Felépítés II.
Ergonómia
A Nikon D300 jó fogású, de nem tökéletes. A markolat most annyira nem tetszik, kicsit keskenynek érzem, noha nem tekinthető kényelmetlennek. A Nikonok eddig számomra mindig a kényelem etalonjai voltak, most mégis azt érzem, hogy az EOS-40D kényelmesebb volt, a vastagabb markolat és a mutatóujjnak (vagy ahogy a fotósok hívják: exponáló ujj 🙂 ) kialakított bemélyedés miatt.
Az exponáló gombja nem az egyszerűbb és olcsóbb AF-ig akadó „gumibékás” kialakítású, hanem a profi gépekre jellemző puha járású, mágneses elvű.
Fantasztikus élmény így fotózni.
Kezelőszervekben nem fukarkodik a Nikon D300, de ezt már a Nikon D200-nál is tapasztalhattuk, sőt valójában a D300 ezen a téren nem is sokat változott. Ez nyilván a D200 tulajdonosoknak igen nagy előny, hiszen a megszokott kezelést nem kell feladniuk, ha feljebb szeretnének lépni. Aki pedig más rendszerről térne át a Nikonhoz, azt több programozható gomb fogja segíteni az átszokásban.
A Canon EOS-40D-hez hasonlóan a D300 is rendelkezik testre szabható saját menüvel, amely ráadásul több menüpontot is engedélyez, nem úgy, mint a Canon maximum 5 menüpontos rendszere. Ide a legsűrűbben használt menüpontokat érdemes helyezni, amelyek akár az egyedi beállítások gyors kiválasztására is használhatók. Így nem kell viszonylag mélyre dugott menüpontokat keresnünk.
LCD és kereső
Az LCD már az első napon megmutatta igazi erejét. Tökéletesek a megjelenített képek, nagyításnál is professzionálisan ellenőrizhető az élesség.
A hátlapra a korábbinál nagyobb, 3″-os kijelző került, amelynek felbontása a tükörreflexes gépekben alkalmazottak közül az eddigi legnagyobb, mintegy 920 ezer (R+G+B) pixel (a Sony Alpha DSLR-A700 is ezzel az LCD-vel rendelkezik). A VGA felbontású megjelenítő így igazán éles képeket mutat, amely egészen megdöbbentő élményeket okoz, igaz, a felpattintható BM-8 jelű LCD védő kupak ezt az élményt sajnos enyhe szellemképpel csökkenti.
A kijelző betekintési szöge kiváló, negatív hatás csak egyetlen egy szögnél érzékelhető, alulról 20 és balról kb. 45 fokból. A kihajtható LCD-nek így csak nagyon magas vagy nagyon alacsony szögből való fotózásnál lenne értelme, a fej fölüli fényképezés így is megoldható.
A digitális fényképezőgépek legáltalánosabb jellemzője az LCD-n megjelenített élőkép. Legalábbis a kompakt gépeknél ez kivétel nélkül így van. A tükörreflexes fényképezőgépeknél az alkalmazott tükör és a szenzor kialakítása miatt erre nem nagyon volt lehetőség, de a folyamatos fejlesztések lassan ezt is mindennapossá teszik. Elsőként a Panasonic alkotott olyan képérzékelőt, amely élőkép létrehozását is lehetővé tette, ezt az Olympus használta fel először. Azóta már a Canon és Nikon is kínál LCD-re megjeleníthető élőképet.
Az élőképpel általában az a probléma, hogy ilyenkor a tükörakna alján elhelyezett fáziskülönbség érzékelő AF szenzorokhoz nem jut kép, így az automatikus élességállítás nem lehetséges. A Nikon ezt azzal hidalja át, hogy kétféle élőkép üzemmódot kínál, egyiket kézből történő fotózáshoz, másikat az állványon használt géphez.
