Felépítés II.
Ergonómia
Az Olympus SP-590UZ áttervezett külsőt kapott, amely csak minimálisan jelentkezik a kezelőszervekben. Lényegesebb változás az objektívtubus körüli részen és a markolaton vehető észre. Az SP-590UZ ugyanis szakított az eddigi hagyományokkal, így a zoomgyűrű ill. az azt imitáló bordázott rész már nem található meg az új modellen, ill. a markolat jóval előrébb kinyúlik, ami kényelmesebb fogást eredményez. Az ergonómiára tehát nem is lehet panasz, szinte tökéletesen kézbe simuló fényképezőgépről van szó, amelynek markolata is kellőképpen vastag. Igaz, a néhány gyártónál már bevált exponáló gomb alatti, középső ujjunkat megtámasztó bemélyedés kialakítása itt elmaradt.
Az egyes funkciók eléréséhez nyomógombokat kell használnunk, ill. az üzemmódok között a felső üzemmód tárcsa elforgatásával válthatunk. A fényképezőgépre nem került vezérlőtárcsa, így ennek hiányában a rekesz és/vagy zársebesség megadására a krómozott hatású szegéllyel ellátott 4 irányú navigáló billentyűt kell használnunk.
LCD és kereső
Az Olympus SP-590UZ hátlapjára 2,7″ képátlójú Hyper Crystal II típusú LCD került, melynek hasznos képmérete 6,7 cm. A képet 230 ezer RGB pixel jeleníti meg. Ezekből az adatokból akár azt is hihetnénk, hogy ez a kijelző megegyezik az SP-570UZ-ben lévővel. Ez azonban sajnos nem így van. Bár a méret és a felbontás megegyezik, sőt a betekintési szög is nagy, az SP-590UZ-ben lévő LCD nem transzflektív kialakítású, vagyis nem helyeztek fényvisszaverő réteget a folyadékkristály mögé, így erős napsütésben nem biztos, hogy könnyen látható a megjelenített kép. Ennek persze viszonylag kicsi a jelentősége, hiszen ilyenkor akár elektronikus keresőt is használhatunk.
Az elektronikus kereső (EVF) valószínűleg maradt az SP-550UZ-nél már jól bevált, Kopin által gyártott változat. Ennek felbontása igen jó, csak akkor látjuk a kép pixeleit, ha nagyon odafigyelünk. Ez nagy valószínűséggel annak is köszönhető, hogy a subpixeleket az LCD monitorokhoz hasonlóan oszlopokba rendezték, s nem az olcsóbb kijelzőkre jellemző háromszög formába.
Az EVF nem ad túl nagy képet, színezete pedig kissé a kék-bíbor tartomány felé csúszott el, valamint kontrasztja is gyengébb, mint a hátsó LCD-é. Az EVF és az LCD között egy gombnyomással válthatunk át, az aktuálisan használt kijelzőt a fényképezőgép megjegyzi a következő bekapcsoláskor is. A keresőben megjelenített kép (vízszintes irányban) 19°-os szög alatt látszik, amely megegyezik azzal a látószöggel, ahogyan egy 17″-os LCD monitort 104 cm-ről vagy 19″-os 4:3 oldalarányút 115 cm-ről látunk. Ez az érték az elektronikus keresővel ellátott gépek között átlag felettinek számít. Az EVF-et dioptria korrekciós lehetőséggel is ellátták, ennek dioptria értéke sajnos nem ismert.
A kijelzőkön a fotózás legfontosabb paraméterei ellenőrizhetők, úgymint üzemmód, zársebesség, rekeszérték, expozíció-kompenzáció, tömörítési fok és felbontás, hátralévő képek száma, sorozatmód, fehéregyensúly, érzékenység, fénymérés, valamint az akkuállapot. Ezen felül további paraméterek ellenőrzése is megoldott (pl. árnyékkompenzáció, vagy stabilizátor).
