Kipróbáltuk: Olympus PEN E-PL1 teszt

0
0

Felépítés II.

Ergonómia

Az Olympus E-PL1 alapvetően hasonló az E-P1-hez, hiszen zömök, téglatest formájú, kis méretű kompakt gép. Markolata azonban jelentősen eltér az előző E-Px gépektől, hiszen itt méretesebb kiemelkedést alakítottak ki a mérnökök. Persze komoly markolatról azért nem beszélhetünk, de az tény, hogy biztosabb fogást és kényelmesebb tartást nyújt az átdolgozott elülső rész. Szintén a gép fogását teszi kényelmesebbé a hátlapon, a videófelvétel gomb környékén kialakított kitüremkedés, amelynek könnyedén nekitámaszthatjuk hüvelkyujjunkat.

A kezelhetőség viszont romlott. Elhagyták ugyanis a hátlap felső részéről a jobbra-balra vezérlőtárcsát, illetve a négyirányú navigáló helyén lévő vezérlőtárcsát is. Így most a rekeszt, a zársebességet illetve az expozíció kompenzációt a nyilak többszöri megnyomásával állíthatjuk be a korábbi tárcsaforgatás helyett. Valljuk be, csak kényelmesebb tárcsát körbe-körbe forgatni, mint nyilakat nyomkodni, ráadásul úgy, hogy elég nehéz megjegyezni, hogy jobbra, balra, fel vagy lefelé kellene indulnunk. Én sajnálom az elmaradt vezérlőtárcsákat.

A korábbi fém burkolat helyett az E-PL1 csupán műanyag ruhát kapott. Költségcsökkentés. A fém hatású textúra és szín senkit ne tévesszen meg, ez bizony műanyag. Kár, hogy ráadásul nagyon műanyagosra sikerült, a gép kézhezvételét követően olyasmi érzés kerített hatalmába, mint anno a réges-régi Olympus C-xxx kompakt gépeknél.

LCD és kereső

A fényképezőgépre a korábbinál kisebb, 2,7″ képátlójú, 6,7 cm-es hasznos képméretű LCD került. A kijelző felbontása maradt 230 ezer szubpixel. A méretcsökkenés egyébként nem szembetűnő, s elég kicsi a valószínűsége annak, hogy ezt a kijelzőt valaki kicsinek találja. Persze ne a 46″-os LCD TV-nk után akarjunk rajta HD filmet forgatni.
A megjelenített kép részletgazdagsága és színei jók, s a kontraszttal sincs probléma. A HyperCrystal LCD nagy betekintési szögű, így fej fölüli fotózásnál is könnyedén komponálhatunk.

Az LCD háttérvilágítását ±7 értékben módosíthatjuk, valamint szintén ±7 lépésben változtathatjuk meg a színezetét (hue).

Az kijelző erős napsütésben viszonylag jól látható, de sajnos a tükörreflexes E-xxx gépekkel szemben az E-PL1 nem transzflektív LCD-t kapott, ami azt jelenti, hogy erős napsütésben csak a világosabb részek lesznek jól láthatók, s szükség lesz a fényerő felemelésére.

Opcionálisan vásárolhatunk VF-2 jelű elektronikus keresőt is, amelyet a vakupapucsba kell illesztenünk. A keresőhöz igényes, bársony borítású tokot is kapunk, amelybe használaton kívül helyezhetjük a VF-2-t. A tok keskenyebb övre, vagy a nadrágok övpántjára is felfűzhető. Az E-PL1 tesztjéhez most nem kaptunk elektronikus keresőt, de az E-P2-nél már megismerkedtünk vele:
A keresőben 24 fokos szög alatt látható a megjelenített kép, amely egy képzeletbeli 1x×-es nagyítású 100% lefedettségű tükörreflexes fényképezőgép keresőjének 61%-át adná. Ez bizony még a mai APS-C DSLR-ek keresőinél is szép érték lenne. A keresőkép tehát nagy, a felbontás pedig óriási:
1,44 millió szubpixelnek megfelelő, ami soha nem látott részletességet ad a képnek. A pixelek gyakorlatilag láthatatlanok, a kép az eddigiekhez képest hihetetlenül részletes. Valójában nincs a kijelzőn 1,44 millió szubpixel, csupán a technológia különbözik a hagyományos RGB LCD-ktől. Már korábban is láthattunk olyan megoldást, amely pixelenként volt képes bármilyen szín megjelenítésére, váltott színű kijelzési módban. A VF-1 elektronikus kereső minden bizonnyal ugyanazt a panelt kapta, mint amit már a Panasonic Lumix DMC-G1-ben láthattunk. A kijelző a projektoroknál és a Panasonic professzionális videokameráiban már alkalmazott LCOS (Liquid Crystal on Silicon) technológiát használja, amit tekinthetünk az LCD és DLP egyfajta ötvözetének is. Az LCD-ktől eltérően itt nem egymás melletti különböző színű képpontokról van szó, hanem egy monokróm, 800×600 pixeles (0,48 Mpixel) képről, amely a vörös, zöld és kék (RGB) világossági információt gyors egymásutánban villantja fel. Olyan gyorsan, hogy szemünk nem képes elkülöníteni ezeket. Mindeközben vörös, zöld és kék LED-ekkel világítják meg amely szemünk (agyunk) számára folyamatos, színes mozgóképként érzékelhető. A képváltás sebessége 180 Hz, a végleges látott képet azonban – a három, váltakozó színkomponens miatt – 60 Hz-es képfrissítésként észleljük. Ez persze elegendő ahhoz is, hogy a Microtech kijelzőinél látható kék-vörös szellemkép itt már ne jelentkezzen. Az LCOS ”pixelmentességét” a pixelek közötti minimális, szem számára láthatatlan hézagoknak is köszönheti, ami az LCD-nél jóval kisebb.

