Felépítés
Ergonómia
A váz hasonlóan masszív, mint a D700-nál alkalmazott. Ezúttal is magnézium ötvözet külsőt kapunk, mely méretében egyáltalán nem marad el a korábbitól, tömege viszont 10%-kal csökkent. A váz illesztéseinél teljes időjárás-, és porálló szigetelést kapunk. A zárszerkezet is nagyobb igénybevételre tervezett, egészen pontosan 200 000 expozícióra.
Fogása ugyanolyan kényelmes és biztos, mint az előd, Az elődhöz hasonló, méretes markolatot kapunk, mely nekem egy leheletnyivel mélyebbnek, jobb fogásúnak tűnt. Az exponáló gomb környékét még inkább lekerekítették, így a rajta pihentetett mutatóujj kevésbé fárad majd el. Összességében a gép is áramvonalasabb, kerekebb lett.
A gombok terén is észrevehetünk pár változást. Először a teteje bal oldalán lévő kioldásimód-választó tárcsa tűnt fel, mely a korábbi modellekben folyton fekete pontot kapott tőlem. Az új megoldás sokkal jobban működik. Magasabb, így kényelmesebben hozzáférhetünk, jobban láthatók az információi, és elforgatásakor nem marad két beállítás között. Most is ugyanúgy működik egyébként; az előtte lévő apró gombot kell nyomnunk az használatához. E tárcsa fölött már nem 3, hanem 4 gombot kapunk. Az újdonság a BKT gomb, mellyel villámgyorsan elérhető a 3, 5, 7 vagy 9 képes automata expozíció sorozat, illetve a HDR mód is.
Az expo gomb mögött egy aprócska videofelvétel indító is helyet kapott, és szintén elég kicsi a megszokott helyen (a gép elején, bal oldalt) lévő AF/MF módválasztó kapcsoló is. A kapcsoló csak az említett két mód választására ad lehetőséget, de a közepén lévő nyomógombbal és az első-hátsó vezérlőtárcsával minden fontosabb AF funkció gyorsabban elérhető mint azelőtt. Eltűnt a hátul lévő AF mezőmód választó kapcsoló is, melynek funkcióját szintén az előbbi kombó veszi át. De erről majd később, az „Élességállítás” fejezetben.
Az AF mezőmódok kapcsolója helyén amúgy egy új, kétállású kapcsolót találunk, mely az élőképes (LiveView) üzemmódok váltására szolgál.
Kevésbé feltűnő változás az LCD bal oldalán lévő gombsor egy új funkciója. A második gombbal a korábbi opciók mellett (törlés elleni védelem és segítség), a képvezérlés (Picture Control) menüt is előhozhatjuk, anélkül, hogy a menüben kelljen kutakodnunk. Ebben a menüben állíthatók be az álló-, és mozgóképek effektusai.
A D800 nem csak kényelmesebb, de villámgyors is lett (bár az előd sem volt egy éticsiga). A bekapcsolás után a gyártó mérései szerint 0,12 mp-cel már üzemkész, zárkésleltetési ideje pedig megegyezik az Nikon D4-ével (0,042 mp).
Képérzékelő
A Nikon D800 az előddel megegyező méretű (hivatalosan: 35,9 x 24 mm) CMOS szenzort kapott, vagyis a gyártó profi gépekben használatos FX formátumú érzékelőjét. Felbontása az eddigi legnagyobb a „kisfilmes” DSLR-ek között. 36,8 millió pixel került rá, melyből 36,3 megapixel hasznosul a képalkotás során. Ez legnagyobb méretben 7360 x 4912 pixeles képméretet jelent, sőt még a Medium felbontás is 21,3 megapixel. Választhatunk egy harmadik méretet is (Small), mely FX formátumban 9 megapixelt jelent.
Az FX formátum mellett egyéb képkivágások is használhatók, például a kisebb DSLR-ekben elterjedt DX, a portéhoz ideális 5:4-es, és az 1,2x-es. Fájlformátumként maradt a három tömörítési fokozatú JPEG, a 12 vagy 14 bites RAW – mely veszteségmentesen vagy vesztességgel tömörített, és tömörítés mentes lehet – illetve a jó öreg TIFF.
