Felépítés
Ergonómia
Újításainak rövid listáján az egyik legjelentősebb a külső megújulása. Tudom szubjektív, de az új külalak jobban bejön mint az elődé. A K-30 nem robbantott ki dizájn forradalmat a DSLR világban, formáiban mégis egyedinek számított. A K-50 ezzel szemben a többségre így saját márkatársaira hasonlít. Nincsenek kifacsart formák, fura megoldások, csak hagyomány és konzervativizmus. Fényképezőgép téren konzervatív vagyok, úgyhogy nekem személy szerint az újabb gép jön be.
Sajnos nem volt szerencsém az elődhöz, így fogásuk, kezelésük különbségeit nem tudom megítélni. A K-50-é viszont kategóriájában jónak mondható. A markolat a kis váz ellenére kényelmesen és jól kézbe simulóan kialakított. Kicsit vékony, de kellően mély, hogy jó fogást találjunk rajta. A középső ujjnak kialakított ív határozott és nagyban növeli a komfortérzetet és a biztonságot. A markolat elülső felületére került csak bőrhatású gumiborítás, a hátsó részen csak egy íves szarv ad némi támaszt a hüvelykujjnak. Gumiborításból a gép elejének bal oldalán is kapunk, de ennek jelentősége csupán esztétikai.
Más, külsőt érintő díszítéseket nem találunk a készüléken, hacsak a hihetetlen széles színváltozat kínálatot nem tekintjük annak. A Pentaxtól már megszokhattuk, hogy rengeteg színben adja ki tükrös gépeit is. A K-30 több mint egy tucat változatban volt elérhető, a K-50-et viszont a kombinálható műanyag takaróelemek révén kb. 120 színösszetételben kínálják.
Eltérő külseje ellenére a K-50 is ugyanakkora és ugyanolyan nehéz lett mint elődje, sőt időjárásálló szigeteléseit is örökölte, mely szolgáltatás egyáltalán nem általános ebben az árkategóriában.
Nagyon hasonló a kezelés is, sőt. Ugyanazokat a gombokat és kezelőszerveket kapjuk, jobbára ugyanott ahol a K-30-on. Ezek mindegyike kellően nagy és jól látható, egyértelmű jelöléseket kapott. Közülük négyet is programozhatunk, ha az eredetitől eltérő funkciót szeretnénk használni. Külön jó pont, hogy kéttárcsás kezelésű a gép, ami az DSLR-ek alsó szegmensében nem túl gyakori.
A készülék állványmenete fémből készült és pontosan az optikai tengely alatt található. Ez kellően nagy távolság ahhoz, hogy normál állványtalpon a szintén alul lévő akkumulátor ajtó még nyitható maradjon.
Objektív
A Pentax rendszer objektív ellátottsága elég jó, hiszen a gyártó újabb kiadású optikái mellett évtizedekkel ezelőtti objektívek is használhatók. Hivatalosan bármely KA, KAF, KAF2 vagy KAF3 szabványú optika felcsatolható a készülékre, melyek közül kitben az smc Pentax DA 18-55mm f/3,5-5,6 AL WR zoomot csomagolják mellé. A kitobjektív érdekessége, hogy a vázhoz hasonlóan időjárásálló (por- és cseppálló), ami bizony szintén ritka ebben az árkategóriában.
Az újabb K-bajnottes objektívek közül a DA jelölésűeket kimondottan a K-50-hez hasonló APS-C szenzorméretű digitális géphez tervezték. A legújabb HD jelű optikák pedig fejlett lencsebevonattal, az SDM-ek halk és gyors ultrahangos fókuszmeghajtással rendelkeznek.
A rendszer sok téren támogatja a régi manuális optikák használatát is, melyek felhelyezése esetén a menüben engedélyezhető a kézi rekeszgyűrű használata, így erről a funkcióról sem kell lemondanunk. A gép ún. Fókuszbefogás (fókuszcsapda) szolgáltatással is rendelkezik, melynek engedélyezésével a gép automatikusan exponál, ha a téma fókuszba kerül.
Bármilyen objektívet is használunk, a Leica képkockánál kisebb szenzor miatti 1,5x-ös objektívszorzóval minden esetben számolnunk kell. A 18-55mm-es kitobjektív kisfilmes viszonylatban 27-82,5mm-es gyújtótávolságnak megfelelő látószöget kínál.
