Felépítés
Ergonómia
Az Olympus PEN Mini E-PM2-re nem mondhatjuk, hogy külsőben nem változott az elődhöz képest. A legszembetűnöbb előrelépés az előlapra helyezett markolat, amely persze nem egy komoly darab, de sokkal többet jelent, mint elsőre gondolnánk. Az E-PM1-nél semmiféle markolatot nem alakítottak ki, konkrétan a sík előlapra támaszkodtak ujjaink. Az E-PM2-nél már egy kis méretű műanyag kitüremkedés segít a kényelmesebb és biztosabb fogásban.
Van még változás, méghozzá a kezelőszervek tekintetében, hiszen felkerült a gépre az Fn programozható funkció-, illetve a képtörlés gomb.
Módosult még a hátsó rész is, hiszen korábban itt szinte a teljes felületet beborító polikarbonát lappal találkozhattunk, most viszont már inkább hasonlít az E-PL szériához, ami persze nem baj, mert az E-PM1 hátsó lapja igencsak gyűjtötte az ujjlenyomatokat.
A formavilág azonban maradt az elődéhez hasonló, vagyis a gép teteje a vakut követő szakaszon enyhín ívelt módon alacsonyabbá válik.
A vékony gépváz miatt a bajonett itt is 5 mm-rel emelkedik ki a gépvázból, szinte pontosan ugyanannyit, mint a markolat.
A fém állványmenetet az optikai tengely vetületétől kb. 1 cm-re helyezték el. Az akku fedlapja nem túl távolra került tőle, így nincs esély arra, hogy állványra helyezett gépnél kicseréljük a memóriakártyát vagy az akkumulátort anélkül, hogy a gépet le kellene venni róla.
Optika
A gépre Micro FourThirds optikákat tekerhetünk közvetlenül, de adapterek segítségével a FourThirds objektívek is alkalmazhatók, sőt egyéb gyártók termékei is.
A legkisebb kitben Olympus M.Zuiko Digital 14-42mm f/3.5-5.6 II R MSC (ahol az MSC a Movie and Still Compatible, vagyis a filmezéshez és fotózáshoz egyaránt használhatóságot jelzi), illetve dupla kitben az előző mellé
M.Zuiko Digital 40-150mm f/4-5,6 ED objektívet kapunk.
Mi az új, fix 60 mm-es f/2,8 fényerejű makró objektívet és a 14-42 mm-es kitobjektívet kaptuk a gépváz mellé. Utóbbi összecsukható kialakítású. A képeken jól látszik, hogy összecsukott állapotban fele annyi helyet igényel, mint kinyitott, nagylátószögű állásban. Más kérdés, hogy a Panasonic 14-42mm-es X jelzésű PowerZoom objektíve használati állapotban kb. akkora, mint az Olympus 14-42mm-es kitobjektívje összecsukva. De ott motoros zoomot kell használnunk, itt viszont mechanikus zoom áll a rendelkezésünkre. Az objektívet kézzel kell kinyitni a zoomgyűrű elfordításával. Ha ezt elfelejtenénk, a gép az LCD-jén szólít fel a művelet elvégzésére. Igaz, talán nem a legjobb fordítást sikerült elérni, „Az objektív zárva. Oldja fel az objektívet.” helyett talán könnyebben értelmezhető lenne, ha a felirat így szólna: „Az objektív zárva, fordítsa el a zoomgyűrűt!”. Angolul mindez így szó: „The lens is locked. Please extend the lens.”
Képérzékelő
Mivel egyidőben jelent meg a Pen Mini E-PM2 és a PEN Lite E-PL5, így szinte biztos, hogy azonos szenzor került a gépekbe (az Olympus nemrégiben adta közzé, hogy E-PL5 és OMD E-M5 gépeiben azonos szenzor és azonos AA szűrő található, valószínű, hogy ez az E-PM2-re is igaz). Az elődnél nagyobb felbontású, de méretében azonos képérzékelő 17,3×13 mm-es (a képkivágás faktor 2×-es), melyre 17,2 millió képpontot helyeztek, ebből 16,1 millió vesz részt a képalkotásban. A szenzor méretéből adódóan minden felcsavart objektív gyújtótávolságát 2-vel kell megszoroznunk, hogy a látószögünket kisfilmes géphez tudjuk hasonlítani.
Szintén az eddigi MFT gépekhez hasonlóan a fényképezőgépben se tükör, se pentaprizmás/pentatükrös kereső, se mattüveg nincs. A szenzor előtt egy függőleges lefutású redőnyzárat helyeztek el, hasonlóan az SLR gépekhez. A zár itt folyamatosan nyitva van (a DSLR-eknél csak LiveView módban, egyébként zárt állású), s csak az exponálás előtt fut le, ekkor azonban jól hallható hangot ad.
