Kipróbáltuk: Olympus E-520 teszt

Felépítés I.

Alacsonyabb ár, vagy stabilizátor?

Az Olympus az E-410 és E-510 óta a belépőszintet két részre szabta. A 400-as sorozat az olcsóbb, stabilizátor és kényelmes markolat nélküli modelleket tartalmazza, míg az 500-as sorozat a belépőszint magasabb régióját képviseli szenzorstabilizálással és kényelmes fogást biztosító markolattal.

Aki olvasta korábbi E-420 tesztünket, már biztos fejből vágja az előző modellel szembeni különbségeit. Nos, az Olympus ezeket a fejlesztéseket természetesen az E-520-ba is átültette, de hogy azok is könnyen tájékozódhassanak ezen változásokról, akik az E-420-ról szóló cikkünket nem olvasták, most is ismertetjük ezeket.
Persze itt az is érdekes lesz, hogy milyen eltérések vannak az E-420 és az E-520 között, hiszen a 410/510 modellekkel szemben most az Olympus jóval tovább tartotta a fiók mélyén az E-520-as modellt, s míg az E-420 már kapható a boltokban, az E-520-ra még várni kell egy kicsit. Emiatt viszont a nyaralás előtt új gépet vásárolni szándékozóknak el kell dönteniük, hogy inkább most egy E-420, vagy később egy E-520.

Külsőre a két gép között alig vehetünk észre különbséget, leszámítva persze a markolatot, amely határozottan kényelmesebb fogást biztosít. A hátlapon ezen felül néhány új gomb is rendelkezésünkre áll, ezek egyike a szenzorstabilizálás ki/bekapcsolására szolgál.

A külső jegyekben lévő eltérések után nézzük milyen plusz szolgáltatásokra számíthatunk az E-520-szal, az E-420-hoz viszonyítva:

Érdemes az előd E-510 modellel is összevetni az új gépet. Ebből jól látható, hogy milyen sok fejlesztés került az E-520-ba (ezek az E-420-nál már alkalamzásra kerültek):

Ezeken túl még akad pár apróság, amelyeket főként a Setup menü első oldalának beállításai között találhatunk, amelyet immár betűkre bontva tálalnak. Érdemes tehát megnézni a menürendszer oldalt is, az egyedi beállítások lehetőségei miatt.

Mivel az E-520 igen sok részében megegyezik az E-420-szal, jelen tesztünk tartalmában is sok átfedés lesz az E-420-et bemutató cikkel. Ezeket dőlt betűvel különböztettük meg az aktuális, csak az E-520-ra vonatkozó megállapításoktól.

Képérzékelő

A képérzékelő a 4/3” típusú szenzorok között jelenleg a legnagyobb felbontású. Mérete 17,3×13,0 mm, ekkora felületre 11,8 millió képpontot helyeztek el. Ebből a képalkotáshoz 10,0 millió pixelt használ fel a gép.
A szenzornak legfőbb vonzereje a LiveView üzemmód támogatása, melyről később részletesebben is írunk.

szenzor

tükör és mattüveg

A NégyHarmados rendszer egyik jellemző tulajdonsága, hogy a képérzékelő negyedakkora területű, mint egy kisfilmes képkocka. Ebből kifolyólag az objektívek gyújtótávolságát 2-vel kell fejben felszoroznunk, hogy az azonos látószöghöz tartozó kisfilmes fókusztávolság értéket megkapjuk. Egy 50 mm-es objektív tehát itt már telének számít, míg egy 24 mm-es még nem ad igazán nagy látószöget.

Legnagyobb felbontásban 3648×2736 képpontból álló fotókat készíthetünk, ezeket RAW (.orf) vagy JPEG formátumban menthetjük el, de van lehetőség a RAW+JPEG módszer alkalmazására is. Ennek során a veszteségmentes és tökéletesen utófeldolgozható RAW kép mellé gyorsan és egyszerűen kezelhető JPEG kép is kerül.
Ez főként akkor hasznos, amikor egy eseményről igen sok képet készítünk, biztonsági céllal, s a végén csak a legjobbakat szeretnénk meghagyni. Ilyenkor a JPEG képeket gyorsan átnézhetjük és az eleve hibás felvételeket rögtön törölhetjük is, s csak azokkal a RAW fájlokkal kell foglalkozni, amelyek JPEG ikertestvére is már jó minőségű.

