Felépítés
Ergonómia
Az ergonómiáról akár nagyon röviden is írhatnánk. Összefoglalhatnánk úgy, hogy mivel kicsi a gép, kényelmes fogásról nem beszélhetünk, kezelőszerv kevés van, így a használat sem igazán könnyű. Ez azonban nem így van. A méret valóban kicsi, markolat valóban nincs, a fogás így valóban elég snassz. Jó lett volna legalább egy kis kiemelkedést a gép elejére tervezni, ami támaszt adna ujjainknak. Hely lett volna rá.
Kezelőszerveket viszont bőséggel találunk a kis DMC-LF1-en. Az elsőt rögtön az objektív tubuson. Az elektronikus gyűrű P módban az érzékenység, fél- vagy teljes manuális módokban a rekeszérték módosítására szolgál. A gép tetejére üzemmódtárcsa is került, így a módváltás könnyű, egyértelmű és gyors. Hátul egy programozható funkció gomb és négy irányú navigáló gombokat is találunk, utóbbinál négy előre beállított funkció áll rendelkezésünkre. A navigáló gombok körül vezérlőtárcsát kapunk, amely szintén az érzékenység, vagy akár az expozíció kompenzáció, illetve a zársebesség beállításánál lesz segítségünkre.
Szintén a könnyű kezelést szolgálja a videófelvétel gomb, ami szinte minden üzemmódból elindítja a mozgóképrögzítést.
A fémből készült állványmenet a gép (hátulról nézve) bal sarka közelébe került, de nem teljesen a sarokra. Igazából egész jó pozíciót találtak a gép tervezői, hiszen így kis méretű állványtalppal gond nélkül nyitható marad az akkumulátort és memóriakártyát rejtő ajtó. Méretesebb állványtalp viszont már útját állhatja majd ennek a műveletnek (a Manfrotto nagy állványtalpával még pont használható marad).
Képérzékelő
Manapság már nem lehet prémium fényképezőgépet CCD-vel készíteni, vagy ha igen, elég nehezen. A FullHD videófelvétel ma már alapnak számít, persze nem mindenki igényli. Mindenesetre a FullHD videót elég nehézkes CCD-vel megoldani, így kézenfekvő választás a (C)MOS technológia választása.
A Panasonic nem meglepő módon a MOS-t választotta, ráadásul a szenzor mérete is nagyobb az átlag kompaktokban alkalmazottaknál. Az 1/1,7″ típusú képérzékelő 12,8 millió teljes pixelszámú, ebből képalkotáshoz 12,1 milliót használ fel a gép, melyből végül 12 milliót ment el, így a legnagyobb felbontású fotó 4000×3000 pixeles. Kisebb felbontásnál 8, 5 és 3 Mpixel választható. A szenzor oldalaránya 4:3, de a felvétel menüben választhatunk 16:9, 3:2 és 1:1 arányt is, melyeket képkivágással ér el a gép.
A képeket JPEG és RAW formátumban is elmenthetjük, 3D módban viszont csak JPEG és MPO formátumban ment a gép. JPEG-nél kétféle tömörítés választható, Finom és Normál.
Az érzékenységet ISO80 és 6400 között, kiterjesztett módnál ISO12800-ig állíthatjuk (ISO100-tól 1 Fé lépésekben), de rendelkezésünkre áll az automata, valamint a téma mozgását is figyelembe vevő iISO mód is.
Bár szervesen nem a szenzorhoz tartozik, azért érdemes megjegyezni, hogy akár 250 mp-es záridőt is beállíthatunk a fényképezőgépen, illetve azt is, hogy 1 mp-nél hosszabb záridőknél a gép hotpixel kivonást végez.