A kézben tartáshoz szolgáló üzemmódnál az élőképet maximum 3x-os mértékben nagyíthatjuk fel. Ilyenkor az LCD-n ugyanúgy látjuk a képet, mintha a keresőbe néznénk, vagyis megjeleníthető a segédrács, látszanak a fókuszpontok, ezek között lehet mozogni is, majd az exponáló gomb félig lenyomására a tükör lecsapódik, az élőkép eltűnik, az élesség beállítódik és teljes lenyomásra a felvétel elkészül. Ez jobb megoldás, mint a Canon EOS-40D-nél alkalmazott, amikor az élességállítást csak a hüvelykujjnál lévő AF gombra indíthatjuk el, pontosan ezt hiányoltam az EOS-40D tesztelése során, melyet a cikkben is említettem. Pedig akkor még nem is sejtettem, hogy a Nikon D300 ezt megoldja. Jóllehet, furcsa ízlésemnek még a Nikon megoldása sem tökéletes, mivel élességállítás után néha még jó volna látni az élőképet a megfelelő pillanat kivárásához. Részemről az lenne a legjobb, ha exponáló gomb félig lenyomásra élességet állítana, majd teljes lenyomásra exponálna, vagy AF-On gombra élességet állítana majd visszatérne LiveView módba, s az AF-On nyomvatartása közben az exponáló gombot teljesen lenyomva exponálna a gép. Macerásnak tűnik, de ezzel minden helyzetben használható lenne az élőkép.
Állvány üzemmódban a segédrács a kép teljes felületét behálózza, a fókuszpontot az élőkép szó szerint bármely pontjára mozgathatjuk, akár a legsarkába is. Az élességállítást ez esetben az AF On gomb megnyomásával kezdeményezhetjük, amelynek során a kompakt gépeknél alkalmazott kontrasztérzékelésen alapuló módszert használhatjuk. Ennek előnye, hogy a tükör nem csapódik fel, folyamatosan láthatjuk az élőképet, hátránya viszont, hogy nagyon lassú és kis mélységélességek esetén előfordulhat jelentős pontatlanság. Az autofókusz sebességére jellemző, hogy 105 mm-es Micro Nikkor objektívvel szobai megvilágításnál akár 8-10 mp-ig is eltarthat az élességállítás, de erős fénynél sem sokkal jobb a helyzet. Senki ne gondolja azt, hogy olyan sebességgel lehet majd itt automatikus élességállítást használni, mint a kompakt gépeknél. Ez az üzemmód tényleg csak állványról történő tárgyfotózásra alkalmas. Bár ilyenkor is inkább a kézi élességállítást javaslom, hiszen ez esetben akár 13×-es nagyítás is elérhető, amely tökéletes beállítást tesz lehetővé. Viszonylag kevés fénynél (értsd: szobai megvilágítás) az élőkép frissítése kissé késedelmes.
Az LCD-re akár a státusz kijelzés is kérhető, amely kétféle stílusban jeleníthető meg: világos alapon sötét vagy sötét alapon világos betűkkel. Az itt látható információk megegyeznek a felső státusz LCD-re kiírt adatokkal. Ez a lehetőség leginkább akkor lehet hasznos, amikor a gépet magas állványon használjuk, és a felső státusz kijelzőt már nem látnánk.
Lejátszáskor a képekbe maximum 27×-es mértékig nagyíthatunk bele. A nagyított kép minősége megfelelő, sőt a 27×-es nagyítás már a pixeleket és a JPEG blokkosodást is mutatja. Az élesség ellenőrzésére tehát teljesen megfelelő, a javasolt nagyítási arány a teljes nagyítástól kettővel visszalépve.
A kereső mérete is kis mértékben megnőtt az elődmodellhez képest, bár a nagyítás maradt 0,94×-es, a lefedettség 100%-osra nőtt, amely dupla hasznon. Egyrészt a képen nem fogunk olyan részletet látni, amely a keresőben nem látszott, másrészt a létrehozott keresőkép mérete is kissé nagyobb lett. (Érdemes megjegyezni, hogy a 100%-os lefedettségű kereső viszonylag ritka. A Canonnál pl. csak a felső, 1D és 1Ds szériában találkozunk vele.)
Ezen adatokból és az 1,52×-es képkivágás faktorból 24,4 fokos, ill. 62%-os (egy 1×-es nagyítású, 100% lefedettségű keresővel ellátott kisfilmes géphez képest) keresőkép számítható.
A számításokat megerősítik a mért értékek: a kereső által adott kép közelítőleg 25 fok alatt látszik (55 cm-es TV látványa 95 cm-ről vagy 17″-os LCD 77 cm-ről), a relatív nagyítás 65%-os. A tesztképek alapján a kereső lefedettsége 99%-nak adódott. Hasonlóan jó értéket mértünk az élőképnél is.
