Felépítés II.
Ergonómia
A Pentax K-7 váz külsejének formájában nagyon hasonlít a K20D-re, bár annál egy paraszthajszállal kisebb. A K-7 is kényelmesen kézbentartható, annak ellenére, hogy áttervezett markolatot kapott, melyet bőrhatású gumibevonattal borították be, középső ujjunknak pedig jókora mélyedést vájtak a biztos fogás érdekében. Persze a K20D kényelmét nem érjük el, de nem mondható a K-7-re, hogy kényelmetlen volna. A gép stabil tartásához a hátlapon is kialakították a szokásos kiemelkedést, amelyhez hüvelykujjunkat támaszthatjuk.
A két vezérlőtárcsát jó helyre tervezték, az elülső az exponálógomb és a középső ujjunk között található, kissé előre billentve (nagyon pozitív!), míg a hátsót a hüvelykujjunkkal érhetjük el könnyedén. Kezelőszervekből egyébként nincs hiány, ezek javarészt felülre és hátulra kerültek, sőt még oldalra is jutott belőlük.
A Pentax K-7-hez D-BG4 jelű opcionális portrémarkolat is vásárolható.
LCD és kereső
A hátlapra a K20D-énél nagyobb, 3″-os kijelző került. Az LCD nem csak méretében, de felbontásában is javult, méghozzá nem is keveset. Jópár gépben találkozhattunk már a Sony 3″-os, VGA felbontású (921 ezer szubpixeles) LCD-jével. Aki már látta élőben, biztosan azt gondolta, hogy ilyen LCD kellene minden gépbe. Nos, most már a Pentax gépében is ilyen van. A 3″ képátlójú, 921 ezer szubpixeles LCD nagy betekintési szögű, vagyis szinte bármilyen szögből szín- és kontraszttorzulás nélküli képet láthatunk, ez főként fej fölül, LiveView módú fotózáskor lesz fontos.
A háttérvilágítás fényerejét a Setup menüben 15 lépésben állíthatjuk, ezen felül még a kijelző színezete is módosítható egy fehéregyensúly finomhangoláshoz hasonló mátrix mező segítségével, 15×15, azaz 225 beállítási pozíciót lehetővé téve.
Az LCD előtt tükröződésmentesítő bevonat található, így napsütésben is egész jól látható képet kapunk. Kár, hogy a kijelző nem transzflektív kialakítású, de erről a Sony tehet.
A kész képekbe maximum 32×-es mértékig nagyíthatunk bele, amely az élesség ellenőrzéséhez már sok is, hiszen ilyenkor már a pixeleket is nagyítva látjuk. A fókusz ellenőrzéséhez leginkább a 11×-es nagyítás a legalkalmasabb, ilyenkor a nagyítás minősége remek, az 1×1 pixeles részletek is gyönyörűen kivehetők, köszönhető ez a jó LCD-nek is.
LiveView élőkép módot is használhatunk a K-7-tel, ezt egy dedikált gomb megnyomásával érhetjük el. Az élőképen is ellenőrizhetjük a virtuális horizontot, ill. hasonló módon láthatjuk a fókuszpontokat is, mint a keresőben. Kézi élességállításhoz nagyíthatjuk is a kép egy részét, ez azonban digitális nagyítást jelent, ami max. 4×-es nagyításig ad jó minőségű képet. A 6×-os nagyítás már jól láthatóan pixelesedik. Kár érte, hiszen a VGA felbontású LCD-vel egy-egy képkivágáson kiváló élességállítás lenne elvégezhető. Persze így sem használhatatlan a rendszer, a tesztfotók között lévő karolópók-makró 4×-es nagyítású LiveView módban készült, kézi élességállítással.
