Felépítés
Ergonómia
Az Olympus E-5 külsejéről nem sok újdonságot tudok elmondani. Aki fogta, vagy látta már az elődöt, az abszolút képben lehet, milyen ez a gép. Szinte semmi sem változott a külsejét tekintve, azt leszámítva, hogy a nagyobb LCD miatt a gombok egy részét átpakolták máshová.
Már az első kézbevételnél nyilvánvaló lehet, hogy nem alap kategóriás DSLR-t szorongatunk. Az ott megszokott műanyag érzetnek nyomát sem fogjuk találni. Rendkívül masszív fémháza tekintélyt parancsoló és elpusztíthatatlan célszerszámnak tűnik. Persze elég csak a természet elemeivel és a fotós figyelmetlenségéből adódó apróbb balesetekkel dacolnia, de ebben nem lesz hiba. A váz ezúttal is por és cseppálló, szintúgy a hozzá kínált objektívek egy része – például az általunk próbált Zuiko Digital 12-60mm F2,8-4 – is. A kártya- és akkufoglalatok ajtajai mind széles gumiszegélyt kaptak. Az kártyaajtó most nem külön gombbal nyílik, hanem simán hátrahúzva. A zárszerkezetet 150 000 expozícióra tervezték, csakúgy mint az elődben.
A hosszú zár élettartam mellett figyeltek arra is, hogy a fényképezőgép hosszabb munkára is megállja helyét. Egy teljesen gumírozott, csúszásbiztos és kényelmes markolatot kapott. A korábbi modell markolatáról azt írtam, hogy „nem túl mély”, de ezt most nem éreztem, így vagy a kezem lett kisebb, vagy a markolat mélyebb. Inkább az utóbbi. A markolatot ívesre alakították, a felfekvő ujjaknak kényelmes bemélyedésekkel. Az exponáló gomb is egy jól elérhető vájatban pihen, de sajnos az alatta lévő vezérlőtárcsa nagyon szűk kiugrást kapott, ezért körülményes a hozzáférés.
A gombok pozíciója többségében jó. Ahogy említettem, a nagy LCD miatt a korábban alatta lévő gombsort szétrobbantották és máshová szórták. A hátlap bal felső sarkába került a menü és infó gomb, de így még jobban elérhetők mint azelőtt. Az új videó funkció nem kapott külön kezelőszervet, az AF mező választógombbal indítható. Ez viszont egy kicsit kényelmetlen helyre került, a hátsó ujjtámasz miatt, de elviselhető kompromisszum. A kisebb gépekről átnyergelőknek a módválasztó tárcsák hiányát is meg kell szoknia, hiszen a profi gépeknél elég gyakori MODE gomb látja el ezt a feladatot. A gyártó igyekezett minden fontosabb funkciót külső gombokról elérhetővé tenni, így némelyik több szolgáltatást is vezérel és lenyomva két menüt is látunk a képernyőn. Ilyen esetben az elülső vagy a hátsó tárcsával állítható a kétféle funkció.
Most is minden szempontból kiemelkedő a kereső szemkagylója, mely rendkívül komfortos, vastag, puha gumiszegélyt kapott, mely ráadásul kellően hátranyúlik a vázból, elősegítve a kényelmesebb betekintést. Felső kategóriás gépről lévén szó, szinte evidens, hogy az állványmenet fémből készült és az optikai középtengellyel párhuzamosan helyezték el. A gépet állványtalpra erősítve, valószínűleg nem lesz gondunk a markolat alján nyitható akkufedéllel sem. Nekünk legalábbis nem volt, az ajtó így is nyitható volt.
Képérzékelő
A Négyharmados szabvány szerinti méretű, Live MOS képérzékelő került a gépbe, ahogy összes márkatársába és elődeibe is. Mindez 17,3 x 13 mm-es szenzorméretet jelent, melyen most 11,8 helyett 13,1 millió pixel található, a hasznos képalkotó pixelek száma pedig 12,3 millió. A választható legnagyobb képméret így 4032 x 3024 pixel, ami a szokott 4:3 oldalarányt jelenti, de számos egyéb képméret beállítására is lehetőség nyílik. A legnagyobb (Large) méreten túl még kétfélét választhatunk (Middle és Small), de ezek pontos képpontszáma nem teljesen kötött. A menüben előre beállíthatjuk, hogy a lehetséges 4-4 méretből melyik legyen a közepes és kicsi.
