Kipróbáltuk: Pentax K200D teszt

0

Különlegességek

A következőkben az elsősorban képkészítés előtt beállítható képi hatásokat tekintjük át. Mivel azonban a K200D rendelkezik gépen belüli RAW feldolgozás lehetőségével, ezeket a paramétereket utólag is megadhatjuk, s utólag is készíthetünk a RAW fájlokból módosított hatású képeket (sajnos a zajszűrés paramétere az egyedi beállítások között található, amelynek nincs hatása az utólagos konvertálásra).A RAW képek gépen belüli feldolgozása akkor is jól jöhet, ha fogytán a kártyahelyünk. Ilyenkor a kevésbé lényeges képeket átalakíthatjuk JPEG formátumúvá, s a RAW formátumú változat törlésével közel 8 MB-ot takaríthatunk meg.

Az oldal másik felében a JPEG képek feldolgozására, vagyis az utólagos módosításokra nézünk példákat.

Képi üzemmódok

Ha a képek színezetén szeretnénk módosítani, a legegyszerűbb, ha képi üzemmódot váltunk. Itt ugyanis előre definiálva találhatunk többféle képi üzemmódot, melyek nem csak a színezet, de a kontraszt és élesítés paramétereit is előre beállítva tartalmazzák. Ezen érték egy részét szabadon módosíthatjuk, úgy mint színtelítettség, színezet-eltolás (Hue), kontraszt, élesítés/képkeménység.
Nézzük az egyes üzemmódokat (a képek alatt az előre definiált profil adatai láthatók).

Képi üzemmódok


élénk sárga, vörös, kék, cián;
+1 konraszt, +1 élesítés

-1 élesítés

élénk sárga, vörös, bíbor, kék, cián;

élénkebb sárga, kék; élénk vörös, bíbor, cián;
+2 konraszt, +1 élesítés

igen élénk bíbor, zöld; élénk vörös, cián; tompa sárga, kék

-1 élesítés

-1 élesítés

-1 élesítés

-1 élesítés

-1 élesítés

-1 élesítés

-1 élesítés

-1 élesítés

-1 élesítés

-1 élesítés

-1 élesítés

-1 élesítés

-1 élesítés

-1 élesítés

-1 élesítés

-1 élesítés

-1 élesítés

-1 élesítés

-1 élesítés

Képkeménység / élesítés

Az élesítés mértékét -4..+4 között állíthatjuk, melyek finoman lágy és élesen kemény képeket eredményezhetnek. Ezen kívül finom élesítés is használható szintén ±4 értékben, ennek során az élesítés rádiusza kisebb lesz, így az apró részletek is jobban kijönnek, ezzel együtt kevésbé jelenik meg aura-hatás.

Kontraszt

A kontraszt paraméterét is -4..+4 közé állíthatjuk be, így nekünk tetsző képet készíthetünk a kemény kontrasztú és finomabb átmenetű képek között. A példaképeinken csak a két szélső értéket mutatjuk be.
Nagyobb dinamikaátfogást igénylő témáknál érdemes a kontrasztot csökkenteni.

Kontraszt

Színtelítettség

Szintén ±4 értékben állíthatjuk a képek színtelítettségét,. a példaképeinken csak a két szélső értéket mutatjuk be.

Színtelítettség

Színezet-eltolás

±4 értékben tolhatjuk el a fotók színezetét, a példaképeinken csak a két szélső értéket mutatjuk be.

Színezet-eltolás

Utólagos digitális szűrők

A kész JPEG képeket utólagosan is módosíthatjuk, ezeket a funkciókat RAW fájlokra nem alkalmazhatjuk. A legtöbb digitális szűrő részben paraméterezhető, ezeket a képek alatt írtuk le, de a képeken csak a szélső érték/értékek hatását mutatjuk be.
A digitális szűrők között a fekete-fehér és a szépia már megszokottnak számíthat, a lágyítás kellemes hatású képek készítését teszi lehetővé PhotoShop tudás nélkül is. A karcsúsítás és összenyomás valós értékére nem sikerült rájönnünk, ellenben a színezés és a fényerő módosítás a hibás fehéregyensúlyú, ill. alul- vagy kissé túlexponált felvételek számítógép nélküli javítását könnyíti meg.
Az illusztráció különleges effektet alkalmaz, ha valakinek éppen erre lenne szüksége, kényelmes lehet közvetlenül a gépen megoldani.
A HDR – mint a nagy dinamikatartomány rövidítése: High Dynamic Range – nevével ellentétben egyáltalán nem változtatja a kép dinamikatartományát, ellenben a hibásan elkészített HDR képekre jellemző aura hatást remekül utánozza. Nos, ha valakinek a HDR csupán ennyit jelen, annak igen hasznos funkció lesz. Aki viszont valódi HDR képeket szeretne készíteni, maradjon az expozíció sorozatnál és a szoftveres összerakásnál.

Az egyes effektek némelyike paraméterezhető is, vagyis hatásuk mértéke módosítható. A paraméterezhetőség és ennek tartománya a lenti képek alatt olvasható.

