Érzékenység
A fényképezőgép legkisebb használható érzékenysége ISO200. Ennél kisebbet nem választhatunk. Ez akkor okozhat problémát, ha a cél, hogy hosszú záridőt használjunk. Pl. napsütéses időben vízesés fotózása, ahol fontos, hogy hosszú záridővel elmossuk a vízcseppeket. Akinek ilyen ambíciói vannak, jól teszi, ha beszerez az optikáihoz valamilyen természetes szürke-szűrőt, ami akkor is jól jöhet, ha kis mélységélességgel kell erős fényben fotózni.
Ebben a kategóriában ritka, hogy az érzékenységet 1/3 Fé-enként tudjuk állítani, de a Nikon D70 és D70s kivételek. Ezek a modellek ugyanis az ISO200 után ISO250, majd ISO320, ISO400, ISO500, ISO640, ISO800, ISO1000, ISO1250, ISO1600 érzékenységeket kínál. Az ISO AUTO lehetőség nagyon kényelmes lehet, ahogy arról már korábban írtunk, ezen felül nem csak az itt felsorolt értékeket állíthatja be a gép ISO AUTO állásban, hanem közteseket is, pl.: ISO220, 280, 360, 450, 560, 720, 900 stb. Bizony milyen jó volna, ha nem nekünk kellene beállítani a minimum zársebességet, hanem azt a gép a fókusztávolság ismeretében határozná meg.
Az ISO200 érzékenység még szép homogén felületet ad, bár némelyik nappali fotón már érezhető a zajosodás (példa képpen érdemes megnézni ezt a képet is, amely a leghűvösebb nyári napon készült, így a meleg sem zavarhatta az érzékelőt (természetesen, mint a D-SLR-eknél szoktuk, itt is +1 élesítést alkalmaztunk, ami a zajt jobban láthatóvá teszi). ISO400-nál már láthatóak a képen a zaj véletlenszerűen színes pixelei. De zavarónak még az ISO1600 esetén megjelenő képzaj sem nevezhető.
Érzékenység – zajtartalom | |
---|---|
ISO200, F6,3; 1/2 mp, 1800 kB | |
ISO400, F6,3; 1/4 mp, 2110 kB | |
ISO800, F6,3; 1/8 mp, 2563 kB | |
ISO1600, F6,3; 1/15 mp, 2843 kB |
Megvizsgáltuk a szokásos 10 perces hosszú expozíciós idejű felvétel készítést is. Sajnos, amit a D70-nél tapasztaltunk, az a D70s-re is igaz. Zajszűrés nélkül az ilyen hosszú expozícióknál csúnya, pirosas sötétzajba botlunk. Bekapcsolt darkframe zajszűrés hatására a sötétzaj jó része eltűnik a képről. Ez azonban egy-egy kép elkészítési idejét duplájára növeli, mivel a darkframe eljárás során az expozíciót követően ugyanolyan hosszúságú, de immár lezárt redőny mellett készül egy új felvétel, melyen csak a sötétzaj és hotpixelek találhatók. Ezt a kép képet kivonva egymásból kapjuk meg a végső képet. De ez egy 10 perces expozíciójú képnél újabb 10 percet jelent.
A Nikon D50-nel összehasonlítva azt kell mondjuk, aki szeretne sok hosszú záridejű felvételt készíteni (>1 perc), annak inkább a D50-et tudjuk javasolni.
A lenti képeken a Nikon D50 és Nikon D70s hosszú idejű felvételei láthatók, az eredeti, illetve 0-25 világosságérték 0-255-re kiterjesztett (hisztogram széthúzásos) módszerrel erősített változatai.
A beépített vakut a D70-éhez képest nagyobb lefedettségűre tervezték. A korábbi 20 mm helyett immár 18 mm gyújtótávolságú objektívek képmezejét is képes megfelelően bevilágítani, ahogy az a lenti képen is jól látható. A A kézi módban 17-es kulcsszámú (ISO100, méter) vaku teljesítménye -3..+1 Fé-kkel módosítható, vagy kézileg 1/1, 1/2, 1/4, 1/8, 1/16 érték a menüben is megadható. A szinkronidő akár 1/500 mp is lehet, szinkronizálni a hátsó redőnyre is lehet.
A vaku fényeloszlása a Nikkor DX 18-70mm/F3,5-4,5 G ED optika teljes nagylátószögű állásában is jó. A sarkokban itt tapasztalható 32%-os fényerővesztés igen csekély, beleszámítva, hogy az objektívnek itt egyébként is 27%-os peremsötétedése tapasztalható, azt kell mondjuk, a beépített vaku igen csak szépen dolgozik, még nagylátószögnél is.
Vakuval készült felvétel fényeloszlása | ||||
---|---|---|---|---|
eredeti felvétel |
fényeloszlás formája |