Felépítés
Ergonómia, kezelés
Az alapkonepció maradt az E-P7 esetén is, azaz egy kicsi és könnyű, kompakt jellegű fényképezőgépet létrehozni. Ez magában foglalja azt is, hogy alacsony a váz, így a kisujj mindenképpen lelój a váz alján, az a markolatra már nem fér rá (és ez alól a hölgyek sem kivételek). A markolat nem túl vaskos, az előlapon és a hátlapon egy-egy kisebb kidudorodás hivatott segíteni és kényelmesebbé tenni a fogást. Nyilvánvaló, hogy könnyű objektívek esetében nem lesz gond, de nagy teléket ne akarjunk kényelmesen használni ezzel a vázzal (lehet, csak ott már inkább az objektívet tartsuk, ne a vázat).
A gép kezelőszerveit kis mértékben módosították, a kezelés így hatékonyabbá és kényelmesebbé vált. Az elülső és hátsó vezérlőtárcsák méretesebbek lettek, a főkapcsoló a hüvelykujjal könnyedén elérhető. Az üzemmódok között immár elérhető B mód és kiterjesztett fotó mód (AP) is, viszont rögzító gomb ezúttal sem került az üzemmódtárcsára.
Jó hír, hogy a vállpánt kapcsa végre magasabbra került, így ez sem okoz már kényelmetlen fogást (az E-P5-nél ez elég zavaróan lentre került, ami nyomta az ujjunkat).
A gép könnyű kezeléséhez az elülső és hátsó vezérlőtárcsákon kívül a már ismerős négy irányú navigáló gombok is használhatók, ahol a fókuszmező áthelyezésére (amire egyébként az érintésérzékeny LCD is használható), az érzékenység beállítására, a vakumód, valamint az önkioldó, illetve sorozat mód kiválasztására nyílik közvetlen lehetőségünk. Tény azonban, hogy aki megszokja az LCD-re kirakható aktív státuszképernyőt, annak talán nincs is szüksége ezekre a gombokra, gyorsabban eligazodik az egyes értékek között és azok beállítását is hamar el tudja végezni.
A kezelőszervek közül mindössze két gomb funkciója állítható át, az AEL/AFL gombé és az alapesetben videófelvételt indító gombé. Utóbbi funkciója lejátszás esetére is külön megadható.
A menürendszert is kicsit módosították, ami nem feltétlenül a jó irányba történt, hiszen a felvétel menüből kikerült a felbontás és JPEG tömörítés/RAW formátum kiválasztásának lehetősége, de a készítendő kép oldalarányát sem tudjuk már itt módosítani.
A képrögzítés menüben most már csak ritkán használt funkciók találhatók. Gyakorlatilag úgy alakították ki a gépet, hogy a használatához a legkevesebbszer kelljen a menübe mászkálnunk, az aktív státuszképernyőn mindent be lehessen állítani (így a RAW formátumot, a tömörítést, képméretet és az oldalarány beállítást is itt találjuk).
A videófelvétel testreszabása, a visszajátszáshoz tartozó funkciók, valamint az egyedi beállítások továbbra is a menüből érhetők el.
Sajnos egyedi menüt nem szerkeszthetünk az általunk legsűrűbben használt menüpontokból.
A könnyebb kezelést szolgálja viszont a beépített Wi-Fi és Bluetooth adapterek, amelynek köszönhetően okoseszközről vezérelhetjük az E-P7-et.
Az Olympus Image Share app ugyanis a fényképek importálásán és az egyszerű exponáláson kívül részletesen testreszabható élőképes fotózást is nyújt. Itt nem csupán az érzékenység, rekesz, záridő, vagy expozíció kompenzáció értékei adhatók meg, de az egyébként tárcsával állítható üzemmód is kiválasztható P, A, S, M, Bulb valamelyikére, de művészi szűrő, témamód és videofelvétel is elérhető.
Az élőképen kiválasztható a fókuszterület helye (mérete sajnos nem), illetve úgy is beállítható a szoftver, hogy az érintésre exponáljon is a gép.
Igazán pozitív, hogy még time-lapse is készíthető, ahol megadható a készítendő képek száma és a képek közötti idő is, valamint az előzetes önkioldó késleltetése.
A képek száma viszont maximum 10 lehet és a képek közötti idő is csak 0,5-3 mp között adható meg. Ezt a korlátozást a következő verzióban jó lenne, ha feloldanák.
Sajnos távoli vezérlés módban a gép saját menüje nem érhető el, így ha olyan paramétert kellene változtatnunk, amit az applikációból nem tudunk (pl. felbontás, vagy fájl formátum), akkor ennek beállításához ki kell lépjünk a távvezérlésből.
