Kipróbáltuk: Panasonic Lumix GH6 – teszt

0

Felépítés

Ergonómia, kezelés

Nem lett volna nagy meglepetés, ha a GH6 pont ugyanúgy nézne ki külsejében, mint a GH5 II.

De ez nem teljesen igaz, hiszen a GH6-ot oldalról egyértelműen fel lehet ismerni a hátsó LCD mögötti méretes hűtőrácsokról. Más eltérés is van: új pozícióba került a videófelvétel indítógombja, ami kicsit most közelebb van a gép hátuljához. Ezen felül ilyen gomb a gép elejére is került azoknak, akik szelfivideót szeretnének könnyebben idítani.

A gép fogása továbbra is igen kényelmes, a markolat kellően vastag és magas, így kisujjunk is bőven ráfér, a gép terhét pedig a középső ujjunk felett kialakított megtámasztás is segít elosztani.

A DSLR-hez szokott fotósok a fókuszkarral is mozgathatják a fókuszmezőt (de ez az LCD érintésével is megoldható, akkor is, ha az elektronikus keresőbe nézünk éppen). A paraméterek gyors változtatásához elülső és hátsó vezérlőtárcsa is használható.

Az üzemmód tárcsa itt is igény esetén rögzíthető a közepén lévő gomb benyomásával (azaz itt nem rugós gombot használtak, amit minden esetben be kell nyomnunk, ha üzemmódot akarunk váltani, hanem reteszelő gombot, ami benyomott állapotban zár, újabb megnyomásával pedig nyit). A főkapcsoló a jobb hüvelykujjunkkal könnyedén kezelhető, akkor is, ha a gépet egy kézben tartjuk.

A kioldási módokat, mint egyszeri, sorozat I, sorozat II, több képes nagy felbontású, programozott sorozat és önkioldó a gép felső részének bal oldalán lévő tárcsával választhatjuk ki.

Sokat segíthetnek a gyors beállításban a dedikált érzékenység és fehéregyensúly gombok is, amelyek mellett az expozíció korrekció gombja is megtalálható (de ez valamelyik tárcsára is ráprogramozható).

Szintén előnyös, hogy mintegy 13 gomb és további öt virtuális funkció gomb (LCD-n jelenik meg) funkciója szabható testre kényünk-kedve szerint (sőt, a navigáló gomb és a fókuszkar funkciójának feláldozásával ez a szám 22-re növelhető). Az egyes gombokhoz szinte bármilyen funkciót hozzárendelhetünk, a lehetséges opciókat a menüt bemutató videóban lehet megtekinteni (15.06 percnél, vagy IDE kattintva az új oldalon megnyitva).

A hátsó kijelzőn oldalsó érintőmenü és gyorsmenü is megjeleníthető, előbbi az LCD érintésével, utóbb a Q gomb megnyomásával. A Q.menüben összesen maximum 12 paraméter közül választhatunk. A megjelenítendő paraméterek itt is testreszabhatók.
Az oldalsó érintőmenü leginkább videófelvételnél lehet hasznos, amikor is hangtalanul állíthatjuk át felvétel közben a rekeszt, vagy érzékenységet, esetleg a záridőt, vagy expozíció korrekciót.

A kiválasztható paramétereket a menüt bemutató lenti videónkban lehet végignézni 15.50 perctől (vagy IDE kattintva új oldalon).

Egy dolog a sok dedikált kezelőszerv, egy másik viszont a menürendszer, hiszen nem mindent állíthatunk közvetlenül gombokkal. A Panasonic gépekben általában 5-6 főmenü áll rendelkezésünkre, itt most a fotó, videó, egyedi beállítások, beállítás, saját és lejátszás menük használhatók. Az egyes főmenükön belül a különböző menüpontok több lapon helyezkednek el, amelyeket lefelé lapozással, vagy a lap ikonjának megérintésével érhetünk el

A teljes menürendszer itt tekinthető meg (ha túl gyors lenne, a fogaskerék ikonra kattintva a lejátszási sebesség módosítható):

Jó pont, hogy saját, egyéni menüt is készíthetünk, amelybe 3 lapnyi (mintegy 23 elemből álló) menüpontot vehetünk fel a gép összes létező menüpontja közül, ezeket pedig igény esetén sorba is rendezhetjük.

