Felépítés
Ergonómia
A Pentax tükörreflexeseit idéző szögletes, kemény kinézettel érkezik a K-3 is, szóval a külalakban nincs számottevő változás elődeihez képest. Rosszmájúan erre a „baltával faragott” jelzőt szokták emlegetni, lágyszívűbb kritikusai viszont férfiasként jellemzik. Mindenki döntse el maga, melyik szemmel nézi a gépet. A lényeg, hogy a legtöbb változást a kezelőszervek terén kapjuk. Néhol átterveztek egy-egy tárcsát, vagy kapcsolót, esetleg új helyre került egy gomb, vagy megváltozott a funkciója.
A módválasztó tárcsa alatti gyűrű például új, és egészen egyedi funkciót kapott. Az elődben a fénymérési módok váltására szolgáló kapcsoló most a felette lévő tárcsa lezárását vagy feloldását végzi, így használhatjuk a középső biztonsági gombbal együtt vagy anélkül is. Kapunk egy új videofelvétel gombot is, valamint egy fotó és videó mód kapcsolót, melyek valamelyest a Canon/Nikon páros nagyobb modelljeinek élőkép/videó beállításait idézik. Aztán van itt még egy új AF aktiváló, és fókuszterület beállító gomb is, és az automata élességállítás módjainak beállítását is egy külön gombra bízták. Egyrészt tisztult (kevesebb a kapcsoló), másrészt zsúfoltabb lett (több a gomb) az új modell hát- és oldallapja.
Megijedni azért nem kell, a K-7 és K-5 kitaposta ösvényen halad e gép kezelése is, amit a gyakorlott Pentax felhasználók könnyen megszokhatnak, az újak pedig…nos, ők majd beletanulnak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy alapból nehéz lenne a K-3 kezelése, de az átlagnál valamivel több kezelőszervet kapott, melyek jó része részletesen testre szabható, és ha ilyen szinten akarunk elmélyedni a gépben, akkor bizony bonyolult.
A váz kényelme és minősége mit sem változott, mérete és tömege viszont kicsivel meghaladja az K-5 modellsorozatét. Ez azonban csak néhány mm-t és 35-40 grammot jelent.
Nagyjából ugyanazt a fogású, kellően mély és széles markolatot kapjuk mint korábban, melynek elülső és oldalsó része gumiborítással fedett. Ez végigvonul a gép bal elején is, és a hátsó hüvelykujji részre is jut belőle egy nagyobb folt. Az itt kiképzett, ujjat megtámasztó dudor kellően határozott, biztos fogást ad, bár mérete miatt a felette lévő AE-L gomb egy kissé kényelmetlenül érhető el.
Elődeihez hasonlóan ez a fényképezőgép is magnézium ötvözet borítást kapott rozsdamentes acél vázon. Ezúttal sem spórolták ki az időjárásálló szigetelést, így a 92 helyen szigetelt váz ellenáll esőnek, ködnek, hónak, pornak és fagynak. Természetesen a külön megvásárolható D-BG5 vertikális portrémarkolat is szigetelt, és a Pentax kínálatában hasonlóan időjárásálló objektíveket is találunk AW és WR jelöléssel.
A Pentax megnövelte a zárszerkezet élettartamát is, mely papíron immár 200 000 expozícióval tesztelt. Az elődben fele ennyi expóval tesztelt zárat kaptunk.
Objektív
A gyártó pillanatnyilag 33 saját gyártású objektívet kínál K-bajonettes gépeihez, de persze rengeteg hasonló csatlakozású optika érhető el külső cégek kínálatából is. A K szabványú bajonetthez bármilyen KAF3, KAF2, KAF és KA objektív csatlakoztatható, adapterrel pedig akár a középformátumú 645/67-es Pentax optikák is.
Ráadásul ez talán a leginkább csatlakozóbarát rendszer, hiszen az új objektívek mellett akár több évtizede készült, manuális élességállítású Pentax „lencsék” is feltehetők, miközben a gép fénymérési képessége is megmarad, és még visszajelzést is kapunk az általunk beállított élesség pontosságáról. Manuális objektívet használva mindössze a gyújtótávolságát kell bepötyögnünk a menüben, és minden el van intézve.