Az E-P7 beállítható úgy is, hogy kikapcsolt állapotban is elérhető legyen a Bluetooth kapcsolat, amelynek során van lehetőségünk a gépet feléleszteni, hogy képeket másoljunk át róla automatikus Wi-Fi csatlakozást követően.
Arra sajnos nincs lehetőség, hogy az alvó gépet felébresztve azt bekapcsoljuk távolról és fotózzunk vele.
Az állványmenet pontosan az optikai tengely alatt található, így panorámázásnál is gond nélkül használhatjuk. Kicsit kellemetlenebb, hogy így viszont nem tudjuk sem az akkumulátort, sem a memóriakártyát cserélni, ha méretesebb állványtalpra szereltük fel a gépet (az E-P5-nél ilyen gond nem volt a 329-es Manfrotto talpnál sem, mivel ott az állványmenet az optikai tengelytől balra került).
Képérzékelő
Az Olympus PEN sorozat eddigi legnagyobb felbontása 16 Mpixel volt, amit a 2019-es PEN E-PL10 is használt. A most megjelent PEN E-P7 végre szakított ezzel a felbontással és immár 20 Mpixeles szenzort kapott. Más kérdés, hogy óvatoskodott a gyártó, hiszen az OM-D magasabb szériás gépeinél (E-M1 X, E-M1, E-M5) már fázis-különbség érzékelő pixelek is vannak, míg az E-M10 Mark IV-nél és a mostani PEN E-P7-nél csak kontraszt érzékelő.
A szenzorméret ezúttal is 17,3×13 mm (a képkivágás faktor 2×-es), így minden felcsavart objektív gyújtótávolságát 2-vel kell megszoroznunk, hogy a látószögünket kisfilmes géphez tudjuk hasonlítani.
E szenzor előtt sincs (nagy valószínűséggel) aluláteresztő (AA – Anti Alias) szűrő, ami elviekben jobb részletezettséget jelent, bár érzékenyebbé teszi a gépet a moiré hatásra. Bár a szenzor és a TruePic VIII processzor is lehetővé tenné a gyors, akár 60 kép/mp sebességű sorozatfelvételt, az E-P7 esetében elektronikus zárral is cdsak maximum 15 kép/mp érhető el.
A berázásmentes felvételek készítése érdekében a képérzékelőt stabilizáló mechanikára építették, az 5 tengelyes szenzorstabilizáció 4,5 Fé előnyt kínál. Az objektívek saját stabilizátorával nem tud együttműködni, azaz vagy csak az objektív, vagy csak a szenzorstabilizálás lehet aktív (emiatt nem lép fentebb a hatékonyság sem 4,5 Fé-nél).
A fotók esetében a maximális felbontás 5184×3888 pixeles képet ad. A képérzékelő ISO200 natív érzékenységű, de választható ISO100 (Low) érzékenység is, bár ilyenkor JPEG kép esetén a csúcsfényeknél határozottan kisebb dinamika tartományunk marad. Az érzékenység maximuma ISO25600-nak megfelelő. Az ISO értékeket ISO200 és ISO25600 között 1/3 Fé-enként választhatjuk ki.
Használhatunk automatikus érzékenységet is, ez esetben a minimum és maximum érték is megadható (a maximum ISO6400 lehet), viszont a reciprok szabálytól való pozitív és negatív eltérés (nagyobb biztonság, vagy inkább alacsonyabb érzékenység) nem állítható be.
Fájlformátumok közül ezúttal is JPEG és 12 bites RAW választható, a JPEG fotók háromféle tömörítési fok valamelyikével menthetők. Van lehetőség RAW+JPEG használatára is, ez esetben is bármilyen felbontású JPEG választható.
A JPEG képeket 1/12, 1/8, 1/4 vagy 1/2,7 (Basic, Normal, Fine, SuperFine) tömörítési fokkal menthetjük el.
A rengeteg sok választható felbontás közül egyszerre hármat tudunk könnyedén elérni, ezeket az L, M és S jelzésekkel illették. Az L mód mindig a legnagyobb felbontást jelenti, az M mérethez választhatunk 3200×2400, 2560×1920, 1920×1440, 1600×1200 értékek közül, míg az S méret 1280×960, 1024×768 vagy 640×480 pixeles lehet.
A RAW fájlok jól tömörítettek, a nagy felbontás ellenére részletgazdag képeknél is csak kb. 14-16 MB-tal kell számolnunk, ennél nagyobb méret csak nagy érzékenységnél fordul elő, ISO25600-nál 20 MB körüli fájlméretet kapunk.
Az alap oldalarány 4:3, az aktív státuszképernyőn 16:9, 3:2, 1:1 és 3:4 is választható, amely persze csak a JPEG képek méreteire lesz közvetlen hatással (a RAW-nál a gyári konverter azért ezt is figyelembe veszi, de a fájlba a teljes 4:3 oldalarányú képtartalom kerül). A szenzor nem multi-aspect kialakítású, azaz nem rendelkezik a 4:3 oldalarányú képhez szükséges pixelekhez képest további pixelekkel, így a képek magassága minden oldalarány esetben maximum 3888 pixel.