A felfelé is kinyitható, szögkeresőként is alkalmazható VF-2 dioptria korrekciós tárcsával is rendelkezik, amely -3 és +1 közötti állítási lehetőséget kínál.

A kijelzőn fotózáskor a legfontosabb paraméterek olvashatók le, úgy mint: vakumód, érzékenység, fénymérés, fókuszmód, arcfelismerés, fehéregyensúly, sorozat vagy önkioldó, stabilizátor mód, kép oldalarány, felbontás és minőség, záridő, rekeszérték, expozíció eltolás, hátralévő képek száma.

A gyorsmenünek és a négyirányú navigáló gombok funkcióinak köszönhetően ezek javarésze könnyen módosítható is. A gyorsmenüről a menürendszer oldalon írtunk bővebben.

Az E-PL1-ből kikerült az orientációs szenzor, így az álló formátumban készült képeket nem forgatja el automatikusan lejátszás során.
A képekbe max. 14x-es mértékig nagyíthatunk. A teljesen kinagyított képen jól ellenőrizhető az élesség, elmosódottság közepes mértékben jelentkezik, de az 1×1 pixeles részletek is egész jól látszanak.
Az E-P1-gyel szemben az E-PL1 teljesen kinagyított képei már nem tűnnek úgy, mintha JPEG tömörítés nyomait hordoznák. Ezt egyébként már az E-P2-ben is orvosolták.
Egy újabb butítás: az E-P1-nél nagyított nézetben ha az Info gombot megnyomtuk, a képek között lépkedhettünk úgy, hogy a nagyítás megmaradt. Így hasonló képeken jól ellenőrizhető, melyiknél sikerült leginkább eltalálni a fókuszt. Az E-PL1-nél ilyen funkció nincs.

Vaku

Az Olympus E-P1 és E-P2 modelleknél hiányolhattuk a beépített vakut. Ez nyilván olyan hiányosság, ami kiegészítő nélkül szinte lehetetlenné teszi a beltérben történő eseményfotózást.
Az E-PL1 fejlesztése során már figyeltek ezen hiányosság pótlására is, így a váz bal felső sarkába egy felpattintható villanó került. A villanó kinyitása egy mechanikus kapcsoló elhúzásával történik.
A vaku ISO100-on méterben 7-es kulcsszámú, ami nem túl erős, de az olyankor, amikor egy egyszerű kompakt gép beépített vakuja elég lenne, ott ez is megfelelő lesz. Tegyük hozzá, hogy az E-PL1-nél sokkal nyugodtabban emelhetjük az érzékenységet, mint a kis szenzoros kompaktoknál.
A villanó működési módjai között automatikus (de a gép nem pattintja fel a vakut szükség esetén), derítés, vörösszem-csökkentő, tiltott, lassú szinkron vörösszem-csökkentéssel, lassú szinkron, szinkron a második redőnyre, teljes, 1/4, 1/16, 1/64-ed teljesítmény. Azt nem teljesen értem, hogy mi szükség van a vaku tiltására. Ha a vakut a gép automatikusan felpattintaná, akkor volna értelme ennek a funkciónak. Vagy ha a saját vakut segédfénynek használhatnánk, akkor is, hiszen ez esetben csak segédfényként funkcionálna, de exponáláskor már nem villanna. Ugyanúgy lenne értelme akkor is, ha egy Olympus rendszervakunak kezelné a segédfényét. De sajnos egy FL-50-nel nem sikerült segédfényt csiholni. Ezek tudatában viszont úgy gondolom, hogy számomra egyszerűbb lenyomni a vakut (vagy kikapcsolni a rendszervakut), ha nem akarok vakuzni, mint a vakumódok között megkeresni a tiltást.

Van viszont egy remek funkció, ami kompaktokban igen ritka: a beépített kisvaku vezeték nélküli vezérlésre alkalmas Olympus rendszervakuval.
Még egy kellemes szolgáltatás: a vaku teljesítményét ±3 Fé tartományban korrigálhatjuk.

