Kipróbáltuk: Nikon D60 teszt

Felépítés I.

Változások

A belépő szintű digitális fényképezőgép szegmens viszonylag új a Nikon kínálatában. Felsőbb kategóriás modelljeit a gyártó rendszeresen közvetlen vetélytársának modelljei főlé pozicionálja a gyártó, így a kínálatból sokáig hiányzott az igazán árharcos modell. Az áttörést a D50 2005-ös bejelentése hozta. A fényképezőgép olyan sikeres volt, hogy a következő év novemberéig nem is nyúltak hozzá. Ráadásul a frissítés és a modellnév váltás (D40) sem hozott radikálisan új gépet (bár az AF motor nélküli váz egy új korszak kezdetét jelentette), így a felbontás is maradt 6 megapixel. Az elégedetlenkedőket a Nikon mérnökök villámgyorsan, még 2007 elején kiszolgálták egy új, 10 megapixeles szenzorral szerelt modellel, a D40X-szel, így egy éve ez a két gép jelenti a belépési pontot a Nikkor objektívek és a Nikon tükörreflexes rendszerének világába.

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki a D40X után egy nagyobb lépésre számított. Nem kell persze feltétlen felbontásban gondolkodni, hiszen a 10 megapixel is bőven elegendő ebben a kategóriában, de azért más modellekben megjelent néhány olyan fejlesztés, amit bele tudtunk volna képzelni az új modellbe is. Ehhez képest a januárban bemutatott D60 (a marketingesek valószínűleg sorsolással, vagy véletlenszám generátorral adják a neveket, hogy ne kelljen sokat gondolkodni) első ránézésre alig több egy felfrissített D40X-nél, ráadásul még kinézetre is teljesen azonosak.

Ha közelebbről megnézzük a specifikációt (és a gépeket) akkor a következő különbségeket találjuk:

Külsőleg minimális változás érte csak a gépet, újdonság a betekintés érzékelő infravörös szenzor, valamint az aktív D-lighting gombja, amely az Info gombot váltotta fel. Ezen felül új, kényelmesebb szemkagyló is jár a D60-hoz.

További összehasonlító képek a korábbi Nikon D60 exkluzív bemutatójából:

Nikon D80 és D60

Nikon D80 és D60

Képérzékelő

A képérzékelő feltételezhetően teljesen azonos a D40X és a D60 esetében, bár minimális különbségek (pl. az aluláteresztő szűrőben) lehetnek. Mindenesetre a két gép szenzorának mérete és felbontása megegyezik. A 23,6 x 15,8 mm-es (DX formátumú) CCD érzékelőn 10,8 millió képpont található. Ebből 10,2 milliót hasznosít effektív képalkotásra a fényképezőgép. A maximális 3872×2592 pixeles felbontást kétféle fájlformátumban, JPEG-ben és veszteségmentes RAW-ban (NEF kiterjesztéssel) is beállíthatjuk, de használható együtt is a két formátum. Utóbbi esetben egy erős tömörítésű (Basic) JPEG képet ment a gép a NEF fájl mellé. A JPEG fotók tömörítése ezen kívül Fine és Normal lehet.

Az érzékenységet ISO100 és ISO3200 közé állíthatjuk (a lépésköz 1 Fé), és arra is van lehetőség, hogy a gép szükség esetén automatikusan módosítsa az értéket. Az érzékenység maximális értéke ilyenkor a menüben ISO 200 és ISO 1600 között megadható, sőt az is beállítható, hogy milyen milyen minimális záridőt rendeljen a gép az automata érzékenység mellé (1-1/125 mp).

A képfeldolgozást a Nikon D300-ban debütált EXPEED processzor végzi, amelynek köszönhetően pár újdonság is elérhető (mint pl. a RAW fájlok gépen belüli konvertálása). A korábbinál gyorsabb processzornak itt sajnos nincs hatása a sorozat sebességére, az ugyanis maradt a régi.

Újdonság a manapság olyan divatos szenzortisztítás, amelyet a Nikon utoljára vezetett be a nagy gyártók között a digitális tükörreflexes vázaiban (elsőként a D300-ban). Ehhez nagy frekvenciás rezgéseket használnak, hasonlóan az Olympus és a Canon megoldásához. Ezen felül a gyártó egy új módszert is kidolgozott, amely a tüköraknán belül levegőkeringetéssel akadályozza meg a porszemek lerakódását (hogy ez mikor lép működésbe, arra sajnos nem sikerült rájönnöm). Az esetlegesen CCD-re kerülő porszemeket tehát ultrahanggal rázzák le, a lehulló porszemeket pedig egy ragasztószalag ejti csapdába. Ezen szalagot a szervizben lehet cseréltetni, ha az szükséges.

