Optika
Kromatikus aberráció
A kromatikus aberráció, vagy emberibb nevén színhiba sosem jelentett túl nagy gondot a Panasonic gépei számára. Ha gondot is jelentett volna mindig akadt egy vállalkozó kedvű Venus Engine és a probléma meg volt oldva. Végül is a végeredmény az alacsony, vagy egyáltalán nem látható színhiba a lényeg, nem pedig az eléréséhez szükséges módszer. A korábbi gépeken szinte egyáltalán nem jelentkezett ez a hiba, az újabbakon azonban már megfigyelhetők a lilás kontúrok, bár normál körülmények között nem annyira zavaróan. Tesztkörülményeink, vagyis a nagy kontrasztkülönbséget hozó fémfólia szépen kihozza ezt a hibát. Nagylátószögnél, nyitott rekesszel szinte a kép egészén megfigyelhető, nyilván a kis mikrolencséknek is betudhatóan. Ha szűkítjük a rekeszt a lila-cián szegélyek jelentősen csökkenthetők, de nem tűnnek el teljesen.
A sok esetben problémásabb tele állásban sokkal jobb a helyzet. Nyitott rekesznél is szinte észrevétlen a színhiba, csak ha direkt keressük, bukkan elő. A rekesz szűkítése itt csak 1 és 1/3 fényértéket jelent, így talán érthető, hogy a színhiba nem tűnik el teljesen, de továbbra is nehezen észrevehető.
Geometriai torzítás
A gyártó a geometriai torzítást is szereti rábízni a feldolgozórendszerre. Az objektív ugyanaz, mint az FZ100-ban, tehát alapjában nem várhatunk mást, hacsak a Venus Engine nem szól közbe. Márpedig nem szól, ugyanis szinte ugyanazt mértük mindkét esetben.
Nagylátószögnél, 0,45 %-os hordótorzítást, ami az ekvivalens 25mm-nek megfelelő gyújtótávolsághoz képest igen szép teljesítmény. Ha mondjuk épületet szeretnénk fotózni, élesebb szeműeknek helyenként zavaró lehet, de más esetekben nem fog feltűnni. Az FZ38-nál egyébként majdnem ugyanezt mértük, de ott „csak” 27mm volt az ekvivalens gyújtótávolság.
A torzítást tele végállásban is megmértük, és az FZ100-hoz hasonlóan elhanyagolható eredményt kaptunk. A 600mm-es állás tehát torzításmentes, szemben a tavalyi modell 0,2% körüli hordótorzításával.
Torzítások a gyujtótávolság függvényében
Közelfényképezés, makró
Ha makró állásba kapcsolunk a frontlencsétől számítva akár 1 cm-es munkatávolságról is fényképezhetünk. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az optika elülső műanyag pereme, kb. 2 mm-re lesz az olyan sík témától, mint tesztünk négyzethálós papírlapja. Emiatt az ilyen témák megfelelő bevilágítása szinte lehetetlen, az objektívvel árnyékoljuk a teljes területet és csak a széleken jut be némi fény. A tesztképen jól látható a végeredmény. Az 1 cm-es távolság ezen felül erős kromatikus aberrációt mutató, gyenge felbontású képsarkokat és komolyabb geometriai torzítást is magával hoz. Ami kárpótol mindezért az csak a 30 mm-es széles lefedett terület. Sok más géptől eltérően ezt nem teljes nagylátószögnél, hanem egy zoomfokozattal később, kb. 32-33mm gyújtótávolságnak megfelelő állásban kapjuk.
Makró képességek
Aki ennél is jobb nagyítást szeretne, átkapcsolhat Zoom Macro állába, mely 3x-os digitális zoomot kínál. A felbontásunk így jelentősen romlik, de 1 cm széles terület fedhető le.
Tele makró állásban 1 méterről képes élességet állítani a gép. Normál beállításban ez 2 méter. A jótékony távolság miatt megszabadulunk a bevilágítási és optikai problémáktól, cserébe gyengébb nagyítást kapunk 83 mm széles lefedett területtel.
Vignettálás
A vignettálás sokkal jobb értékeket mutatott az előd 15-17%-os eredményéhez képest, és egy kicsit eltérőt, mint amit az FZ100 mutatott. Nagylátószögnél, nyitott rekesszel 4%-os mértünk, ami szinte semmi. Általában ilyen körülmények között jelentkezik leginkább a képsarkok sötétedése, nemritkán két számjegyű értékkel. Ezt az eredményt viszont elhanyagolhatónak tekinthetjük. Tele állásban kevésbé jelent problémát a vignettálás, és az itt mért 3% valóban erre utal.
A sötétedés mértéke a rekeszérték növelésével csökkenthető, de ezek az alacsony értékek inkább arra utalnak, hogy a feldolgozórendszer nem létező keze van a dologban. Mindenesetre ha szűkítjük a rekeszt egy fél százalékot azért nyerhetünk nagylátószögnél. Tele állásban, érdekes módon, egy kicsit rosszabb értéket kaptunk, tehát szinte biztosra vehetjük, hogy az utófeldolgozáson múlik a végeredmény.
