Felépítés
Ergonómia
A Nikon a prémium kompaktjai között nem nagyon tesz különbséget a külsőt illetően. Szinte mindegyik egy kis méretű téglára hasonlít, no nem azért, mert nagy darab, csupán a formavilág miatt. Ez alól a Coolpix P340 sem kivétel, gyakorlatilag egy precízen szabott téglatestből és a belőle kinyúló objektívből áll. A sarkokat nem, de az éleket enyhén lekerekítették.
A már-már ultrakompakt méreteket öltő P340 fogását nem tudjuk nagyon dícsérni, de ez szinte minden apró gépnél így van: a kis méret miatt kényelmes markolatot képtelenség kialakítani. Ennek ellenére a Nikon szerintem megtette, amit a fotósok megkövetelnek: egy vékonyka, kb. 3 cm hosszúságú gumicsíkot épített az előlapra, amely be jól belekapaszkodhat középső ujjunk, s amely csúszásgátlási feladatot is ellát. A kis méret miatt persze a kisujjunknak már nem jut hely, így gyakorlatilag négy ujjal fogjuk a gépet.
A biztosabb fogásra még a hátlapon kialakított, hüvelykujjunk megtámasztására szolgáló csúszásgátló gumival bevont rész erősít rá, amely azért véleményem szerint lehetett volna egy kicsit méretesebb is.
A gép méretei egyébként tényleg közel vannak az ultrakompaktokéhoz: alig több, mint 10 cm széles, nem éri el a 6 cm-es magasságot, s vastagsága is csak 3 cm körüli. Igaz, ekkora méretben láttunk már nagy szenzoros fényképezőgépet is (Sony DSC-RX100), ahol csak az objektív volt kicsit hosszabb. Mindenesetre ez azt jelenti, hogy egy farmerzsebbe gond nélkül elfér a gép.
A formán kívül azonban egy gép kényelmes használatát a kezelőszervek elhelyezése és kialakítása is meghatározza, azaz nem csupán nagyzolásból találunk bizonyos gépek felső és/vagy hátsó részén különböző tárcsákat. A Nikon Coolpix P340-ra ilyen kezelőszervből három is került, ebből egy gyűrű az objektív tubusa körül, egy-egy tárcsa pedig fent hátul kapott helyett.
A gyors üzemmódváltást a gép tetején elhelyezett üzemmódtárcsa teszi lehetővé, az egyéb beállításokhoz viszont többnyire a menüt, vagy az objektív előtti gyűrű gyorsmenüjét használhatjuk, azaz a hátlap nincs túlzsőfolva kezelőszervekkel. A gépre egy Fn gomb is került, méghozzá az előlapra, amelyet a gyűrűsujjunkkal érünk el a legkényelmesebben. Érdekes, hogy ennek funkcióját nem módosíthatjuk a menüben, mindig a fehér-egyensúly beállítását jeleníti meg (talán csak az 1.0-ás firmware hiányossága).
Összességében a lehetőségekhez képest kényelmesre sikerült a gép, a kezelése sem bonyolult, az objektív gyűrűvel szinte minden fontosat könnyen és gyorsan módosíthatunk, de a rekeszhez és zársebességhez van saját vezérlőtárcsa is.
A gép alján elhelyezett fém állványmenet pár centiméterrel az optikai tengely vetületétől távolabb esik, nagyjából a gép középpontja alatt található. Nyilvánvaló, hogy a kis méret miatt kellett ide szorítani, így viszont már kis méretű állványtalp is útját állja az akkumulátor és memóriakártya foglalat ajtajának.
Optika
A gépbe Nikkor 5,1-25,5mm f/1,8-5,6 VR objektív került, amely az 1/1,7″ típusú szenzorral 24-120mm-es kisfilmes rendszer látószögét adja. A fényerő nagylátószögnél kiváló, még 35 mm-nél is f/2,5 áll rendelkezésünkre, de sajnos elég gyorsan romlik a helyzet, 85 mm-nél már csak az átlagosnál alig jobb f/4,5 érhető el, míg teljes telében az f/5,6 semmivel sem jobb, mint egy átlagos kompaktnál.
Az objektívbe optikai stabilizátor is került, így gyenge fényben is nagyobb eséllyel készíthetünk berázásmentes képet. Ha azonban sok a fény, a beépített ND szűrőt is igénybe vehetjük, amely 2 2/3 Fé-kel csökkenti a fényerőt (azaz közelítőleg ND6-osnak felel meg).
A frontlencsét kikapcsolt állapotban műanyag lamellák védik a környezeti behatásoktól, amelyek bekapcsoláskor automatikusan kimozdulnak a frontlencse elől.
