Új mobilfotós cikksorozatunkban telefonokat tesztelek. Az eddigiekhez hasonlóan nem minden részletre kiterjedően, de gyakorlatiasan, (mobil)fotós szemmel – és persze óhatatlanul is szubjektíven, de a tárgyilagosságra törekedve. Első tesztalanyom a DxOMark listáján jelenleg bronzérmes, ennél fogva (és fotós szempontból alapvetően pozitív S7-es emlékeimet felidézve) nagy elvárásokkal vettem kézbe. (Az összes cikkben szereplő fotó Samsung Galaxy 10+-szal készült, utómunka nélkül, automata módban – utóbbi alól kivétel a „…manuális mód kipróbálása” című rész.)
Első benyomások
Szívesen írnám végre, hogy jó kézbe venni, de manapság nem ismerek ilyen telefont; hiszen a trend a csillogó, csúszós, ujjlenyomat-mágnes üvegborítás – és ez alól az S10+ sem kivétel. A kijelzőjét viszont némiképp egyedivé és karakteressé teszi a jobb felső sarokban a szelfi kameráknak kivágott „dupla lyuk” – ám ez sajnos borzasztóan zavaró (bár minden bizonnyal megszokható). Ezzel együtt egy OnePlus 7 Pro után nem esett nehezemre az átállás, a Samsung Galaxy S10+ csúcskategóriás, szerethető termék. Miután „belaktam” izgatottan vártam első közös kalandunkat…
…de előtte még meg kellett oldanom egy problémát. Bizonyos EU-s jogszabályok miatt a mifelénk forgalmazott Samsung telefonokból kimarad a kamera némítási lehetőség. Ezt én nem vagyok hajlandó elfogadni, nekem fontos, hogy csendben fotózhassak, és ne kelljen előtte minden alkalommal manuálisan elnémítanom a telefonom (amit aztán valószínűleg úgy is felejtek). Az exponálással alapértelmezetten együtt járó, és a beállításokban kikapcsolhatatlan csattogás szerencsére nem csak engem zavar, így az interneten keresgélve hamar találtam megoldást egy Bixby Routin formájában – ezt beállítva amikor a kamera használatban van, automatikusan elnémul a telefon. Most már indulhatunk!
1. Futó kaland
Futográfusi szokásomhoz híven napkeltekor indulunk. Imádom az S10+ kamerájának 123 fokos (13 mm ekvivalens) nagylátószögét (a széleken jelentkező nagymértékű torzítással együtt is), de hiányzik a 3-szoros zoom (csak 2-szeres van, de legalább az is 12 MP-es). A kijelzőn visszanézett képek meggyőzőek – már-már elkezdem tervezgetni, hogy lecserélem a OnePlus-omat egy S10+-ra. Persze tudom: végső soron minden a monitoron dől el – és a képek letöltése után már kevésbé vagyok lelkes. A OnePlus 7 Pro-nál kialakult benyomásom megerősítést nyer: a mobiltelefon gyártóknak mintha már csak a képernyős (főként mobilos) megjelenítés lenne fontos. 100%-os nézetben olyan, mintha sehol nem lenne tökéletesen fókuszált a fotó, a kontúrok mindenütt kicsit elkenődnek. De ez legalább – a OnePlus-szal ellentétben – egyformán jellemző mindhárom kamerára. Nagy baj azért nincs, a 12, illetve nagylátószögnél 16 MP-es képekről így is kiváló minőségű nyomatok készíthetők A4-es – vagy ha a részletek kevésbé fontosak, akár ennél nagyobb – méretig.
Illetve mégis van egy nagy baj: nem készültem előre, és így nem tudtam, hogy a nagylátószögű kamerában egyáltalán nincs AF. A kijelzőn jól mutattak a „nagylátóval megbolondított” makrók, de a közeli témák – utólag már érthető módon – mind életlenek lettek. Külön zavaró, hogy a kijelzőre bökve a telefon „úgy csinál”, mint ha élességet (is) állítana (vagyis pont ugyan az játszódik le, mint a másik két kameránál ilyenkor), de valójában a nagylátószögű kamera esetén ebben az esetben csak fénymérés történik. Kár érte, ebben a kategóriában szerintem járna egy AF a nagylátószöghöz is.
