Kipróbáltuk: Panasonic Lumix DMC-GF3 teszt

0
3 252

Felépítés

Ergonómia

A GF3-mal úgy tűnik egy teljesen más irányba szeretne fordulni a cég, mint a GF-sorozat eddigi készülékeivel. A korábbi, férfiasabb, szögletesebb vonalvezetés helyett itt egy lágyabb, gömbölyűbb gépváz formával, még inkább lekerekített sarkokkal, és kecsesebb, már-már ultrakompakt kivitellel találkozunk. Megjelenésének napján ez a gép volt az addigi legkisebb MILC – bár ezt a trófeát hamar elhódították tőle, hiszen elég kiélezett a verseny a méret terén.

Ez a modell tehát leginkább a kis méret jelszavával született, és külsejének köszönhetően a Panasonic inkább a fiatalabb, és a női vásárlókat célozza meg vele. Erre a törekvésre csak ráerősít, hogy a korábbitól eltérően ötféle színváltozatban kapható a gép, a komolyságot sugárzó feketétől a fehér, piros és barna változatokon át a kislányos rózsaszínig.

A fényképezőgép külseje egyébként fémből készült, néhány műanyag elemmel, mint például az akkufoglalat ajtaja. A kissé légies, könnyed érzetű váz összerakási minőségére sem lehet panasz. Valódi markolata az előző modellnek sem volt, és itt is csak egy jelzésértékűt kapunk, hasonlót a GF2-őn találhatóhoz. A borítás nélküli, íves markolatra jól felfekszik néhány ujjunk, de kényelmesnek semmikép nem nevezhető a fogása.

Bár látszólag kevesebb kezelőszerv van a gépen mint az elődben, utánaszámolva kiderül, hogy erről szó sincs. A GF2-höz képest eltűnt a hüvelykujjhoz eső vezérlőtárcsa, amit a többirányú navigációs gomb körüli tárcsával pótoltak. A tárcsa maga is négyirányú gombként működik. A kezelőszervek nagyon kicsik, és hiába maradt ugyanannyi belőlük mint az elődben, egy kicsit kevés van belőlük. Sok beállításért a menübe kell lépnünk.

Optika

Micro FourThirds rendszerű lévén minden Panasonic G és Olympus M.Zuiko objektívvel kompromisszumok nélkül használható. A szenzor mérete miatt minden csatlakoztatott optikánál 2x-es gyújtótávolság szorzóval kell számolnunk, így egy 14-42mm-es zoom kisfilmes értéken 28-84mm-nek megfelelő látószöget ad.

A Panasonic nemrég bejelentett újdonsága a Power Zoom funkció. Az ezzel felszerelt, X-jelű objektíveken a hagyományos kompaktokhoz hasonló zoomkapcsolót kapunk. E szolgáltatás igazi előnye az új Lumix G X Vario PZ 14-42mm F3,5-5,6 ASPH. POWER O.I.S. objektívnél jelentkezik, melyen egyáltalán nem találunk sem zoom, sem fókuszgyűrűt, csak egy-egy gombot. Az optikai ennek köszönhetően kevesebb mint fele olyan hosszú, mint a korábbi 14-42mm-es változat.

GF3 (balra) pancake zoom objektívvel

Az objektívek nyújtotta optikai zoom mellett 2x és 4x-es digitális zoom is engedélyezhető, illetve használhatunk ún. Kiterjesztett Telekonverter lehetőséget is. Ez fotó módban 2x-es, videóknál pedig 3,1x-es képkivágást ad.

A Panasonic objektívjeibe építi az optikai stabilizátort, melynek üzemmódjait felvétel menüben állíthatjuk. Kikapcsolt állása mellett, normál és csak a függőleges irányt kompenzáló módot választhatunk. Utóbbinak vízszintes pásztázásnál (svenkelésnél) vehetjük hasznát.

Képérzékelő

A gyártónak nyilván meg kellett változtatnia a szenzort, hiszen kiolvasási sebessége a duplájára nőt – de erről majd az élességállításnál ejtünk pár szót. Változtattak a zajszűrésen is, mely remélhetőleg képminőség tesztünknél látványosan is jelentkezni fog.