Digitális szűrők lejátszás módban


nem paraméterezhető

nem paraméterezhető

paraméterezés 1..3

paraméterezés 1..3

paraméterezés 1..3

paraméterezés 1..3

paraméterezés 1..3

paraméterezés 1..3

paraméterezés 1..3

nem paraméterezhető

paraméterezés 1..3

paraméterezés 0..8

paraméterezés 0..8

paraméterezés 0..8

paraméterezés 0..8

Dinamika-tartomány kiterjesztés

Az Fn menübe – hasonló képpen mint a K20D-nél – újításként került a dinamika kiterjesztése. Bekapcsolt – vagyis 200% feliratú – üzemmódjában a minimális érzékenység ISO200 lesz.

Némely más géppel ellentétben a Pentax dinamika kiterjesztő módja nem annyira látványos, nem igen piszkálja meg a sötétebb részeket (mint ahogy Pl. a Nikon vagy Olympus belépőszintű gépei teszik), s sokkal finomabban, óvatosabban bánik a világos részletekkel is. Az egyszer biztos, hogy nehéz kiszúrni a különbséget egy átlagos képen, de nem is ott van a jelentősége. Ahol valóban kiégés közeli részletek vannak, ott bizony segíthet a finom textúra megőrzésében. A dinamia kiterjesztése tehát itt nem csupán a sötétebb tónusok szoftveres kivilágosítását jelenti, hanem valódi előnyt jelent a csúcsfények részleteinek megőrzésében.
Ez a módszer tehát inkább hasonlít a Canon EOS-40D-ben már megismerthez, ami véleményem szerint sokkal ésszerűbb megoldás, mint a sötét tónusok világosítása. Az ugyanis nem növel valós dinamikát.

Részemről nagy pirospont a Pentaxnak ezért a funkcióért (a Canon csak az EOS-450D-be implementálta a highlight recovery-t, az EOS-400D-ből még kihagyta). Komoly fotósok biztos hasonlóan örülnek velem együtt (persze belépőszinten viszonylag ritkább e funkciót igénylők száma, de hazánkban sajnos nem minden esetben az igények, mint inkább a pénztárca vastagsága szab határt vágyainknak).

A lent látható képeken megbizonyosodhatunk róla, hogy a csúcsfények megőrzése nem csak JPEG, de RAW képeknél is megtörténik, s arra is mutatunk példát, hogy a kikapcsolt dinamika növelés hogyan szimulálható az Adobe Lightroom csúcsfény-visszaállító (Recovery) paraméterével. Jól látható az is, hogy JPEG-nél a csupán 8 bit/csatorna színmélység miatt a dinamika kiterjesztést erősebbre vették (nagyon helyesen tették), míg RAW-ban ez a hatás cseppnyit gyengébb (hiszen ez úgyis jobban feldolgozható).
A jobb láthatóság érdekében a képek kiégett (255,255,255 RGB értékű) pixeleinek megfestett változatát is elkészítettük.

Stabilizálás

A stabilizálás tesztjeim az egyre nagyobb felbontású fényképeken egyre rosszabb hatásfokot mutatnak. Ez nem feltétlenül a stabilizátorok hibája, inkább annak tudható be, hogy a nagy felbontás jobban láthatóvá teszi a kisebb berázásokat is.
Nem véletlen, hogy aki régóta fotózik 13-14 Mpixeles fényképezőgéppel (lásd full-frame vázak) már nem a szokásos reciprokszabályt alkalmazza, hanem ha biztosra akar menni, akkor legalább 4-gyel szorozza a fókusztávolságot. Hangsúlyozom, mindezt fullframe-en. Lassan úgy tűnik, hogy APS-C-re is beszivároghat ez a gyakorlati szabály, hiszen a nagy felbontás precízebb megoldásokat, ezáltal biztosabb kézben tartást is igényel.

Jelen tesztünkben mégis azt láthatjuk, hogy a 200 mm-es objektívvel azért az 1/320 mp még 10 képből 10-szer jó eredményt ad. Ez az adat azonban nem tükrözi azt, hogy a 10 felvétel között azért vannak élességbeli különbségek (autofókusz kizárva, manuális módban dolgoztam), de az enyhén elmosódott, kissé homályos képet még elfogadtam berázásmentesnek.

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a próba alapján kis kompromisszummal 100%-os berázásmentességet elvárva a stabilizátor jóindulattal 1 Fé előnyt hoz. Szigorúbban nézve azonban ez a 2/3 Fé-et sem biztos, hogy elérné.
Ha 50%-nyi berázást megengedünk, akkor az 1 Fé-et határozottan hozza a stabilizátor. Ez azonban még mindig elég kevésnek tűnik. (Reméljük hamarosan egy optikailag stabilizált optikával is kipróbálhatunk egy hasonló felbontású tükörreflexes vázat).

A stabilizátor hatékonyságát most is nagy gyújtótávolsággal teszteltem, méghozzá a Pentax smc DA* 200mm f/2.8 ED [IF]SDM-mel.
A tesztet 1/400 mp-es záridővel indítottam, majd 1/3 Fé-enként csökkentettem a záridőt. Minden egyes zársebességnél 10-10 kép készült stabilizátor nélkül és stabilizálva, amelyek közül később szemrevételezéssel döntöttem el, hogy berázottnak, vagy jó képnek fogadjam-e el.

Az így kapott számokból egyfajta értékelését képezhetjük a stabilizátornak, persze ez igen szubjektív, hiszen maga a válogatás is az volt.

berázott fotók aránya különböző zársebességeknél