A szenzor mérete miatt 1,532x-es gyújtótávolság szorzóra számíthatunk, ha a csatlakoztatott objektív látószögét kisfilmes viszonylatban szeretnénk megsaccolni.
A K-3 mellé a 2010-ben kiadott smc Pentax DA 18-135mm F3,5-5,6ED AF[IF]DC WR objektívet kínálja kitben a gyártó, mely időjárásálló kivitelű, és az átlag 18-55mm-es kitoptikához képest több mint dupla akkora zoomátfogást (7,5x) nyújt hozzájuk hasonló fényerővel. A K-3-on ez az objektív ~27,5-207mm-nek megfelelő látószöget kínál.
Képérzékelő
A Pentax K-3 képérzékelője elhanyagolható mértékben, csupán egy-két tized milliméterrel kisebb elődeinél, felbontása viszont 24,71 megapixelre nőt, mely ez esetben 24,35 millió valódi képpontot jelent a fotón. A változatlanul APS-C méretű (23,5 x 15,6 mm) CMOS szenzor így legfeljebb 6016 x 4000 pixeles képméretet kínál, de választhatunk M (14 Mpx), S (6 Mpx), és XS (2 Mpx) méreteket is.
A készülék a képalkotásban leginkább elterjedt JPEG, valamint 14-bites RAW képformátumokat kínál. JPEG esetén négy helyett most csak három tömörítési/minőségi fokozatot állíthatunk bármely felbontásban. RAW képeink csak 24 megapixelesek lehetnek, de kétféle kiterjesztést kaphatnak: egyrészt a Pentax által támogatott PEF-et, másrészt az elterjedtebb, nyílt formátumnak számító DNG-t. Ezen felül beállíthatunk kombinált RAW+JPEG formátumot is, melyek a K-3 két memóriakártyás szolgáltatásának köszönhetően akár külön kártyákra is menthetők. A készülék korábbról örökölt egyedi funkciója, hogy a JPEG kép elkészítését követően egy gombnyomással dönthetünk úgy is, hogy RAW-ban is elmentjük.
A K-3 a szenzor elmozdításán alapuló stabilizátort használ, melyet az idők során több ehhez kapcsolódó szolgáltatással vértezett fel a Pentax. Ilyen a régebbi modellekben bevezetett Látóhatárhoz igazítás, melynél a horizont enyhe dőlése esetén a szenzor automatikus elmozdításával még képes egyenes fotót létrehozni a gép. Az új modellben bevezetett AA-szűrő szimuláció azonban még érdekesebbnek ígérkezik, a K-3-ban – pontosabban az érzékelő előtt – ugyanis nincs élsimító szűrő. Az újabb, jellemzően 20 megapixel feletti felbontású DSLR gépekből egyre gyakrabban hagyják ki ezt a fizikai szűrőt, hogy minél több részletet nyerjenek a képek. Hátránya viszont, hogy elhagyásával ugyan megnövekedhet a fotók részletessége, de hibás pixelek, lépcsőzetes élek, és az ún. moiré jelenség is feltűnhet, mivel nincs ami jótékonyan elmossa ezeket.
A Pentax K-3 AA-szűrő szimulációja az érzékelő nagyon apró elmozdításával képes a fenti hatást, vagyis az elmosást produkálni, kikapcsolt állapotban pedig a szűrő nélküli részletességet élvezhetjük. A rendszer ráadásul kétféle bekapcsolt állást támogat, melyek hatásai tesztünk Különlegességek oldalán tekinthetők meg.
Az érzékelő elmozdításával végzi a gép a hagyományosnak mondható automata szenzortisztítást is, melynél nagyfrekvenciás vibrációval igyekszik lerázni magáról a rátapadt porszemeket. A korábbitól eltérően már nem csak a be-, hanem a kikapcsolás idejére is időzíthető a tisztítási művelet, de tetszőleges időpontban is aktiválhatjuk. Azt, hogy mennyire koszos az érzékelőnk a menü Porjelzés opciójával ellenőrizhetjük, mely egy hosszú expozíciós idejű képet készít, ezen megjelenítve a szennyeződések helyét.