A gép rendelkezik Bluetooth LE és Wi-Fi vezérlővel is, előbbivel akár alvó üzemmódból is felébreszthetjük a gépet, amelyet követően Wi-Fi-n kapcsolódhatunk hozzá. A Bluetooth egyébként távoli kioldásra is alkalmas, akár B-módban is (rögzíthető az expozíció az alkalmazásban), az alacsony energiaigényének köszönhetően pedig így több órás expozíciók sem jelenthetnek gondot. A GH5 II tavalyi tesztje során készített képernyőfotóink:

Wi-Fi-n kapcsolódva a Panasonic új, Lumix Sync applikációja segítségével használhatjuk a fényképezőgépet. Az alkalmazásban rengeteg beállítás elvégezhető:

  • ISO
  • Fehéregyensúly (finomhangolás nem)
  • üzemmódtól függően rekesz és/vagy zársebesség
  • fókusz terület
  • MF állásban kézi fókusz (nagyított képterülettel)
  • expozíció kompenzáció
  • kép felbontás
  • kép oldalarány
  • tömörítés/formátum (RAW)
  • videó formátum/minőség
  • fotóstílus
  • digitális effekt szűrő
  • fénymérés
  • automatikus sorozat (expozíció, rekesz, fókusz)

Valamint ezek mellett a gép Q menüje is használható az applikációban is.
Jó hír, hogy a Wi-Fi-n keresztüli távvezérlés során is elérhető a fényképezőgépen a teljes menü (nem az applikációban, de a fényképezőgépen elvégezhetők a beállítások, azaz nem tiltja le a menüt a gép távvezérlés során, mint a Nikon MILC-ei).

A fényképezőgép rendelkezik időjárásállóságot adó szigetelésekkel is, amely így csepp- és porálló, de figyeljünk rá, hogy vízbe mártás ellen nincs védelme.

A váz alján a szenzor alatt, a síkjától kissé hátrébb került az állványmenet. A gépre még nagy méretű talpat helyezve is cserélhető marad az akkumulátor és a memóriakártyák is anélkül, hogy a gépet le kellene szerelnünk az állványról, illetve állványtalpról.

Képérzékelő

A Panasonic GH6 hosszú generációk óta végre új szenzort kapott. A 26,52 millió teljes pixelszámú, 25,21 millió effektív pixel felbontású képérzékelőről nem árult el túl sokat a Panasonic, de ismerve a gép sorozatképességeit, nagy valószínűséggel már itt is a rétegelt (Stacked) CMOS szenzort használják. Sőt, az is lehet, hogy a Sony 2-réteg tranzisztoros technológiája is bekerült már ebbe a szenzorba, hiszen egyébként igen apró képpontokkal kellene dolgozni, ami rossz hatással lenne a dinamika átfogásra és a képzajra.

Az mindenesetre biztos, hogy a szenzorméret maradt 17,3×13 mm-es, 4:3 oldalarányú, amely kb. 2,9 mikronos pixeleket ad ekkora felbontásnál (és az persze kérdés, hogy ebből mennyi hely marad a fotodiódáknak, ha a 2-réteg tranzisztoros technológiát használták, akkor egész sok). Ez a pixelméret megfelel egy képzeletbeli 115 Mpixeles full-frame szenzor pixelméretének. Szóval fel volt adva a lecke a zajmentesség tekintetében.

A legnagyobb felbontás 25 Mpixeles képeket ad (5776×4336 pixel), emellett választhatunk 12,5 vagy 6,5 Mpixeles felbontású JPEG képeket is. A JPEG mellett RAW formátum is választható, illetve ezek kombinációja is, a JPEG két elérhető tömörítési fokával.

Az érzékenység alapértéke most már ISO100 (a korábbi ISO200 helyett), ezt harmad fényértékenként emelhetjük egészen ISO25600-ig. Lefelé az érzékenység kiterjesztésével ISO50-ig juthatunk, szintén 1/3 blendénként.

Használhatunk automatikus érzékenységet is, ahol nem csak a maximum értéket adhatjuk meg, de a minimális zársebességet is kiválaszthatjuk. Sajnos a reciprok szabályhoz képest való pozitív, vagy negatív eltérést még mindig nem állíthatjuk be, pedig ez többet érne, mint a zársebesség minimumának közvetlen megadása.
A szenzor elé, attól viszonylag távolra egy szűrőt építettek, amelyet a szennyeződések lerakódása ellen a gép képes nagy frekvencián megrezegtetni. A szenzortisztítás minden kikapcsoláskor automatikusan elindul, de kézzel is beindíthatjuk a menüből. Szoftveres portérkép készítésére és utólagos korrekcióra a gép viszont nem kínál lehetőséget.

A szenzort stabilizált mechanikára építették, amelynek hatékonyságára 7,5 Fé-et adott meg a Panasonic. Van lehetőség a szenzorstabilizációval együtt az optikai stabilizátort is használni, a Dual I.S. így akár tele tartományban is kínálja a 7,5 Fé-nyi előnyt a reciprok szabályhoz képest.

