Felépítés I.
Ergonómia, kezelés
A Panasonic Lumix DMC-GF6 vázát leginkább műanyag alkotja, ez a külső borításokra is igaz. A gép tapintása mondhatni elég műanyagos, ezt próbálja ellensúlyozni az előlapon végigfutó, bőr textúrájú gumi bevonat, valamint a hátlapon, a nagyujjunk megtámasztásául szolgáló, igen jó csúszásmentességet adó kiemelkedés.
Az összerakás minőségével egyébként semmi probléma nincs, de én a magam részéről sajnálom, hogy elhagyták a korábbi markolatot, még ha méretében kicsi is volt. Így a gép most már nagyon ultrakompaktosra sikerült (a vastagságát leszámítva), így tehát a kényelem nem nagyon juthat eszünkbe, még akkor sem, ha maga a gép egyébként pillekönnyű. De persze azt sem állítjuk, hogy minden körülmények között kényelmetlen volna, ez inkább csak a méretesebb és nehezebb objektívek használatakor jelentkezhet.
Egy kicsit módosult a gép formavilága is, a korábbi játékosabb vonalvezetésű megoldást a retrósabb hatást adó szögletesebb vonalak felé vitték, ez főképp a vaku környékén érhető tetten, de ennek fényében módosult az üzemmódtárcsa helye és az új gombok megjelenése is.
Gombokból és tárcsákból több került a gépre, mint az előd esetében, így fent a bekapcsoló kar és az exponáló gombon kívül az üzemmódtárcsát, az intelligens automata módot ki/be kapcsoló gombot és a programozható Fn1 gombokt találjuk. Hátul kapott helyet a dedikált videófelvétel gomb, a Q. Menu/lejátszás, a törlés és a Display (kijelzés információit beállító) gomb, valamint a Menu/set és körülötte a négy irányú navigáló gombként is funkcionáló vezérlőtárcsa. Ez utóbbi előre programozott funkciókat valósít meg a következők szerint:
- fel: expozíció kompenzáció vagy manuális módban a rekesz/zársebesség beállításának váltása
- le: sorozat módok/önkioldó
- jobbra: fehér-egyensúly
- balra: AF terület mód és AF keret mérete
E négy funkció fix, ide mást nem programozhatunk. A gép felső részén lévő programozható gombon kívül öt további virtuális gombot programozhatunk az érintésérzékeny LCD-re. Ezekre a következő feladatok bízhatók:
- Wi-Fi,
- AF/AE rögzítés (csak az Fn1 gombra),
- AF be (csak az Fn1 gombra),
- mélységélesség előnézet,
- fénymérés vagy fénymérés érintésre,
- elektronikus horizont,
- zoom vezérlés (powerzoom objektívnél),
- kurzorgomb-rögzítés,
- fotóstílus,
- digitális szűrő választás,
- kép oldalarány,
- képméret,
- minőség,
- érzékenység,
- fénymérés módja,
- fókuszmód,
- i. dinamikus kontraszt,
- intelligens felbontás,
- HDR,
- zártípus (redőny, elektronikus, auto),
- vaku mód,
- vaku beállítás,
- telekonverter,
- digitális zoom,
- stabilizátor,
- rövidfilm,
- mozgókép beállítások,
- kép üzemmód,
- csendes mód,
- élkiemelés,
- hisztogram,
- kompozíciós segédrács,
- zebraminta,
- monokróm előnézet,
- videó felvételi terület jelölése,
- zoom léptetés (powerzoom objektívnél),
- zoom sebesség (powerzoom objektívnél),
- érintőképernyő ki/bekapcsolása.
Azért, hogy a kezelhetőség még könnyebb legyen és a menübe még kevesebbszer kelljen belépnünk, a gép Q. Menu gombbal előhívható helyi menüt is kínál, amelybe akár saját magunk is rögzíthetünk 15 beállítás elvégzésére használható kis ikont. Az ide választható funkciókat a fenti listában félkövéren szedtük.
A Panasonic tehát igyekezett a kis gépváz és a viszonylag kevés gombból, valamint az érintőképernyőből a legtöbbet kihozni azért, hogy a legjobban kezelhető és a leginkább testreszabható gépünk legyen. Igaz, az elődnél még 2 programozható gombunk volt, ennek ellenére itt több lehetőség adódik, emiatt úgy érzem, hogy mégis előrelépés történt. Csupán néhány beállítás maradt olyan, amit csak a menüben állíthatunk.
A gépváz továbbra is igen kis méretű, a teljes magassága 6,5 cm, a felpattanó vaku mellett két oldalt azonban csupán 5,7 cm (gombok nélkül). A kis méretnek sajnos akad hátránya is, gyakorlatilag a legkisebb objektíveken kívül minden komolyabb optika alul túl fog lógni a gépvázon, ami nehezíti majd az állványra helyezését is. A tesztünk során három objektív volt nálunk, ezek közül a Manfrotto méretes állványtalpával együtt csak a 12-32mm-es kitobjektív volt letekerhető, sem a 20mm f/1,7-et, sem a 100-300mm f/4-5,6 telezoomot nem lehetett a gépre csavarni, ha a vázon rajta volt az állványtalp.
