Kipróbáltuk: Olympus SP-560UZ teszt

0

Optika I.

Jellemzők

Biztosan sokan tudják már az olvasók közül, hogy a zoomátfogást nem lehet a végtelenségig növelni. Minél nagyobb egy optika zoomátfogása, annál nehézkesebb jó minőséget elérni. A cserélhető objektíves tükörreflexes gépeknél pl. fix gyújtótávolságú objektívekkel lehet elérni a legjobb minőséget. Egy kompakt, egybe épített gépnél persze ez nem a legjárhatóbb út, itt mindenképpen érdemes zoomoptikát szerelni a vázba, hiszen így csere nélkül használhatunk kisebb vagy nagyobb látószöget.

A szuper- és ultrazoom fényképezőgépek 6×-12× zoomátfogásúak általában, ritkább esetekben elérték a 15×-es optikai zoomot. Az Olympus azonban elsőként hozott létre 18×-os zoomos gépet.
Azóta persze egyre több gyártó jelenik meg a saját 18×-os átfogású digitális fényképezőgépével, pl. a Sony és a Panasonic is. Utóbbi, a DMC-FZ18 már járt nálunk, amelynek tesztjét már közöltük is.

A 18×-os zoomátfogás tehát kemény fa a tervezők fejszéjének. A 14 lencsét 11 csoportban tartalmazó objektíven belül 4 aszférikus lencse minimalizálja a geometriai torzításokat, 2 extra alacsony szórású (ED) lencse pedig a kromatikus aberráció (színhiba) minimális szinten tartását hivatott szolgálni. A kis méret megtartásához pedig 2 nagy törési mutatójú lencse (HR – High Refractive) is került az optikai sorba.

A fényerő nagylátószögnél f/2,8, amely jó érték, tele állásban f/4,5, amely kiváló ekkora gyújtótávolságnál.

Általános képminőség

Ahogy az várható volt, a képminőség kissé kompromisszumos. Mivel teljesen azonos az optika az SP-550UZ-ével, a képminőség sem lehet jobb. Tapasztalataim alapján a 27 mm-nek megfelelő nagylátószögnél enyhén lágy, 486 mm-es tele állásban viszont erősen lágy képeket kapunk. Talán ahhoz tudnám hasonlítani ez utóbbit, mint amikor egy 10 Mpixeles DSLR-re valaki rácsavar egy hobbi telezoom optikát (tipikusan 70-300 vagy 75-300 mm-est, jó olcsót, max 50e Ft értékben). Ilyenkor láthatunk hasonló képeket, lágy fotók, szürke fátyol, alacsony kontraszt.

Az összkép végülis jó, azt figyelembe véve, hogy milyen zoomtartományban járunk, az elért eredmény nem rossz. Kromatikus aberráció szinte mindig jelentkezik, a geometriai torzítás sem nulla, de aki igazi nagylátószöget szeretne és óriási telét, mindezt stabilizálva, annak nincs túl sok választása.

Kromatikus aberráció

A színi hiba az ED tagok ellenére megjelenhet a képeket, bár elsősorban tele állásban találkozhatunk vele. Mértéke kissé közepes feletti.
Vegyük figyelembe, hogy 8 Mpixeles felbontásunk és igen nagy átfogásunk van. Nagylátószögnél max. 7-10 pixel széles elszíneződést tapasztalhatunk a kontrasztos élek mentén, teljes tele állásnál akár 14-16 pixel széles is lehet a színi hiba, átlagos értéke azonban itt is 8-10 körüli. Ez 10×15 cm-es fotón legrosszabb esetben 0,7 mm, átlagos esetben 0,4 mm.

A rekeszelés itt nem befolyásolja jelentősen a kromatikus aberráció mértékét, hiába szűk a blendénk, a színi hiba ugyanolyan mértékű marad.

A tesztfotók F2,8/4,5 és F8 blendével készültek.

Kromatikus aberrációk

F2,8; 27 mm ekv.

F8; 27 mm ekv.

F4,5; 486 mm ekv.

F8; 486 mm ekv.

Zoom

Az Olympus SP-560UZ igazi nagylátószögtől szupertele állásig kínál beállítható gyújtótávolságot, mely kisfilmre átváltva 27 mm és 486 mm közötti lehet.

Ezen felül a gép rendelkezik ún. pontos zoom funkcióval, amelynek során a max. 3 Mpixeles felvételeken digitális képkivágás is eszközölhető (ez nem rontja a képminőséget), illetve digitális zoom is használható, amely maximális felbontásban is rendelkezésre áll, mértéke maximum 5,6×-es (ez gyengébb képminőséget eredményez).

Optikai és digitális zoom

teljes kép

kivágott képrészlet
f=27 mm ekv.: 1x

teljes kép

kivágott képrészlet
f=486 mm ekv.: 18x

teljes kép

kivágott képrészlet
18x-es optikai és 5,6x-es digitális zoom