Beállítható, hogy a tisztítás a fényképezőgép bekapcsolásakor és/vagy kikapcsolásakor lépjen-e működésbe, de akár le is tiltható vagy kézzel is aktiválható. A bekapcsolást akkor sem lassítja a szenzortisztítás, ha ezt a bekapcsoláshoz állítottuk be, mert a tisztítási folyamat bármely gomb megnyomásával megszakítható.
A Nikon D300-hoz hasonlóan a Nikon D60-ban is van lehetőség referenciafotó készítésére, amely a szoftveres „porjavításhoz” szükséges.

A szenzortisztítás hatékonyságáról egyelőre ennél a gépnél nincs részletes tapasztalatunk, de szűk rekesszel bizony találtam porszemet a szenzoron, tehát most sem 100%-os megoldással állunk szemben.

Objektívek

A Nikon D40 egyfajta fordulópontot jelentett a Nikon korábbi gépeihez képest, hiszen kihagyták a vázba épített AF-motort. Nem csoda hát, ha a Nikon D60 ugyanezt a vonalat folytatja. A korábbi gépvázakban egy külön
AF-motor gondoskodott az élességállításról. Mivel a fókuszmotornak most már muszáj az objektívben lennie, a régebbi, nem AF-S illetve nem AF-I rendszerű objektívekkel nem lesz automatikus élességállításunk. Kár, hiszen az olcsóbb gépváz nagy csábítás, de amikor egy kiegészítő objektívet kell választani a géphez, lecsökkennek a lehetőségek.

AF motorral ellátott váz
(Nikon D80)

meghajtómotor nélkül
(Nikon D40x)

Szerencsére sok új zoomobjektív készül már beépített élességállító motorral, nem csak a Nikon műhelyében, de a „3rd party” gyártóknál is, élükön a Sigmával. Lesz azonban olyan helyzet, amikor a belső élességállító motor szükségessége miatt jobban a zsebünkbe kell majd nyúlni (pl. a fix objektívek ma még ritkán AF-S rendszerűek, lásd 35mm/F2,0, 50mm/F1,8, 50mm/F1,4, 85mm/F1,8).

A Nikon D60-at kitben az új, stabilizált AF-S Nikkor 18-55mm/F3,5-5,6 G VR DX objektívvel is megvásárolhatjuk (tesztünk során mi is ezt az optikát használtuk).

Sorozat fényképezés

JPEG sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!

RAW sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!

A sorozat sebessége kategóriájában megfelelő, gyári adatok szerint 3 kép/mp, ez azonban a zajszűrés és a záridő függvényében kevesebb is lehet. A mért sebességek a következők:

A sorozatok hossza legrosszabb esetben JPEG formátumnál 7-8 kép, míg RAW formátumnál 6 kép, de kellően gyors kártyával ennél tovább is tarthat. Ha a belső puffer telítődik, akkor már csak a kártya sebessége határozza meg a sorozat további sebességét. Lassú kártyával tehát ilyenkor lassú, gyors kártyával nagyobb sebességű, no és persze hosszabb sorozat készíthető.

Sajnos sorozatból csak ez az egyféle létezik, nincsenek a Nikon D60-nak kiegészítő sorozatai, így pl. automatikus expozíció sorozat sem készíthető, ami – valljuk be – néha igen hasznos lenne (pl. HDR képkészítés, vagy egyéb eset, amikor nincs sok idő az exp. korrekció beállítására).

A sorozat méréssel együtt a kártyaírás sebességét is ellenőriztem, háromféle memóriakártyával. A Nikon gépek már korábban is jól teljesítettek e téren, így nem okozott meglepetést, hogy a D60 is gyorsan képes kiírni az adatokat, ha megfelelően gyors kártyát biztosítunk neki. Erre egyébként a sorozat-felvételnél is szükség lehet, hiszen a 100 képes JPEG sorozatot csak gyors kártyával garantálja a gyártó.

Meglepő, hogy a RAW formátum írása minden esetben lassabb, mint a JPEG képeké. Általában ez fordítva szokott lenni, s a különbség sem számottevő.
Mindenesetre legyen szó akár JPEG, akár a sebesség szempontjából nagyobb igényű RAW képekről, megfelelő kártyával egyáltalán nem érezni lassúnak a fájlok mentését, sem a betöltését.