A fényképezőgép nem csak képérzékelőjében, de feldolgozórendszerében is megújult. A Pentax Prime III névre keresztelte a most bevezetett és gyorsabb működést ígérő processzort. Az érzékenység ezúttal ISO100 és 51200 között állítható, akár 1/3 fényértékenként is. Kiterjesztett érzékenységi opciónk nincs. Szabadon érhető el bármelyik érték.
LCD és kereső
Nem csak a szenzor, de a hátsó kijelző is új. Bár ez is egy léghézag és tükröződésmentes LCD monitor, de 3,2″-os mérete valamivel nagyobb az elődnél, és 1,037 millió képpontos felbontását is a méretnövekedéshez igazították. 3:2-as oldalaránya fotó módban kényelmes, a képernyőt teljesen kitöltő élőképes nézetet biztosít. Az LCD laposabb szögekből is kiváló minőségű képet nyújt, bármiféle színtorzulás nélkül.
Kiváló felbontása mellett színei és kontrasztátfogása is szép, de ha nem vagyunk elégedettek velük számos beállítást kapunk a kép módosítására. 15 fokozatban változtatható például a világosság, és ugyanilyen részletesen eltolhatjuk a színezetet is négy alap árnyalat bármelyike felé. Újdonságként a színtelítettség állíthatósága is megjelenik. A képfrissítése jobbára folyamatos, bár gyenge fényben némi szaggatásra és elfogadható mértékű zajosodásra azért hajlamos.
Normál fotó módban a Pentax gépektől megszokott státuszképernyőt kapjuk, melyen nem csak a legfontosabb beállítások kaptak helyet, de az is, hogy melyik kezelőszervvel érhetjük el őket. A képernyőn megjelenített adatok az INFO gombbal válthatók, így az előbb említett aktív státuszképernyő mellett egy részletesebb adatokat tartalmazó, táblázatos elrendezésű is elérhető, de itt engedélyezhetjük a kéttengelyes elektronikus szintjelzőt és iránytűt (csak külső GPS egységgel), vagy kapcsolhatjuk ki az LCD-t. A felvételi adatok emellett a közép és profi kategóriás gépeknél már megszokott felső státuszkijelzőn folyamatosan láthatók. Felosztása szintén a korábbi modelleket idézi néhány kivétellel, például a kártyaadatok kijelzésével. Zöld színű háttérvilágítása automatikus, vagy a bekapcsoló gyűrű harmadik állásával is aktiválható. A felső folyadékkristályos kijelzőn az elektronikus szintjelzés is megjelenik, bár csak az oldalsó elfordulást érzékeli.
Élőképnél még több lehetőségünk és adatkijelzésünk van, de erről majd néhány oldallal később az Élőkép részben.
Lejátszáskor a jobb és bal iránygombbal, nagyított nézetben pedig az elülső tárcsával lapozhatunk a fotók között. A nagyítás legfeljebb 16x-os lehet, ami elmarad a korábbi modellek 32x-es értékétől, viszont 8,3x-os értéket is kapunk, ami pontosan a 24 megapixeles kép 100%-os nézetének felel meg a képernyőn. Segítségével még pontosabban ellenőrizhető a fotó élessége. Az INFO gomb itt is színre lép, hiszen a kicsinyített nézetben 6, 12, 20, 35 és 80 képes, valamint diafilmszerű nézet között váltogathatunk vele. Hasonló módon válogathatunk egy megjelenített kép adatkijelzési oldalai között is. Ilyenkor alap és részletes infó kijelzés, valamint normál és színcsatornákra bontott hisztogram kérhető.
A tükörreflexes kereső szintén elég informatívra sikeredett, hisz adatsorában megtaláljuk az egytengelyes vízszintjelzőt és a manuális objektívek fókuszvisszajelzését is. Lefedettsége ezúttal is 100%, ami bizony nem mindennapos ebben az árkategóriában, és inkább a profi gépekre jellemző. Nagyítását kismértékben, 0,95x-re növelték, ami gyártó szerint 15%-os méretnövekedést jelent az elődhöz képest. A gyakorlatban ez nem sokat jelent, de egy picivel mégis tágabb képet kapunk. A pentaprizmás kereső ugyanazt a Natural Bright Matte III mattüveget használja mint elődei, vagyis szükség esetén cserélhetjük is. Betekintő nyílása jobb felső sarkában egy kis korrekciós tárcsa kapott helyet, melynek segítségével -2,5…+1,5m-1 dioptria között szemünkhöz állítható a keresőkép élessége.
