Felépítés II.
Ergonómia
A Pentax K200D markolatát kissé áttervezték az elődmodellhez képest, amely így még kényelmesebbé vált. A kis méretű fényképezőgép jó fogású markolatot kapott, amelynek biztos fogását a középső ujjunknál kialakított bemélyedés segíti elő. A Canon EOS-400D hasonlóan kis méretű markolattal rendelkezik, fogása mégis keményebbnek tűnhet, hiszen ott a markolat vastagsága és a markolat kiemelkedése nem annyira jól eltalált, mint a Pentax gépeknél.
Az exponáló gomb helyzete is kiváló, sem túl elöl, sem túl hátul nincs, így mutatóujjunk a lehető legkényelmesebb pozícióban lehet. Az exponáló gomb félig történő lenyomása még finoman lágy, de a teljes lenyomás már kissé keménynek tűnik.
Nehéz, nagy objektív csatlakoztatásakor a nagyobb súly megtartását a hátlapon létrehozott kiemelkedés biztosítja, amelyben remekül megtámaszkodhat hüvelykujjunk. Apropó: hüvelykujj. A vezérlőtárcsa hátsó elhelyezése is szerencsés, hiszen hüvelykujjunkkal könnyedén elérhetjük. Belépőszintű modellről lévén szó, vezérlőtárcsából sajnos csak egyet használhatunk.
Ha szükségesnek látjuk, akkor külön portrémarkolatot is vásárolhatunk. Az ehhez szükséges csatlakozókat nem az akkumulátor mögött alakították ki, mint néhány másik gyártó gépein, hanem a gépváz alján hoztak létre számára külön csatlakozást. Ennek köszönhetően nem csak a portrémarkolat akkumulátora, hanem a gép saját akkuja is használható.
A kezelőszervek elhelyezése jól átgondolt, a gép nem tűnik túlzsúfoltnak, mégis a legfontosabb beállításokat néhány gombnyomással elvégezhetjük, köszönhetően az Fn funkciógombnak. A gombok pozíciója egyébként szinte teljes egészében a K100D-nél megszokott, csupán a hátlap jobb felét kellett kissé áttervezni a nagyobb LCD miatt. Ezen kívül a fenti zöld gomb és az oldalsó RAW gomb, mint újdonság tekinthető változásnak.
LCD és kereső
A hátlapra a korábbi modellhez képest nagyobb, 2,7″-os LCD került, amelynek felbontásán is javítottak, mely így 230.000 pixeles lett. Ezeknél fontosabb azonban, hogy a K200D LCD-je nagy betekintési szögű, vagyis szinte bármilyen szögből szín- és kontraszttorzulás nélküli képet láthatunk. Jóllehet, erre túl nagy szükség nem lesz, mivel a fényképezőgép élőkép módot nem kínál.
A háttérvilágítás fényerejét továbbra is 15 lépésben állíthatjuk a Set-Up menüben. Az LCD előtt tükröződésmentesítő bevonat található, így napsütésben is jól látható képet kapunk.
A kész képekbe maximum 16×-s mértékig nagyíthatunk bele, amely az élesség ellenőrzéséhez már sok is, hiszen ilyenkor már a pixeleket is nagyítva látjuk. A nagyítás minősége egyébként remek, s bár a Nikon gépek kiváló képéhez képest kissé lágyabb képet mutat, az élességet jól ellenőrizhetjük.
Lenti képünkön jól látható, hogy az 1×1 pixeles pepita rácsot is jól megjelenítette 16×-os nagyított nézetben (a Canon gépeinél ez a rész szinte egybefolyó szürke maszatként jelentkezik).
A fényképezőgép tetején státusz LCD található, amely azonban nem rendelkezik háttérvilágítással. Ez problémássá teszi használatát gyenge fényviszonyok között, bár ez nem számítana luxusnak, erről a gépről mégis lemaradt, ahogy már az elődjéről is. Szerencsére a státusz LCD-n szereplő információk egy része a hátsó, színes LCD-n is megjeleníthető az INFO gomb megnyomásával, sőt sok esetben többet tudunk meg innen, mint a státusz LCD-ről. A felső, státusz LCD-t is frissítették, amelyről így az érzékenység is leolvasható.
