Felépítés
Ergonómia
Az Olympus PEN E-PL2 kis méretéhez nyilvánvalóan kis markolat tartozik. Ezt az E-PL1-hez képest kicsit átdolgozták, mely előnyére vált. A kissé kerekebb kialakítás kényelmesebb fogást eredményez, persze az eleve alacsony gépváz miatt lelógó kisujj problémáját ez sem oldja meg.
Érdekes, hogy míg az előlapot fémből, a hátlapot már műanyagból készítették. Viszont kiváló az anyag minősége, ugyanis elsőre nem is tűnik fel, hogy a hátlap nem fém. Az összeszerelés minősége is kiváló, recsegés-ropogás nem tapasztalható.
Kezelhetőség szempontjából nem mellékes a magasabb E-P szériából öröklött hátsó vezérlőtárcsa. Gyorsabb és kényelmesebb használatot tesz lehetővé.
Az alsó részen kialakított állványmenet fémből készült. Ha a gépet állványra helyezzük, sem az akku, sem a memóriakártyák nem lesznek cserélhetők.
Optika
Nincs változás e téren, továbbra is a Micro FourThirds objektíveket alkalmazhatjuk adapter nélkül, adapterrel pedig a FourThirds optikákat is, autofókusszal.
Kit kiszerelésben M.Zuiko Digital 14-42mm f/3,5-5,6 II MSC objektívet kapunk a gépváz mellé. Itt az MSC jelzés a Movie and Still Compatible rövidítése, mely az állókép készítésen túl a videófelvételre való használhatóságot is jelzi. Nyilván a finomabb fókuszmotorra utal, mivel ebben az objektívben már teljesen csendes megoldás szerepel (talán valamiféle ultrahangos rendszerű).
A M.Zuiko Digital 14-42mm f/3,5-5,6 II MSC is összecsukható. A képeken jól látszik, hogy összecsukott állapotban fele annyi helyet igényel, mint kinyitott, nagylátószögű állásban. Az objektívet kézzel kell kinyitni a zoomgyűrű elfordításával. Ha ezt elfelejtenénk, a gép az LCD-jén szólít fel a művelet elvégzésére.
Tesztünk során a M.Zuiko Digital 14-42mm f/3,5-5,6 II MSC és M.Zuiko Digital ED 75-300mm f/4,8-6,7 objektíveket használtuk.
Képérzékelő
Méretét és felbontását tekintve nincs változás az E-PL1 szenzorához képest. Persze nem tudhatjuk, hogy apróbb módosítások, változtatások történtek-e. Az mindenesetre biztos, hogy a 12,1 millió effektív pixelt tartalmazó LiveMOS lapka mérete 17,3 x 13 mm (a képkivágás faktor 2×-es). Ez azt jelenti, hogy a felcsavart objektívek gyújtótávolságát 2-vel kell megszoroznunk, hogy a látószögünket kisfilmes géphez tudjuk hasonlítani.
Szintén az eddigi MFT gépekhez hasonlóan a fényképezőgépben se tükör, se pentaprizmás/pentatükrös kereső, se mattüveg nincs. A szenzor előtt egy függőleges lefutású redőnyzárat helyeztek el, hasonlóan az SLR gépekhez. A tükörcsapódás hangját tehát megússzuk, de a zárhang jól ismert dupla kattanása megmaradt. A zár itt folyamatosan nyitva van (a DSLR-eknél csak LiveView módban, egyébként zárt állású), s csak az exponálás előtt fut le. Ennek köszönhetően nem kell külön LiveView, vagyis élőkép funkciót kapcsolnunk, ez a kompaktokhoz hasonlóan alapfunkció, és folyamatosan működik. A zár kattanása viszonylag halk – némileg halkabb a DSLR-eknél – de nem teszi a gépet a kompaktokhoz hasonlóan diszkrétté.