És itt még mindig nincs vége! Az Olympus E-5 legújabb szolgáltatása az oldalarányok kiválasztása, melyekből szokatlanul nagy a választék. A 4:3 mellett további nyolc választható. Az ismert 3:2 és 16:9 mellett 6:6, 5:4, 7:6, 6:5, 7:5, valamint 3:4 kivágást is beállíthatunk.
A JPEG képek tömörítési fokozataiból is többet kapunk az átlagnál, szám szerint négy darabot. Az SF, vagyis Super Fine beállítás kb. 1:2,7 tömörítési arányt jelent, a Fine (F) 1:4-et, a Normal (N) 1:8-at, míg a Basic (B) 1/12-őt. A normál JPEG mellett utólag és a gépben konvertálható RAW fájl is készülhet, melyet kombinálhatunk a különböző tömörítési fokú JPEG-ekkel.
Megújult a képfeldolgozó rendszer is, ami három év elmúltával nem nagy szó. Az új processzor a TruPic V+ széria tagja és a nagyobb képméretek mellett a HD videofelvétellel is meg kell birkóznia. A készülék érzékenységét ISO100 és ISO6400 között állíthatjuk 1, vagy 1/3 fényértékenként. Ezen felül megszabható az automatikus érzékenység alapértéke és maximuma is, ISO200-tól bármely értéket kiválasztva.
Szenzortisztítás
Az Olympus E-sorozatának nagy hagyományai vannak az automata portisztító rendszerek terén, hiszen a széria induló modellje volt a világ első ilyen rendszerrel szerelt gépe. A konkurencia azóta sem nagyon tudta túlszárnyalni az Olympus eredeti elképzelésének hatékonyságát.
Az E-5 is megkapta az szenzor előtti védőréteg ultrahangos vibrációján alapuló poreltávolítást. A vibráció minden kikapcsoláskor automatikusan lefut, de a menüből bármikor aktiválható, ha por nyomait fedezzük fel fotóinkon.
Ezen felül kézi szenzortisztításhoz is engedélyezhetjük a tükör felcsapását és a zárnyitást. Befejeztekor a gép kikapcsolásával állítható alaphelyzetbe a tükör és a zár.
LCD és kereső
Az előd, vagyis az E-3 egy kicsi késében volt az LCD méret terén és a felbontás is inkább átlagosnak volt mondható. Az utód mindkét szemponton javított. Mérete 3″-ra nőtt, ami papíron 7,6 cm-es képátlót jelent, és saját méréseink szerint is pont ekkora az élőkép mérete (a menü 1 mm-rel kisebb, de ez elhanyagolható). A néhány centis növekedésnél nagyobb lépés viszont a felbontás növekedése. 230Ezer helyett 920 ezer képpont található a kijelzőn, ami a korábbihoz képest sokkal részletesebb képet jelent. Ráadásul a színek, a kontraszt és a dinamika is sokkal jobb.
Nagy szerencsénkre meghagyták a kihajtható és elforgatható kijelzőt, mely ezúttal is 180 fokban nyílik, és 270 fokban fordul. A szinte bármilyen szögben beállítható LCD ellenére a betekintési szög is kiváló. Tűző napsütésben ezzel a képernyővel is gondok lehetnek, de valamicskét azért javíthatunk a láthatóságán a +/-7 lépésben szabályozható világossággal. Ennek beállítása automatikus is lehet, tehát sötétben a készülék önállóan visszavesz a fényerőből. A világosság mellett ugyanennyi fokozatban módosítható a képernyő színhőmérséklete is, melegebb (sárgás) vagy hidegebb (kékes) irányban. Gyenge fényviszonyok mellett az élőkép frissítése folyamatos marad. Normál beállításokban a képét kicsit világosnak és hidegnek találtam.