Mivel a gép folyamatos videófelvételre is képes akár 5,7k felbontásban is, amely már komoly számítási teljesítményt, így egyben energiafelvételt és hőképződést jelent, a megfelelő hűtés érdekében a szenzort és a képfeldolgozó processzort közös hűtőfelülettel látták el, amely méretes hűtőbordához csatlakozik. A hűtőbordáról pedig igény vagy szükség esetén egy ventilátor fújja le a hőt. A ventilátor működési módja a menüben beállítható, választható csendes mód, amikor csak akkor kapcsol be a ventilátor, ha szükséges, de választható folyamatos működés is alacsonyabb vagy magasabb fordulatszámmal.

LCD és kereső

A GH6 hátuljára ugyanaz az LCD panel került, mint amit a GH5 II-ben használtak, azaz 3″ képátlójú 3:2 oldalarányú, kapacitív multitouch kialakítású, amelynek felbontása 1.840.000 képpont.

A kijelző hagyományos RGB felépítésű, azaz a kijelző 960×460 pixel felbontású.
Jó hír, hogy a képpontok elhelyekedése közel in-line módú, azaz egy-egy szín egy-egy oszlopban található, amely alapfeltétele a recézettségmentes megjelenésnek.

Bár már a GH5 II LCD-je is 180 fokban kihajtható és 250 fokban elforgatható volt, a GH6-nál még tovább mentek. Egyrészt az elforgathatóság 270 fokra nőtt, másrészt nem csak kihajtani és elforgatni lehet, de kihajtás nélkül is lehet felfelé 45 fokban dönteni az LCD-t. Ez a videósok egyik jogos igénye, hiszen a kihajtás és elforgatás művelete problémásabb és hosszadalmasabb, mint ha simán csak felfelé kellene hajtani a kijelzőt.

Az LCD-nél nem csak a háttérvilágítás fényerejét állíthatjuk ±6 lépésben, de a kontrasztot, a színtelítettséget és a színezetet is (zöld-borostyán és sárga-cián irányban egyaránt). A kijelző színhelyessége egyébként kiváló.

Az érintésérzékeny felületének köszönhetően a gép kezelésében is komoly szerepe van e hátsó kijelzőnek, főképp a fókuszterület választásnál, de egyébként az egyes menüpontok vagy funkciók kiválasztására is használható (lásd aktív státuszkijelzés). A fókuszterület választás ráadásul az elektronikus kereső használatakor is közvetlenül rendelkezésünkre áll, amely komoly segítség lehet a gyors fókuszpont váltáshoz.

Ezen kívül az LCD jobb oldalán a fotóstílusnak, az értintésre kioldásnak (vagy csak fókuszkeret mozgatásnak), az élkiemelésnek, illetve 5 virtuális Fn gombnak alakítottak ki fület. Utóbbiak tartalma szintén saját magunk által kiválasztható a fent már közzétett listából.
Videófelvételkor ezen területen érintéssel (azaz teljes csendben) állítható a zársebesség/rekesz, illetve az érzékenység és az expozíció korrekció.

Az LCD-n látható élőkép nem minden esetben jelent expozíció szimulációt, csak akkor, ha az Egyedi beállítások menüben engedélyezzük az állandó élőképet. Expozíció szimuláció esetén a kijelzőkön a beállított rekesz és zársebesség párosnak megfelelő élőkép látható, kikapcsolt exp. szimulációnál pedig mindig normál expozíciónak megfelelő élőkép (utóbbi a manuális expozíció melletti vakuzásnál jöhet jól, amikor direkt sötétebbre állítjuk az expozíciót).

Az LCD-n felvételkor megjeleníthető segédrács, élő hisztogram, zebra minta a túlexpós részek jelzéséhez, élkiemelés a fókusz helyesség látványosáabbá tételéhez, elektronikus horizont (elfordulás és döntés is), valamint láthatók a különböző paraméterek. Visszajátszásnál szintén megtekinthetők a képkészítés paraméterei, illetve hisztogram és a kiégett részek villogtatása is kérhető.

Az elkészült képekbe kb. 16×-es mértékig nagyíthatunk bele, a vezérlőtárcsával 2×, 4×, 8× köztes értékekkel, de az LCD-n az okostelefonoknál megszokott két ujjas módszerrel tizedes lépésenként is. Az értinésérzékeny felületen a görgetés is működik.

A fókusz ellenőrzéshez segítség, hogy nagyított nézetben is válthatunk a képek között a hátsó tárcsa segítségével, ráadásul ez esetben is a részletgazdag nagyított képrészlet jelenik meg RAW formátum esetén elsőre is, nem az EXIF-be mentett kis felbontású kép nagyított változata.