A hátsó LCD állapot kijelzőként is használható, ráadásul ennek háttérszíne kedvünk szerint módosítható. A státuszképernyőn sajnos nem módosíthatók közvetlenül a paraméterek, pedig néha egyszerűbb lenne, mint a megfelelő gombot megnyomni, illetve a szükséges tárcsát megkeresni. Ha az Info gombot megnyomjuk, egy újabb információs képernyő jeleníthető meg, ahol a kiegészítő paramétereket láthatjuk (Auto ISO tartománya, programvonal, csúcsfény- és árnyék kompenzáció, torzítás csökkentés, HDR mód, stb.). Ezeket viszont közvetlenül módosíthatjuk vagy valamelyik vezérlőtárcsa elfordításával, vagy az Ok gomb megnyomása után a jobbra-balra gombokkal.
Furcsa, hogy míg az olcsó belépőszintű K-m-ben van lehetőség az alap paraméterek (érzékenység, rekesz, záridő, fehéregyensúly, stb.) közvetlen státuszképernyőn történő beállítására, ezt a magasabb kategóriás K-7 nem kínálja. Szintén hiányolható a kereső közeléből egy infra adó-vevő, amely lekapcsolhatná a státuszkijelzést, ha a keresőbe nézünk. Esti vagy éjszakai fotózásnál igen zavaró tud lenni az alulról bevilágító LCD.
A gép tetejére külön státusz kijelző is került, mely zöld háttérvilágítással rendelkezikt. A háttérvilágítás a menüben letiltható. A kijelzőn a következő adatok láthatók: záridő, rekeszérték, vakumód, egyképes/sorozatmód, expozíciós skála vagy virtuális horizont skálája, exp. sorozat/korrekció, vaku teljesítmény korrekció, akku töltöttsége, fehéregyensúly, érzékenység, RAW/RAW+ kijelzés, rögzíthető képek száma, többszörös expozíció ikonja.
A pentaprizmás keresőt is áttervezték, a K20D-hez képest jobb lefedettségű, de picit kisebb nagyítású változatot hoztak létre. A keresőkép 100%-os lefedettségű, amely inkább a profi szegmens jellemzője, mintsem a középkategória megszokott paramétere. A nagyítási faktor 0,92×-es. A hajszállal kisebb nagyítást azonban bőven kompenzálja a 100%-os keresőkép, így gyakorlatilag mégis nagyobb méretet látunk a keresőbe nézve, mint a K20D-nél.
A gyári adatokból 23,5 fok alatt látszó keresőkép számítható, illetve 59,7%-os képméret adódik (a képzeletbeli 1x-es nagyítású, 100% lefedettségű keresővel ellátott kisfilmes gép keresőképéhez képest, amelyben egy tárgy 50 mm-es objektívvel ugyanakkorának látszik, mint a valóságban). Méréseink igazolták a gyári értékeket, sőt annál még nagyobb számokat kaptunk: 25 fok alatt látszó keresőkép (64%), ez megfelel egy 17″-os LCD 78 cm-ről, ill. egy 19″-os LCD 86 cm-ről adódó látványának. A kereső lefedettségének mért értéke megegyezik a specifikációkban megadottal.
A szemüveggel rendelkezők számára a keresőt dioptria-korrekciós lehetőséggel is ellátták -2,5..+1,5 dioptria tartományban, melyet a felette lévő csúszkával állíthatunk be.
Gyárilag a gépben Natural Bright Matte III mattüveget kapunk, amelyet más fajtájúra is cserélhetünk. Az alap mattüvegen a fókuszpontok hozzávetőleges helyzete és a szpot fénymérés köre látható.
A Pentax K-7 keresőjének állapotsorában többek között a következőket láthatjuk: szükségességét vagy használatát jelző ikon, manuál fókusz visszajelző MF felirat, zársebesség, rekeszérték, fókuszhelyesség, expozíciós skála vagy elektronikus szintező, fénymérés módja (ha az eltér a mátrixtól), stabilizátor bekapcsolt állapota, fénymérés rögzítése, ill. fotózás után a hátralévő képek száma.