A gép 12 csatornás kiolvasást használ, 14-bites A/D konverterrel. Legújabb fejlesztésű EXPEED 3 processzora 16-bites képfeldolgozást kínál.
Az érzékenység a korábbi ISO200-6400 helyett ISO100 és 6400 között állítható, akár 1/3 lépésközökkel is. Ugyanilyen lépésekben elérhető a D700-ban is elérhető ISO12 800, és az egész fokozatban továbbléptethető ISO25 600 (ekvivalens) érzékenységi szint. Újdonság a szintén 3 lépésben elérhető ISO50-es opció.
A fényképezőgép speciális változatban is elérhető lesz Nikon D800E néven. E verzió egyetlen különbsége, hogy nem tartalmaz élsimító szűrőt. Ez amellett, hogy megnöveli például a moiré kialakulásának veszélyét, szinte pixelpontos képrészletességet is ígér. Azoknak ajánlható, akik a végletekig ki szeretnék aknázni a 36 megapixel adta finom részleteket.
Optika
A készülék megtartotta minden jellemzőjét, ami a D700-ra is érvényes volt. Nem csak a legújabb Nikkor objektíveket, de az évtizedes, akár elektronika nélküli darabokat is használhatjuk a géppel. A csatlakoztatott objektív lehet teljes képkockát kirajzoló, de DX vázra tervezett is. Ha DX objektívet teszünk fel és előtte engedélyeztük az automatikus képformátum váltást, a gép a szűkebb kivágásnak megfelelő felbontásra vált. A CPU nélküli, manuális optikákat A, és M módban használhatjuk.
A gép beépített AF meghajtása a saját fókuszmotort nem tartalmazó autofókuszos objektíveket is kezeli, de persze a legújabb, beépített motoros AF-S „lencsék” is bátran használhatók. Lehetőségünk van rekeszgyűrűs, régi objektívek csatlakoztatására is, mivel a bajonett szélén ezúttal is megtalálható az a gyűrű, melynek elfordulásával elektronikus kontaktus nélkül is meghatározhatja a gép a rekeszértéket.
LCD és kereső
Elődjével összevetve az LCD és a kereső tekintetében is megújult némileg a D800. A hátsó LCD valamivel nagyobb lett, egész pontosan 3,2” (~8,1 cm) átlósan, a felbontása viszont maradt 921 000 képpont. Ennek köszönhetően kiváló felbontású képet ad, melynek színei és kontrasztja is nagyszerű. A kijelzőnek dinamika terén sem kell szégyenkeznie. Nagy betekintési szöget (170 fok) és akár automatikus világosság szabályozást nyújt, mely most nagyobb tartományban (+/-5) kézzel is szabályozható. Elején a drágább Nikon DSLR-ekhez hasonlóan egy áttetsző, műanyag védő kapott helyet. Az LCD lefedettsége 100%-os.
A visszajátszás opciói külön menüpont alatt állíthatók. Képekbe max. 46x-os mértékben nagyíthatunk, mely az élesség pixelpontos ellenőrzését teszi lehetővé.
Szintén a drágább DSLR-ekre jellemző a pentaprizmás, tükörreflexes kereső, mely itt is adott. Az előd ~95%-os lefedettségétől eltérően itt 100%-ot kapunk, 0,7x-es nagyítással, ez azonban csak FX formátumban igaz. DX képkivágásnál vízszintesen és függőlegesen is 97%-os lefedettségünk lesz. A kereső így valamivel nagyobb, mint a D700-é, egész pontosan 1,6%-kal. Mérete a Nikon legdrágább, profi gépeinek keresőjével azonos.
A megújult mattüvegen a korábbi modellekhez hasonlóan több adat is kijelzésre kerül. Látjuk az összes aktív fókuszpontot, a fókuszterületet, a középső fénymérési területet, a kompozíciós segédrácsot, képkivágásos formátumoknál pedig a képmező aktuális határát jelző vékony keretet. A képmező alsó és jobboldali részén egy egy skála jeleníti meg a virtuális horizont két tengelyét. A további felvételi információk az alsó státuszsoron olvashatók.