A már említett, és később majd részletesebben taglalt élőkép mellett a felvételi adatok megjelenítésére is használható az LCD, ún. státuszképernyőként. Az adatok az INFO gombbal kapcsolhatók be, vagy tüntethetők el. Az OK gombot lenyomva aktív státuszképernyőre válthatunk, így az összes megjelenített felvételi adat közvetlenül módosítható. Ilyen az érzékenység, fehéregyensúly/finomhangolás, képi üzemmódok és feldolgozási beállítások, arcfelismerés, képstabilizátor mód, sorozat, fénymérés, AF mód, AF terület, képméret és minőség, vaku mód és kompenzáció, valamint a használt memóriakártya. Egy külön képernyőn vízszint skála is megjeleníthető, mely a gép függőleges és vízszintes tengelytől való elmozdulását is kijelzi, de élőképet nem ad.
A felvételi információkat a készülék felső, folyadékkristályos státusz kijelzőjén folyamatosan ellenőrizhetjük. Elrendezése és a megjelenő adatok és ikonok pontosan ugyanazok, mint az elődben, csak az új Többszörös expozíció ikonja jelent apró különbséget. A LIGHT gombbal háttérvilágítás is bekapcsolható a felső kijelzőn.
A képek és videók visszajátszásánál is az INFO gomb segítségével válthatók az adott fotó adatai. A sima képnézet mellett alap felvételi információk, részletes adatok, kis nézőképpel és színcsatornánkénti hisztogrammal, nagy világossági hisztogram, vagy a kiégett és bebukott területek piros és kék színnel való kijelzése választható. A fotók 4, 9, 25, vagy 100 nézőképes, illetve naptár szerint csoportosított nézetben is visszajátszhatók. A képek nagyítása, 2, 3, 5, 7, 10 és 14x-es méretben lehetséges, a hátsó tárcsával. Pixelpontos kijelzést kapunk, nem pedig interpolált képnagyítást, vagyis az élesség jól ellenőrizhető. A nagyított képdarab az iránygombokkal görgethető. Az első tárcsával nagyított állapotban is válthatók a képek, így könnyedén összevethetők egy sorozat tagjai. Videóknál csak a főbb adatok kijelzése vagy eltüntetése lehetséges, illetve a lejátszás hangerejét módosíthatjuk.
A három évvel ezelőtti modell nagyot lépett előre a 4/3”-os rendszernél sokat szapult kis keresőkép tekintetében. A gyártó emiatt úgy gondolta, nincs oka változtatni a képességein. Maradt tehát az átlagos APS-C szenzoros, középkategóriás DSLR-eknél, nagyobb, de a full frame gépeknél valamivel kisebb képméretet adó kereső. Lefedettsége 100%-os, nagyítása pedig 1,15x-ös, és persze maradt 4:3 oldalarány is, igazodva az alap képmérethez és a szenzorhoz.
Információi ugyanazok mint korábban, sőt alsó státuszsorán is ugyanazok az adatok jelennek meg, kivéve a vízszintjelzőt, mely az expozíciós skála helyén jelenik meg, a kioldó gombot félig lenyomva. A mattüvegen a középre súlyozott fénymérési terület és a 11 AF mező helye látható. Az aktív AF ponto(ka)t vörös felvillanással jelzi a gép, mely a menüben letiltható. A mattüveget – hivatalos szervizben -cserélni is lehet, például a 6×4-es segédrácsot adó FS-3 típusra.
A kereső élességét a szemkagyló bal oldalán lévő kis tárcsával állíthatjuk -3 – +1m-1 dioptria között. Az alatta lévő kapcsolóval hosszabb expozíciók esetén lezárható a betekintő nyílás.
Élőkép
Az LCD kijelző feletti gombbal kapcsolható be és ki az élőkép funkció. Ha nem használjuk 1 perc után automatikusan kikapcsol.