Itt tehát a következő információk láthatók: zársebesség, rekeszérték, manuális fehéregyensúly használata, akkuállapot, vakumód, fénymérés módja, sorozat, automatikus expozícó sorozat, önkioldó, fókusz mód (középpontos vagy választható), 0-tól eltérő expozíció-korrekció esetén ± jelzés, érzékenység, RAW formátumnál RAW felirat. A hátralévő képek számát az OK gomb megnyomásával, vagy az expozíció után az érzékenység adat helyén olvashatjuk le.
A kereső maradt a régi, amely gyári adatok szerint 0,85×-es nagyítású, 96% lefedettségű. Ezekből az adatokból 21,5 fok alatt látszó keresőkép számítható, illetve 54%-os képméret (a képzeletbeli 1x-es nagyítású, 100% lefedettségű keresővel ellátott kisfilmes gép keresőképéhez képest, amelyben egy tárgy 50 mm-es objektívvel ugyanakkorának látszik, mint a valóságban). Méréseink igazolták a gyári értékeket, a kis eltérés mérési pontatlanságból adódhat: 21,2 fok alatt látszó keresőkép, ez megfelel egy 17″-os LCD 92 cm-ről, egy 19″-os LCD 102 cm-ről adódó látványának. A kereső lefedettségének mért értéke megegyezik a specifikációkban megadottal.
A szemüveggel rendelkezők számára a keresőt dioptria-korrekciós lehetőséggel is ellátták -2,5..+1,5 dioptria tartományban, melyet a felette lévő csúszkával állíthatunk be.
A keresőben látható információk közé is bekerült újításként az érzékenység állandó, valamint a RAW formátum visszajelzése. Így a következőket láthatjuk az alsó státusz sorban: vaku használata (vagy szükségessége), folyamatos AF jelzése, kézi élességállítás jelzése, kiválasztott témamód, zársebesség, rekeszérték, fókuszhelyesség visszajelző ikon, a P, Tv, Av, M és B módok (ezek csak a zársebesség ill. blendeméret jelzésének aláhúzásával jelöltek), RAW formátum jelzése, a fénymérés rögzítése (* jellel), expozíció-korrekció visszajelzése, érzékenység, képstabilizáció visszajelzése.
A hátralévő képek számát az OK gomb megnyomásával, vagy a képkészítés után az érzékenység helyén láthatjuk. A számok ill. szimbólumok színe zöld, fényereje a környezeti megvilágítástól függően lehet világosabb vagy sötétebb.
Élességállítás, fénymérés
Az élességállítás 11 pont valamelyikén történhet, melyek közül a fotós is kiválaszthatja a használni kívántat, de megadható, hogy a gép csak a középső fókuszpontot használja, avagy automatikusan válasszon a 11 fókuszpont közül. Az autofókusz területek közül a belső 9 keresztszenzoros. Az automatikus élességállítás 0 és 21 Fé között működik biztonságosan.
A fénymérés háromféle módon történhet: 16 szegmenses mátrix, középre-súlyozott átlag, valamint szpot módon. A fénymérések közötti váltást csak a menüben tehetjük meg, ehhez nincs külön kezelőszerv.
Vaku
A vaku felnyitása gombbal történik, s azt a fényképezőgép nem nyitja fel helyettünk. Érdekes, mert a K100D erre még hajlandó volt, legalábbis automatikus üzemmódban.
A felnyitott villanó az optikai tengelyhez képest 7,5 cm-rel kerül feljebb. A teljesítménye ISO 100-nál 13-as kulcsszámú, amely ISO400 esetén, F4-es rekesznél 6,5 méter hatótávolságú. A szinkronidő maximuma 1/180-ad mp. A vaku teljesítménye kompenzálható, -2-től +1 Fé tartományban, 1/3-ad Fé lépésekben. Ha a vaku felnyitott állapotú és a fókuszáláshoz nincs elegendő fény, a vaku többszöri gyors felvillanásával segíti az AF rendszert. A felvillanások viszonylag nagy frekvenciájúak, teljesítményük azonban nem túl nagy. Ám a pontos élességállításhoz 3-4 m-ig ez is elegendő.