Kár, hogy a Menü gomb megnyomására, vagy az üzemmódtárcsa elfordítására (pl. Av-ből Tv-be) a gép kilép LiveView módból. Ez feleslegesen terheli a tükörmechanizmust és a zárat abban az esetben, ha a módválasztás, vagy a menü beállítása után még szeretnénk visszatérni élőkép módban (túlnyomórészt ez fog történni).
S még egy apró kellemetlenség a LiveView-val kapcsolatban: félig telt akkuval hajlamos a gép kikapcsolni LiveView módból, mely után röviden közli velünk: az akku lemerült. Ismételt bekapcsoláskor azonban láthatjuk, hogy az akku még félig van, s ilyenkor jópár felvételt készíthetünk még (akár több perces expozíciós idejűt is), ha mellőzzük a LiveView módot.
Élességállítás, fénymérés
Az élességállítási rendszeren is finomított a Hoya, bár az nem derült ki, hogy ez a módosítás mit érintett. A K20D SAFOX VIII és a K-7 SAFOX VIII+ AF-rendszere egyaránt 11 pontos, és a működési tartománya is azonos: -1..18 Fé.
Elődjéhez hasonlóan 11 fókuszmezőt kínál a gép, melyek közül a belső 9 db keresztszenzoros, vagyis megnövelt pontosságú. Három lehetőség közül választhatunk: center, select és auto.
- Center: csak a középső AF mező aktív. A gép az ez alatt lévő témára állít élességet.
- Select: a fotós a 11 mező közül szabadon kiválaszthatja bármelyiket.
- Auto: az AF pontok kiválasztása kizárólag a gép feladata, amely önállóan választ a 11 mező bármelyikéből..
Az autofókusz működése egyszeri vagy folyamatos lehet. Az AF finomhangolható, Ha úgy tapasztaljuk (vagy érezzük), hogy felhelyezett objektívünk hajlamos a téma elé, vagy mögé fókuszálni, manuálisan is beállíthatjuk az AF „tűrését”. Az AF Adjustment menüjében megadható, hogy a finomhangolási érték az adott objektívre, vagy az összesre vonatkozzon, illetve egy Reset opcióval törölhető is a beállítás. A finomhangolás egy skálával történhet, ahol a hátsó tárcsa elfordításával ±10 fokozatban szabályozható az automata élességállítás. Nyilván minden beállítás után ellenőriznünk kell majd a képeken, hogy mennyire pontosan sikerült belőnünk az AF rendszert.
Kevés fényben a gépvázba épített zöld AF segédfény LED lép működésbe, amely viszonylag erős fényével 3-4 méterig biztosít segítséget a középső AF pontnak.
LiveView élőkép módban választhatunk kontraszt alapú vagy fáziskülönbségen alapuló élességállítás között is.
A K20D 16 szegmenses fénymérését a K-7-ben 77 szegmensesre cserélték, amely mátrix, középre súlyozott vagy szpot módban működhet. A fénymérés módját választó kapcsoló az üzemmódtárcsa alatt kapott helyet. E pozíció alapvetően még nem is lenne rossz, de a kapcsoló annyira kicsi, és olyan nehezen jár, hogy véleményem szerint még akkor is jobban jártunk volna, ha a menü egy eldugott pontján lehetne változtatni a fénymérést.
A fényméréssel most sem voltam megelégedve, ugyanazt tapasztaltam, mint a Pentax K20D-nél. A legtöbb esetben komoly pozitív expozíció-kompenzáció volt szükséges, olyan helyzetekben is, amikor más gyártók gépei korrekció nélkül is helyesen exponáltak. De hát ezek szerint nem vagyok Pentax kompatibilis.
Nyilvánvaló, hogy ez a Pentax gépek sajátsága, mégis szokatlan és első időkben bosszantó lehet annak, aki nem ehhez van szokva. Aki azonban huzamosabb ideig használja a gépet, rá fog állni a keze a megfelelő expozíció-kompenzációra.
