Kipróbáltuk: Panasonic DMC-FZ50 teszt

0

Felépítés II.

Ergonómia

Ahogy említettem a vázat az FZ30-tól örökölte a Panasonic DMC-FZ50, ergonómiailag
tehát a megszokott formákkal és kezeléssel találkozunk. A gombok és a váz nagy
részének anyaga, a fém objektívház és néhány kisebb fém szerelék kivételével,
műanyag, összerakási minőségük kiváló. A mély markolat kellően kényelmes és
stabil fogást biztosít. Külseje gumírozott és a hátlap hüvelyujj felőli részén
is egy kis gumírozott felületet kapunk, melyek tovább növelik a stabilitást
és a komfort érzetet. Bevallom nekem az FZ sorozat kissé puritán, szögletes
formái nem igazán jönnek be, de kétségtelen, hogy a használat terén ez nem okoz
gondot. Az exponálógombot kissé döntve kiemelték a vázból, ami szintén a kényelmet
növeli. A pozíciója megfelelő. A keresőbe nézve sem kell tétován matatnunk utána.
A váz már elég nagy ahhoz, hogy stabil, jól fogható markolatot konstruáljanak
hozzá, ahhoz viszont még kicsi, hogy az egyébként jól használható első és hátsó
üzemmód választó tárcsa kényelmes helyen legyen. Sajnos nincsenek ott. Átlagos
méretű kezekkel rendelkezem, de mindkét kereket csak a markolatot szorító három
ujjam lejjebb csúsztatásával tudom kezelni, ami viszont kényelmetlenebb és instabilabb
fogást jelent és plusz időt vesz igénybe minden egyes opcióváltáskor.

A gombok nagy része egy ujjal is kényelmesen elérhető és kezelhető. Kisebb
nehézségek csak akkor ütközünk, ha a keresőbe bal szemmel nézve komponálunk
és közben valamely hátsó gomb után nyúlunk. Az LCD jobb oldalán elhelyezz gombok
kezelésének ebben az esetben orrunk lesz az akadályozója.

LCD és kereső

A polikristályos TFT LCD maradt a Panasonic DMC-FZ30-ban megszokott 2″
képátlójú. A méréseink szerint 5,1 cm-es kijelző felbontása némileg csökkent.
Az eddigi 230 000 képpont helyett most 207 000-rel kell beérnünk. Ez azonban
a gyakorlatban nem igazán fog feltűnni. A látható kép kellően részletgazdag,
nincs hiányérzetünk. Persze nem jött volna rosszul, ha egy kicsivel nagyobb
LCD-t kapunk, hiszen a meglévő helyre elfért volna egy 2,5″-os is. A képernyő
egyébként ez alkalommal is kihajtható, ami a fej fölötti vagy az alacsony komponálást
sokkal kényelmesebbé teszi, nem is szólva arról, hogy a váz felé befordított
LCD sokkal védettebb szállításnál. Apró könnyebbség, hogy lefelé 180 fokban
hajtható a kijelző az eddigi kb. 110 fok helyett. Balra 180 fokban, jobbra 90
fokban forgathatjuk, szinte bármely pozícióban, amit a gépváz megenged. Így
például a visszafordított kijelzővel akár magunkat is „leportrézhatjuk”.
A dolog egyetlen szépséghibája, hogy a 180 fokban lehajtott és ugyanennyivel
elforgatott kijelző képe fejjel lefelé lesz látható, ami a komponálást némileg
nehezíti. Szintén zavaró, hogy sötétben a kijelző képfrissítése lelassul, szaggatottá
válik. A képek visszanézésénél 2x, 4x, 8x és 16x-os nagyítást használhatunk
(gyors nézet módban max. 8X), a nagyított részt pedig a hátsó négyirányú vezérlő
nyíl gombjaival mozgathatjuk.

A keresőt szintén a korábbi modellből örökölte a Panasonic DMC-FZ50. A 0,44″
méretű EVF-re (elektronikus kereső), 230 000 képpont került, ami megegyezik
a hasonló kategóriájú gépekben megszokott felbontással. Ez a pixelszám a komponáláshoz
és az adatok, menük megtekintéséhez bőségesen elég, a pontos manuális élességállításhoz
azonban kevés. Ezen a képközép nagyított nézetével segít a gép, melyet az Élességállítás
pont alatt részletezek.