Vaku
Mechanikus kioldású gombbal nyitható fel a K-3 beépített vakuja, mely elég magasra, mintegy 9 cm-re nyúlik az optikai középtengely fölé. A villanó üzemmódjai a hátsó négyirányú gombok le irányával érhetők el. Derítő, vörösszem csökkentő, második redőnyre szinkronizált, valamint manuális, és vezeték nélküli villantás érhető el. Az első három üzemmódban a hátsó tárcsa segítségével -2,0 – +1,0 Fé közötti vakufény kompenzációt is állíthatunk, manuális módban pedig teljes villanás, vagy 1/2-1/128-ig történő leosztás állítható. A zöld gombra automata vaku kisütés opció is programozható.
A 13-as kulcsszámú beépített vakuval 28mm-nek megfelelő lefedettség, és legfeljebb 1/180 mp vakuszinkron idő érhető el. A módválasztó tárcsa X módját beállítva a gép automatikusan ezt a záridőt használja. Ennél nagyobb záridőhöz valamelyik Pentax rendszervakut kell használnunk, mely a gép szabvány vakupapucsára csatlakoztatható. Ilyen például a Pentax AF540FGZ II, és AF360FGZ II. Közülük az előbbi a gépvázhoz hasonlóan időjárásálló szigeteléssel ellátott.
A P-TTL lábkiosztású vakukat fogadó csatlakozó mellett egy szabvány szinkronaljzat is található a gépen, mely többnyire manuálisan beállítható stúdióvakuk kábeles összekötésére használható, de ilyen aljzattal ellátott kisvakuk távoli elvillantására is használhatjuk. Persze ez esetben a P-TTL automata vezérlésről le kell mondanunk.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A csatlakozókkal ugyanaz a helyzet, mint az elődöknél. Most is a lehető legváratlanabb helyeken bukkanhatunk rájuk. A markolati oldalra, a kártyafoglalat ajtaja alá került például a kábeles távkioldó minijack aljzata, a gép alján egy újabb gumilap mögé a portrémarkolat csatlakozója. A készülék bal oldalán, a megszokott helyen sorakozik az USB 3.0, mini-HDMI és hálózati tápcsatlakozó hely, felettük pedig egy külön gumisapka takarja a sztereó mikrofon bemenetet. A vakuszinkron csatlakozó a beépített villanó alá került, megint egy könnyen elveszthető, csavaros műanyag kupakkal takarva. Sikerült eltüntetni az új fejhallgató bemenetet, melynek a videósok örülnek majd, és ügyesen a váz bal oldali gumiborításába rejtették. Első ránézésre csak a géptest elődöktől eltérő kidudorodása sejteti, hogy lennie kell ott valaminek.
A D-LI90 típusú lítium-ion akkumulátor egész kellemes, 1860 mAh kapacitású, mely a gyártó szerint, vakuhasználattól függően 560-720 képre elegendő energiát tárol, lejátszáskor pedig 370 percet bír. Töltésére nagyjából 2,5 órát kell szánnunk a mellékelt hálózati töltővel. Foglalatának ajtaja szintén szigetelt. A profi gépekből ismeretes elfordítható záras változatot kapjuk, mely belül egy rugós műanyagfüllel védi az áramforrást a véletlen kicsúszás ellen.
A markolatban kapott helyet a szintén szigetelt memóriakártya foglalat, mely ebben a gépben már dupla. Egyszerre két SD, SDHC, vagy SDXC kártya használható, akár UHS-I sebességosztályú is, melyek egymás melletti (backup) mentésre, vagy egymás utáni működésre is beállíthatók, sőt, ahogy már említettem, a két kártyára külön formátumok is menthetők. Lejátszásnál az egyik hátsó gombbal válthatunk a két kártyán tarolt képek között.
A K-3 a vezeték nélküli SD kártyákat is támogatja, legyen az Eye-Fi, vagy a Pentax saját fejlesztésű FLU memóriája.