A HDR alapvetően jól működik: automata módban csak indokolt esetben, és általában nem túlzásba vitt módon működik, többnyire sokat javítva a fotón – ám néha-néha nagyon túlzásba esve:
2. Hétköznapok
Hétköznapok, vagyis mikor csak úgy adódik valami, és a zsebemből előrántva a mobilom, fotózni kezdek. Ilyenkor jól jön a beállítások között megtalálható gyorsindítási lehetőség, melynek aktiválásával a bekapcsoló gomb dupla megnyomására indul a kamera (és ez szerencsére mindig így van: bekapcsolt állapotban, alkalmazások futtatása közben is működik a dolog). Szintén praktikus, hogy a kamera (ha a beállításokban engedélyezzük) QR-kód olvasóként is működik.
A kamera gyorsan indul, illetve az alap és a tele közötti váltás is viszonylag gyors; de a nagylátóra már kicsit zavaróan sokat kell várni, a leghosszabb a nagylátó és a tele közötti váltás, utóbbi majd’ 1 másodpercig tart.
Makrónál érdemes figyelembe venni – ahogyan minden más mobilnál is – hogy közeli témáknál a 2-szeres zoom is az alapértelmezett optikát használja, a „zoomolt” fotó szoftveres nagyítással jön létre, ezért finom részletekre nem érdemes számítani (legalábbis 100 %-os nagyításnál).
3. Futó kaland kutyával
Ráadásul egy izgága kölyökkel. Itt lenne igazán fontos a gyorsaság. De hiába bökdösöm sűrűn azt az exponáló gombot, csak kb. minden harmadik „sül el”. Mondhatod, hogy tartsam rajta az ujjam, de én nem akarok sorozatot, csak minden bökésre egy képet – akár másodpercenként hármat is! Sajnos nem tudom ellenőrizni, hogy csak az emlékeim szépültek-e meg, de bennem úgy él a Galaxy S7-es, hogy azzal ez működött. Sőt, ott a sorozat – megint csak fenntartva az emlékszépítő tévedés jogát – ha jól emlékszem akár 1000 fotó is lehetett, az S10-nél meg „csak” 100. Teszem hozzá rögtön, hogy ez legyen a legnagyobb baj, a 100 is bőven elég (a OnePlus 7 Pro-m csak 20-at tud). Csupán egy kis gyorsaság, az hiányzik – nem csak a Samsungból, hanem a OnePlusból, és a korábbi Huawei-emből is…
4. Fotózás este, a manuális mód kipróbálása
Pozitívum, hogy éjszakai módban nem csak az alapértelmezett, de a nagylátószögű kamera is használható – még ha rosszabb minőségben is.
Professzionális módban viszont már sajnos csak főkamera fogható tettre (ahogy ez lenni szokott), és itt ért néhány meglepetés:
- A maximális expozíciós idő csupán 10 másodperc. Miért nem lehet (legalább) 30 (ahogyan többek között a OnePlus esetében is évek óta)?
- Manuálisan maximum ISO800-as érzékenység állítható be (a OnePlus-nál ez 3200). Tudom, hogy a kép nagyon zajos lesz (lenne), de mobilon még talán jól mutathatna.
- Ha manuálisan módosítom az expozíciós időt, akkor kikapcsolhatatlanul bekapcsol az automatikus expozíció korrekció, melynek eredményeként például ehhez hasonló esti túlexponált fotók születhetnek (DNG-ből mentett JPG):
ISO 200 után ISO50-et beállítva az automatikus, kikapcsolhatatlan expozíció korrekciót sikerült mérsékelni, kiprovokálva egy valósághűbb eredményt (DNG-ből mentett JPG):
Ugyan már teljesen leszoktam a DNG formátumról – hála a többnyire jól teljesítő automatikus HDR-nek –, de azért kíváncsi voltam, milyen „nyersen” egy S10-es kép. A DNG-k jó minőségűek, nagy dinamikatartományúak, és szerencsére elmarad a konkurensek nagy méretű, 48 MP-es érzékelőire jellemző erős vignettálás.
5. Látogatás a Háromkaptár Kertműhelyben
Határozottan kedvemre való, hogy a fotókat szinte utómunka nélkül oszthatom meg biokertészkedő csapattársaimmal. Hozzáteszem: a képek „divatosan túlszaturáltak”, és a kontraszt is túl sok, de ezúttal „haladok a korral”, a többségnek valószínű tetszeni fog.
Még egy rendszeresen visszaköszönő probléma: a nagylátószögű optika a képszélek felé „nem spórol” a kromatikus aberrációval – de ez nem egyedi jelenség a telefonos kamerák között.
A kamera szoftvere
Függőlegesen suhintva az egyes módok (Instagram, Étel, Éjszakai, Panoráma, Professzionális, Élő fókusz, Fénykép, Videó, Szuperlassított, Lassítás, Hyperlapse) között válthatunk – melyek sorrendje, és hogy mi jelenjen egyáltalán meg, tetszőlegesen beállítható –; vízszintes suhintásra pedig az elő- és hátlapi kamerák váltják egymást. A gyári kamera app jól használható, testreszabható, a már említetteken kívül nem éreztem semminek hiányát.