Az EVF-et dioptriakorrekcióval is ellátták, mely igen tág keretek között, +/-
4 dioptria tartományban állítható. A kerék kissé könnyedén jár, így előfordulhat,
hogy véletlenül elállítjuk. Tesztjeim során is előfordult, hogy a keresőbe pillantva
teljes homály fogadott és pár másodperces tétova gombnyomogatásomba telt, mire
rájöttem, hogy az eltekert dioptriakerék a ludas.

felvétel mód képernyői

Az LCD és a kereső lefedettsége 100%-os, tehát minden képre kerül, amit látunk
benne. A rajtuk megjeleníthető információk az LCD melletti Display gombbal kapcsolhatók.
Az élőkép mellett hisztogram is megjeleníthető mind felvétel, mint lejátszás
módban. A kiégett területek villogtatása csak gyors visszajátszás módban lehetséges
és a menüből letiltható. Kétféle kompozíciós segédrács közül is választhatunk
és az expozíciós és képadatokat tartalmazó státuszsorok pozíciója is többféle
helyzetbe állítható, vagy kikapcsolható. A két kereső között az LCD jobb oldalánál
lévő EVF/LCD gombbal válthatunk..

Élességállítás

A Panasonic DMC-FZ50 támogatja az automatikus és a kézi élességállítást is.
Automatikus (AF) módban összesen 9 fókuszpont (3 x 3-as mátrix) állítható be
manuálisan, de rábízhatjuk ezt a teendőt a gépre is. Ezen felül lehetőség van
három pontos és szpot fókusz megadására is. A középső (szpot) mezőhöz három
különböző beállítás tartozik. Választhatunk gyors középpontos, középpontos és
kis középpontos (szpot) mód között.

Az automata élességállítás pontos és kategóriájában gyorsnak mondható, bár
méréseink szerint nem gyorsabb, mint az FZ30-ban megszokott. Három alapvető
fókuszmód közül választhatunk, melyek közt az objektívház bal oldalán lévő kapcsológombbal
válthatunk. Az itt beállítható normál autofókusz mellett, makró autofókusz (AF
Macro) és kézi fókusz (MF) választható. Normál módban, nagylátószögnél 0,3 m,
tele állásban 2 m a közelpont. Makró állásban 5 centimétertől (nagylátószög),
és 2 métertől (tele) képes a gép élességet állítani. Méréseink szerint ezek
az értékek azért kedvezőbbek. A frontlencsétől számítva, makró módbank 3 cm-től,
tele állásban pedig 160 centimétertől sikerült élességet állítania a gépnek.

Az automata élességállítást narancs színű segédfény támogatja, melynek mintázata
a mellékelt képen látható. A kitakart rész a nagyméretű objektívtubus árnyékolja.

AF segédfény vetített mintázata

Kézi fókusz esetén a menüben engedélyezhetjük a képközép kinagyítását, ami
sokkal kényelmesebbé és pontosabbá teszi az élességállítást. A fókuszgyűrű elmozdításakor
a képközép 1/4-ed képernyő méretű területén 2x nagyítást kapunk. Ezt a Beállítás
menü MF segítség módjának MF1 opciójával érhetjük el. Az MF2 lehetőséget választva
a teljes képernyőn kapunk 4x nagyítást. A nagyított képkivágás mindkét esetben
a nyíl iránygombokkal mozgatható el.

Vaku

A fényképezőgépen felnyíló vaku található, ami a váz bal oldalán lévő rugós
tolókapcsolóval oldható ki. Kinyitott állapotában a villanó 7 cm-re helyezkedik
el az optikai tengelytől, ami a vörösszem kialakulása szempontjából, a kisebb
kompakt gépektől jobb eredményt ad, de messzebb lévő portréalanynál már ez is
kevésnek bizonyulhat. A vaku teljesítménye a négyirányú vezérlőgomb fel-nyílgombjával
kapcsolható be, majd a jobbra-balra nyilakkal szabályozható +/- 2 Fényérték
tartományban 1/3 lépésenként.