A 100-300-as telezoom ráadásul annyira elemelte a nagy Manfrotto talpat a gép alsó síkjától, hogy ilyen esetben az LCD-t is csak igen nehezen lehetett felnyitni. Kisebb állványtalpak esetében nem feltétlenül jelentkezik ez a probléma.
A fém állványmenetet sikerült az optikai tengely alá, nagyjából a szenzor síkjába helyezni, amely panorámázásnál jön jól. Ennek eredményeként még kisméretű állványtalp esetében sem lesz cserélhető az akku és a memóriakártya, amíg a gép állványon van.
Optika
A gépre közvetlenül a mikro NégyHarmados, azaz mFT bajonettes objektívek tekerhetők fel. Kitben a DMC-GF6-tal együtt megjelent Lumix G Vario 14-42mm f/3,5-5,6 ASPH. II MEGA O.I.S., illetve a nagyobb látószöget nyújtó, s még kisebbre összecsukható Lumix G Vario 12-32 mm f/3,5-5,6 ASPH MEGA O.I.S. objektívvel vásárolható meg.
Bár a Panasonic Lumix G Vario 12-32 mm f/3,5-5,6 ASPH MEGA O.I.S. fókuszállító gyűrűvel nem rendelkezik, de a kézi élességállítás ez esetben a vázról még elvégezhető, igaz, csak elektronikusan vezérelve egy virtális gomb segítségével.
A Panasonic mellett az Olympus is a mikro NégyHarmados rendszer tagja, így az ő objektívjeik is megkötések nélkül használhatók. Ezeken túlmenően egyéb gyártók objektívjei is feltekerhetők, sőt, adapterrel további rengeteg korábbi (DSLR-hez fejlesztett) optika használható.
A GF7-ből sem hagyták ki a korábban bevezetett digitális zoom szolgáltatást és telekonvertert. A kiterjesztett telekonverter funkció gyakorlatilag 2×-es képkivágást ad, duplájára emelve az optikai zoomot, a digitális zoom lehetőséggel pedig duplázhatjuk vagy négyszerezhetjük a nagyítást. Attól függ, mit engedélyeztünk a menüben.
Képérzékelő
A fényképezőgép új, de a korábbival megegyező effektív felbontású, 16 megapixeles képérzékelőt kapott. A teljes felbontás 16,68 Mpixelről 16,84 Mpixelre nőtt, ez a végső képeken azonban nem igazán érezhető. A Live MOS szenzor mérete az Micro4/3 adta 17,3×13 mm, így e terület kb. negyede egy fullframe érzékelőnek, azaz a felhelyezett objektívek adta látószög kisfilmes megfeleltetéséhez a gyújtótávolságot 2-vel kell szoroznunk (2×-es képkivágás faktor). A képfeldolgozást szokás szerint a Venus Engine rendszer végzi.
A készíthető fotók maximális felbontásban 4592×3448 pixelesek lehetnek, ennél két kisebb méret választható, egy 8 Mpixeles és egy 4 Mpixeles. A natív 4:3 oldalarány mellett választhatunk 3:2, 16:9 és 1:1 arányt is, ezen esetekben természetesen a 4:3-hoz képest kicsivel kisebb felbontásunk lesz.
A képformátumok között a jól bevált JPEG-ből kétféle tömörítés választható, emellett a RAW és RAW+JPEG (bármelyik tömörítéssel) is rendelkezésre áll. A RAW képek kis érzékenységnél nagyjából 20 MB-osak.
A gép 3D állóképek készítésére is képes, de ehhez meg kell vásárolnunk a Panasonic 12,5mm-es 3D optikáját. A 3D fotók MPO formátumban kerülnek mentésre, a maximális képszélesség 1824 pixel (a képmagasság az oldalaránytól függ).
Az érzékenység alapértéke az új szenzornál ISO200, amelyet ISO25600-ig emelhetünk. A lépésköz 1 vagy 1/3 fényérték lehet. A felvétel menüben ha engedélyezzük a kiterjesztett érzékenység funkciót, akkor lefelé ISO100-ig mehetünk, ilyenkor azonban sokkal könnyebben égnek ki a csúcsfények, még RAW formátumnál is.
Használhatunk automatikus érzékenység beállítást is, amely a gyújtótávolságot is figyelembe véve állít olyan érzékenységet, amellyel a kép berázás nélkül elkészíthető, illetve rendelkezésre áll az ún. intelligens érzékenység (iISO) is. Ez a kép tartalmát (mozgó vagy statikus téma) figyelembe véve állítja be a szükséges ISO értéket. Az automatikus érzékenység, valamint a videofelvétel maximális érzékenysége ISO3200.
A szenzor ezúttal is Supersonic Wave poreltávolító rendszerrel rendelkezik, amely 80 000 rezgés/mp frekvenciával igyekszik eltávolítani a szenzor elé került porszemeket.