A JPEG képek tömörítési fokát négy lépésben állíthatjuk, amely az E-520-nál már a legnagyobb felbontásra is igaz. A korábbi SQ, HQ és SHQ bonyolult elnevezések helyett itt már az elterjedtebb Basic, Normal, Fine és SuperFine jelöléseket találjuk. A rengeteg sok választható felbontás közül egyszerre hármat tudunk könnyedén elérni, ezeket az L, M és S jelzésekkel illették. A L mód mindig a legnagyobb felbontást jelenti, az M mérethez választhatunk 3200×2400, 2560×1920, 1600×1200 értékek közül, míg az S méret 1280×960, 1024×768 vagy 640×480 pixeles lehet. Az egyes méretekhez beállíthatjuk a használni kívánt tömörítési fokot, amely a korábban említett nevekhez kapcsolódóan 1/12, 1/8, 1/4 vagy 1/2,7 értékű lehet.

Optika

Az Olympus E-520-ra FT bajonettes Olympus Zuiko Digital, vagy más gyártók (Sigma, Leica) optikáit tekerhetünk fel. Napjainkban már a FourThirds rendszer a gyújtótávolságok igen széles tartományát fedi le, a diagonális fisheye-tól kezdve az ultanagylátószögű zoomoptikákon és a makró objektíveken keresztül a nagy fényerejű telékig sokféle modellel találkozhatunk. Persze a két szélső tartomány ára egyelőre még drága, de itt is érezhető, hogy az Olympus próbál olcsóbb modelleket is kínálni, hiszen megfizethető áron lesz kapható a Zuiko Digital termékcsalád Zuiko Digital ED 9-18mm f/4-5,6 ED-es nagylátószögű zoomobjektívje.

Ha a fényképezőgépet kit kiszerelésben vásároljuk meg, akkor a Zuiko Digital ED 14-42mm f/3,5-5,6 objektívet kapjuk hozzá (melyet az E-400 tesztje során röviden már kipróbáltunk). Ennek külső kialakítása teljesen műanyag, beleértve a bajonettet is, de használat során nem tűnik „műanyag gagyinak”, még teljes zoomnál sem lötyög. A teljes zoomtartomány hajszálnyival kevesebb, mint 45 fok eltekeréssel bejárható, akadást az elforgatás során nem tapasztaltam. Az élességállító gyűrű – ahogy az összes ZD optikánál – elektronikus működésű, vagyis csak akkor fogja mozgatni a belső lencsetagokat, ha a gép MF módban van. Az elektronikus élességállító gyűrű használatát kicsit nehéz megszokni, már csak azért is, mert nem érezzük a két végállást, ill. túl gyorsan nem is forgathatjuk el, hiszen azt az optika nem tudja lekövetni.

Dupla kit-et vásárolva a fent említett alapobjektíven kívül Zuiko Digital 40-150mm f/4,0-5,6 telezoomot is kapunk a váz mellé.

Tesztünk során viszont a Zuiko Digital ED 14-35mm f/2.0 SWD objektívjét használtuk, amely a Top Pro kategória tagja.

Az Olympus sokáig nem kínált a FourThirds rendszerhez kifejezetten jó fényerejű alapzoom objektívet, amelyek azonban más rendszerekben (filmes, APS-C, stb.) már igen elterjedtek. 2008-ig ezt a feladatot a Pro kategóriás 14-54mm f/2,8-3,5-tel valósíthattuk meg, de a 2008 márciusától forgalomban lévő Zuiko Digital ED 14-35mm F2 SWD erre bizony határozottan alkalmasabb.
A FourThirds rendszer előnyének kiaknázásával lehetővé vált, hogy az objektív fényereje itt kiváló, f/2 értékű legyen, ráadásul az egész zoomtartományban. A TopPro széria tagjaként természetesen az optika időjárásálló kivitelű.

A gyújtótávolság 14-35 mm között változtatható, amely hasonló látószöget eredményez, mint egy kisfilmes 28-70 mm-es optika. A fényerő kiváló, a filmes f/2,8-as objektívekkel szemben itt teljes zoomtartományban f/2 fényerő áll rendelkezésünkre.
A 17 csoportba rendezett 18 lencsetag között 2 aszférikus, 1 ED és 1 aszférikus ED tagot is elhelyeztek a torzítások és aberrációk minimalizálása érdekében. A közeli képek jó minőségéért a belső élességállítás lebegőpontos kialakítású.