A LiveMOS szenzorra objektív cseréje alkalmával esetleg felkerülő porszemeket a bekapcsoláskor automatikusan működésbe lépő ultrahangos (SuperSonic Wave Filter) tisztítórendszer rázza le. Érdekes módon erről semmilyen információ nem található a gépen, sem LED, sem az LCD-n nem mutatja felirat az SSWF működését.
A tükörreflexes E-szériás Olympus gépekkel ellentétben, de az MFT gépeknél megszokott módon az E-PL2-nél sincs lehetőség arra, hogy bármely gomb megnyomásával a szenzortisztítást megszakítsuk a gyorsabb bekapcsolás érdekében. Ez a mért értékeknél látható is lesz.
Legnagyobb felbontásban 4032×3024 képpontból álló fotókat készíthetünk, ezeket RAW (.orf) vagy JPEG formátumban menthetjük el, de van lehetőség a RAW+JPEG módszer alkalmazására is. Ez utóbbi esetben a veszteségmentes és tökéletesen utófeldolgozható RAW kép mellé gyorsan és egyszerűen kezelhető JPEG kép is mentésre kerül.
Ez főként akkor hasznos, amikor egy eseményről igen sok képet készítünk, biztonsági céllal, s a végén csak a legjobbakat szeretnénk meghagyni. Ilyenkor a JPEG képeket gyorsan átnézhetjük és az eleve hibás felvételeket rögtön törölhetjük is, s csak azokkal a RAW fájlokkal kell foglalkozni, amelyek JPEG ikertestvére is már jó minőségű.
A JPEG képeket 1/12, 1/8, 1/4 vagy 1/2,7 (Basic, Normal, Fine, SuperFine) tömörítési fokkal menthetjük el.
A rengeteg sok választható felbontás közül egyszerre hármat tudunk könnyedén elérni, ezeket az L, M és S jelzésekkel illették. Az L mód mindig a legnagyobb felbontást jelenti, az M mérethez választhatunk 3200×2400, 2560×1920, 1600×1200 értékek közül, míg az S méret 1280×960, 1024×768 vagy 640×480 pixeles lehet.
A RAW fájlok jól tömörítettek, a nagy felbontás ellenére részletgazdag képeknél is csak kb. 13-14 MB-tal kell számolnunk.
A veszteségmentes RAW képek feldolgozásához a gyártó az Olympus Viewer 2 adja a készülék mellé, mely teljes értékű RAW konverter és képkezelő, batch feldolgozási lehetőséggel és részletes paraméterezhetőséggel.
LCD és kereső
A fényképezőgépre a korábbi E-P szériához képest jobb LCD került. A 3″ képátlójú kijelző az E-PL1-énél kicsivel nagyobb, felbontása viszont az E-P2-höz képest is duplája: 460 ezer szubpixel.
A megjelenített kép részletgazdagsága így remek, s a színek is jók. A HyperCrystal LCD nagy betekintési szögű, így fej fölüli fotózásnál is könnyedén komponálhatunk.
Az LCD háttérvilágítását ±7 értékben módosíthatjuk, valamint szintén ±7 lépésben változtathatjuk meg a színezetét (hue).
Az kijelző erős napsütésben is jól látható, a transzflektív kialakítás miatt közvetlen napsütésben sem romlik sokat a láthatóság (legalábbis a mostani téli, alacsony napállásnál).
Opcionálisan vásárolhatunk VF-2 jelű elektronikus keresőt is, amelyet a vakupapucsba kell illesztenünk. A keresőhöz igényes, bársony borítású tokot is kapunk, amelybe használaton kívül helyezhetjük a VF-2-t. A tok keskenyebb övre, vagy a nadrágok övpántjára is felfűzhető. Az E-PL2 tesztjéhez most nem kaptunk elektronikus keresőt, de az E-P2-nél már megismerkedtünk vele:
A keresőben 24 fokos szög alatt látható a megjelenített kép, amely egy képzeletbeli 1×-es nagyítású 100% lefedettségű tükörreflexes fényképezőgép keresőjének 61%-át adná. Ez bizony még a mai APS-C DSLR-ek keresőinél is szép érték lenne. A keresőkép tehát nagy, a felbontás pedig kiváló: 800×600 pixel, ráadásul a pixelek közötti csökkentett méretű hézag is jótékony hatással van a látott kép minőségére.
