Kipróbáltuk: Panasonic Lumix DMC-GF7 teszt

0

Felépítés II.

LCD és kereső

Már a DMC-GF6 is érintésérzékeny, 3″-os képátlójú, 1,04 millió képpontos LCD-vel rendelkezett, amelyet lefelé 45 fokban, felfelé 180 fokban lehetett dönteni. A DMC-GF7 hasonló paraméterű LCD-t kapott, annyi különbséggel, hogy a lefelé döntésről sajnos le kell mondanunk, így a fej fölüli fotózás már nem lesz annyira egyszerű. A változtatásra minden bizonnyal a még kisebb méret elérése miatt volt szükség, hiszen a GF6 az LCD döntő mechanizmus kialakítása miatt egy kicsit vaskos volt.

A 7,5 cm képátlóhoz 3:2 oldalarány társul, így alapesetben az élőkép mérete egy kicsit kisebb ennél. A kijelző két szélén lévő vékony fekete sávból a jobb oldalit a helyi a virtuális funkciógombokra, és a képi effekt beállítására használta fel a gyártó.

A 100%-os keresőképet adó LCD betekintési szögei jók, csak kb. 45 foktól válik kissé sötétebbé a látvány. Az élőkép megjelenítéséhez szükség esetén a gép igen nagy érzékenységet is használhat, ennek következménye, hogy még kevés fényben sem szenved csorbát a kijelzés folytonossága. Ha az LCD-t felfelé hajtjuk, akkor a szelfizést segítő funkciók garmadáját kapjuk. Erről bővebben a Különlegességek oldalon írunk.

A hátsó LCD megjelenítési lehetőségei részletesen beállíthatók, így a háttérvilágítás, a kontraszt és a színtelítettségét is külön módosítható ±6 lépésben, valamint a kijelző színezete is beállítható a zöld-bíbor, valamint a sárga-kék tengely mentén ±10 lépésben. A menük háttérszínét, valamint a megjeleníthető adatokat is részletesen beállíthatjuk. Élőképnél négyféle kompozíciós segédrács, döntést is jelző virtuális horizont, valamint a képen szabadon pozicionálható élő hisztogram is rendelkezésre áll. Lejátszásnál is ugyanígy lapozhatunk a képadatok, vagy hisztogramok között, és külön engedélyezhető vagy letiltható a kiégett területek kijelzése is.

Az érintésérzékenységnek köszönhetően a paraméterek állítása, illetve a képlapozás is elvégezhető csupán az LCD megérintésével, a nagyítás pedig a szokásos módon a kétujjas megoldással érhető el (de egyébként a hátsó vezérlőtárcsával is nagyíthatunk). A képek nagyítása 0,1× lépésekben lehetséges, maximum 16×-os méretig, kicsinyítve pedig elérhetünk 12 és 30 nézőképes oldalakat, valamint naptár nézetet is, ahol a készítés dátuma szerint csoportosítja a fotókat. Sajnos a képnagyítás katasztrofális minőségű, gyakorlatilag pont arra nem alkalmas, amire kitalálták: a kép részleteinek megtekintésére. Ha ez alapján akarnánk ellenőrizni a fókusz helyességét, akkor az első időkben biztosan rettentő bosszúsak leszünk, hogy egyetlen kép sem sikerült élesen. Pedig a valóság csak az, hogy a nagyított nézet mutat valami nagyon csúnyán interpolált képet. A fotókat számítógépen ellenőrizve aztán észrevesszük, hogy tökéletesek a képek, semmi fókuszhiba és a részletekből is bőséggel akad, amiket a gép LCD-jén nagyított nézetben sem találtunk.
Ugyanígy problémás egyébként a kézi élességállítás során elérhető képnagyítás, bár annyira nem, mint lejátszáskor.
Érintéssel fókuszpontot is kiválaszthatunk és beállítástól függően exponálhatunk is. A menü gombbal előcslogatható menü is kezelhető csupán a kijelző meg érintésével.

Elektronikus kereső (EVF) nem került a gépre, s opcionálisan sem csatlakoztathatunk ilyet a géphez.

Vaku

Az alacsony gépváz ellenére ebben a modellben is találunk beépített vakut, amely bizonyítja, hogy kis méretű MILC-be is befér a vaku (Olympus?). Igaz, a vaku teljesítménye a GF6-éhoz és még a kompakt gépekéhez képest is kisebb, de jobb, mint a semmi. Kulcsszáma ISO200-on 5,6 (méterben), azaz ISO200-on F4-es blendével a hatótávolság kb. 1,4 méter. Vakuzásnál is érdemes magasabb érzékenységet használni.

Nyitása a hátlap tetején lévő apró gombbal mechanikusan történik, ez egyben a bekapcsolt állapota is – nincs külön vakutiltás opció. A nyitózsanérjainak köszönhetően ujjunkkal ez a vaku is hátrahajtható, így akár indirekt a plafonra, vagy fehér falra is villanthatunk vele. Jóllehet, a teljesítménye kicsi ehhez, de sokszor így is szebb fényeket kapunk, mint a direkt vakkuzásnál.

Üzemmódjai között vörösszem-csökkentő és lassú szinkronú is megtalálható, szinkronizálhatunk első vagy második redőnyre, a teljesítményét ±2 Fé tartományban kompenzálhatjuk. Manuális teljesítmény beállítás és utólagos szoftveres vörösszem korrekció nem érhető el.

Érdekes, hogy míg a GF6-nál rendelkezésre állt vezeték nélküli vakuvezérlés lehetősége is, a GF7-ből ez teljesen kikerült.

Külső vakut a GF6-hoz nem csatlakoztathatunk, vakupapucsot ehhez nem alakítottak ki. Egyetlen esélyünk a kreatívabb megvilágításhoz a slave vakuk használata.

Memóriakártya, akku, csatlakozók

A csatlakozók ezúttal is a gép jobb oldalán találhatók, egy műanyag ajtó mögött. Ide egy micro HDMI (Type D) aljzatot és a kombinált USB 2.0 és A/V kimenet csatlakozóját helyezték. Az akkumulátor foglalat ajtajában lévő nyíláson át opcionálisan megvásárolható hálózati adapter is csatlakoztatható.

A markolat alján nyíló foglalatba SD, SDHC, vagy a nagyobb kapacitású SDXC memóriakártyák is helyezhetők, beleértve a gyorsabb UHS-I típusokat is. Belső memória ebben a modellben sincs.

Ugyanitt helyezték el az akkumulátor foglalatát, ide a GF6-énál kisebb kapacitású, 680 mAh-s, 7,2V-os, azaz 4,9 Wh energiatároló képességű DMW-BLH7E lítium-ion akkumulátor való. A kisebb kapacitás sajnos érezhető a gép üzemidejében is, CIPA ajánlású gyári mérés szerint 230 kép készíthető egyetlen feltöltéssel. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy egy délelőtti fotózás alatt a gép képes teljesen lemeríteni az akkut, akkor is, ha nem sűrűn nézegetjük az LCD-t és a fotózások között kikapcsoljuk a gépet. Érdemes lesz tehát a GF7-hez tartalék akkumulátort is beszerezni!
Az akku töltése külső töltőben történik, más gyártók remek trendje itt nem jelentkezik, azaz USB-n keresztül nem tölthetjük fel a gépben lévő akkut.