Képminőség
Színhiba
A Nikon Z rendszer első nagy fényerejű telezoomjában bőségesen akad különleges lencsetag, ezek közül egy fluorit, hat extra-alacsony szórású és egy SR tag is a laterális kromatikus aberrációt hivatott csökkenteni.
Ezek alapján várható, hogy igen minimális színhibát tapasztalunk csak, még az igen durvának számító tesztábránkkal is.
Való igaz, nagyon enyhe az a kromatikus aberráció, amit a képsarkokban láthatunk.
Azért most is megvizsgáltuk, hogy a RAW fájlokba ment-e a gép színhiba csökkentésre használható profilt. A Lightroom azt mondja, hogy rendelkezik beágyazott profillal a RAW fájl, amit a torzítás és a színhiba csökkentésére használ fel (automatikusan). Capture One-nal van lehetőség a beágyazott profil helyett általános profilt használni (tehát beágyazott profilt megkerülve), így is kikonvertáltuk a RAW képeket, amelynek során kicsivel erősebb, de még így is csekély mértékű színhibát tapasztaltunk.
Összességében tehát a Nikkor Z 70-200mm f/2,8 VR S objektívvel ritkán kell laterális színhiba miatt extra utómunkát végeznünk.
Színhiba (laterális)
Kíváncsiak voltunk az optikai tengely irányában ható longitudinális (axiális) színhibára is, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy jelentkezik, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken jelentkezhet. Gyakorlatilag ez a színhiba a különböző hullámhosszú fényeket az optikai tengely mentén különböző pontba fókuszálja, ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelenhetnek ezek az elszíneződések.
E téren azonban remekül teljesít az objektív, még teljesen nyitott blendén, 1:1 nézetben sem látható az axiális színhiba, ami a beágyazott profilt megkerülve, Capture One-ból konvertálva sem változik fikarcnyit sem.
Bokeh
Nyilvánvaló, hogy a jó fényerő és a tele tartomány miatt fontos lehet, hogy milyen fényfoltokat rajzol az objektív a fókuszon kívüli területeken. Nyitott blendénél nem kérdéses, hogy szép körkörös fényfoltokat kapunk a képközépen, azonban már kicsit kifelé haladva is lencse forma jelentkezik.
Ez a hatás a rekesz szűkítésével csökken, viszont a 9 rekeszlamella ellenére már F5,6-nál kezd látszani a szokszög forma, F8-nál pedig már monitor méretben is kiszúrható a sokszögesedés. Ez azonban teljesen átlagos jelenség.
Geometriai torzítás
Telezoom objektíveknél általában a nagyobb látószögű végnél hordó, míg tele végállásban párnatorzítást kapunk. Az első tesztképek alapján azonban úgy tűnt, itt egyik sem jelentkezik, gyakorlatilag torzításmentes képeket kaptunk 70 mm-nél és 200 mm-nél, na és persze köztes zoomállásnál is.
Az alapértelmezett torzítás korrekciót kikapcsolva azonban az élőképen is jól látható párnatorzítás jelent meg 200 mm-nél.
A MILC gépekhez készült objektívek között azonban akadnak beágyazott torzítás profilt tartalmazó modellek is, amelyek pl. Lightroom esetében automatikusan alkalmazásra kerülnek, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
A készült RAW fájlokat Capture One-nal, standard profilt használva (azaz a beágyazott profilt megkerülve) is kiexportáltuk, ahol 85 mm-től kezdődően már jól látható a párna torzítás, 200 mm-en ráadásul elég jelentős. 70 mm-nél azonban korrekció nélkül sincs komoly torzítás.
A fent említett torzítás korrekciós paramétertől függetlenül a RAW fájlokba bekerül a beágyazott profil, amit a Lightroom mindenképpen alkalmazni is fog, azaz a gép torzítás korrekció be/ki paramétere csak annyit jelent, hogy már az élőképen is korrekció nélküli képet kapunk-e, illetve hogy a géppel készült JPEG képeken lesz-e korrekció. A Lightroomból exportált RAW fájloknál mindenképpen lesz!
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
Nyitott blendés fotózásnál biztosra vehetjük, hogy lesz valamilyen peremsötétedés. A tesztképek tanusága szerint minden gyújtótávolságnál jól látható vignettálás jelenik meg a képszéleken, de 70 mm-nél enyhébb, mint 200 mm-nél, ahol eléggé jelentős a képsarkok besötétedése (közel 40%).
Rekeszeléssel ez jól csökkenthető, F5,6-nál már szemre alig vehető észre peremsötétedés.
Alapvetően egyébként a peremsötétedés lenne az az optikai hiba, amit a legkönnyebben és legfájdalommentesebben lehetne utólag korrigálni, ehhez pedig a Lightroom is kínálhatna az Adobe által készített profilt, azonban a beágyazott korrekciós profil miatt ez egyelőre nem érhető el.
(A Nikon Z 7-tel együtt megjelent Nikkor Z 24-70mm f/4 S már elég régen kapható, de külön profil még mindig nincs hozzá Lightroomhoz, ahogy más Nikkor Z objektívhez sem, ami azt sejteti, hogy az Adobe úgy gondolja, a beágyazott korrekció profil miatt ezekhez nem kell saját profilt készítenie…)
Peremsötétedés
Makró, közelfényképezés
Az objektív közelpontja gyári adatok szerint 70 mm-es gyújtótávolságnál 50 cm, míg 200 mm-es tele végállásnál 1 méter. A maximális leképezési arányt természetesen tele végállásban kajpjuk.
