalat
1 db Secure Digital foglalat
1 db CompactFlash foglalat
1 db Secure Digital foglalat
2 db Secure Digital foglalat

A következő táblázatban pixelméret alapján hasonlítottuk össze néhány konkurensével és kisfilmes géppel.

“Konkurens”modellek
hozzávetõleges pixelmérete
név
pixelméret eltérés a tesztelt géptõl
(terület %)
Leica S2 (37,5 Mpx)
6 x 6 µm
Mamiya ZD (22 Mpx)
9 x 9 µm
+125 %
Pentax 645D (40 Mpx)
6 x 6 µm
Canon EOS-1Ds Mk III (21,1 Mpx)
6,4 x 6,4 µm
+14 %
Nikon D3x (24,1 Mpx)
5,9 x 5,9 µm
-11 %
Sony Alpha DSLR-A900 (24,1 Mpx)
5,9 x 5,9 µm
-11 %

És egy másik fontos szempont, a méret – hiszen ezt a gépet nem csak műterembe, de külső helyszínekre is szánják.

“Konkurens”modellek
mérete és tömege
név
méret tömeg
Leica S2
160 x 120 x 80 mm
1410 g
Mamiya ZD
162 x 152 x 91 mm
1200 g
Pentax 645D
156 x 117 x 119 mm
1400 g
Mamiya 645DF + DM33
153 x 128 x 152 mm
1630 g
kisfilmes gépek
Canon EOS-1Ds Mk III
150 x 160 x 80mm
1385 g
Nikon D3x
160 x 157 x 88 mm
1260 g
Sony Alpha DSLR-A900
156 x 117 x 82 mm
850 g