A LiveMOS szenzorra objektív cseréje alkalmával esetleg felkerülő porszemeket a bekapcsoláskor automatikusan működésbe lépő ultrahangos (SuperSonic Wave Filter) tisztítórendszer rázza le. Ennek működését egy kis ikon jelzi a kijelzőn.
Az érzékenység minimuma ISO200, a maximális választható érték ISO25600, mely az előző PEN Lite géphez képest ismét 1 Fé-kel magasabb. Az értéket 1/3 Fé lépésekben is állíthatjuk.
Az érzékenységet egyébiránt a fényképezőgép is kiválaszthatja magának, ehhez minimum és maximum értéket is megadhatunk.
Legnagyobb felbontásban 4608×3456 képpontból álló fotókat készíthetünk, ezeket RAW (.orf) vagy JPEG formátumban menthetjük el, de van lehetőség a RAW+JPEG módszer alkalmazására is. Ez utóbbi esetben a veszteségmentes és tökéletesen utófeldolgozható RAW kép mellé gyorsan és egyszerűen kezelhető JPEG kép is mentésre kerül.
A JPEG képeket 1/12, 1/8, 1/4 vagy 1/2,7 (Basic, Normal, Fine, SuperFine) tömörítési fokkal menthetjük el.
A rengeteg választható felbontás közül egyszerre hármat tudunk könnyedén elérni, ezeket az L, M és S jelzésekkel illették. Az L mód mindig a legnagyobb felbontást jelenti, az M mérethez választhatunk 3200×2400, 2560×1920, 1920×1440, 1600×1200 értékek közül, míg az S méret 1280×960, 1024×768 vagy 640×480 pixeles lehet.
A RAW fájlok jól tömörítettek, a nagy felbontás ellenére részletgazdag képeknél is csak kb. 14-16 MB-tal kell számolnunk, ennél nagyobb méret csak nagy érzékenységnél fordul elő, ISO25600-nál 20 MB körüli fájlméretet kapunk.
A veszteségmentes RAW képek feldolgozásához a gyártó az Olympus Viewer 2-t adja a készülék mellé, mely teljes értékű RAW konverter és képkezelő, batch feldolgozási lehetőséggel és részletes paraméterezhetőséggel.
Kijelző
Az Olympus E-PM2-re az E-PL5-höz hasonló kijelző került, de fixen beépítve. A 3″ képátlójú LCD 460.000 képpontos, emellett széles, 16:9 formátumú.
A betekintési szögek jók, még lapos szögből is jól látható képet kapunk. A felbontás is remek, igaz, láttunk már ennél jobbat, de nem biztos, hogy szükség van jobbra. A megjelenített színek egyébként korrektek, még a bíbor is.
A háttérvilágítást ±7 értékben módosíthatjuk, valamint szintén ±7 lépésben változtathatjuk meg a színezetét (hue). Erős napsütésben a jobban látható képet transzflektív (hátulról tükröződő) kialakítás is segíti. Újdonság, hogy a kijelző kapacitív érintésérzékeny felületet kapott, amely a kezelés egy részénél segítséget nyújt (főként a fókuszpont kiválasztásnál).
Opcionálisan vásárolhatunk elektronikus keresőt is, amelyet a vakupapucsba kell illesztenünk, emiatt persze bukjuk az elektronikus kereső használata során a vakuzás lehetőségét.
A kijelzőn fotózáskor a legfontosabb paraméterek olvashatók le, úgy mint: érzékenység, fénymérés, fókuszmód, arcfelismerés, fehéregyensúly, sorozat vagy önkioldó, stabilizátor mód, kép oldalarány, felbontás és minőség, záridő, rekeszérték, expozíció eltolás, hátralévő képek száma, illetve hátralévő videó hossza.
A gyorsmenünek és a négyirányú navigáló gombok funkcióinak, valamint az Fn gombnak köszönhetően ezek javarésze könnyen módosítható is. A gyorsmenüről a menürendszer oldalon írtunk bővebben.
Ha igényeljük, megjeleníthetünk segédrácsot is (hatodoló, harmadoló, skála, átló, 16:9 jelölő).
Ahogy az E-PL5, úgy az E-PM2 is kapott végre orientációs szenzort, így az álló formátumban készült képeket a gép automatikusan elforgatja lejátszás során, sőt, ha a gépet elfordítjuk, akkor a képet is vele együtt fordítja (így a portré állásban készült fotók normál nézetben is megtekinthetők, de a gép elfordításával az LCD teljes szélessége is kitölthető).