Ugyanolyan működésű, mint elődjében, viszont sokkal jobban átlátható, részletesebb infó kijelzést kapunk, mint azelőtt. Az OK gombbal például gyorsmenüt hívhatunk elő, és a jobb oldalon látható ikonok közül kiválaszthatjuk a megfelelő beállítást. Átállítható, a stabilizátor módja, a képi üzemmód és művészi hatás, a fehéregyensúly, a sorozat módok, az oldalarány, a képméret és minőség, a videó felbontás, a vakumód, a vaku expozíció kompenzáció, a fénymérés, a fókuszmód, az érzékenység, az arcfelismerés, és letiltható a hangfelvétel. Nem kell azonban minden esetben aktiválnunk a gyorsmenüt, hiszen egy funkciógomb lenyomásakor az élőképen ugyanúgy megjelenik az adott menüsor, mint az LCD normál kijelzését használva.
A képernyő szélein élőkép módban is részletes adatkijelzést kapunk. Egy halvány szürke négyzet jelzi az aktív AF mezőt, melyet az irány gombokkal gyorsan átállíthatunk. Az expozíciós értékek módosításánál a gép kijelzi a kép világosság változását, a fehéregyensúly szabályozásakor, vagy képi módok állításakor pedig a színekét.
Az adatkijelzés ugyanúgy az INFO gombbal váltható, vagy tüntethető el, mint egyébként. Bekapcsolhatunk vízszintes és függőleges dőlést mutató irányzékot, sőt egy rakás kompozíciós segédrácsot is. Van színcsatornákat is mutató élő hisztogram, sőt a kiégés, vagy bebukásgyanús területeket is előre megmutatja a gép.
Az élőkép bekapcsolásánál a gépnek fel kell csapnia a tükröt, ezért a DSLR-eknél használt fázis-alapú AF kissé problémásan működik. A hátsó AFL/AEL gombbal aktiválható, melynek lenyomásával a tükör visszazár, a képernyőn pedig a legutolsó élőkép kocka merevedik ki. Közben megjelenik az aktív AF pont, a rendszer pedig egy pillanat alatt beállítja az élességet, majd újra felcsapja a tükröt és visszaadja az élőképet. Ha zavaró a dupla tükörcsapkodás, használhatunk kontraszt-alapú élességállítást is. Az exponáló gombot félig lenyomva aktiválható. Sokkal csendesebb, de általában lassabb és bizonytalanabb módja ez a fókuszálásnak.
A videofelvétel csak élőkép módban indítható. Közben kontraszt érzékelésen alapuló automata élességállítást használhatunk, akár a kioldó, akár az AFL/AEL gombot választva.
Manuális élességállításnál nagyított képnézetet kapunk, amint megmozdítjuk az objektív élességállító gyűrűjét. A nagyítás mértéke alapból 5x-ös, de az elülső vagy hátsó tárcsával 7x, 10x, és 14x-es értékre is növelhető.
Vaku
Az Olympus E-3 megtörte a profi gépeknél szinte törvénynek számító hagyományt, hogy „aki ilyen gépet vásárol, annak már van, vagy majd vesz magának külső vakut”. Professzionalizmus ide vagy oda, a belső vaku azért jól jön. Na nem AF-segédfényként, mert oda végre kitalálhattak volna valami mást is.
Ami viszont van, az ezúttal is ugyanaz, mint az elődben. Egy 13-as kulcsszámú felnyitható villanó, tehát ISO100 érzékenységnél és F2,8 rekeszértéknél nagyjából 4 és fél méterig kapunk hatásos megvilágítást. Nyitásához és egyben bekapcsolásához a vakuház balján lévő gombot kell nyomnunk, lezárása persze kézzel történik.
A vaku jó magasan trónol, és jó magasra is nyílik, úgy 11 cm-re az optikai középtengelyhez képest. A vörösszem effektus szempontjából nem egy hátrány. A „nyúlszemeket” csökkentő módon kívül beállíthatjuk derítő (mindig villan), automata, lassú szinkron, valamint első- és hátsó redőnyre szinkronizált módokra is. Mindehhez egy külön funkciógombot kell nyomva tartanunk és a hátsó tárcsát elfordítanunk. Ha az elülsőt használjuk a vakuexpozíciót korrigálhatjuk +/-3 fényérték tartományon belül, 1/3 Fé lépésközökkel. A korrekció összekapcsolható a normál expozíció kompenzáció értékével is.