Az élességállítást ultrahangos SWD (Supersonic Wave Drive) meghajtás végzi, amely így csendes és gyors fókuszálást eredményez. Az Olympus sajtóközleményeiben úgy nyilatkozott, hogy ez jelenleg a leggyorsabb élességállítási rendszer.
Az objektív belső élességállítású, tehát a frontlencse nem fordul el fókuszálás során, valamint a tubus hossza sem változik meg. Az objektív hossza 20 mm-es gyújtótávolságnál a legkisebb, illetve 35 mm-nél a legnagyobb. A kettő között közelítőleg 15 mm-es hosszváltozás tapasztalható.

A frontlencse elé 77 mm-es szűrőket tekerhetünk fel, a becsillanások és az ellenfénynél fellépő kontrasztvesztés elkerülésére érdekében gyári szirom formájú napellenzőt használhatunk. A napellenzőn levehető ajtót alakítottak ki a polarizációs szűrők forgatásának megkönnyítéséért.

Sorozat fényképezés, sebesség

JPEG sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!

RAW sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!

A Olympus E-520 sorozatfelvételét kis mértékben feljavították az elődmodellhez képest, a sebességet 3-ról 3,5 kép/mp-re, a puffer kapacitását 6-ról 8 RAW képre növelték. Változatlan maradt azonban a sorozatok módja, vagyis normál és automatikus expozíció-sorozaton kívül vaku teljesítmény és fehér-egyensúly sorozat is használható.

JPEG tömörítést választva 8 képnél hosszabb sorozat is készíthető, kártyasebességtől függően ez akár 20-30 kép is lehet egyhuzamban. Ha a puffer betelik, a sorozatkészítés nem áll le teljesen, hanem folytatódik, de a következő kép elkészültéig meg kell várnunk, míg a pufferben legalább egy képhez szükséges hely felszabadul. RAW formátum esetén ez természetesen hosszabb időt vesz igénybe, mint JPEG-nél. A fenti képeken SanDisk Extreme IV 4GB-os CompactFlash kártyára készült RAW és SuperFine JPEG formátumú sorozatfelvétel hangmintája látható, a képekre kattintva a hangfelvétel meg is hallgatható. A sorozat sebességét kategóriájában megfelelőnek találom, az egy sorozatban elkészíthető képek száma is napjaink elvárásainak megfelelő.

Az Olympus E-520 nálunk járt változata kissé elmarad a specifikációkban megadott sorozat sebességet, ez az eltérés azonban alig több, mint 5%-os.
A zajszűrés bekapcsolása ennél a fényképezőgépnél nincs hatással a sorozat sebességére (nem úgy, mint a Nikon D60-nál).

A kártyára írás sebességét CompactFlash és xD kártyával egyaránt meg vizsgáltuk. Ennek során ismét bizonyossá vált, hogy xD kártyával csak megközelíteni tudjuk az átlagos CF kártyák írási sebességét.

Aki a nagyobb sebességet preferálja, annak inkább a CompactFlash kártyákat javasoljuk, hiszen ezek már igen nagy sebességgel is képesek a képek írására és áruk is mérsékeltebb, mint az xD formátumé.

Ha automatikus expozíció-sorozatot választunk, akkor 3 képet készíthetünk ±0,3..1 Fé lépésközzel. Ez az üzemmód azonban nem jelenti a sorozatmód használatát, azt nekünk külön be kell állítani.

A vakuteljesítmény-sorozat hasonlóan az expozíció sorozathoz, 3 kép hosszban készülhet ±0,3..1 Fé lépésközzel.

Fehéregyensúly-sorozatot választva 3 vagy 9 képet fog elmenteni a fényképezőgép, 2, 4, 6 lépésközt használva a vörös és a zöld csatornán. Ezt a sorozatot az automatikus expozíció-sorozattal együtt, kombinálva is használhatjuk.

A kioldást 2 vagy 12 mp-es időzítővel, illetve vezeték nélküli távkioldóval (azonnali vagy 2 mp-es időzítő) végezhetjük. Ennek vevőegysége ill. vörös színű visszajelző LED-je a gép elején, a „markolat” mellett található.
Ezen kívül használhatunk expozíció előtti, időzített tükörfelcsapást is a nemkívánatos rezgések elkerülése érdekében. Az előzetes tükörfelcsapás időzítése a menüben állítható be.