Az objektív tubusa körül elhelyezett gyűrű nem csupán a zoom és/vagy a kézi élesség beállítására szolgál. A racsnisan állítható gyűrűvel sokkal több paraméter megadható, köztük az érzékenység, rekesz, zársebesség, exp. Kompenzáció, fehér-egyensúly finomhangolás is.
Az 5×-ös optikai zoomon felül 2×-es digitális zoomot is használhatunk.
A teljes felbontású képek Shift+kattintással érhetők el.
Optikai és digitális zoom
Képérzékelő
A Nikon Coolpix P340 megörökölte a 2013-as Coolpix P330 modell képérzékelőjét. Az akkoriban még igencsak jónak számító 1/1,7″ típusú, 12,8 millió teljes pixelszámú szenzor 2014-ben már egy kicsit szűkösnek tűnhet, bár hozzá kell tennünk, hogy 12 Mpixeles fotókból is igen remek A/3-as nyomatokat készíthetünk, így tehát felbontásban azért nagy gondunk nem lehet. A viszonylag visszafogott felbontás elviekben jobb jel/zaj arányt eredményezhet, persze tudjuk jól, hogy a végső képzaj nagyon nem csak ezen múlik.
A legnagyobb felbontásban 4000×3000 pixeles képeket készít, 4:3 oldalaránnyal, ezen kívül választhatunk 8, 4 és 2 Mpixeles felbontást is, illetve áttérhetünk 16:9, 3:2 vagy 1:1 oldalarányra is.
A képeket JPEG vagy RAW (NRW) formátumban menthetjük el, JPEG-nél Fine és Normal tömörítés közül választhatunk. A kétféle képformátum együtt is használható (JPEG+NRW), a fentiek közül bármilyen JPEG tömörítéssel. Érdekes, hogy ilyen esetben nem mindig azonos fájlsorszámot ad a gép a képeknek, előfordult egymást követő RAW+JPEG képeknél, hogy azonos volt a fájlsorszám (DSCN1065.JPG, DSCN1065.NRW), de többnyire inkább különböző fájlsorszámokkal találkoztunk (DSCN1066.NRW, DSCN1067.JPG). Ez egy kicsit megnehezíti az összetartozó képek kiválasztását.
A 12 Mpixeles fényképezőgép 20 MB-os RAW fájlokat hoz létre, amelyek ebből adódóan tömörítetlenek. Erre (vagyis a tömörítés elhagyására) vélhetően a gyors sorozatok miatt volt szükség. Ha tömörített RAW-t használtak volna, a fájlméretet akár 15 MB-ra is le lehetett volna tornászni.
A képek gépen belüli feldolgozását EXPEED C3 processzor végzi.
Az érzékenység ISO80 és 12800 közötti lehet, a lépésköz ISO100-tól 1 Fé. Az üzemmódtárcsa Effects állásában, ha a menüben Magas ISO monokrómot választjuk, akkor fekete-fehér kép készül, akár ISO25600 érzékenységgel.
Az érzékenység kiválasztását a gépre is bízhatjuk, ez esetben megszabhatjuk a maximális érzékenységet (400, 800 vagy 1600) és a leghosszabb záridőt is (automatikus, vagy 1 mp-1/125 mp).
A zársebességet zársebesség-előválasztás módban 15 mp és 1/2000 mp között, manuális módban 60 mp és 1/2000 mp között adhatjuk meg. További feltétel, hogy 60 mp-et csak ISO400-ig választhatunk, ISO800-nál 30 mp, ISO1600-nál 15 mp, ISO3200-nál 8 mp és ISO 6400-nál 2 mp a beállítható maximum. Az ultragyors (60 vagy 120 kép/mp) sorozat esetén a zársebesség maximuma 1/4000 mp.
LCD
A Nikon Coolpix P340-re elektronikus kereső nem került, de a hátsó kijelző egész jó minőségű. Az LCD 3″ képátlójú, felbontása 921 ezer képpont. Az RGB helyett RGBW felépítés miatt azonban a nagy felbontás ellenére icipicit pöttyös fehér és kék területeket, feliratokat látunk. Ennek oka pedig a fehér és kék pixelek pentile szerű elrendezése, azaz a vörös és zöld sorok után a kék sorban minden második szubpixel fehér. (Ez egy elég jelentős eltérés a Nikon Coolpix P340 és a Sony Cyber-shot DSC-RX100 LCD-je között, hiszen bár mindkettő 3″ képátlójú és 640×480 pixel felbontású RGBW rendszerű, a Sony RX100 kijelzőjének megoldása ugyanannyi piros, kék, zöld és fehér pixelt tartalmaz, így a szubpixelek száma 1,228 millió).