A keresőben a következő információk olvashatók: fókuszhelyesség visszajelzése, fénymérés módja, fénymérés rögzítés, vakuteljesítmény rögzítés, vakuszinkron kijelzés, záridő, rekeszérték, aktuális üzemmód (P, S, A, M), expozíciós skála, vakukompenzáció, expozíció-kompenzáció, ISO érzékenység, készíthető képek száma (exponáló gomb lenyomására a sorozatban készíthető képek száma), vaku készenlét jelzőfénye.
A fényképezőgép felső részére zöld színű háttérvilágítással ellátott státusz LCD került, amelyen a fényképezőgép legfontosabb paramétereit és beállításait ellenőrizhetjük: üzemmód, záridő, rekeszérték, hangvisszajelzés, vaku üzemmód, többszörös expozíció, képméret, tömörítés, vaku rögzítés, ISO felirat érzékenység beállításhoz, expozíció-kompenzáció, vakukompenzáció, időzített sorozat kijelzés, GPS kapcsolat jelző, MB-D10 akku kijelzője, normál akku kijelző, nincs óra beállítva – jelzés, képkommentezés jelzése, expozíciós skála, fókuszpont/mező, fotózás beállítás készlete, egyéni beállítás készlet, fehéregyensúly- és expozíció sorozat, hátralévő képek száma, fehéregyensúly módja, ill. finomhangolásának jelzése.
Élességállítás
A Nikon D300 vadonatúj élességállító rendszert kapott, amely a Multi-CAM 3500DX modult tartalmazza. Az 51 fókuszpont közül 15 keresztszenzoros. Az automatikus élességállítást széles területen, egy kiválasztott ponton vagy dinamikusan több ponton ill. területen végezhetjük el.
A fókuszmezők beállítására az LCD jobb oldala melletti négyállású kapcsoló szolgál. Lentről fölfelé haladva az állásai a következők:
- Egymezős AF: egy mérőmező választható ki az 51 közül, és az élességállítás mindig ebben a mezőben történik.
- Dinamikus AF: egy mérőmező választható többféle méretben, 9 pontos, 21 pontos, 51 pontos, vagy 51 pontos 3D követéssel. Utóbbi esetén ha a téma elmozdul a kiválasztott fókuszpontból, a fényképezőgép 3D követést alkalmaz és szükség esetén új fókuszpontot választ. A többi esetben ha a téma elmozdul a kiválasztott fókuszpontból, akkor a környező fókuszpontok adatai alapján áll be az élesség.
A fókuszmezők között az LCD melletti nagy, többirányú nyomógombbal választhatunk.
Az élességállítás az egyes objektívekhez finomhangolható, amivel az objektíveket mi magunk hangolhatjuk a vázhoz, nincs szükség szakszervíz beavatkozására. Így elkerülhetjük az elé- és mögéfókuszálás (front- és backfocus) problémáját. Ezt a Canonnál csak az 1D és 1Ds sorozat új tagjai kínálják. Ebből is érezhető, hogy a Nikon D300-at a Canon EOS-40D fölé célszerű pozícionálnunk. A specifikációk szerint az élességállítás érzékelési tartománya ISO100-on -1..+19 Fé.
Gyenge fénynél igen hatékony segédfény lámpa támogatja az automatikus élességállítást, ennek hatótávolsága a specifikációk szerint 0,5-3 m. Ez természetesen függ az alkalmazott objektívtől is, tapasztalataink szerint 2,8 fényerejű objektívvel 5 m távolságra is hatékony segítséget ad.
Ugyanezen lámpa szolgál a belső vaku használta során a vörös-szem csökkentésére is.
A fókuszmódokat a gépváz bal oldalán állíthatjuk be, itt választhatunk egyszeri, folyamatos, vagy kézi élességállítás közül.
Vaku
Az D300 felpattintható vakuval rendelkezik, melyet minden esetben a fotósnak kell felnyitnia az erre szolgáló nyomógombbal. A felnyitott villanó az optikai tengelytől 8,5 cm-re emelkedik ki.