Mindkét megjelenítőn közelítőleg 98%-os lefedettségű élőképet láthatunk. Így a kijelzőkön nem látunk mindent, ami a végső fotón is megtalálható lesz, a különbség persze minimális. Lejátszáskor maximum 11×-es nagyítás érhető el. A képnagyítás egy kicsit elnagyolt, az 1×1 pixeles részletek összemosódnak, csak a 2×2 pixeles részletek lesznek elkülöníthetők. Ez az élesség ellenőrzésekor lehet kicsit gond, mert lágyabbnak tűnhet a felvétel, mint amilyen valójában.
A JPEG képekbe viszonylag gyorsan belenagyíthatunk, a maximális nagyítást 2 mp alatt érhetjük el, de ezen idő közel fele a JPEG kép betöltési ideje. Sajnos az xD kártya lassúsága itt is érezhető.
Az élőképre segédrács is helyezhető, amely harmadoló vonalakat mutat a komponálás megkönnyítése érdekében. A korábbi modellekkel ellentétben az Olympus SP-590UZ felvétel módban nem mutat élő hisztogramot. Igaz, a kiégett és bebukott részek kijelzése elérhető, ami talán többet ér, mint a hisztogram. Érdekes, hogy a kezelési útmutató azonban említést tesz élő hisztogramról, a nálunk járt tesztgép V1.0-s firmware-rel viszont nem volt hajlandó hisztogramot megjeleníteni a felvétel élőképén. Hisztogramot csak lejátszás módban vizsgálhatunk meg, illetve itt is elérhető a kiégett és bebukott részek jelzése.
Az LCD fényerejét ±2 értékkel változtathatjuk meg, ez azonban valójában nem a háttérvilágítás erősségét módosítja, hanem digitális úton növeli vagy csökkenti a megjelenített kép világosságát.
Élességállítás, fénymérés
Az automatikus élességállítás négyféle üzemmódban működhet: iESP, szpot, terület, valamint arcfelismerő. Az első módban a fényképezőgép választ 9 terület közül automatikusan, a második módnál csak a középső fókuszterületet használja a gép, míg az utolsó esetben a fotós választhatja ki azt a területet, ahol az élességállításnak történnie kell. A kiválasztható 143 fókuszterület 13×11-es mátrixban helyezkedik el.
Az automatikus élességállítást egyszeri üzemmódon kívül folyamatos vagy prediktív (becslő) módúra is beállíthatjuk.
Ha az automatikus élességállításhoz nincs elegendő fény, a fényképezőgép LED-es AF segédfénye aktiválódik, amely narancs színnel világítja meg a témát, ez enyhe mintát is tartalmaz, amely talán még könnyebbé teszi az élességállítást. Az AF rendszer egyébként meglehetősen fényigényes, és már szobai körülmények között is aktiválja a segédfényt. Bekapcsolt segédfény mellett az élességállítás persze igen lassúvá válik, de akár 4-5 méter távolságban lévő témára is hatékonyan fókuszálhatunk.
Az élességet kézzel is beállíthatjuk, ezt a módot menüben (vagy a programozható gombbal) kell kiválasztanunk. A kézi élességállítást ilyenkor a hátsó vezérlőnyilakkal végezhetjük el. A kézi élességállítás során távolságskálát, és a kép közepének nagyítását láthatjuk. A nagyítás digitális úton történik, 4×-es mértékben, a kijelző területének negyedén.
A fénymérést ESP, középre súlyozott és pontszerű módra állíthatjuk be, de arcfelismerő autofókusz esetén a fénymérés is elsődlegesen az arcot veszi figyelembe.
Vaku
Az Olympus SP-590UZ vakuját egy gomb megnyomásával lehet felpattintani, sajnos ezt a fényképezőgép teljesen automatikus üzemmódban sem teszi meg helyettünk. Automatikus és témamódokon kívül felnyitott vakunál még ki kell választanunk a használni kívánt üzemmódot, ahol egyébként furcsa módon a vakutiltás üzemmód is megtalálható.