A fixen beépített megjelenítő háttérvilágításának fényereje több lépésben változtatható, ennek ellenére erős napsütésben még legnagyobb fényerőn sem látható jól a kép.
Az LCD betekintési szögei is jók, kb. 45 fokos szögből kissé csökkent fényerő jellemzi, de a kontrasztja nem romlik le jelentősen, még igen szélről nézve sem, mint az olcsóbb TN paneleknél.
Felvétel módban kérhetjük segédrács, illetve élő hisztogram megjelenítését, de virtuális horizont nem segíti a komponálást.
A kijelzőn láthatjuk az általunk beállított érzékenységet, de ISO Auto módban csak ezt a feliratot, a gép által választott érzékenység rejtve marad. Látható továbbá a rekesz, zársebesség, hátralévő képek száma, hátralévő videó hossz, felbontás, képméret, stabilizátor mód, fehéregyensúly.
Az elkészült fotók lejátszása során azok adatait is megtekinthetjük, de a korábbi Nikon gépekkel szemben itt a fel-le iránygombokkal nem az információk mennyiségét módosítjuk, hanem a képek között lapozunk. A kijelzendő adatok részletességét az Ok gombbal változtathatjuk meg. A legrészletesebb módban az érzékenység, exp. korrekció, fehéregyensúly, képmód, üzemmód, zársebesség, rekeszérték és a kép felbontása/tömörítése olvasható le. Részletes nézetnél alul hisztogram is megjelenik, ahol a jobbra/balra gombokkal kiválaszthatunk egy világosság értéket, amelyet a gép villogtatni fog, azaz mind a bebukott, mind a kiégett részek megjeleníthetők, sőt még a középtónusok is.
A fotók között a fel és le (illetve nem részletes nézetnél a jobb és bal) iránygombokkal lapozhatunk, folyamatosan nyomva tartva akár gyorslapozás módban is. Ha a képekbe belenagyítunk, a kiváló felbontású LCD-nek köszönhetően 10×-es nagyításnál tökéletes élességellenőrzést végezhetünk. Sajnos hiába a három vezérlőtárcsa, arra nincs lehetőség, hogy nagyított nézetben váltsunk a képek között, megkönnyítve ezzel az azonos témáról egymás után készült képek fókuszellenőrzését. Pedig ezt a régebbi Coolpix A prémium kompakt tudja.
Vaku
A fényképezőgépbe felpattintható vaku került, melyet minden esetben nekünk kell felnyitni, azt a gép helyettünk nem teszi meg. Az aprócska villanótól csodát ne várjunk, minimális derítésre alkalmas, vagy teljes sötétben 1-2 méterig hatásos (nagy érzékenységnél nyilván távolabb is). Az optikai tengelyhez közeli elhelyezés a vörösszemek kialakulását is esélyesebbé teszi, ezt elővillantásos mód próbálja csökkenteni. Sajnos szoftveres korrekció nem érhető el, pedig a retusálás eszközök között bőrlágyítás is megtalálható.
A derítő és automatikus módokon túl hátsó „redőnyre” szinkronizált hosszú szinkronú mód is választható.
A vakuteljesítmény kézzel nem adható meg, de kompenzálható ±2 Fé tartományban.
A gépre vakupapucs nem került, külső vaku így nem csatlakoztatható hozzá.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A csatlakozókat a gép jobb oldalán találjuk egy műanyag ajtó mögött, ide került a micro HDMI aljzat és a Hi-Speed micro USB 2.0 aljzat.
A memóriakártya foglalatát a gép alján, az akkumulátort is rejtő ajtó mögé helyezték. SD, SDHC és SDXC kártya is használható.
A készülékhez EN-EL12 típusú lítium-ion akkumulátort kapunk. A 3,7 V-os, 1050 mAh kapacitású akkumulátor 3,9Wh energiát képes eltárolni.
Az akku töltöttségét három állapotú ikonon ellenőrizhetjük.
Az akkumulátor foglalatot a már említett ajtó rejti, ennek zsanérja műanyag, de esetleges letörése sem okozza a gép használhatatlanságát. Az ajtó kinyitása után az akku még nem esik ki, azt egy retesz tartja a helyén.
Az akkumulátort a gépben tölthetjük fel, ha csatlakoztatjuk a mellékelt USB-s töltőhöz, vagy USB-n keresztül számítógéphez (vagy akármilyen okostelefon mikro USB végű töltőcsatlakozójához). CIPA ajánlású gyári mérések szerint egy feltöltéssel 220 kép készíthető.
