Képminőség
Képzaj
A fényképezőgép érzékenységét ISO 100 és ISO 3200 közé állíthatjuk. A gép alapbeállításban zajszűrést is használ, melyet szükség esetén letilthatunk. A tesztünk természetesen a szokásos módon kikapcsolt zajszűrés mellett készült, de a zajszűrés hatékonyságát is megvizsgáltuk (lásd később).
Bár a gép szenzora ugyanaz, mint amit az Olympus Micro FourThirds rendszerű gépei használnak, a képminőség az E-P2 kicsit más zajkezelése miatt inkább az E-P1 képéhez hasonlít.
Az ISO100-zal készült képek remek minőséget képviselnek, színzaj igazából nem fedezhető fel, nagyon minimális luminancia zajjal találkozhatunk csak. Amit észrevehetünk, az a különböző dinamika-átfogás (lásd később).
ISO200-nál sincs felfedezhető színzaj, a világosságbeli zajosodás talán egy hajszállal erősebb, de igabázól a különbség nagyon kicsiny.
ISO400-nál még mindig nincs jelentős színzaj (az E-620 itt már kissé foltosodott). A világosságbeli zaj azért itt már látható, de mértéke még elfogadható szintű.
ISO800 az az érzékenység, ahol a kék csatorna foltos zaja miatt a képen is felfedezhetünk kékes foltokat. A világosság zaj persze erősebb, mint ISO400-nál, itt jól észrevehető, de még mindig jól használható képeket kapunk.
ISO1600 már zajszűrés nélkül egyértelműen komoly zajt hordoz. Viszonylag kisebb méretű nyomatoknál azonban ez még mindig jó minőséget ad (max. 13×18 cm). Nagyobb nyomatoknál a zaj már jól látható lehet.
Az ISO3200 alkalmazása már komoly kompromisszumokat igényel, legalábbis zajszűrés nélkül. Enyhe zajszűrést bekapcsolva kicsit javul a helyzet. Emlékképekhez ez is elfogadható lehet.
Ha az Olympus E-PL1-hez hasonló gépekhez viszonyítunk, akkor azt kell mondjuk kiváló eredményt kapunk, Ha kicsit igazságosabbak vagyunk és a szenzor méretét is figyelembe vesszük, akkor átlagos, illetve jó jelzőt használhatunk.
Az Olympus gyári RAW konverterét is kipróbáltuk. Mivel a RAW-ból Olympus Masterrel konvertált képek teljes egészében megegyeznek a gép saját JPEG képeivelnek, ezért most nem készültek RAW feldolgozások az ISO tesztképekből. (Adobe Lightroom-ból lenne érdekes, de az még nem támogatja az E-PL1 RAW formátumát). A tesztfotók között 3 RAW kép Olympus Master-ben történő konvertálása megtalálható.
Érzékenység – képzaj
Az eredeti RAW fájlok letölthetők:
ISO100,
ISO200,
ISO400,
ISO800,
ISO1600,
ISO3200.
Zajszűrés
Az Olympus E-PL1-ben is van lehetőség zajcsökkentés használatára, de csak JPEG képeknél (ne keverjük össze a képzajszűrést a hotpixelek kivonását célzó módszerrel). A zajcsökkentés mértéke 3 lépcsőben állítható: alacsony, normál és magas, de akár ki is kapcsolhatjuk. Vegyük figyelmebe, hogy az Olympus E-PL1-nél az „off” valóban a zajszűrés kikapcsolását jelenti, nem úgy, mint némely más gyártónál, ahol csak a szűrés minimálisra csökkentését. Emiatt aztán az Olympus nem is jár jól, ha más gépek JPEG képeivel vetjük össze. (Ideális az lenne, ha mindig gyártófüggetlen RAW konverterrel készített képeket hasonlítanánk össze, ez azonban az új gépeknél nem lehetséges, hiszen ma még nem létezik Adobe által készített RAW feldolgozó az E-PL1-hez.)
A zajcsökkentés alacsony állásban még a részletek túlnyomó többsége megmarad, csak a durva képzaj csökken. Figyeljük meg ennek hatását ISO3200-nál. Ha valaki JPEG-ben fotózik, javaslom ennek a zajszűrésnek a használatát.
Standard értékre állítva a zajszűrést természetesen kevesebb zajunk marad, de már a részletek is jobban fogyatkoznak. Ez inkább annak való, aki nagyon utálja a képzajt.
Az erős mértékű zajszűrés viszont számomra már túl sok részletet von el a képből, már-már lágy (vagy pongyolán fogalmazva életlen) hatást eredményezve, kissé kompaktos hatást keltve. Csak legvégső esetben tudom elképzelni ennek alkalmazását, még ISO3200-nál is inkább a standard szűrés a maximum, amit elviselhetőnek tartok.
Mindezek természetesen a nagyobb érzékenységű képekre vonatkoznak, hiszen kis érzékenységnél a zaj és vele együtt a zajszűrés kellemetlen hatása sem vészes, sőt, hatása is alig látható. A zajszűrés – bár ISO100-nál is működik – leginkább ISO400-tól kezd látványos lenni.
