Képminőség
Általános képminőség
A készített tesztfotók alapján elmondható, hogy a gép kellően jó felbontású optikát kapott, amely részletes képeket képes vetíteni a CCD-re. Igaz, teljes tele állásban azért lágyulásra számítanunk kell, illetve a teljes zoomtartományban a kontraszt lehetne jobb.
Szférikus aberráció, azaz a sarkok eléletlenedése csak teljes nagylátószögnél érhető tetten, ekkor is minimális mértékben és csak az extrém sarokra vonatkozóan.
Érdekes, hogy alapértékeken a fényképezőgép bizonyos színeknél alulszaturált, kissé fakó képeket készít. Szerencsére a felvétel menüben ezt könnyen korrigálhatjuk +2 vagy nagyobb értéket beállítva.
További furcsaság, hogy a vörös színeket egy kis bíboros elszíneződéssel, picit talán a szokottnál fakóbban képezi le a gép. Jól látható ez a lenti ISO tesztkép teljes méretű képén, ahol a vörös és bíbor között szinte alig látni eltérést, pedig nyilván kellene.
Képzaj
Az érzékenységet ISO64-től akár ISO6400-ig is növelhetjük, igaz ISO3200 és ennél nagyobb érzékenység csak leméretezett képekkel érhető el. Talán nem is baj, hiszen a zajszűrés miatt úgysem lenne benne több részlet nagyobb felbontásban sem.
A mai kompakt gépeknél általában már nem a képzaj, hanem ennek eltüntetésére alkalmazott zajszűrő-zajcsökkentő algoritmusok hatása okozhat kellemetlenséget.
Az Olympus SP-590UZ-nél sincs ez másként, a képzaj JPEG képnél valójában alig érezhető, inkább csak az igen nagy érzékenységeknél, s ott sem a korábban megszokott határozott szín- és luminancia zaj formájában, hanem kisebb foltokként.
ISO64 érzékenységnél kellően részletgazdag, de kis zajú képeket kapunk. Zajmentest nem mondhatnánk rá, de semmiképpen nem nevezhető zavaróan zajosnak.
ISO100 a homogén részeknél jól láthatóan zajosabb, mint az ISO64, de ez is teljesen elfogadható szintű.
Sőt, még az ISO200 is nyugodt szívvel használható, pedig itt már kezd jól látszani a képzaj. A zajszűrés azonban még a részleteket nem tünteti el jelentősen, ezért is alkalmazhatjuk.
ISO400-nál változik a helyzet. A zajszűrés erősebb szintre kapcsol, ami a részletek csökkenését is okozza, azon kívül, hogy a képzaj a finomabb szemcsék helyett kissé durvább hatású, de hasonló szaturáltságú lesz.
ISO800-nál a zajszűrés ellenére is jól látható a színzaj, s a részletek mosottsága is erőteljesebb, mint ISO400-nál. Az ésszerű határ a használhatóságban valahol itt kereshető.
ISO1600-ban már alig látunk részletet, viszont a képzaj mégis erős. Azért ez még egy 10×13 cm-es fotón elfogadható minőséget eredményezhet.
ISO3200-nál és ISO6400-nál a képet először 1,3 Mpixelre méretezi le (1280×960), majd ezt interpolálja fel a fényképezőgép 5 Mpixelre. Ennek minősége olyan, amilyen. Kompromisszumként a bemozdulással szemben még használható emlékképeknél, de tudnunk kell: ez már 10×13 cm-es papírképen se lesz az igazi.
További érzékenység sorozat is megtekinthető a mintafotóink között.
A lenti dobozban 4 képkivágás tekinthető meg egy-egy érzékenység tesztfotónkról.
Érzékenység – képzaj
Hosszú expozíció
A fényképezőgép M állásában B-módú, hosszú expozíciós idejű felvételeket is készíthetünk, maximum 8 perc hosszúságban, de csak ISO64 érzékenységgel. Ilyen esetben mindig történik darkframe elvű hotpixel szűrés, amely az expozíció után, azzal megegyező ideig tart (1 perces expozíció után 1 perces hotpixel szűrés). Az ISO64 érzékenységen 8 percig tartó expozíció nem tartalmaz látható sötétzajt, s hotpixelektől sem terhes. Az eredményt a leni képek szemléltetik.
