Optika I.
Jellemzők
Biztosan sokan tudják már az olvasók közül, hogy a zoomátfogást nem lehet a végtelenségig növelni. Minél nagyobb egy optika zoomátfogása, annál nehézkesebb jó minőséget elérni. A cserélhető objektíves tükörreflexes gépeknél pl. fix gyújtótávolságú objektívekkel lehet elérni a legjobb minőséget. Egy kompakt, egybe épített gépnél persze ez nem a legjárhatóbb út, itt mindenképpen érdemes zoomoptikát szerelni a vázba, hiszen így csere nélkül használhatunk kisebb vagy nagyobb látószöget.
A szuper- és ultrazoom fényképezőgépek 6×-12× zoomátfogásúak általában, ritkább esetekben elérték a 15×-es optikai zoomot. Az Olympus még nagyobbat álmodott és azt mondta: miért ne lehetne a miénk a világ legnagyobb zoomátfogású gépe?
Az övék lett. Legalábbis egyelőre. Talán olyan ez, mint a DominoDay? Minden évben más fog rálicitálni az addig elért eredményekre? Ki tudja.
Azt viszont tudjuk, hogy a 18×-os zoomátfogás bizony kemény fa a tervezők fejszéjének. A 14 lencsét 11 csoportban tartalmazó objektíven belül 4 aszférikus lencse minimalizálja a geometriai torzításokat, 2 extra alacsony szórású (ED) lencse pedig a kromatikus aberráció (színhiba) minimális szinten tartását hivatott szolgálni.
A fényerő nagylátószögnél f/2,8, amely jó érték, tele állásban f/4,5, amely kiváló ekkora gyújtótávolságnál.
Általános képminőség
Ahogy az várható volt, a képminőség kissé kompromisszumos lesz. Tapasztalataim alapján a 28 mm-nek megfelelő nagylátószögnél enyhén lágy, 504 mm-es tele állásban viszont erősen lágy képeket kapunk. Talán ahhoz tudnám hasonlítani ez utóbbit, mint amikor egy 10 Mpixeles DSLR-re valaki rácsavar egy hobbi telezoom optikát (tipikusan 70-300 vagy 75-300 mm-est, jó olcsót, max 50e Ft értékben). Ilyenkor láthatunk hasonló képeket, lágy fotók, szürke fátyol, alacsony kontraszt.
Az alacsony kontraszt egyébként szinte kivétel nélkül az összes képre igaz, ami nem feltétlenül az optika hibája, hiszen ellenfény vagy erős fény nélkül is kis fátyolosságot fedezhetünk fel. Utólag érdemes ezeket a képeket kontrasztosítani.
Az összkép végülis jó, azt figyelembe véve, hogy milyen zoomtartományban járunk, az elért eredmény nem rossz. Kromatikus aberráció szinte mindig jelentkezik, a geometriai torzítás sem nulla, de aki igazi nagylátószöget szeretne és óriási telét, mindezt stabilizálva, annak nem sok választása van.
Kromatikus aberráció
A színi hiba az ED tagok ellenére elég sokszor jelentkezik. Mértéke kissé közepes feletti. Vegyük figyelembe, hogy 7 Mpixeles felbontásunk és igen nagy átfogásunk van. Nagylátószögnél max. 7-9 pixel széles elszíneződést tapasztalhatunk a kontrasztos élek mentén, teljes tele állásnál akár 12-14 pixel széles is lehet a színi hiba, átlagos értéke azonban itt is 7-9 körüli. Ez 10×15 cm-es fotón legrosszabb esetben 0,7 mm, átlagos esetben 0,4 mm.
A rekeszelés itt nem befolyásolja a kromatikus aberráció mértékét, hiába szűk a blendénk, a színi hiba ugyanolyan mértékű marad.
A tesztfotók F2,8/4,5 és F8 blendével készültek. Az alsó két fotó a természetes környezetben előforduló színi hibát szemlélteti.
Kromatikus aberrációk
Zoom
Az Olympus SP-550UZ többször hangoztatott különlegessége a zoomátfogása. A Samsung Pro815-öt is leköröző modell igazi nagylátószögtől szupertele állásig kínál beállítható gyújtótávolságot, mely kisfilmre átváltva 28 mm és 504 mm közötti lehet.
Ezen felül a gép rendelkezik ún. pontos zoom funkcióval, amelynek során a max. 3 Mpixeles felvételeken digitális képkivágás is eszközölhető (ez nem rontja a képminőséget), illetve digitális zoom is használható, amely maximális felbontásban is rendelkezésre áll, mértéke maximum 5,6×-es (ez gyengébb képminőséget eredményez).
Optikai és digitális zoom