Zajszűrés
- ISO100 off
- ISO100 low
- ISO100 std
- ISO100 high
- ISO200 off
- ISO200 low
- ISO200 std
- ISO200 high
- ISO400 off
- ISO400 low
- ISO400 std
- ISO400 high
- ISO800 off
- ISO800 low
- ISO800 std
- ISO800 high
- ISO1600 off
- ISO1600 low
- ISO1600 std
- ISO1600 high
- ISO3200 off
- ISO3200 low
- ISO3200 std
- ISO3200 high
- ISO100 off
- ISO100 low
- ISO100 std
- ISO100 high
- ISO200 off
- ISO200 low
- ISO200 std
- ISO200 high
- ISO400 off
- ISO400 low
- ISO400 std
- ISO400 high
- ISO800 off
- ISO800 low
- ISO800 std
- ISO800 high
- ISO1600 off
- ISO1600 low
- ISO1600 std
- ISO1600 high
- ISO3200 off
- ISO3200 low
- ISO3200 std
- ISO3200 high
- ISO100 off
- ISO100 low
- ISO100 std
- ISO100 high
- ISO200 off
- ISO200 low
- ISO200 std
- ISO200 high
- ISO400 off
- ISO400 low
- ISO400 std
- ISO400 high
- ISO800 off
- ISO800 low
- ISO800 std
- ISO800 high
- ISO1600 off
- ISO1600 low
- ISO1600 std
- ISO1600 high
- ISO3200 off
- ISO3200 low
- ISO3200 std
- ISO3200 high
- ISO100 off
- ISO100 low
- ISO100 std
- ISO100 high
- ISO200 off
- ISO200 low
- ISO200 std
- ISO200 high
- ISO400 off
- ISO400 low
- ISO400 std
- ISO400 high
- ISO800 off
- ISO800 low
- ISO800 std
- ISO800 high
- ISO1600 off
- ISO1600 low
- ISO1600 std
- ISO1600 high
- ISO3200 off
- ISO3200 low
- ISO3200 std
- ISO3200 high
Dinamika átfogás anomália
A szűk dinamika átfogás a digitális gépek egyik jellegzetes problémája. Általában minél nagyobb az érzékenység, annál kisebb dinamika átfogással dolgozhatunk, igaz, e csökkenés mértéke viszonylag kicsi.
Szerencsére az Olympus E-PL1 a hozzá hasonló méretű gépekhez képest remek dinamikával rendelkezik, azonban egy érdekes jelenség is megfigyelhető, hasonlóan az E-620-nál tapasztaltakhoz: ISO100 érzékenységnél hamarabb kiégnek a csúcsfények, mint ISO200-nál (és felette). Elképzelhető, hogy a szenzor ISO200 alapérzékenységű, s az ISO100 csak kiegészítő lehetőségként szerepel a gépben (bár a Panasonic MFT gépeiben akkor sokkal ügyesebben csináltak valamit, ott ugyanis ilyen hatás nem észlelhető).
Az érdekes jelenséget az E-620 tapasztalatai után már tudatosan kerestük, s első körben meg is találtuk.
A tapasztalat itt is azonos: ISO100-nál hamarabb kiégnek és hamarabb torzulnak a csúcsfények, mint ISO200-nál (ISO200 és ISO400 között nincs szemmel látható különbség e téren). Az E-P2-nél azt is megnéztük, hogy köztes érzékenységnél mi a helyzet, de komoly ugrást csak ISO160 és ISO200 között tapasztaltunk.
Választhatunk tehát: alacsonyabb képzaj, de hamarabb kiégő részletek, vagy jobb dinamika leképezés, de zajosabb felvételek.
Dinamika különbség ISO100 és ISO200 között
Hosszú expozíció
A fényképezőgépen maximum 60 másodperces záridőt állíthatunk be, de B módot is használhatunk. Ekkor akár fél órán keresztül is exponálhatunk, bár a gyári alapértékek 8 percet maximalizálnak, de ez átállítható a menüben.
A lenti két kép ISO200 érzékenység mellett letakart objektívsapkával (és géppel) készült, 10 perces expozíciós idővel. Az egyik kikapcsolt, másik bekapcsolt hosszúzáridős hotpixel kivonás mellett. Hotpixel kivonás nélkül meglehetősen sok hotpixel látható a képen. Szerencsére ezt komoly sötétzaj nem rontja tovább. A hotpixel kivonással járó zajszűrés megteszi a hatását: a hotpixelek javarésze eltűnik, igaz, teljesen fekete így sem nagyon lesz a képen. Ez az utólagos világosítás (szintállítás) során jól látható zajosodásként jelentkezik.
Összességében nem rossz ez az eredmény, de az E-620-é egy fokkal jobb volt (főleg a hotpixel kivonás után).
Hosszú expozíció
Fontos tudni, hogy a hotpixel kivonás során az Olympus gépek a RAW képekből is kiszűrik a hotpixeleket, így a feldolgozatlan képek használata során sem kell ezzel bíbelődnünk, ha a hosszú záridős hotpixel kivonást bekapcsoltuk. Ezen felül azt is meg kell említeni, hogy a hotpixel kivonás nem favágó módszerű, vagyis a javított képpontok nem feketék lesznek, hanem színük és világosságuk a szomszédos képpontokból kerülnek interpolálásra.