Tesztünk során az smc Pentax DA 18-55mm f/3,5-5,6 AL WR, az smc Pentax DA 35mm f/2,4 AL és az smc Pentax FA 70mm f/1.8 Limited objektíveket használtuk.
Képérzékelő
A K-50 szenzora 23,6 x 15,8 mm-es (APS-C) CMOS, ugyanúgy 16,49 millió képponttal mint az elődben. Ebből 16,28 megapixelt hasznosít tényleges képalkotásra a fényképezőgép, ami 4928 x 3264 pixeles maximális képméretet jelent. 16 megapixeles képünk mellett JPEG-ben kisebb felbontások, például 12, 8 és 5 megapixel is elérhető. Oldalarányunk mindig a szenzor oldalaival megegyező, vagyis 3:2 lehet, de utólag beállíthatunk az eredeti képből 4:3, 16:9 és 1:1 oldalaránnyal vágott fotót is.
A formátum a jó tükörreflexeshez méltóan 8-bites JPEG, 12-bites RAW (DNG), vagy a kettő kombinációja (RAW+) lehet. A JPEG képek tömörítési minősége három fokozatban állítható. A három csillagos jelenti a jobb minőséget, akár csak az öreg konyakoknál. Színtérként sRGB és a szélesebb, de komolyabb megjelenítőt igénylő Adobe RGB is beállítható.
Egyképes üzemmódban bármely JPEG kép készítése után még eldönthetjük, hogy szeretnénk-e RAW-ban is elmenteni. Ehhez elég csak az expo korrekció gombot lenyomni és a pufferből kiolvasott utolsó fotó adatait nyers formátumban is kártyára menti a készülék.
Az érzékenységet a tavalyi modellhez képest jelentősen megnövelték. Ott ISO100 és ISO12800 között volt állítható, és csak kiterjesztve kaptunk ISO25600-nak megfelelő értéket, itt viszont natív érzékenységként válogathatunk bármelyik közül, amelyik ISO100 és 51200 közé esik. Az állítás akár 1/3 vagy 1/2 fényérték lépésekben is lehetséges. Automata ISO érték engedélyezése esetén szintén ugyanebben a tartományban választ a gép. Ilyenkor előzetesen megszabható a minimum és maximum érték is.
Az K-50 elődeihez hasonló stabilizált és automatikus portalanító rendszerrel ellátott érzékelőt kapott. A stabilizátor a gyártó mérései szerint akár 3 fényérték előnyhöz is juttathatja a gép használóját, az automata tisztító rendszer pedig minden bekapcsoláskor működésbe lép és nagyfrekvenciás vibrációval dolgozik. Ez a tisztítási művelet amúgy bármikor engedélyezhető a menüből, de választhatunk tükörfelcsapás utáni kézi tisztítást is.
Az érzékelő különleges szolgáltatása a szenzor apró fokozatokkal való eltolása vagy elforgatása, melyet a menüben végezhetünk minden irányban 16 lépésben, forgatás esetén +/-8 fokozatban.
Kijelző és kereső
A K-50-ben ugyanazt a hátsó LCD-t találjuk mint elődjében. A 3″ méretű, 921 ezer képpontos kijelző persze pont elég a szép képminőséghez és, hogy hozza a kategóriája átlagát. Részletgazdag és éles képet kapunk rajta, jó színvisszaadással, kontraszttal és dinamikaátfogással. Na, és persze kellően nagy betekintési szöggel, melyre szükség is lesz, lévén nem dönthető képernyőről van szó.
Hátrányai közé tartozik, hogy sötétben zajosodásra és belassulásra hajlamos, erős napsütésben pedig a tükröződésmentesítő bevonat hiánya miatt nehezen látható. Ezen a +/-7 fokozatú világosság állítással valamicskét javíthatunk, mely mellett az LCD színezete is állítható.
A hátsó képernyőn megjelenő információk között az INFO gomb segítségével lépkedhetünk. Ez lehet aktív státuszkijelzés, egy jól átlátható és a szükséges beállító eszközöket is egyértelműen mutató oldalon, az egyéb beállításokat hasonlóan tartalmazó információs lap, valamint további üzemmódokat elérő oldal. További üzemmódként letiltható az LCD, illetve akár kéttengelyes elektronikus vízszintjelzőt is megjeleníthetünk rajta.