A rendelkezésre álló üzemmódok a következők: automatikus, vörösszem hatás csökkentő, derítés, derítés vörösszem hatás csökkentéssel, vakutiltás, lassú szinkron, lassú szinkron vörösszem hatás csökkentéssel, lassú szinkron a második redőnyre. A felpattintható vaku 6 cm magasra emelkedik fel az optikai tengelytől, amely kisebb tárgytávolságoknál kellő védelmet nyújt a vörös szemek ellen. Ha a fotózott személy nagyobb távolságra (kb. 2 m-nél távolabb) található, a vörös szemek ellen a vaku elővillantásával védekezhetünk (vörös szem csökkentő mód). Ha ennek ellenére vörös szem alakul ki, a gép lehetőséget biztosít ennek utólagos javítására, a lejátszás/javítás (perfect fix) menün belül. Az így kijavított képek nem tűnnek élettelennek, a korrekció természetesnek hat (lásd képszerkesztés oldal).
A vaku teljesítményét ±2 Fé tartományban módosíthatjuk, melyet a menüben kell megadnunk. A vaku feltöltése az alkalmazott ceruza akkuk miatt sajnos lassú, két vakus kép között átlagos felvételeknél is 4-5 mp-nek kell eltelnie, de maximális teljesítménynél akár 10 mp-ig is várnunk kell.
A fényképezőgépre külső vakut nem helyezhetünk, de az Olympus vezeték nélküli vezérléssel rendelkező rendszervakuit képes kezelni az SP-590UZ, ill. bármilyen más típusú slave vaku is alkalmazható, mivel ezt a menüben beállíthatjuk. Slave módban a vaku csak egyet villan, ez teszi lehetővé az egyszerűbb slave vakukkal való kompatibilitást. A vakuvillanás erőssége 10 lépésben állítható.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Az állványmenetet műanyagból készítették, az optikai tengely vetületétől kb. 1,5 cm-re helyezték el, nagyjából a gép súlypontja alá. Állványra helyezett fényképezőgépnél az akkumulátorokat nem tudjuk cserélni, a memóriakártyát viszont oldalt kell behelyeznünk, így a kártyacserét az állvány talpa nem zavarja.
A csatlakozókat a fényképezőgép bal oldalán találjuk egy műanyag ajtó mögött, itt helyezték el az AC hálózati adapter bemenetét, a kombinált USB/AV kimenet aljzatát, valamint a HDMI kimenetet.
A fotókat és a videókat a gép belső, 22 MB-os memóriájába, vagy opcionálisan megvásárolható xD memóriakártyára menthetjük, illetve egy microSD adapter segítségével microSD és microSDHC kártyákat is használhatunk. xD kártyából a fényképezőgép maximum 2 GB-osat kezel.
A kártyafoglalat a gép jobb oldalán található, a kártyaajtó nyitását mikrokapcsoló figyeli, így az ajtó letörése a gép használhatatlanságát eredményezi. A teljesen műanyag fedlapot nem erősítették meg fémlappal, s tengelye is műanyag (az SP-570UZ-nél fém tengely és fém megerősítés is van).
A gép áramellátását 4 db AA méretű ceruzaelem vagy NiMH akkumulátor szolgálja. CIPA mérések szerint egy feltöltéssel 340 képet készíthetünk – áll a gyártó adatlapján, bár arról nem írnak, ez mekkora kapacitású akkukkal lehetséges. Egyébként tapasztalatom is az, hogy az Olympus SP-590UZ kellően energiatakarékos, így nem kell magunkkal több kiló csereakkumulátort cipelni. A géphez a gyári csomagolásban alkáli elemet adnak, de célszerű ehelyett két szett akkumulátort és külső töltőt beszerezni.