Optika
A Panasonic Lumix DMC-LF1 egyik legerősebb része az objektíve. A 7,1×-es zoomátfogású Leica DC Vario-Summicron objektív 6,0-42,8 mm-es fizikai gyújtótávolságú, mely a szenzorral együtt egy kisfilmes 28-200 mm-es optika látószögét adja. A patinás Leica és Summicron név itt most indokolt előnyöket tud felmutatni a már sokat emlegetett fényerőt, mely nagylátószögnél f/2,0, teljes tele állásban f/5,9. A jó fényerőt nagyjából 60 mm ekvivalens fókusztávolságig élvezhetjük, itt f/4 fényerőt használhatunk, amár már közelít az átlagoshoz.
Az objektív 10 lencsetagból épül fel, melyeket 8 csoportba rendeztek, ezek között pedig 4 aszférikus (7 aszférikus felülettel) és 1 extra alacsony szórású (ED) lencsetag is megtalálható. Az optikába stabilizátor is került, a Power O.I.S. már jópár gépben bizonyította remek hatékonyságát.
A teleszkópikus objektív bekapcsolás után 2,5 cm-re, tele állásban kb. 3,5 cm-re nyúlik ki a vázból. A gépet kikapcsolva a frontlencse elé automatikusan záródó fém lamellák húzódnak. Az objektív elé szűrők feltekerésére nincs módunk.
A zoomot két sebességben állíthatjuk az exponáló gomb körüli zoomkarral, illetve arra is van lehetőség, hogy az objektív körüli elektronikus gyűrűt használjuk zoomgyűrűként, sőt, a Q.Menu-ben zoom léptetés is választható szép „kerek”, szokásos gyújtótávolságokra (28, 35, 50, stb. mm).
Az optikai zoom mellett – ahogy ezt a cég gépeiben már megszokhattuk – egy sor digitális zoomot és képkivágáson alapuló „zoomot” is kapunk. Akárhogy is, a digitális zoom sosem pótolhatja egy minőségi optikai zoom adta lehetőségeket, így ezekre most kevésbé helyezünk hangsúlyt, csupán a legerősebb digitális zoomot mutatjuk be, ehhez képest az iZoom egy fokkal visszafogottabb.
Optikai és digitális zoom
Kereső és LCD
Ultrakompakt gépekre nem szokás elektronikus keresőt építeni, így a DMC-LF1 EVF-je mindenképpen különlegesnek számít. Persze méretéből adódóan igen komoly képességekre nem kell számítani, erről a gyártó sem zeng ódákat. Csupán annyit tudni, hogy 0,2″ képátlójú kijelzőt helyeztek el a gépben, aminek a képét persze lencserendszeren keresztül méretesre is nagyíthatnák, már ha lenne erre hely. A kijelző felbontását tehát titok övezi, de annyi szubjektív véleményt mindenképpen el kell mondanunk, hogy a felbontás az, amivel a legkevesebb bajunk lesz. Jól megnézve láthatunk ugyan pixeleket, de kevésbé lesz zavaró.
Nem úgy a kis keresőkép és a sarkokban már elhomályosuló látvány. Az elektronikus keresőben látható kép 17,5 fokos szög alatt látszik, ami megfelel egy képzeletbeli 100%-os lefedettségű, 1×-es nagyítású keresővel ellátott kisfilmes DSLR keresőképének 44%-ának. Másként fogalmazva, kicsit kisebb a látható kép, mint egy Nikon D3200-nál, vagy Canon EOS-1100D-nél (ott 48%).
A kereső bekapcsolására csak gombot használhatunk, szemérzékelés erre a gépre nem került.
A hátsó LCD kiváló minőségű, a 3″ képátlójú, 3:2 oldalarányú kijelző 920 ezer képpontból áll, így igazán részletgazdag képeket képes megjeleníteni. A háttérvilágítás fényerejét a beállítás menüben vagy a gyors menüben (Q. Menu gomb) ±3 lépésben állíthatjuk, vagy felerősíthetjük (Power LCD mód ), illetve választhatunk automatikus fényerőállítást is, mely a környezeti világosságot követve változtatja az LCD háttérvilágítását. Módosítható ezen kívül a kontraszt és a színezet is.