A fényképek visszajátszásakor 16 lépéses részletnagyítást kapunk, egészen 16x-os mértékig, de már ettől néhány fokozattal korábban is jól kivehető részleteken ellenőrizhető a kép élessége. A gép természetesen nagyított nézetben való képlapozást is kínál, mely az elülső tárcsával végezhető. Lejátszásnál az INFO gomb nyomogatásával világossági, vagy színcsatornákra bontott hisztogram is elérhető.
A kereső terén sincs változás a korábbi típushoz képest, bár ez talán nem is nagy hátrány, hiszen ebben a kategóriában elég komoly keresőnek számított a K-30-é. Belépő szinten ugyanis ritkaság, hogy 100%-os lefedettséget, pentaprizmát és 0,92x-os nagyítást kapjunk. Ezekkel az adatokkal a K-50 keresője talán a legjobb az árkategóriában.
Méretére jellemző, hogy 23,5 fok alatt látszik, és egy kisfilmes, képzeletbeli 1x-es nagyítású, 100%-os lefedettségű kereső méretéhez képest 59,7%-os mérettel számolhatunk. A profi, fullframe DSLR-ek keresőmérete rendszerint 70% körüli.
A fényképezőgép mattüvege is cserélhető. A gyárilag hozzá adott Natural Bright Matte III mattüvegen a fókuszmezők határai és a szpot fénymérés köre jelenik meg, élességállításkor pedig az aktív fókuszpontot villantja ki a gép.
A kereső státuszsorában is ugyanazok az adatok jelennek meg, mint a K-30-nál. Ilyen a manuál fókusz visszajelzése, zársebesség, rekeszérték, fókuszhelyesség, expozíciós skála vagy elektronikus szintező, fénymérés módja (ha az eltér a mátrixtól), stabilizátor bekapcsolt állapota, fénymérés rögzítése, ill. fotózás után a hátralévő képek száma.
Az optikai kereső betekintő nyílása kényelmes gumi szemkagylót kapott, mely fölött egy tológombbal -2,5..+1,5 dioptria között szabályozható a kép élessége.
Vaku
A gép mechanikus nyitású vakuját a bal oldalán lévő gomb lenyomásával pattinthatjuk fel. A 12-es kulcsszámú vaku igen magasra, 9 cm-re emelkedik az optikai középtengelyhez képest. Ez persze nem minden esetben elég a vöröszem hiba elkerülésére, de a bal navigációs gombbal előhívható menüben többféle vörösszem üzemmód választható. Kombinálhatjuk hosszú szinkronnal és derítő vakuzással is. Ezen kívül második redőnyre szinkronizált villantás, valamint vezeték nélküli mód is beállítható. A vaku teljesítménye ugyanitt -2 és +1 fényérték között, 1/3 Fé lépésekben állítható.
Ha a vezeték nélküli módot választjuk, külső rendszervakukat, vagy akár a beépített villanót is szabályozhatjuk vezérelt egységként.
Külső vakuval közvetlenül a tetején lévő vakupapucsra csatlakozhatunk, mely nem csak a gyári (P-TTL) rendszervillanókat, de szabványos középérintkezős vakukat is fogad. A teljes kompatibilitáshoz azonban nem árt valamely Pentax rendszerű vaku választása, mint például az AF540FGZ, AF360FGZ, AF200FG, valamint az AF160FC makro vaku.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
Csatlakozóból a készülék mindkét oldalán találunk egyet-egyet. Balra egy kombinált AV/USB 2.0 aljzat kapott helyet, cseppálló gumifedéllel takarva, jobbra pedig a kábeles távkioldó mirko-jack bemenetét találjuk.
A memóriakártya is ide, a távkioldó aljzata fölött nyíló foglalatba helyezhető, ahol egy SD, SDHC, vagy SDXC memóriának jut hely. A K-50 modell támogatja a vezeték nélküli adatátvitelt kínáló Eye-Fi SD kártyákat is.
A géphez az elődben is használt D-Li109 típusú, lítium-ion akkumulátor jár, melyhez persze egy töltőt is adnak. A 7,4 V feszültségű, 1050 mAh-es áramforrás nagyjából 4 óra alatt tölthető fel teljesen és az LCD használattól függően 420-480 kép készíthető vele egy feltöltéssel. Töltöttségét négy fokozatban jelzi vissza a gép.
A gép egyik extra szolgáltatása, hogy nem csak a mellékelt lítium-ion akkumulátorral, de AA méretű ceruzaelemekkel is működik. Ezekből 4 darabra van szükség és egy külön adaptert is vásárolnunk kell a behelyezésükhöz.
