Kipróbáltuk: Pentax K-m teszt

0

Változások

Egyre inkább érezhető az a tendencia, ahogy a digitális tükörreflexes gépek piaca egyre inkább átalakul. Néhány évvel ezelőtt a fő irányvonal az volt, hogy minél több komoly amatőr, vagy éppen pénzesebb hobbifotósokat csábítsanak át a kompakt szegmensből a tükrösök világába. Az elmúlt években jelentősen csökkentek a tükörreflexesek árai is, így ma már a kevésbé tehetősebbek is hozzájuthatnak a komolyabb technikákhoz. Ennek ellenére a belépőszint tovább egyszerűsödött, s a Nikon és Canon után a Pentax is előrukkolt az alsó-belépőszintű modelljével, vagyis az ősszel bejelentett „K-m”-mel.

Akik régebb óta foglalkoznak komolyabban fényképezéssel, és nemcsak digitális gépük volt, s már fejük tetején is kevesebb a hajszál, azoknak talán rémlik valami a Pentax KM elnevezés hallatán. De ne keverjük össze a kettőt: a KM még filmes tükörreflexes gép volt az előző században, míg a K-m a Pentax legújabb digitális tükörreflexes modellje.

A Pentax K-m a januárban bejelentett K200D alapjaira épül. Ez a kijelentés olyannyira igaz, hogy műszaki paramétereiben is alig tér el tőle. Az ember persze rögtön arra gondol, hogy a K-m nem más, mint a K200D egyszerűsített és „butított” változata, ez azonban így ilyen formában nem teljesen igaz. Tény, hogy egy-két ponton egyszerűsítették a fényképezőgépet, de mint később látni fogjuk, új szolgáltatásokat is vezettek be, sőt a sorozatfelvétel még fejlődött is.

A legegyszerűbb, ha a legfontosabb változásokat ismét egy táblázatban foglaljuk össze. Íme tehát:

Főbb különbségek a Pentax K200D és K-m (K2000D) között
Pentax K200D Pentax K-m
Érzékenység ISO100-1600
1/3 Fé lépésekben
ISO100-3200
1/3 Fé lépésekben
Autofókusz 11 fókuszpont,
szabadon választható
5 fókuszpont,
széles terület (automata) vagy középső választható
Beépített vaku 13-as kulcsszámú (ISO100, m) 11-es kulcsszámú (ISO100, m)
Sorozat 2,8 kép/mp
4 RAW képig
3,5 kép/mp
4 RAW képig
Paraméterek állítása státuszképernyőn nem igen
Csepp- és porállóságot biztosító szigetelés a vázban van nincs
Méretek 129,5 × 92,5 × 70 mm 122,5 × 91,5 × 67,5 mm
Tömeg 570 gramm 525 gramm

Külsejét tekintve első ránézésre azt mondhatnánk, hogy a két gép megtévesztésig hasonlít, de jobban szemügyre véve az új modellt, jópár eltérést találhatunk. Felsorolás jelleggel néhány ilyen eltérés: eltűnt a felső státuszLCD, az üzemmódtárcsa bal oldalról jobb oldalra került, a gépváz hátulján a Menü, Info, lejátszás és törlés gombok az LCD jobb oldalán kaptak helyet, a RAW és Fn gomb, valamint a stabilizátor kapcsolója megszűnt, a négyirányú navigáló nyilak pedig lentebbre kerültek, és közvetlen funkciókat is megvalósítanak. Emellett változott a markolat is. Sajnos nem pozitív értelemben. Pedig hogy szerettük ezért a Pentaxot.
Annak idején, amikor az első kis markolatú Pentax fényképezőgép megjelent, elég kemény kritikával bíráltam kényelmetlen fogása miatt. A *ist DS viszont már áttervezett és kényelmes markolattal várta a fotósokat. A Canon hasonló módon rontotta el az EOS-300D utódjának, vagyis az EOS-350D-nek a markolatát, ám a vékony kiemelkedést azóta sem tervezték át (illetve az EOS-500D talán kényelmesebb lett). A Pentax valami oknál fogva úgy gondolta, hogy ha alsó belépőszintű gépről van szó, akkor a markolatnak is ilyen stílusúnak kell lennie. Kár érte, mert a K200D még egész kényelmes fogású volt, a K-m-re viszont inkább azt mondanám, hogy a *ist D-re emlékeztet. Ez a különbség a lenti képen is jól látható.