Az érzékelő egyéb tekintetben maradt a régi, 4/3”-os formátumú Live MOS, 17,3 x 13 mm-es mérettel. A 4/3 és Micro 4/3 rendszernek megfelelő méretű, 17,3 x 13 mm-es Live MOS szenzor került a gépbe. Felbontása 13,06 megapixel, melyből 12,1 milliót használ képalkotásra a készülék. Így 4000 x 3000 pixeles maximális képméretet kapunk. Négyféle oldalarányt kínál a gép, 4:3, 3:2, 16:9 és 1:1 opciókkal, melyek mindegyikében 4-4 képméret áll rendelkezésre. Formátumként a megszokott JPEG-et (kétféle tömörítéssel), RAW-t, vagy ezek kombinációját (RAW+JPEG) választhatjuk.

A képfeldolgozást a megújult Venus Engine processzor végzi. A Live MOS alapérzékenysége ezúttal ISO160-ról indul a korábbi ISO100 helyett. 1, vagy 1/3 Fé lépésekben növelhetjük az ISO értéket, egészen 6400-as szintig. A menüben meghatározható az automatikus beállítás maximuma, mely ISO200 – 1600 lehet. Választhatunk intelligens ISO (i-ISO) lehetőséget is, így mozgó téma esetén automatikusan magasabb érzékenységet állít a gép, hogy az így kapott rövidebb záridővel „megfogható” legyen a téma.

A DMC-GF3-nál meghagyták a jól bevált automatikus szenzortisztítást, mely minden bekapcsolásnál aktiválódik, de bármikor indíthatjuk a menüből is. A tisztítási folyamat a szenzor előtti védőréteg másodpercenkénti ötvenezerszeres vibrációjával távolítja el a rátapadt apróbb szennyeződéseket.

LCD és kereső

A hátsó kijelző tekintetében nincs változás az elődhöz képest. Ezúttal is egy 3” méretű, 460 000 képpontos érintésérzékeny LCD került a gépre. Oldalarány 3:2, lefedettsége pedig 100%, tehát amit az élőképen látunk mind a képre kerül.

Jó felbontásának köszönhetően szép részletességet remélhetünk tőle, laposabb szögből is jó a képe, és a színei, valamint kontrasztja és kontrasztátfogása is jó, bár utóbbiból láttunk már jobbat is.

Napsütéses időben egyrészt a tükröződésmentes bevonat, másrészt a környezeti fényhez igazított automata világosság szabályozás nyújt segítséget. A képernyő ezen felül három üzemmódban használható. Ha részletesebben szeretnénk testre szabni a világosság, kontraszt/telítettség, illetve a kék és a vörös árnyalat 7-7 fokozatban állítható.

Az érintésérzékeny funkciókon nem igazán változtattak a korábbihoz képest. Egyedüli újdonság, hogy a képernyő megérintésével kijelölhető autófókusz pont lehetőségét le is tilthatjuk. A kijelzőt könnyedén bekalibrálhatjuk és ezután már gyerekjáték a menü, a háttérelmosás (defókusz), vagy akár a tárolt képek lapozása, görgetése. A készülék mellé egy vállpántra fűzhető műanyag pointert is ad a gyártó, de persze ujjunkkal is elég kényelmesen vezérelhető, hisz a megjelenő ikonok és gombok többsége kellően nagy.

Lejátszáskor is használhatjuk az érintőképernyőt, vagy akár a megszokott iránygombokat is a képek lapozásánál és görgetésénél. Itt ugyanúgy kapunk egy DISP ikont az adatok váltásához vagy eltüntetéséhez, illetve a képek nézetnagyítását is a képernyőt érintve végezhetjük. A nagyítás 4, 8 vagy 16x-os lehet, ellenkező irányba lépkedve 12, vagy 30 nézőképet jeleníthetünk meg a képernyőn. Itt érhető el a naptár szerinti képcsoportosítás is.