A szenzor elé esetlegesen bejutó por mentesítésére ultrahang frekvenciás szenzortisztító rendszer szolgál, amely a bekapcsolások alkalmával lép működésbe.
A zársebesség mechanikus redőnyzár használata esetén 60 mp és 1/4000 mp közötti lehet, elektronikus zárnál (csendes mód) 60 mp és 1/16000 mp közötti.
Objektív
Közvetlenül most is a Micro FourThirds rendszer mFT bajonettes objektívjeit tekerjhetjük fel az Olympus PEN E-P7-re.
Kitben megvásárolva a gépet Olympus M.Zuiko Digital 14-42mm f/3,5-5,6 összecsukható objektívet kapunk hozzá kedvezményes áron (de ez most nem volt nálunk, így a gyári termékfotókat is idecsempésztük).
LCD, kereső
A hátsó kijelző maradt 3″ képátlójú, felbontása sem változott: 1,037 millió képpontból épül fel. Az érintésérzékeny kijelző ezúttal is felfelé 90 fokban, lefelé pedig 180 fokban hajtható. Ez lehetővé teszi, hogy fej fölül vagy föld közeléből kényelmesen fotózzunk a kijelző döntésével, de akár szelfit is készíthetünk (vlogoláshoz viszont hiányzik a mikrofon bemenet).
A hátsó kijelző képe a nagy képpontszám ellenére egy picit alcsony felbontásúnak, imitt-amott pixelesnek tűnik.
A recézettség oka az, hogy a hagyományos RGB képpont elrendezés helyett félig-meddig RGBW, egészen pontosan RGBRGW elrendezést használtak, de azt is 90 fokkal elfotgatva a szokványostól. Így a függőleges világos élek mindenképpen recésnek látszanak. A vízszintes vonalakkal/élekkel ilyen furcsaság nem jelentkezik. Ugyanaz az OM-D E-M1 Mark III-nál és E-M1 X-nél is jelentkezik, hiszen azonos LCD-t használnak ezek a gépek.
Az E-P7 LCD-jén a fotózást és videofelvételt érintő összes fontosabb adat megjeleníthető, vagy eltüntethető. Ehhez az INFO gombot használhatjuk felvételi vagy lejátszás módban is. A kötelező adatokon kívül, mint a rekeszérték és záridő, vagy az érzékenység, ötféle kompozíciós segédrácsot és élő hisztogramot is. A hisztogram esetén az árnyékok és csúcsfények küszöbszintje is beállítható a menüben. Az egyedi menüben igen sok megjelenítési beállítást kapunk, így például kiválaszthatjuk, hogy melyik üzemmódban mely képernyők jelenjenek meg az INFO gomb hatására, de éjszakai felvételhez is optimalizálhatjuk, vagy letilthatjuk a Művészi szűrők hatásának megjelenítését.
A kijelző színhelyessége jó, egyedül az élénk sárgák mutatkoznak kissé tompábbnak, sötétebbnek, mint egy kalibrált monitoron.
Ha kijelző színezetével nem vagyunk elégedettek, ±7 lépésben választhatunk a hidegebb vagy melegebb színezet felé, ezen kívül egy természetes és egy élénk mód közül is választhatunk, utóbbi kicsit teltebb színeket jelent (a természetes azonban közelebb áll a valódi színekhez).
A háttérvilágítás fényereje szintén ±7 lépésben vezérelhető.
Az érintésérzékeny LCD-nek köszönhetően felvétel módban közvetlenül a kijelzőre bökve választhatunk fókuszpontot, vagy akár exponálhatunk is.
Az OK gombbal megjeleníthető aktív státuszképernyőn az egyes paramétereket tartalmazó rubrikákra duplát koppintva választhatunk más értéket a paraméternek, azonban érdekes, hogy ezt már csak a navigáló gombokkal tehetjük meg, a kijelzőre bökéssel nem. Furcsa megoldás. Ugyanezt már tapasztaltuk az E-M1 Mark II-nél is. Azóta sem javították a firmware ezen részét.
Lejátszáskor a képekbe akár 14×-es mértékben is nagyíthatunk (akár dupla koppintással a kijelzőre), a nagyított nézetben az érintésérzékeny LCD-n ujjunkkal mozoghatunk a képen belül, illetve az elülső tárcsával a képek között is válthatunk, miközben a nagyítás megmarad.
Van lehetőség 4, 9, 25 vagy 100 képes indexképes nézetre és naptár alapú megjelenítésre is.