A képekbe továbbra is max. 14×-es mértékig nagyíthatunk. A teljesen kinagyított képen jól ellenőrizhető az élesség, elmosódottság közepes mértékben jelentkezik, de az 1×1 pixeles részletek is egész jól látszanak.
Bár az E-PM2-re csak egy vezérlőtárcsa került, mégis van lehetőségünk nagyított nézetben az egyes képek között lapozni (nagyítás után Info gomb, majd jobbra-balra iránygomb), mely az azonos témáról készült felvételek fókusz ellenőrzésénél jöhet jól.
A RAW formátumú kép nagyított nézeténél gyengén ugyan, de érezhető a beágyazott JPEG erősebb tömörítése (ilyen esetben ugyanis a beágyazott, erősen tömörített JPEG képet jeleníti meg a fényképezőgép). RAW+JPEG használatakor az E-PM2 is kellően intelligens és ez esetben a kevésbé tömörített JPEG képből nagyít, nem a RAW fájlból, ami a részletek tökéletes megjelenítését eredményezi.
Vaku
A gép felső részén rendszervakuk számára alakítottak ki vakupapucsot, amelybe az Olympus rendszervakuin kívül középpontos érintkezőjű vakut (vagy rádiós kioldót) is illeszthetünk.
A használható legrövidebb szinkronidő 1/250 mp-re javult, amelyet a menüben 1/60 mp-re növelhetünk, de megadhatjuk a vakus képekhez a leghosszabb záridőt is.
Beépített vakut az E-PM2 sem kapott, hiányát gyárilag mellékelt, az Accessory Port-ba csatlakoztatható, FL-LM1 jelű felpattintható vakuval hidalták át. A külső vakunál elméletben nem lett volna nehéz nagyobb kulcsszámot elérni, mégis az FL-LM1 ugyanúgy 10-es kulcsszámú, mint az E-PL2 beépített vakuja, ami nem túl erős, de kompakt méretű masinához képest megfelelő teljesítmény, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a nagyobb szenzor miatt bátrabban emelhetjük az érzékenységet. A külön kialakítás az elveszthetőségen kívül amiatt sem szerencsés, mert így vakuval együtt nem használhatjuk az opcionális elektronikus keresőt.
A villanó működési módjai között automatikus, derítés, vörösszem-csökkentő, tiltott, lassú szinkron vörösszem-csökkentéssel, lassú szinkron, szinkron a második redőnyre, illetve manuális teljesítmény választható, utóbbi esetben 1/64-ig mehetünk le 1/3 Fé lépésekben.
A külső, távoli Olympus rendszer vakuk vezeték nélküli vezérlésének lehetősége az E-PM2-ben is elérhető. Szintén jó szolgáltatás a vaku teljesítmény kompenzáció lehetősége, melynek során ±3 Fé tartományban változtathatjuk a vaku villanási erősségét.
Az Olympus E-PM2-re rendszervaku, vagy középérintkezős rádiós kioldó is helyezhető.
Csatlakozók, memóriakártya, akku
A fényképezőgép jobb oldalán, egy műanyag ajtó mögött találjuk az Olympusnál már megszokott, kombinált USB/AV kimenetet, valamint ezalatt a (mini) HDMI-C csatlakozót.
A kártyafoglalat az akkumulátor előtt található, azzal közös ajtó mögött. Az akkumulátor ajtajának nyitott állapotában a fényképezőgép működőképes marad, így a fedlap esetleges letörése nem okozza a gép használhatatlanságát. Erre egyébként kicsi az esély, hiszen az akku fedlapja fém megerősítésű (a tengely műanyag, de kipattintható). Időjárásállóságról a nyílások szigetelésének hiányában itt nem beszélhetünk.
Az akkumulátort rejtő ajtó egy kapcsoló elhúzásával nyitható. Ettől az akkumulátor még nem esik ki, azt egy rugós retesz védi. Az Olympus E-PM2-höz PS-BLS5 típusnévvel új akkumulátor is készült. A Li-ion akkumulátor egyébként ugyanolyan elektromos paraméterekkel bír, mint a korábbi PS-BLS1, eltérés csak méretükben van. Az akku 7,2 V feszültségű, kapacitása 1150 mAh, energiatároló képessége így kb. 8,3 Wh. Feltöltése külső akkumulátor töltőben (BCS-5) történik. A teljesen lemerült gyári akkut a kezelési útmutató alapján kb. 3,5 óra alatt tölthetjük fel.
Az akku töltöttségének kijelzése három állapotú, tele érték, fél töltöttség, illetve üres jelzés lehetséges.