A beépített vaku üzemmódjai között a következőket találjuk: automatikus, derítés, automatikus vörösszem-hatás csökkentéssel, derítés vörösszem-hatás csökkentéssel. Ez utóbbi kettőt a gép egy vakuvillanással valósítja meg. Második redőnyre való szinkronizálás a beépített vakunál nem lehetséges.
A fényképezőgépre természetesen vakupapucsot is helyeztek, amely a Pentax rendszervakuit, ill. más gyártók középpontos érintkezőjű vakuit fogadja. Külső vakuszinkron kimenet viszont nincs a vázon.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A fémből készült állványmenetet pontosan az optikai tengely alá helyezték. A gépet állványra téve mind a kártya, mind az akkumulátorok cserélhetők maradnak anélkül, hogy a gépet le kellene szerelnünk az állványról.
A kártyafoglalat a markolat jobb szélén került kialakításra, egy műanyag ajtó mögött. Érdekes, hogy míg a *ist DS modellnél ez az ajtó rugós kialakítású volt, a K100D-ből ezt a rugót kihagyták, amely viszont a K200D-ben ismét megtalálható. Újdonságként a csepp- és porállóság elérése érdekében gumitömítést is helyeztek a kártyaajtóra. A kártyafoglalatba SD és SDHC kártyát helyezhetünk, a használati útmutató MultiMedia kártyáról nem tesz említést.
A csatlakozókat a fényképezőgép bal oldalára helyezték, egy műanyag ajtó mögé. Itt található a DC bemenet, az USB- és videokimenet kombinált csatlakozója, valamint a vezetékes távkioldó aljzata. Az USB- és videokimenet csatlakozója megegyezik a korábbi Pentax gépek csatlakozójával, így akár egy kompakt géphez adott videokábelt is használhatunk. A vezetékes távkioldó 2,5 „-os stereo jack aljzata kísértetiesen hasonlít a 300D távkioldó csatlakozójához (az exponálás még működik is vele).
Az akkumulátorokat a markolatba kell helyeznünk, az elemtartót rugós retesszel védik a véletlen kinyílás ellen. Az elemtartóba 4 db AA méretű akkumulátort, alkáli vagy Li elemet, illetve 2 db egyszer használatos CR-V3 lítium elemet, vagy RCR-V3 újratölthető Li-ion akkumulátort tehetünk.
Nem szeretem a Pentax NiMH akku kezelését, ugyanis eléggé nagy kapocsfeszültségnél már lekapcsol. Már korábban is tapasztaltam a Pentax tükröseinél, hogy a NiMH akkumulátorokat nem tökéletesen kezeli. Hamar hiszi azt, hogy lemerültek. További probléma, hogy ezt menet közben, a fájl mentése során is megteheti, esetenként azt okozva, hogy a felírt fájl 0 byte-os lesz. Mindezt egy 2 hónapos 2700mAh-s GP akkuszettel. Nem egy képem veszett így el, köztük a hibáimból tanulva nagyobb zársebességgel készített természetfotó a tengelicről. Az a kép azonban sajnos teljes mértékben kárba veszett, hiszen 0 byte került a kártyára. Megismételni pedig nem tudtam, mivel a madár már többet nem tért vissza. Pedig a gép csak egy pillanatra „kapcsolt ki”, amíg a mentés tartott. Utána visszaállította az előző bekapcsolás paramétereit, majd vígan fotózott tovább. Ez aztán igazán bosszantó.
Pláne, hogy még a beállításokat is elfelejtette, amit a bekapcsolás óta tettem.
Még szerencse, hogy a gyári csomagolásban Lítium-elemet mellékelnek, ez kisegített olyankor, amikor az akkura már „üres”-et jelzett a gép.