Az OLED elektronikus kereső ugyanaz, mint a GH5 II-nél, vagyis 3,68 millió képpontból épül fel, így kiváló felbontású képet ad. Pixeleket nem igazán láthatunk rajta, még a számok megjelenítésénél sem, ahol a ferde élek egyébként kisebb felbontás esetében meglehetősen lépcsősek lennének.
A nagyítás 0,76×-es, amely kellően nagy keresőképet eredményez, ugyanakkor a képsarkok is jó élességgel láthatók.

Az elektronikus keresőt dioptria korrekcióval is ellátták, ennek tárcsája a keresőtől balra található. Az EVF rendelkezik betekintés érzékelővel is, így amikor belenézünk, az LCD-ről automatikusan átkapcsolhat a gép az EVF-re. Ez azonban felülbírálható, választhatunk csak LCD-s és csak EVF-es élőképet, ezt a kereső bal oldalán lévő LVF gombbal tehetjük meg.

Vaku

A gépre vaku nem került, vakupapucs viszont igen, így rendszervaku és rádiós vakukioldó is használható. A vakuszinkron idő max. 1/250 mp a gyári specifikáció szerint, de nekünk az 1/320 mp is gond nélkül kiexponálódott rádiós kioldóval vezérelt vakunál.

A vakupapucson kívül stúdióvakuk számára közvetlen PC szinkronkimenet is található a vázon, annak elülső részén, ami egyébként a time-code vezérlésére is használható.

Csatlakozók, memóriakártya, akku

Csatlakozókat a gép mindkét oldalán találunk. A markolat oldalán felül található a vezetékes távkioldó csatlakozója, bal oldalon egy-egy fedlap mögött a mikrofon bemenet és a fejhallgató kimenet jack aljzatai, valamint alattuk egy közös gumi ajtó fedi a teljes méretű (standard Type A) HDMI és a USB 3.2 Gen 2 Super-Speed Type-C aljzatokat. Utóbbi segítésével a fényképezőgépben lévő akkumulátor tölthető is, illetve bekapcsolt állapotában is tudjuk táplálni ezen keresztül a gépet.

Ezen kívül a gép elején lévő vakuszinkron kimenet csatlakozója található még a vázon, amely az időkód ki-bemeneteként is funkcionál. Ehhez átalakító kábelt is mellékel a gyártó.

A GH6 dupla kártyafoglalattal rendelkezik, egyikbe SD, SDHC vagy SDXC kártyát helyezhetünk, amelyek közül az UHS-II-t is támogatja a gép, míg a másik foglalat CFexpress Type B kártyát fogad. A Type B típus az XQD-vel egyező méretű, azaz nem kombinálható az SD-vel. Talán praktikusabb lehetett volna, ha Type A aljzatot használnak, amelynél volna lehetőség SD kártya használatára is, viszont a Type B kártyákból nagyobb sebességűek is elérhetők, mint a Type A-ból, ráadásul a hűtéshez is nagyobb felülettel rendelkeznek, tehát jogos a Type B választása (egyébként is nagyobb a kínálat, mint a Type A-ból).

A gépbe egyszerre két kártya is helyezhető és az is beállítható, hogy ezeket hogyan használja a GH6 (dupla rögzítés mindkét kártyára, egyik kártya betelte után a másik kártya használata). Időjárásállóságot adó szigetelés nem csak az előbbi csatlakozóknál, de a memóriakártya fedélnél és az akku fedlapnál is megtalálhatók.

A fényképezőgéphez nagy kapacitású DMW-BLK22 lítium-ion akkumulátort adnak, amely 7,2V feszültéségű, 2200 mAh kapacitású, azaz közel 15,8 Wh energiát képes tárolni. A CIPA ajánlású gyári mérések szerint egy töltéssel 360 fotó, energiatakarékos módban 850 fotó, illetve 90 percnyi 4k videó rögzíthető.

Az akkumulátort a gépen belül is tölthetjük, ha USB Type-C kábellel csatlakoztatjuk valamilyen USB áramforráshoz, de egy külső töltőt is mellékel a gyártó, amelynek szintén USB Type-C csatlakozója van, s ehhez egy adaptert és kábelt is kapunk. Számomra igazán tetszetős ez a megoldás, hiszen akár egy notebookkal, akár okostelefon töltővel, de még egy USB-s PowerBank-kel is tölthetjük a gép akksiját, s mivel külső töltőnél is elérhető ez a funkció, így egy csere akkuval és egy komoly PowerBank-kel akár több napot is kihúzhatunk, vagy akár több órát folyamatosan videózhatunk. Plusz pont a Panasonicnak azért, hogy mindezt nem csak PowerDelivery képes USB portról képes megtenni.

Az akku töltöttségét négy szegmenses ikonon ellenőrizhető. Sajnos százalék pontosságú visszajelzést sem a kijelzőkön, sem a menüben nem érhetünk el.