A villanó TTL-AUTO módban működik, előzetes mérővillanásokat használva. Szükség esetén a vakumódok között megtaláljuk a manuális teljesítmény leosztást is, melynél Full (1/1), 1/4, 1/16 és 1/64 értékek választhatók. A zárral 1/250 mp-ig szinkronizálható, de külön beállíthatunk ennél rövidebb és minimális szinkronértéket is.
A beépített vaku segítségével külső rendszervakut is távvezérelhetünk, ha engedélyezzük ezt a menüben. Külső vakut a gép tetején lévő, elsődlegesen az Olympus TTL rendszervakukat támogató vakupapucsra, vagy kábelen keresztül a gép szinkronkimenetére csatlakoztathatunk. Ha a távvezérlési lehetőséget is szeretnénk kiaknázni, az Olympus FL-50R és FL36R vakukat ajánlja a gyártó, egyéb esetben a gép a kisebb RF-11 és TF-22 típusokkal is együttműködik.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A csatlakozók többsége a gép bal oldalán, egy nagy gumilap mögött található. Kapásból kettővel több csatlakozót láthatunk itt, mint az elődnél. A sort nyitó mikrofonbemenet is újdonságnak számít, mely egy mini jack (3,5mm TLR) aljzat, sztereó mikrofon számára. Ezt követi a másik újdonság, a HDMI kimenet, mely maximálisan 1080i/720p kimeneti felbontást kínál. Aki hagyományos televíziót használ a lentebb lévő A/V kimenetet használhatja, melyhez kábelt is mellékel a gyártó. Köztük kapott helyet a szintén régi ismerős USB 2.0 kimenet, számítógépes, vagy közvetlen nyomtató kapcsolathoz. A szükséges kábelt ehhez is megtaláljuk a dobozban. Alul egy 9V-os hálózati tápbemenet zárja a sort, melyhez külön kell megvásárolnunk a kábelt.
A csatlakozók sorának azonban ezzel még nincs vége, szintén a gép bal oldalán, elől találjuk a fent említett vakuszinkron csatlakozót. Az elődhöz hasonlóan egy csavaros műanyagkupak takarja, mely levétel után könnyen elveszthető. Ugyanilyen fedelet kapott mellette a vezetékes távkioldó csatlakozóhelye is. Köztük az infra távvezérlő érzékelője található.
Az előző típushoz adott 1500 mAh-es BLM-1 lítium-ion akkumulátor helyet most egy valamivel erősebbet kapunk 1620 mAh kapacitással, de használható marad a régi típus is. Az újat BLM-5-nek hívják és egy új töltő is jár hozzá. Segítségével a használati utasítás szerint kb. 3,5 óra alatt feltölthető, de a gyakorlatban kb. 2 óra alatt készre töltötte az áramforrást. Ilyen állapotban kb. 450-500 képig biztosít elegendő energiát. A töltöttségi szint az összes kijelzőn ellenőrizhető, de az LCD státuszképernyőjén egy rovátkával részletesebb kijelzést kapunk, mint a többin.
Az Olympus E-5-höz külön megvásárolható portrémarkolatban (HLD-4) 6 darab AA elem vagy akkumulátor használható.
Úgy tűnik minden profi E-modell más és más memóriakártyákat támogat. Az egyetlen biztos pont a CompactFlash Type I-II memóriák támogatása. Az E-1 még csak ezekkel dolgozott együtt, azután az E-3, második foglalatként már az akkoriban erőltetett xD-t is fogadta. Az E-5 a manapság divatos SD/SDHC és SDXC kártyákat támogatja a CF mellett. A kétféle memóriakártya nem használható együtt. Bár lehet két kártya a foglalatokban, választanunk kell közöttük, és csak arra ment a gép. Az adatok azonban a gépen belül átmásolhatók a pótkártyára.
Belső memória nincs a gépben, és kártya sem jár hozzá, külön kell megvásárolnunk.