A nálunk járt példány kijelzőjének bal szélén elég erős bevilágítás volt látható, ez azonban normál használat során nem okoz kellemetlenséget, s csupán szobában, lejátszás módba kapcsolva tűnik fel. 4:3 oldalarányú képeknél viszont még éppen nem szól bele a megjelenítésbe, a fekete kereten belül marad.
A kijelző információi a DISP gombbal válthatók. Megjeleníthetünk adatmentes képernyőt csak élőképpel, vagy részletes felvételi infókat, virtuális horizontot és segédrácsot is. Segédrácsból jópár akad: harmadoló, átlós vonal, alagút, vagy sugaras több sarokból, illetve S alak kétféle irányba. Élő hisztogramot csak a menüben engedélyezhetünk.
Lejátszás módban ugyanezen gombbal válthatjuk az adatokat, ám csak az érzékenység, rekesz érték, zársebesség és fehéregyensúly paraméterek jeleníthetők meg, hisztogramot itt sem láthatunk. A képnagyítást az exponáló gomb körüli zoomkarral állíthatjuk a szokások 2×, 4×, 8× vagy 16×-os mértékben. Nagyított nézetben képek között nem válthatunk, pedig erre alkalmas lenne a vezérlőtárcsa. A zoomkart az ellenkező irányba forgatva 12 és 30 nézőképes, valamint naptár szerint rendezett oldalak érhetők el.
Vaku
A kis méret miatt a Panasonic DMC-LF1 vakujának is csak az objektív és a nem létező markolat között jutott hely. Nagyobb kezűeknél, vagy a gépet óvatlanul tartóknál emiatt előfordulhat, hogy kezükkel kitakarják a fényét.
Az aprócska beépített villanó mindössze 4,5 cm-re található az optika középtengelyétől, így a vörösszem kialakulásának veszélye jelentős. Ez ellen a menüben bekapcsolható szoftveres vörösszem korrekcióval, vagy a vaku módok között megtalálható elővillantással védekezhetünk. A vakumódok között ezen felül automata, derítő, lassú szinkron és kikapcsolt állás választható. A teljesítményszabályozás teljesen automatikus, korrekciót sem állíthatunk. Külső vaku a géphez nem csatlakoztatható.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A csatlakozókat a jobb oldalon található műanyag ajtó mögé helyezték, itt a kombinált kompozit A/V és USB kimenetet, valamint a microHDMI csatlakozót találjuk.
Bár nem kontakt csatlakozó, mégis itt említjük meg a gép bal oldalán helyt kapott WiFi adaptert is, amely NFC funkcióval is rendelkezik (az NFC kompatibilis eszközöket elég csak hozzá érinteni a géphez, az ezzel nem rendelkezőknél a WiFi adatokat kézzel kell beírni).
Fotókat és videókat a gép belső 82 MB-os memóriájába is készíthetünk, mely teljes felbontású képből 17 finom vagy 25 normál JPEG, illetve 5 RAW képet képes tárolni. Ez jól jöhet akkor, ha elfelejtünk magunkkal memóriakártyát vinni, de hosszabb fotózásokhoz már kevés így érdemes memóriakártyát beszereznünk. A memóriakártyát és az akkumulátort a szokásos módon a gép jobb oldalán, alul kell behelyezni. A gép támogatja a nagy kapacitású SDHC és SDXC memóriakártyákat is, de az UHS-I átvitel nagy sebességét nem használja ki (a leghosszabb, 10 képes RAW sorozatnál 17 mp-ig tart a mentési folyamat, de szerencsére eközben is teljes mértékben használható marad a gép).
Az akkumulátort a gép tölti, ha azt USB kábelen keresztül számítógéphez vagy a mellékelt adapterhez kötjük. A DMW-BCN10E jelű lítium-ion akkumulátor egy cellás, 3,7V feszültségű, 950 mAh kapacitású, így 3,6Wh energiát képest tárolni, amely CIPA ajánlású gyári mérés szerint 250 kép elkészítéséhez elegendő.