Nekünk kézi élességállítással 97 cm-es tárgytávolságnál is sikerült éles képet készíteni, amely 74 cm-es munkatávolságot jelent (frontlencse-téma távolsága). Ekkor 166 mm széles téma töltötte ki a teljes képmezőt, amely 0,22×-es (1:4,6) leképezési arányt jelent. Ez egy kicsivel jobb érték, mint ami a DSLR-ekhez készült 70-200mm f/2,8E FL ED AF-S VR-nél érhető el.
Geometriai torzítás közelképeknél sem tapasztalható, a torzítás korrekciót kikerülve azonban jól látható párnatorzítás jelentkezik.
Jó hír, hogy a képsarkok élessége is rendben van.
Közelfényképezés – makró
Ellenfény, becsillanás
Bár telezoom objektívekkel nem jellemző, hogy úgy készül fotó, amikor a Nap direktbe süt az objektívbe, azért most is tettünk egy próbát, de csak 70 mm-es gyújtótávolságnál. A tavaszi Napnak már komoly ereje volt, így nem kockáztattuk meg, hogy 200 mm-es gyújtótávolsággal is készítsünk tesztképeket, a tükör nélküli gépek esetében ugyanis érthető módon minden esetben éri a szenzort a beérkező fény és nem akartuk megkockáztatni a gép esetleges túl nagy hő okozta meghibásodását. Az egyébként várható, hogy ilyen „gyutávnál” már igen erős szórást és kontrasztvesztést tapasztalnánk.
70 mm-en nyitott blendén jónéhány lencse becsillanás jelentkezik, ha a Nap a képsarkon betűz az objektívbe. A tükröződések okozta fényfoltok mellett a fényszóródás okozta kontrasztvesztés is egész jelentős.
A rekeszt szűkítve a „lensflare”-ek mérete csökken, ugyanakkor a szóródás mértéke nem változik.
A lenti dobozban a 70 mm-es gyújtótávolsággal készült tesztképek láthatók, az ellenfényes, képsarokban Napkorongot tartalmazó képek mellett egy referencia fotót is készítettünk F8 blendén (a zársebesség 1/3 Fé-kel hosszabb, de ezt RAW-ból konvertálás során ellensúlyoztuk, hogy a fényszóródás hatása összevethető legyen).
Képminőség
A Nikkor Z 70-200mm f/2,8 VR S objektív eddig vegyes képet mutat, de nyilvánvalóan sokkal izgalmasabb kérdés az, hogy milyen feloldóképességű, mennyire homogén a rajzolata, vagyis mit tud a gyakorlatban.
Ennek vizsgálatához a szokásos statikus tesztképeket készítettük el, amiből kiderül, hogy nyitott blendén is elképesztően részletgazdag képeket kapunk, még 200 mm-en is. A rekesz szűkítése F4-re picit még javít a részletezettségen, de F5,6-nál már nem kapunk jobb képet – legalábbis képközépen.
A homogenitás jó, bár mind 70 mm-nél, mind 200 mm-nél tapasztalhatunk enyhe asztigmatizmus okozta képlágyulást az extrém külső sarkokban, ez azonban nem jelentős, ráadásul a szokásos „harmadoló pontokon” ez már nem jelentkezik, így a szokásos kompozícióknál egyáltalán nem fog ez gondot okozni.
Összességében tehát nagyon elégedettek lehetünk az objektív képességével, méltó tagja lett a Nikkor Z rendszer S szériájának.
Értékelés
A Nikkor Z 70-200mm f/2,8 VR S igazán remek objektív lett. A nagy fényerő ellenére a részletgazdagság kiváló, még nyitott blendén sincs jelentős lágyság, a Nikon Z 7 nagy felbontású, 45 Mpixeles szenzorát használva sem, ami a profik számára is megnyugtató lehet. A nagy fényerőnek köszönhetően teremben történő sportfotózásra is kiválóan alkalmas, gyors fókuszmeghajtása a felénk futó sportolók követésére is alkalmas. Portrézás esetén is jó hasznát vehetjük, a 100 mm feletti szűk kivágás és nyomott perspektíva kedvező lehet akkor, ha a háttér nem teszi lehetővé a szokásos 85mm-es gyújtótávolság használatát vagy ha a portréalanyhoz nem tudunk elég közel kerülni (pl. díjátadó).
A Nikon Z rendszerhez egyelőre más gyártó nem kínál 70-200mm-es telezoomot, illetve a gyári kínálatban sincs f/4 fényerejű modell, így cikkünk írásakor nincs alternatívája ennek az objektívnek (hacsak nem adapterrel egy F bajonettes 70-200mm f/4G ED VR).
A Nikkor Z 70-200mm f/2,8 VR S ára bruttó 880 ezer Ft, amely nagyjából megegyezik a DSLR-ekhez fejlesztett, F bajonettes 70-200mm f/2,8E FL ED AF-S VR változatéval, azaz az árazás reális.