Ha hosszabb expozíciót szeretnénk, a kósza, bejutó fény elkerülése érdekében egy kis karral lezárható a betekintő nyílás. A nyílás jobb oldalán dioptria korrekciós tárcsával szabályozható a keresőkép élessége.
A Nikon D800 tetején a magasabb szériás gépekben megszokott, folyadékkristályos státuszkijelzőt találjuk, melynek háttérvilágítása a bekapcsoló gyűrű harmadik állásával aktiválható.
Vaku
A beépített vaku az előd teljesítményét hozza, azaz 12-es kulcsszámú. Használhatjuk TTL és manuális módban is, legfeljebb 1/128-ig leosztva, illetve teljesítmény korrekciót is kapunk -3,0 -+1,0 fényérték tartományban. A korrekció a vaku bal oldalán lévő kis gombbal és az elülső tárcsával állítható, a hátsóval pedig a villanó üzemmódjai válthatók, melyek között megtaláljuk a vörösszem csökkentő elővillanást, a lassú szinkront, és az első-hátsó redőnyre szinkronizálást is. Maga a vaku a módválasztó gomb fölötti kezelőszervvel nyitható.
Újratöltési ideje rendkívül gyors. Nálam átlagban 0,7 mp körül volt, de manuális módban, maximális teljesítménnyel sem volt több 1,3 mp-nél.
A Nikon D800 fejlett, vezeték nélküli vakuvezérlésre is alkalmas, a hozzá való rendszervakukkal. Akár a belső vakut is használhatjuk vezérlőként, mely két vakucsoport (Group A-B) képes kezelni TTL és Manuális módokban. A csoportok és a belső villanó teljesítmény külön szabályozható a gép menüjében. Ugyanitt állíthatjuk be a kommunikációs csatornát is.
A belső vaku stroboszkópos villanássorozatra is képes (Repeating Flash), melynél részletesen állítható be a kimeneti teljesítmény (1/4-1/128), a villanások száma (max. 35), és frekvenciája (1-50Hz).
A készülék szabvány vakupapucsára sima középpontos, vagy Nikon i-TTL rendszervaku csatlakoztatható. Az elöl lévő szinkronkimenetre bármilyen külső villanót, stúdióvakut köthetünk.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A nagyobb modellekhez hasonlóan, a D800-ba is dupla kártyafoglalat került – az elődben még szimpla volt. Ebben CompactFlash (akár UDMA 7) és SD/SDHC, vagy SDXC (UHS-1) kártyák használhatók. A menüben kiválasztható, hogy melyik kártya legyen az elsődleges. Külön szabályozható, hogy a videókat melyikre kívánjuk menteni. Ezen felül három működési módot is megadhatunk nekik. Overflow módban az elsődleges kártya beteltekor a másodlagoson folytatódik a mentés, Backup módban képeink és videóink mindkét kártyán elmentésre kerülnek, így lesz egy biztonsági másolatunk is. RAW/JPEG módban az egyik kártyára csak JPEG, a másikra csak RAW képek kerülnek. A két kártya között tetszőlegesen másolhatunk is, de nem csak a teljes tartalmat, mint általában a hasonló szolgáltatásoknál. Külön könyvtárak tartalmát, sőt törlésvédetté tett fotókat is másolhatunk.
A D700 EN-EL3e típusú lítium-ion akkumulátora helyett egy újat kapunk (EN-EL15, 7,0V, 150mAH), mely nem kompatibilis az előddel. A géphez mellékelt hálózati töltővel feltöltve kb. 850-900 felvétel, vagy 60 percnyi élőképes videó készíthető vele. A töltés kb 2 óra 35 percet vesz igénybe.
A fényképezőgépen elöl egy vakuszinkron és egy távvezérlő/GPS adapter csatlakozó kapott helyet. Alján a külön megvásárolható MB-D12 portrémarkolat aljzatát találjuk. Az oldalsó csatlakozók okozzák a legtöbb meglepetést, hiszen itt újdonságként sztereó mikrofonbemenettel, fejhallgató kimenettel, és USB 3.0-as porttal is találkozhatunk. Ugyanitt érhető el a HDMI kimenet is.
