Sigma 24mm f/2 DG DN | Contemporary – teszt

0

Felépítés

A múlt héten mutattuk be, hogy mit tud a Sigma legfrissebb 20mm f/2 DG DN | Contemporary objektíve, de még adósok vagyunk a tavaly év végén megjelent 24mm f/2 testvérének tesztjével.
A decemberi-januári időszak nem ideális a nagylátószögű objektívtesztekhez, így kicsit halogattuk a 24mm f/2 kipróbálását, de amikor biztossá vált, hogy a 20mm f/2-ből már elérhető egy tesztelhető mintadarab, nem sokat gondolkoztunk rajta, hogy egyszerre fogjuk próbára mindkettő modellt.

Ennek megvan az az előnye is, hogy ugyanakkor és ugyanott készítettünk tesztfotókat a 20mm-essel és a 24 mm-essel is, így még jobban összehasonlíthatók lettek.

A 24 mm-es nagylátószögű objektív full-frame szenzoros tükör fényképezőgépekhez készült. Ezeken 84 fokos átlós látószöget kínál, azaz a manapság jellemző alap nagylátószöget. Ez még nem torzítja elfogadhatatlan mértékben a perspektívát, de belső tereknél is jól használható a széles látószög. Tulajdonképpen igazi mindenesként tekinthetünk rá, hiszen használhatjuk tájképekhez, különleges hatású közelképekhez, de egy lagziban is, ahol viszonylag kevés fény van. Sőt, fényereje még az asztrotájképek készítését is lehetővé teszi.

Persze léteznek már ennél nagyobb fényerejű változatok is, mint pl. a tükörreflexesekhez készült Sigma 24mm f/1,4 DG HSM | Art, azonban az „I”-széria tagjaként a Sigma 24mm f/2 DG DN | Contemporary modellnek követnie kell a kicsi és könnyű objektívek sorát, vélhetően így esett a választás az f/2 fényerőre. Tömege ennek köszönhetően alig 40 dekagramm.

Az objektív 13 lencsetagból épül fel, az optikai rendszerbe egy F-típusú alacsony szórású (FLD) tag került, amely igyekszik kiküszöbölni a színhibák megjelenését. Aszférikus tagot ennél az objektívnél nem alkalmaztak, kíváncsiak leszünk tehát a képsarkok leképezésére.

Az automatikus élességállítást ennél az objektívnél is a szokásos léptetőmotoros meghajtás valósítja meg, amely csendben teszi a dolgát. Mivel az objektív belső élességállítású, a fókuszálás során az objektív frontlencséje nem fordul el és nem is mozog előre-hátra. A fókuszálás sebessége jó, bár ezt elég nehéz megítélni az általunk használt Sony Alpha 7R II vázzal, amely önmagában sem túl gyors.
Az objektív támogatja az arc és szem felismerő AF-et is, valamint csendes fókusza miatt videofelvételeknél is jól használható. A rekeszgyűrűt viszont nem érdemes felvétel közben forgatni (kivéve külső mikrofon esetében), mert egyébként elég hangos és belehallatszik a felvételbe a racsni áttekerése.

A frontlencse mindössze 34 mm hasznos átmérőjű, elé viszont az „I”-szériánál többnyire elterjedt 62 mm-es szűrőt tekerhetünk fel.

Ahogy a széria többi tagjához sem, úgy a 24mm f/2 DG DN Contemporary objektívhez sem ad tokot a gyártó. Az első és hátsó műanyag védőkupakon kívül azonban jár az objektívhez egy szirom formájú napellenző, valamint egy különleges mágneses első kupak is. A napellenző most nem fémből készült és bordázottság sincs rajta kívülről, mint pl. a 65mm-es modelléhez készültön, ezúttal hagyományos műanyag (tehát könnyű) napellenzőt kapunk, amelynek csak a felső felületén van fénytükrözést csökkentő koncentrikus bordázata.

A mágneses lencsevédő kupakot az új „I” szériával együtt mutatta be a Sigma tavaly december elején. A könnyedén fel és levehető kupakhoz opcionálisan egy karabíneres tartót is vásárolhatunk. Pofon egyszerű ötlet, mégis sok fotós számára nyújt majd segítséget, akik eddig mindig elfelejtették, hova is tették az objektívsapkát. A mágneses rögzítés pedig a gyors fel/levétel lehetőségét kínálja.