A villanó kulcsszáma 12-es, manuális módban 13-as (ISO100, méter), üzemmódjai között első és második redőnyre szinkronizáltat is találunk, valamint vörösszem hatás csökkentő, és lassú szinkronidejű is választható, ez utóbbi kettő egymáshoz is rendelhető. A vaku teljesítménye -3..+1 Fé tartományban módosítható. Az egyedi beállítások menüben részletes paramétereket is megadhatunk a vaku működésével kapcsolatban, úgymint vaku szinkronidő 1/60-tól 1/320 mp-ig (1/250 felett gyors vakuszinkronnal).
Módosíthatjuk a beépített vaku vezérlési módját: TTL, manuális (1/128 – 1 teljesítményig, 20 érték közül választva), stroboszkopikus (teljesítmény 1/128..1/4, villanások száma teljesítménytől függően: 2-35, villanás frekvenciája: 1-50 Hz), ill. működtethető külső rendszervakuk vezérlésére is, akár úgy is, hogy a vakuvillanás csak az adatok optikai elküldésére szolgálnak, vagyis ilyenkor a téma megvilágításában nem játszanak szerepet.
A külső vakupapucsba középpontos vagy Nikon rendszervaku illeszthető, ezen kívül PC szinkron kimenet is rendelkezésre áll. Látható tehát, hogy a vaku lehetőségei is túlmutatnak a középszeren.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A gép alján található fém állványmenet pontosan az optikai tengely és a képérzékelő alatt található. Ha a fényképezőgépet állványra helyezzük, még nagy méretű állványtalp esetén is cserélhető marad az akkumulátor.
A CompactFlash Type I vagy Type II típusú memóriakártya a markolat jobb oldalán található ajtó mögé helyezhető be, amelyet időjárásálló kivitelben készített el a gyártó. A szigetelés a kártyafoglalatot teljesen körülöleli. A kártyaajtó kinyitását a hátlapon lévő kapcsoló segítségével végezhetjük. Ennek kialakítása hasonlóan kényelmetlen, mint a Canon EOS40D-nél az ugyanilyen helyre tervezett főkapcsoló. Úgy igazságos, hogy ha ezt akkor megemlítettem, akkor most is megtegyem, annak ellenére, hogy egy gép ki/bekapcsolását nem olyan sűrűn végezzük, mint a kártya kivételét ill. behelyezését.
Ha írási művelet alatt a kártyaajtót kinyitjuk, a képek mentése nem marad abba, de figyelmeztető üzenet sem jelenik meg, mint az EOS40D-nél. Az írási műveletet csak a fókuszmód kapcsoló fölött, a hátlapon elhelyezett, zöld színű lámpa világítása jelzi.
A csatlakozókat a bal oldalon és elöl helyezték el, egy-egy gumiajtó mögé, melyek úgy illeszkednek a vázhoz, hogy azokat nem tudjuk elveszíteni. Ezek a gumiajtók is az időjárásállóságot biztosítják.
Oldalt találjuk a nagy sebességű USB kimenetet, az egyenáramú hálózati adapterbemenetet, a 480, 576, 720 vagy 1080 soros nagy felbontású HDMI kimenetet és a normál kompozit videókimenet csatlakozóját. Előre a PC vakuszinkron és a vezetékes távkioldó vagy GPS készülék csatlakoztatására szolgáló aljzatot helyezték.
Az akkumulátort szokás szerint a markolatba építették, ennek ajtaját is cseppállóságot biztosító szigetelőhabbal vonták be. Az akkumulátor fedlapját felnyitva az akku kis mértékben lejjebb csúszik, de magától nem esik ki. Az akkut ezután két ujjal megfogva kell kihúzni hüvelyéből.
Gyári csomagolásban EN-EL3e jelű, 7,4 V-os, 1500 mAh-s akkumulátort kapunk, amelyet külső töltőben tölthetünk. A töltő sajnos nem jelzi vissza az aktuális töltöttségi szintet, talán ezt ellensúlyozza, hogy a fényképezőgépben viszont 5 szintű visszajelzést, valamint a menüben százalékos pontosságú értéket láthatunk. A teljesen lemerült akkukat 2 óra alatt tölthetjük fel.
Az MB-D10 portrémarkolat csatlakoztatásához szükséges érintkezőket a gép alján egy L alakú gumilap takarja. Ha ezt az opcionális markolatot használjuk, az EN-EL3e helyett EN-EL4/EN-EL4a Li-ion, vagy akár az olcsó AA ceruza-akkukat is alkalmazhatjuk.