Remek dolog, hogy képvisszajátszásnál működik az orientációs szenzor, így ha portré állású (álló) képet fotóztunk, akkor könnyedén megtekinthetjük a gép elforgatása nélkül is (irányhelyesen látszik az LCD-n), de ha elforgatjuk a gépet, akkor pedig teljes LCD felületre kirakható a fotó.
A megtekintett képeknél RGB, vagy világosság hisztogram is bekapcsolható, és lehetőség van a kiégett és bebukott részek megjelölésére is.
Az Olympus PEN E-P7-hez külön sem vásárolhatunk elektronikus keresőt, azaz ezt a gépet mindenképpen a hátsó LCD-jével kell használnunk (vagy vehetünk a hátsó kijelzőhöz LCD loupét, de ez esetben nyilván bukjuk az érintésérzékeny beállítást – amit persze gombokkal is ki lehet váltani).
Vaku
Az apró gépvázba még egy vakut is elhelyeztek, amelyet használat előtt a hátlapon lévő gombbal kell felpattintanunk. A villanó teljesítménye nem túl komoly, de ilyen méretben ez elfogadható (kulcsszána 7,6-os ISO200-on, méterben, azaz f/2,8 blende esetén kb. 2,8 méteres hatótávolsága van, míg f/4-nél 1,9 méter, ez természetesen az érzékenység emelésével fokozható).
A villanó működési módjai között derítés, vörösszem-csökkentő, tiltott, lassú szinkron vörösszem-csökkentéssel, lassú szinkron, szinkron a második redőnyre, valamint manuális mód választható. Kézi teljesítmény megadásnál 1/1 és 1/64 teljesítmény között 1/3 Fé lépésekben válthatunk.
A vaku kézzel történő felfelé hajtásával indirekt vakuzást is elérhetünk, igaz, a vaku teljesítménye ehhez elég gyenge, de egy átlagos, 20 m2-es szobában f/4 blendénél ISO400-on már közel helyes expót kapunk (belmagasság 2,7 méter).
A gépre külső vakuk fogadásához vakupapucs is került. A specifikáció szerint a gép 1/250 mp-es szinkronidejű, amit próbáink is igazoltak (rádiós kioldóval 1/320 mp-es záridőt beállítva a kép felső részébe már betakart a zárlamella).
Elektronikus zár használata során (csendes mód) vakuzni nem tudunk.
Csatlakozók, memóriakártya, akku
A gép jobb oldalán egy műanyag lap mögött találjuk a csatlakozókat, ide egy micro USB 2.0 és egy micro HDMI aljzat került. Mikrofon bemenet, illetve fejhallgató kimenet nincs a gépen (pedig egy manapság divatos vlogger gép is lehetett volna így belőle).
A memóriakártya foglalata az akkumulátor foglalat előtt található, mindkettő azonos ajtó mögött helyezkedik el.
A gép kezeli az SD, SDHC és SDXC memóriakártyát, illetve támogatha az UHS-I és UHS-II interfészt is. További információk az átviteli sebességekről a Mért értékek oldalunkon olvashatók!
Az akkumulátor ajtajának nyitott állapotában a fényképezőgép működőképes marad, így a fedlap esetleges letörése nem okozza a gép használhatatlanságát. Az ajtót egyébként könnyű kivenni, a műanyag perselybe kjét apró műanyag tengely illik, amely az ajtón található. Az ajtó leszerelése után külső tápellátásra is van lehetőség egy külön kiegészítővel.
Időjárásállóságról a nyílások szigetelésének hiányában itt nem beszélhetünk.
Az E-P7 tovább viszi a PEN modellek és egyes OM-D gépek által használt BLS-50 akkut, amely 7,2 V feszültség mellett 1210 mAh kapacitást kínál, azaz összesen 8,7 Wh energiával gazdálkodhatunk. A hosszabb üzemidő érdekében érdemes használni az automatikus alvó módba lépést, amely csökkenti a felesleges energiafelhasználást, de az exponáló gomb félig lenyomására azonnal felébred a gép.
Az akkumulátor töltését a gépben végezhetjük, ehhez egy 1,5 Amperes USB adaptert mellékel a gyártó, de természetesen más USB adaptert is használhatunk (a maximális áramfelvétel nem fogja meghaladni a 1,5 Ampert). A töltést a gép hátuljának alsó részén lévő sárga LED jelzi. Tölteni csak az E-P7 kikapcsolt állapotban lehet az akkut (azaz üzemeltetni nem lehet az E-P7-et USB áramforrásról), de a töltést akár PowerBankról is megtehetjük.
A fényképezőgépben nem látunk százalék pontosságú akkumulátor töltöttséget, csak a kijelző bal felső sarkában követhetjük nyomon az akku állapotát négy szegmenses piktogramon.
