Kipróbáltuk: Nikon Coolpix L820 teszt

0

Felépítés

Ergonómia

Méretben, tömegben és formában is ugyanazt kapjuk mint az L810 esetében, leszámítva néhány apró, lényegtelen változtatást. A gépváz borítása műanyag, szépen összerakva, bár erősebben szorongatva nyikorognak az illesztések. Mindenütt ezt a sötét matt műanyagot kapjuk, néhány érdekesebb hajlattal, ívvel. Az exponáló gomb környéke kicsit kényesebb, fényes műanyag berakást kapott.

Maga a géptest nem vastagabb egy átlagos zsebkompaktnál, de két téren mégis igen masszív, „komolygép” külsőt mutat. Az egyik a méretéhez képest hatalmas objektív – mely viszont átlagosnak mondható ebben a kategóriában – a másik pedig a markolat, amit sikerült kényelmesre konstruálnia a Nikon formatervezőinek. Nem túl vastag, de kellően mély, és az elejére ragasztott gumiborítással csúszásbiztos, kényelmes fogás esik rajta. Kisebb gumiborítást kapunk a hátlap hüvelykujj alá eső kidudorodásánál is, mely szintén segíti a biztosabb fogást.

Kezelés szempontjából nem kapunk sokkal többet mint egy kiskompakton, hiszen ennél a modellnél még nem elérhetők a manuális beállítások. Üzemmód választó tárcsára sincs feltétlenül szükség, így ezt egy külön gombról behívható menüből oldhatjuk meg. Sajnos a főbb funkciók (érzékenység, fehéregyensúly váltása is csak a menüből lehetséges. Nem ártott volna ezeknek egy gyorsmenü, vagy programozható gomb.

A négyirányú vezérlőgombbal a szokásos négyes (vakumód, makró állás, önkioldó, expo korrekció) érhető el, ezen felül pedig a menü a lejátszás beállításai (bekapcsolás, képtörlés), valamint a vaku nyitása kapott kezelőszervet.

Szerencsére egy külön videó gombot is a gépre biggyesztettek, melynek köszönhetően a mozgó felvétel bármikor szabadon elindítható. Zoom „karból” is jól el vagyunk látva. Egyrészt az expo gomb körüli gyűrűvel, másrészt az objektívház bal oldalán lévő tológombbal állíthatjuk ezt a funkciót. Az expo gomb sajnos elég olcsóra sikeredett. Előfordul, hogy kicsit szorul, recseg. A többiekkel nincs probléma.

A gép aljára egy fém állványmenet került, de nem az objektív középtengelye alá, hanem a váz középvonalába. Túl közel esik a mellette nyíló elem/kártyafoglalat aljtóhoz, melynek köszönhetően a gépet állványtalpra csavarozva már nem nyitható a foglalat fedele.

Képérzékelő

A gépbe egy 1/2,3″ méretű CMOS szenzor került, mely 16,79 megapixeles. Papíron ez hajszálnyival több az előd 16,44 millió képpontjához képest, a valódi képméret azonban ugyanakkora. 16 megapixel, mely egész pontosan 4608 x 3456 pixeles maximális méretet jelent. Ezen kívül még további négy, 4:3 oldalarányú képméret választható (8, 4, 2 Mpixel, és VGA), valamint elérhető egy 16:9 oldalarányú beállítás 4608 x 2592 képponttal.

Mint a későbbiekben látni fogjuk, az új CMOS szenzor, ha nem is nagyobb, de jóval gyorsabb a korábbi CCD-nél, tehát komoly előrelépés történt ezen a téren.

A Coolpix L820 a JPEG formátumot ismeri, melyből alapvetően csak egyféle (normál) tömörítésű áll rendelkezésünkre. A legnagyobb képméretnél azonban finomabb tömörítést is választhatunk, melyet egy csillag jelez a menüben.

A fényképezőgépet 3D módban is használhatjuk, melynél 2 megapixeles, 16:9 oldalarányú képet (1920 x 1080 pixel) kapunk az ilyenkor megszokott MPO formátumban. Erről a szolgáltatásról cikkünk Különlegességek oldalán írunk részletesebben.

Az érzékenység állítását rábízhatjuk a készülék automatikájára, de akár kézzel is megszabhatjuk. Az automata mód tartománya nem szabható szűkebbre, így a gép által beállított érték ISO125 és ISO3200 között bármi lehet. Ugyanebben a tartományban állíthatjuk kézzel is az ISO értéket, 1 fényérték lépésközökkel (ISO125 és ISO200 között 3/4 Fé van).