Vaku
A vaku kulcsszáma 13, ami ISO100 érzékenység és F2,8 rekesz mellett kb. 4,6 méterig biztosít kellő megvilágítást. A vaku teljesítményét -2..+1 fényérték között kompenzálhatjuk. A beépített vaku 18 mm-es objektívet használva még kellő lefedettséget biztosít.
A villanó nem nyílik ki automatikusan, még zöld módban sem, a nyitás minden esetben a fotós dolga. Ezt a gép bal oldalán lévő nyitógombbal érhetjük el. Ebben az esetben a vaku kb. 8,5 cm-re magasodik az optikai tengely fölé. A nyitott állapot egyben a bekapcsolt is, és ha ki akarjuk iktatni egyszerűen csak le kell hajtanunk.
A le gombbal léphetünk be a vakumódok menüjébe, ahol a következő módok választhatók: automatikus, derítés, automatikus vörösszem-hatás csökkentéssel, derítés vörösszem-hatás csökkentéssel, lassú szinkron, lassú szinkron vörösszem-hatás csökkentéssel, szinkron a második redőnyre, valamint külső rendszervaku vezeték nélküli vezérlése.
A vaku felöltése átlagos esetben 2-3 mp-ig tart, maximális teljesítménynél 4 mp-et vesz igénybe.
A fényképezőgépre természetesen vakupapucsot is helyeztek, amely a Pentax rendszervakuit, ill. más gyártók középpontos érintkezőjű vakuit fogadja. Emellett külső vakuszinkron kimenet is található a Pentak K-7 vázán.
A gép maximálisan 1/180 mp szinkronidőt képes biztosítani a vakuzáshoz. Ehhez kapunk egy különleges felvételi módot is, melyet a főtárcsa X beállítása jelöl. X-módban a készülék fix 1/180 mp-es záridőt használ, a fotós pedig a rekeszértéket szabályozhatja. Főleg külső vaku használatánál vesszük hasznát, mivel így egy mozdulattal beállítható a maximális szinkronidő.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A fényképezőgép alján fém állványmenetet találunk, amely pontosan az optikai tengely alatt található. Ha a gépet méretes állványtalpra rögzítjük, az akkumulátor foglalat ajtaja továbbra is nyitható marad. Mivel a kártyafoglalat jobb oldalt található, így állványra helyzett gépnél ez is cserélhető.
Ahogy a gépváz egésze, a csatlakozók ajtajai is szigeteltek. Bár a bal oldalon lévő gumilap nem tűnik annyira precíznek, a kártyafoglalat és az akkumulátor foglalata jól szigetelt, ahogy a vezetékes távkioldó csatlakozóját fedő gumilap is. A bal oldai gumiajtó mögött találjuk a DC adapter bemenetet, az USB és A/V kimenetet, valamint a HDMI csatlakozót. Felette külön gumidugóval lezárva a mikrofonbemenet található, a vezetékes távkioldót pedig jobb oldalon csatlakoztathatjuk a gépvázhoz. A vakuszinkron kimenetről már volt szó, ez a váz bal oldalán helyezkedik el, egy csavaros kupak alatt.
A kártyafoglalat a markolat jobb szélén került kialakításra, egy műanyag ajtó mögött. A kártyafoglalatba SD és SDHC kártyát helyezhetünk, a használati útmutató MultiMedia kártyáról nem tesz említést. A fényképezőgép kinyitott kártyaajtóval nem működőképes.
A Pentax K-7 D-LI90 jelű lítium-ion akkumulátorból nyeri a működéshez szükséges elektromos energiát. Az akku 7,2V névleges feszültségű, 1860 mAh energiatároló képességű. CIPA ajánlású mérések szerint a váz egy feltöltéssel 740 képet képes készíteni. A még rendelkezésre álló energiát 4 állapotú, 3 szegmenses ikon jelzi vissza. Az akkumulátort külső, D-BC90 jelű töltőben frissíthetjük fel. A teljesen lemerült akku a kezelési útmutató szerint maximum 6,5 óra alatt tölthető fel teljesen, nekünk 5 óra alatt töltötte fel a külső töltő.