A felfelé is kinyitható, szögkeresőként is alkalmazható VF-2 dioptria korrekciós tárcsával is rendelkezik, amely -3 és +1 közötti állítási lehetőséget kínál.
Az E-PL2-ben nincs orientációs szenzor, így az álló formátumban készült képeket nem forgatja el automatikusan lejátszás során.
A képekbe továbbra is max. 14x-es mértékig nagyíthatunk. A teljesen kinagyított képen jól ellenőrizhető az élesség, elmosódottság közepes mértékben jelentkezik, de az 1×1 pixeles részletek is egész jól látszanak.
Hála a hátsó vezérlőtárcsának, nagyított nézetben is könnyedén lapozhatunk az egyes képek között, amely az egymás után, azonos témáról készült fotók fókuszellenőrzésénél jöhet jól.
Vaku
Az Olympus E-P1 és E-P2 modellek után az E-PL széria már nem nélkülözi a beépített villanót, így az E-PL2 is rendelkezik ilyennel.
A vaku ISO200-on méterben kb. 10-es kulcsszámú, ami megegyezik az E-PL1-ével. Nem túl erős, de kompakt méretű masinához képest megfelelő teljesítmény.
A villanó működési módjai között automatikus (de a gép nem pattintja fel a vakut szükség esetén), derítés, vörösszem-csökkentő, tiltott, lassú szinkron vörösszem-csökkentéssel, lassú szinkron, szinkron a második redőnyre, teljes, 1/4, 1/16, 1/64-ed teljesítmény.
Az E-PL1-ből örökődött a vezeték nélküli vezérlés lehetősége, mely a beépített vakut használja arra alkalmas Olympus rendszervaku távvezérlésére.
Még egy kellemes szolgáltatás: a vaku teljesítményét ±3 Fé tartományban korrigálhatjuk.
A felső részen rendszervakuk számára alakítottak ki vakupapucsot, amelybe az Olympus rendszervakuin kívül középpontos érintkezőjű vakukat is illeszthetünk.
A használható legrövidebb szinkronidő: 1/180 mp, amelyet a menüben 1/60 mp-re növelhetünk, de megadhatjuk a vakus képekhez a leghosszabb zársebességet is.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A fényképezőgép jobb oldalán, gumilap mögé kerültek az Olympusnál már megszokott, kombinált USB/AV kimenet, valamint ez alatt a mini HDMI csatlakozó.
A kártyafoglalat az akkumulátor előtt található, azzal közös ajtó mögött. Az akkumulátor fedlapja műanyagból készült, belső felületén fém megerősítést is eszközöltek, igaz, maga a zsanér teljes egészében műanyag. Az akkumulátor ajtajának nyitott állapotában a fényképezőgép egyébként működőképes marad, így az ajtó esetleges letörése nem okozza a gép használhatatlanságát
Az akkumulátort rejtő ajtó egy rugós kapcsoló elhúzásával nyitható. Ekkor az akkumulátor természetesen még nem esik ki, azt egy rugós retesz védi. Az Olympus PEN E-PL2-höz BLS-5 jelzésű lítium-ion akkut kapunk, amely bár eltérő típusszámú, mint a korábbi E-P modellekben használtak, feszültsége és kapacitása megegyezik azokéval, vagyis 7,2 V feszültségű, 1150 mAh kapacitású. Feltöltése külső akkumulátor töltőben (BCS-5) történik. A teljesen lemerült gyári akkut a kezelési útmutató alapján kb. 3,5 óra alatt tölthetjük fel, nekünk ez 2 óra 40 perc alatt sikerült.
Az akku töltöttségének kijelzése három állapotú, tele érték, fél töltöttség, illetve üres jelzés lehetséges.