Optika

A Nikon Coolpix L820 egyik vonzó tulajdonsága a kivételesen széles látószög, mely kisfilmes értékre átszámítva 22,5mm-nek megfelelő. A gép egy 4-120mm-es Nikkor optikát kapott 1:3,0-5,8 fényerővel. 12 lencsés objektívjéből 2 lencsetag ED kialakítású, vagyis extra-alacsony szórású, ami különösen a színhiba csökkentésében jeleskedik.

Az objektív 30x-os zoomátfogása valamivel nagyobb elődjénél. Tele állásban 675mm-nek megfelelő gyújtótávolságot kapunk. Az optikai zoom mellett hagyományos digitális zoom is használható 4x mértékig. Ez igen impresszív, 2700mmm-nem megfelelő kivágást ad, de a képminőséget jelentősen rontja. A digitális zoom nem kikapcsolható, és az optikaival együtt állása a képernyő tetején lévő zoomskálán ellenőrizhető. A sárga színre vált jelzőcsík digitális zoomot, míg a fehér az optikait jelzi. Mindkettő állítása a már említett gyűrűvel, vagy az oldalsó tológombbal történhet, egy sebesség fokozatban.

Optikai és digitális zoom

teljes kép

kivágott képrészlet
f=22,5 mm ekv. (1×)

teljes kép

kivágott képrészlet
f=675 mm ekv. (30×)

teljes kép

kivágott képrészlet
30×-os optikai és 4×-es digitális zoom

Ha makró módra váltunk, a frontlencsétől 1 cm-re lévő tárgyról is készíthetünk éles képet. Ilyen esetben a zoom jelzősáv színe zöldre vált és egy kis nyíl jelzi, hogy meddig zoomolhatunk. Ez több mind 9x-es zoomátfogásig, vagyis kb 210mm (ekv.) gyújtótávolságig lehetséges, melynél már 20 cm-re kell eltávolodnunk a témától. Mégis ez adja a legjobb makró nagyítást, ami 45,5 mm széles befogott területet jelen.

Az objektív az ilyen gépeknél megszokott teleszkóposan kitolódó fajta. Egyetlen tubusa kikapcsolt állapotban teljesen visszahúzódik az objektívházba. Bekapcsolva kb. 2 cm-re, tele végállásban kicsit több mint 4 cm-re nyúlik ki a vázból. Frontlencséjét a mellékelt, felpattintható, műanyag lencsevédő kupakkal védhetjük, melyet bekapcsolás előtt illik levenni, különben a gép képtelen kitolni az objektív tubust és hibaüzenetet kapunk. Az objektíven nincs szűrők számára készült menet.

Az ilyen nagy zoomos gépeknél már szinte kötelező szolgáltatás az optikai stabilizátor, mely ebből a gépből sem hiányzik. A lencsetagok elmozdításán alapuló stabilizáció mellett, állókép módban elektronikus stabilizáció (hibrid) is bekapcsolható. Videofelvételkor csak a lencsemozgatásos mód működik. Az üzemmódok, vagy kikapcsolásuk a menüben találhatók.

Az optika nem kapott rekeszt, de ennek állítására egyébként sincs módunk. Egy beépített ND (szürke) szűrőt használ, mely automatikusan 2 fényértékkel csökkenti a bejutó fény mennyiségét.

Kijelző

Kijelzőként és egyben keresőként egy kényelmesen nagy, 3″-os (7,5 cm), 4:3 oldalarányú LCD-t kapunk, melynek 921 000 képpontos felbontása nagyon jó élőkép részletességet hoz. A színek, ahogy a kontraszt is rendben vannak, és csaknem bármilyen szögből jó betekintést kínál. Az élőkép sötétben alig zajosodik, és elfogadható mértékben szaggat, de még használható marad. Erős napsütésben nehezen látható. Ezen esetleg világosságának növelésével javíthatunk, mely 5 fokozatban állítható.

A kijelzőn megjelenített felvételi adatok és egyéb segédinformációk sajnos külön gombbal nem válthatók. Ha váltani szeretnénk a menü Monitorbeállítások pontja alatt tehetjük. Az adatok teljesen eltüntethetők a képernyőről, de választhatunk részletes kijelzést, és videó képkivágás határvonalai, valamint harmadoló segédrács is bekapcsolható. Az elkészült fotó előnézete is külön engedélyezhető.

A menüben üdvözlő képernyő is beállítható, vagy épp letiltható, mely a gyári Coolpix logó, vagy bármilyen kártyán tárolt képünk lehet. Ugyanitt adhatjuk meg az időzónát és dátumot, sőt a dátum/idő képre nyomtatására is lesz módunk.