Adatkijelzés felvételkor

Az érintésérzékeny kijelzés már korábban is bemutatott érdekessége a zárkioldási lehetőség. Ha engedélyezzük ezt a funkciót, a képernyőt bárhol megérintve azonnal odaugrik az aktív AF pont, majd a készülék fókuszt állít és rögtön exponál. Nem kell használnunk az expo gombot. Akciódús fotózásnál rendkívül hasznos ez a funkció.

Kevés gomb került a gépre, de ennek egyik oka, az érintőképernyő, melyen az adott üzemmódnak megfelelő érintőgombokat találunk. Így szabályozható például a képernyőn megjelenő adatok mennyisége a DISP gomb segítségével, és a képernyőről is elérhetjük a gyorsmenüt. Az egyéni beállítások menüjében háromféle kompozíciós segédrács és élő hisztogram is bekapcsolható. Ezt egy ujjmozdulattal a képmező bármely pontjára húzhatjuk. Ugyanitt a kiégett területek kijelzésének be-, és kikapcsolására is módunk nyílik.

A GF3-on nincs kereső a képek komponálásához, csak az LCD-t használhatjuk. Elődjében lehetőségünk volt külső elektronikus kereső (EVF) csatlakoztatására, de ebből a modellből kihagyták az ehhez szükséges csatlakozót. A kombinált csatlakozó egyéb kiegészítők (pl. GPS, vezeték nélküli fájlátvivő) fogadására is alkalmas lett volna.

Vaku

A gépváz mérete hiába csökkent a Panasonic úgy tűnik ragaszkodik a beépített vakuhoz. Az elődből emiatt repülnie kellett a módválasztó tárcsának, ebből a modellből pedig a vakupapucsnak. Külső vakuk így nem használhatók a géppel (hacsak nem villanásra induló segédvakuk), de kapunk egy felnyíló apróságot 6,3-as kulcsszámmal. Ezt a gép közepére helyezték el, és az LCD fölötti Open gombbal mechanikusan nyitható ki.

Dupla zsanéros megoldásának köszönhetően magasabbra nyílik mint azt a váz vastagsága engedné. Ez az optikai középtengelyhez képest 5,5 cm-t jelent, ami hosszabb objektív esetén sem okoz beárnyékolást, és persze a vörösszem hatás elkerülésének is jót tesz. A piros szemek ellen szoftveres csökkentéssel is védekezhetünk.

Memóriakártya, akku, csatlakozók

A fényképezőgép összes csatlakozója – szám szerint kettő – a markolat oldalára került, egy kis gumilappal takarva. Fent egy C-típusú HDMI kimenetet kapunk, melyhez külön vásárolható meg a kábel. A beállítás menüben legfeljebb 1080i kimeneti felbontást választhatunk hozzá. Alatta a kombinált USB 2.0 (High Speed) és A/V kimenet mini-B aljzata található. A dobozban az USB és az AV kábelt is megtaláljuk. Csatlakozónak nevezhetjük még a külön megvásárolható kábeles ál-akkumulátort is, mely hálózati tápegységként funkcionál, ha az akku helyére illesztjük, kábelét az ajtaján nyitható nyíláson kivezetve.

Az akkumulátor a markolati rész alján nyíló foglalatba helyezhető, mely sajnos állványtalpra erősített gépnél nem nyitható, annyira közel került az állványmenethez. Az akku véletlen kicsúszását egy kis műanyag nyelv gátolja. A DMW-BLE9E típusú lítium-ion áramforrás 960 mAh-es, és 7,2 V-os. A gyártó mérései szerint az új Power Zoom kitobjektívvel kb. 330, a régivel kb. 320 képet készíthetünk egy töltéssel. A géphez hálózati töltőt is mellékelnek, melynek segítségével kb. 2,5 óráig kell töltenünk az akkumulátort.

Ugyanide, az akku foglalata mellé kerül a memóriakártya is. A gép nem rendelkezik belső memóriával és kártyát sem mellékelnek hozzá. A külön megvásárolható kiegészítőből az SD, SDHC, vagy SDXC típusokat kell keresnünk. Egy 8 GB-os kártyára kb. 1 órányi Full HD videó (AVCHD), vagy 1150 db teljes felbontású JPG kép fér.