A felső részen rendszervakuk számára alakítottak ki vakupapucsot, amelybe az Olympus rendszervakuin kívül középpontos érintkezőjű vakukat is illeszthetünk.

A használható legrövidebb szinkronidő: 1/180 mp, amelyet a menüben 1/60 mp-re növelhetünk, de megadhatjuk a vakus képekhez a leghosszabb zársebességet is.

Élességállítás, fénymérés

Fókuszpontok

Az automatikus élességállítás 11 ponton történhet, valamint választhatunk szabadon mozgatható fókuszterületet is. Az autofókusz kontraszt érzékelés elvén működik.

A fókuszmódok között az AF gombbal és a hátsó tárcsával válthatunk:

  • S-AF: egyszeri autofókusz. Az exponáló gomb félig lenyomott állapotára indul az automata élességállítás, és a beállított fókuszmezőnek megfelelő terület távolságában marad. A gombot félig nyomva tartva és a képet átkomponálva a beállított élességállítási távolság megmarad.
  • C-AF: folyamatos AF. Az élességállítás ez esetben is az exponáló gombot félig lenyomva indul, de a kép átkomponálásakor az AF pont alatti terület távolságának megfelelően változik. Alkalmas például mozgásban lévő dolgok folyamatos fókuszban tartására.
  • MF: kézi élességállítás az objektív fókuszgyűrűjével. A gyűrű elektronikus vezérlésű, így a gép menüjében meghatározhatjuk az elfordítás irányát is.
  • S-AF+MF: kombinált kézi és automata élességállítás. Az S-AF által beállított távolságot a manuálisan átállíthatjuk.
  • C-AF+TR: folyamatos, témakövető élességállítás, ami nem csak az előre/hátra, de a képsíkon történő elmozdulást is képes követni.

kézi élességállítás

Kézi élességállítás is használható, ekkor akár 10×-es valós nagyítás is elérhető, amely a fókusz tökéletes beállítását teszi lehetővé, elsősorban állványon.

Az élességállítás sikerességét a kijelző jobb felső sarkában megjelenő zöld kör és csipogás jelzi.

Sajnos a fényképezőgépre nem került AF segédfény, s ez a beépített vakuval, sőt rendszervakuval sem hidalható át. Így kevés fénynél az AF bizony komoly gondban lehet.

A fénymérés digitális ESP (Electro-Selective Pattern), középre súlyozott átlagolt, vagy szpot elven (a kép 2%-án) történhet. Lehetőség van a HighKey és LowKey fotók készítésekor kifejezetten ehhez létrehozott szpot fénymérést használni.

Memóriakártya, akku, csatlakozók

A fém állványmenetet az optikai tengely vetületétől kb. 1,5 cm-re helyezték el, nagyjából a gép középpontja alá. Vélhetően nem csak én örültem volna jobban annak, ha ez az eltolás nem jobbra, hanem balra történik, hiszen ebben az esetben a kártya és az akkumulátor fedlapját állványra helyezett gépnél is kinyithatnánk. Más kérdés, hogy precíz panorámázásra így is csak nehezen lenne alkalmas.

A fényképezőgép jobb oldalán, egy műanyag ajtó mögött találjuk az Olympusnál már megszokott, kombinált USB/AV kimenetet, valamint ez alatt a mini HDMI csatlakozót. Ezt a műanyag ajtót ezüst színű festékkel vonták be, így első ránézésre hasonló az oldalsó műanyag szegélyhez. Kár, hogy az ajtó nem anyagában színezett, remélhetőleg a festés nem kopik le egyhamar.

A kártyafoglalat az akkumulátor előtt található, azzal közös ajtó mögött. Az akkumulátor fedlapja is műanyagból készült, s hasonlóképpen fémszínű festést alkalmaztak, mint a csatlakozók ajtajánál. Az akkumulátor ajtajának nyitott állapotában a fényképezőgép működőképes marad, így a fém megerősítést nem tartalmazó fedlap esetleges letörése nem okozza a gép használhatatlanságát

Az akkumulátort rejtő ajtó egy rugós kapcsoló elhúzásával nyitható. Ekkor az akkumulátor természetesen még nem esik ki, azt egy rugós retesz védi. Az Olympus E-PL1-hez ugyanazt az akkumulátort használhatjuk, mint az E-rendszer újabb tagjaihoz (ld. E-P1, E-620), vagyis a PS-BLS1 típusút. A Li-ion akkumulátor 7,2 V feszültségű, kapacitása 1150 mAh. Feltöltése külső akkumulátor töltőben (BCS-1) történik. A teljesen lemerült gyári akkut a kezelési útmutató alapján kb. 3,5 óra alatt tölthetjük fel, nekünk ez 2 óra 50 perc alatt sikerült.

Az akku töltöttségének kijelzése három állapotú, tele érték, fél töltöttség, illetve üres jelzés lehetséges.