Az élőképpel ellentétben a visszajátszott fotón csak a minimális képadatokat kapjuk, és ezek váltása sem lehetséges. Sajnálatos módon a készülék a kiégett képterületeket sem jelzi ki. Csupán egyszerűen, képenként lépkedhetünk bármelyik iránygombbal, melyek folyamatos nyomva tartásával gyorslapozás indul. A képek részleteibe a zoomgyűrű segítségével nagyíthatunk, legfeljebb 10x-es mértékig. A kinagyított képkivágást az iránygombokkal görgethetjük. A zoom/nagyító gyűrűt ellenkező irányba fordítva 4, 9 vagy 16 nézőképes oldalak, illetve naptár nézet között válthatunk.

Vaku

Ahogy az elvárható egy ultrazoom/SLR-like géptől a tetejére felnyíló vaku került, mely a bal oldalán lévő kis gombbal mechanikusan nyitható. Az ilyen vakuknak megvan az az előnye, hogy kicsit távolabb kerülnek az optikai középtengelytől, így ritkábban alakul ki a nem kívánt vörösszem hatás. Ez a távolság esetünkben kb. 6,5 cm, mely a hosszan előrenyúló zoomoptika szempontjából sem hátrány. Legalább nem árnyékol a vaku fényébe.

Túl sok beállításunk nincs a vakuval kapcsolatban. Erőssége külön nem szabályozható, csupán üzemmódjai a fel iránygombbal előhívva. Itt automata (csak gyengébb fényben villan), derítő (mindig villan), vörösszem csökkentő (elővillanva szűkíti a fotóalany pupilláját), illetve hosszú záridő szinkron (az előteret vakufénnyel, a hátteret hosszú záridő kombinációjával exponálhatjuk ki) választható. Szoftveres vörösszem korrekciót ez a modell nem kínál.

A TTL (automatikusan vezérelt) villanó nagylátószögnél, Auto érzékenység mellett kb. 0,5-6 méter, tele állásban pedig 1,5-6 méter között nyújt hatásos megvilágítást.

A Coolpix L820-on – magasabb szériás márkatársaitól eltérően – még nincs vakupapucs. Külső vakut legfeljebb csak slave módban (ha támogatja) használhatunk a beépítettel elvillantva.

Memóriakártya, akku, csatlakozók

A gép markolati oldalán fedezhetünk fel egy kis, kipiszkálható gumifedelet, mely a hálózati tápegység aljzatát rejti. Ha hálózatról szeretnénk üzemeltetni természetesen külön kell megvásárolnunk hozzá az EH-67 típusszámú tápot.

A másik oldalon egy valamivel nagyon gumifedél fogad, mely mögött egy kombinált USB 2.0 és A/V (audió/videó) kimenet fogad, számítógépes, vagy külső megjelenítős (pl. TV) csatlakoztatáshoz. Alatta egy HDMI (Type-D) aljzat kapott helyet, melyhez szokás szerint nem jár kábel. A normál A/V kimenet jele PAl vagy NTSC módra állítható, míg a HDMI kimeneté 480p, m720p, vagy 1080i lehet, és automata módban is használható, vagy le is tilthatjuk. Ha nagy felbontású tévénk 3D kompatibilis, ugyanitt HDMI 3D kimenő jel is engedélyezhető.

A markolat alján nyíló nagy ajtó rejti az elemek és a memóriakártya foglalatát. Fém zsanért kapott, de kell is a strapabíró kivitel, mivel a folyamatosan kiugrálni igyekvő ceruzaelemek erősen feszítik belülről. Nyitni és csukni sem túl kényelmes.

Áramforrásként az említett hálózati táp mellett 4 db AA alkáli elem vagy ugyanilyen méretű akkumulátorok használhatók. Alapesetben ez nyilván NiMH akkukat jelent majd, melyek egy töltésével kb. 320 fotó, vagy kicsivel több mint 1 óra videó készíthető. A Nikon EN-MH2 néven saját akkukat is forgalmaz, melyekkel kb 70%-kal növelhető ez az érték. Még jobb a helyzet ha ritkábban kapható lítium ceruzaelemekkel próbálkozunk, így ~870 kép és közel 3 és fél óra videó lesz az eredmény. Az elemek háromféle típusát a menüben is meg kell adnunk.

Az elemek melletti foglalatba SD, SDHC vagy SDXC kártya csúsztatható, de a gép 65 MB-os belső memóriába is menthetünk pár képet. A belső memória és a kártya között a lejátszás menüben található paranccsal másolhatjuk az adatokat, mindkét irányba. Az L820 támogatja a vezeték nélküli (Wi-Fi-s) Eye-Fi kártyákat is, mely szolgáltatás a beállítás menüben engedélyezhető.