A beépített vaku módjai: kikapcsolt, derítő, auto, auto + vörösszem eltávolítás,
lassú szinkron. A vakumódok a négyirányú választógomb jobb-nyílgombjával érhetők
el. A vaku hatótávolsága nagylátószögnél 0,3-7 m, tele állásban 0,3-5,3 m.

A Panasonic DMC-FZ50 egyik újítása, hogy a korábban csak középpontos kapcsolatot
lehetővé tevő vakupapucs ezen a gépen TTL vakukat is fogad. A váz tehát kommunikációra
képes a megfelelő rendszervakukkal, amelyek fényerőssége a váz által átadott
fénymérési adatoktól függ. Ehhez természetesen gyári rendszervakukat kell használnunk,
melyekből kétfajta érhető el az FZ50-hez. A DMX-FL500 50-es kulcsszámot biztosít,
ami nagylátószögnél, nyitott rekesszel közel 18 méteres hatótávolságot jelent
(ISO 100-on). Kistestvére a DMW-FL360 36-os kulcsszámmal rendelkezik, ami ugyanezen
beállítások mellett közel 13 méteres hatókört feltételez.

A beépített vaku nagylátószögnél is jó fedettséget biztosít. A második képen
hisztogram széthúzással manipuláltuk a képet. A valóságban nem kapunk ilyen
képet csak a teszt érdekében kívántuk erősebben érzékeltetni a fényeloszlást.
A fedettség még így is megfelelő. A felső sarkok fényerőcsökkenése erősebb 25%,
ami átlagos érték, az alsó sarkokban kisebb, ~16%-os csökkenés volt látható.

Vakuval készült felvétel fényeloszlása

Sarkokban tapasztalható fényerőcsökkenés:
~25% eff.

fényeloszlás formája
(képmanipulálással kiemelve!)

Csatlakozók, akku, memóriakártya

A fém állványcsatlakozó menetet pontosan az optika középtengelyéhez igazították.
A fényképezőgép nagy méretének köszönhetően az akkumulátorfoglalat markolat
alatti fedele állványra helyezett gép esetén is könnyedén nyitható. Szintén
használható marad a lenyitható LCD is, bár az állványfej a teljes lenyitást
kissé akadályozhatja.

A Panasonic DMC-FZ50 csatlakozóit a gép bal oldalán, egy kis, kipattintható
műanyag ajtó mögött találjuk. A csatlakozók fentről lefelé a következők: opcionálisan
megvásárolható távvezérlő (DMW-RSL1) aljzata; audio/video, valamint USB közös
kimenet; a DMW-AC7 típusú (szintén opcionális) hálózati táp csatlakozóaljzata.
Legnagyobb bánatomra a gép még mindig az USB v1.1 szabványt támogatja, ami azért
ebben a kategóriában már egy fekete pontot érdemel.

A készülékhez saját lítium-ion akkumulátort mellékelnek, melynek típusszáma
CGR-S006E, kapacitása pedig 710mAh. Az akku egy feltöltésével a CIPA szabványú
mérések szerint 360 kép készíthető. Tesztünk alatt, kb. 280 kép elkészülte után
jelzett töltetlen állapotot az akkumulátor. A csomag része a Panasonic DE-994
hálózati akkutöltő is. Az akkumulátor a markolat alján lévő foglalatba helyezhető.
Kicsúszását egy rugós retesz akadályozza. A foglalat ajtaja egy oldalra forduló
kapcsolóval igen könnyedén és gyorsan nyitható. Zsanérja fémből készült, az
átlaghoz képest masszívabbnak látszó.

Képeink és videóink SecureDigital memóriakártyára menthetők, amelyből a Panasonic
DMC-FZ50 a legújabb SDHC darabokat is támogatja, a gépnek tehát 2 GB-nál nagyobb
kártyák kezelésével sem lesz gondja. A készülékhez egy 32 MB-os kártyát mellékelnek,
amire teljes felbontásban igen kevés adat fér, így erősen ajánlott egy nagyobb
(legalább 1GB-os) memória beszerzése. A kártyát a markolat jobb hátsó részén
lévő hátrahúzható műanyagajtó mögötti foglalatba helyezhetjük. Az ajtó kényelmes
működésű, viszonylag könnyen, de határozottan jár, gyors kártyacserét tesz lehetővé.
A fényképezőgépet a fedél nyitott állapotánál is használhatjuk.