Dicséretes (bár véleményem szerint ennek minden telefonon általánosnak kellene lennie), hogy beállítható: a kamera indítása mindig a legutóbb használt módban történjen. Ez azonban csak a módra vonatkozik, a legutóbb használt kamerát – normál, tele, nagylátó – újraindításkor elfelejti az alkalmazás. Utóbbi kiküszöbölésére jó módszer lehet a fényképezőgép zárolása, így az mindig a legutóbb használt módon és kamerával áll rendelkezésre.
Szintén jópofa lehetőség a beállítások között a mozgó fényképek készítésének lehetősége. Ilyenkor automatikusan rögzítésre kerül egy rövid videó a fotó készítése előtti másodpercekről (sajnos ez – bár legalább érthető módon – némiképp tovább lassítja az egymás után készíthető fotók sebességét).
Samsung Galaxy S10
Az S10+ kistestvérének egyértelmű előnye, hogy olcsóbb. Aztán van két olyan tulajdonsága, ami ízlés kérdése, és akár előnyként is értékelhető. Az egyik a kényelmesebben használható mérete – 6,1 inch azért nem kevés, három éve még a Note7-esnek is kisebb kijelzője volt. A másik, hogy csak egy szelfi kamerája van, így csak egy kisebb, kerek kivágást kell elviselni a kijelző jobb felső sarkában.
Két egyértelmű hátránya pedig, hogy jelentősen kisebb akkuja van, mint az S10+-nak (3400 kontra 4100 mAh); illetve „csak” maximum 512 GB tárhellyel és 8 GB RAM-mal kapható (az S10+-ból van 1 TB / 12 GB-os változat is).
A hátlapi kamera-együttes amúgy teljesen megegyezik a két eszközön, ezért a fentiekben említettek mindegyike érvényes az S10-re is. Én egyedül a nagyobb akku miatt gondolkodnék el az S10+-on, ha e kettő telefon közül kellene választanom.
Összegzés
Együttlétünk végére szinte teljesen leszoktam a fotóim utómunkájáról. Ahogy írtam is, a szaturáció és a kontraszt túl sok a Samsung Galaxy S10+ által készített fotókon, de ez könnyen gyógyítható például egy Lightroom presettel. Egyébként az automata módot használva csak elvétve találkoztam néhány kissé alulexponált képpel, és „túlzásba vitt” HDR-rel. A képeim 80-90 %-a semmilyen korrekciót nem igényelt (ha a szaturációt és kontrasztot elfogadtam „túltolva”).
Ami még tetszett (és egy OnePlus 7 Pro használójaként hiányozni fog):
- 13 mm ekvivalens (extrém) nagylátószög;
- ha akarom, a kamera mindig úgy indul, ahogyan legutóbb használtam;
- pontos autofókusz közeli témáknál is;
- tűpontos GPS.
Utóbbi – bár csak közvetve kapcsolódik a fotózáshoz – mindenképp külön szót érdemel. Soha nem volt még ennyire pontos GPS-szel rendelkező telefonom. Az előre megrajzolt útvonalaimra szinte hajszálpontosan illeszkedett az S10+ által rögzített nyomvonalam, és ha többször mentem ugyanarra, akkor mindannyiszor pontosan ugyanoda rögzítette a tartózkodási helyem. Így egy kicsit „meg is rövidültek” a futásaim, mert az S10+ által rögzített mozgásomban nincsenek cikk-cakkok. Sajnos a fotók geotagelése már nem emelkedik az átlag szintje fölé: vagyis néha meglehetősen pontatlan.
Ami nem tetszett
- 100%-os nézetben szinte mindig kicsit életlen, részletszegény képek;
- csak 2-szeres optikai zoom;
- autofókusz hiánya a nagylátószögű kameránál;
- professzionális módban, bizonyos beállításoknál kikapcsolhatatlan expozíció korrekció.
Összességében kimondottan jó volt használni a Samsung Galaxy S10+-t. Telefonként is egészen szerethető – bár hozzám még mindig sokkal közelebb áll a Google-féle letisztultabb elegancia –; és a kamerái is kiválóak – hiányosságaikkal együtt is. Csak egy kicsit kellett volna még hozzátenni, és a Samsung Galaxy S10 – a technika jelenlegi fejlettségi szintjének megfelelő – tökéletes telefon lehetne.