A specifikáció a Sigma 24mm f/2 DG DN | Contemporary adatlapján tekinthető meg.

Használati tapasztalatok

Mint írtuk, az objektív az „I”-széria tagja, ahol közös jellemző a fém tubus, valamint a fém fókusz- és rekeszgyűrű. Az újabb „I”-sorozatú objektíveknél egy bemarás is megtalálható középtájt, amely az objektív letekerését, vagy feltekerését hivatott megkönnyíteni.
Az objektív nem csak szép, de részlegesen időjárásálló is, így mostoha körülmények között is gond nélkül használhatjuk – erről egyébként a bajonett körül körbe futó gumi szigetelés is árulkodik. Mérete a sorozat többi tagjához hasonlóan nem kiugró, nagyjából a fényerő és a gyújtótávolság alapján reális nagyságú, egy fotós táska cirka 8×7 cm-es fakkjába már könnyen elrakható.
Tömege csupán 360 gramm (napellenzővel 400 gramm, első és hátsó kupakokkal együtt 425 gramm).

A fókuszgyűrű az objektív elején található, kb. 1,5 cm széles és sűrűn bordázott. A rekeszgyűrű pedig az objektív bajonett felöli végén található, ezen a szokásos módon 1/3 blendénként állítható a blende, de választható “A” mód is, amelynek során a gép vezérli a rekeszt (vagy a gépről vezéreljük mi).
Szabadon futó módra nem állítható a rekeszgyűrű, így a videózáshoz nem kapunk finomabb vagy csendes rekeszvezérlést…

Érdemes tudni, hogy a rekeszgyűrű nincs közvetlen fizikai kapcsolatban a rekesszel, csupán elektronikusan vezérli azt, közvetlen beállítást adó módban is, azaz van egy kis késleltetés a gyűrű elforgatása és a rekesz beállítása között. A rekesz vezérlése azonban gyors, így autofókusz előtt sem tart jelentős ideig, amíg a rekeszt nyitja a váz az élességállításhoz.
Rekeszgyűrűt rögzítő kapcsoló nem került az objektívre, de az automata (A – vázról vezérelhető rekesz) és a gyűrű által beállítható rekeszértékek közötti ugrás kellően nagy ahhoz, hogy a fotós táskába elpakolás során ne állítódhasson el véletlenül a gyűrű.

A fókuszgyűrű elektronikusan vezérli a fókuszcsoportot, nincs közvetlen fizikai kapcsolat a lencsetagok és a fókuszgyűrű között. A közelpont és a végtelen tárgytávolság közötti átfókuszáláshoz gyors gyűrűforgatás esetén kicsit kevesebb, mint háromnegyed fordulattal kell elforgatnunk a fókuszgyűrűt, de lassú forgatással finom beállítás is elérhető: lassan forgatva két teljes fordulattal (720 fok) járható végig a fókusztartomány!

Távolságskálát nem tartalmaz az objektív, hozzávetőleges skálát a váz kijelzőjén láthatunk (Sony).
Kapcsolóból egy került csak a tubusra, ez a szokásos AF/MF közötti váltást teszi lehetővé.

A fókuszlégzés problémája (azaz a közeli és távoli témákra fókuszálás során jelentkező eltérő látószög) általában a videósokat/filmeseket zavarhatja, hiszen egy erős fókuszlégzéssel rendelkező objektívnél egy átfókuszálás olyan hatást kelthet, mintha zoomot is használtak volna. Ezen felül szintén nehézségeket okozhat, ha közeli képeknél kis mélységélesség helyett nagy mélységélességet szeretnénk elérni és ezt nem a rekesz erős szűkítésével, hanem statikus téma esetében fókuszsorozattal, majd a képek összeillesztésével kívánjuk megoldani.
Ezúttal is megnéztük, hogy milyen mértékű ez a bizonyos fókuszlégzés. A Sigma 24mm f/2 DG DN | Contemporary esetében viszonylag erős ez a jelenség, így az objektív 21 cm-es közelpontjára fókuszálva 10%-kal kisebb a látószög, mint végtelen tárgytávolságnál. Ezen felül egyébként még a torzítás mértéke is jelentősen változik, hiszen közelpontnál alig jelentkezik geometriai torzítás, végtelen tárgytávolságnál viszont elég erős a párnatorzítás.

Látószög változás a tárgytávolság függvényében